Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-05-11 / 38. szám
Harmadik évfolyam. 38-ik szám. Gyula május 11-kén 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése, hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. EKES POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési* irodájában (Kizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca $ 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték < minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem külcietnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Gyula, május 9. Az első folyamodásu bíróságok rendezésének kérdése, mely törvényhozásunk kebelében jó idő óta vajúdik, lázas ingerültségben tartja az egész országot, s a dolog végkifejlése elé mindenki feszült várakozással néz. Ugyanazért mellőzhetlennek látszik, hogy e kérdéssel mi is nehány sorban foglalkozni megkísértsük, lévén az annyira közérdekű, hogy ez ügyet hallgatással mellőzni részünkről annyit tenne, mint belügyi reformkérdéseink egyik leglényegesbje iránt nem kevesebbet, mint közönyt tanúsítani. Hogy igazságszolgáltatásunk rendezése égető szükség : ez természetes folyománya azon eléggé ismeretes körülménynek, hogy az igazságszolgáltatás hazánkban a lehető leggyarlóbb lábon áll, s törvényhozásunk bizonyára mélyen érzé e tétel igazságát már két évvel ezelőtt is, midőn az igaz ságügyminister idevonatkozó törvényjavaslatát helyesléssel fogadá; mely ténye által egyszersmind azon elvet is szentesité, hogy az igazságszolgáltatás az állami souvereni- tás következménye, annak az állam nevében kell, hogy kiszolgáltassák; minélfogva a kérdéses törvényjavaslat azon intézkedése, mely szerint az igazságszolgáltatást a törvényhatóságok jogköréből kivette s az államra ruházván, az első folyamodásu bírák kinevezését is ép úgy, mint ez a felsőbb fórumokra és a váltótörvényszéki birósá- gokra nézve mindenkor gyakorlatban volt — ugyancsak az államra bízta : a modern jogfogalmak követelményének tett eleget, s más eivilisált és alkotmányos államok példáját követte. Ez elv tehát — mely a maga idejében bizonyos körökben még mai napjainkra is kiható zajt csinált — a fentemlitett törvényjavaslat elfogadásával nálunk is érvényre emelkedett, s ez eddig jól volt. De következtek az igazságügy rendezésének gyakorlati nehézségei, melyek az első folyamodásu bíróságok székhelyei és számának meghatározására vonatkozó törvény- javaslat tárgyalásakor, ijesztő mérvben jelentkeztek Mindnyájan tudjuk, bogy a képviselőház az igazságügyi ministernek ide vágó munkálatát nem találta kielégítőnek, s egy más megfelelő munkálatnak elkészítése végett, kebeléből egy huszonöt tagból álló bizottságot küldött ki. E bizottságnak aztán nagyon szomorú története volt : alkotott három munkálatot is, de mindegyiket önmaga vonta vissza; végre létre jött a megállapodás, mely szerint az ország különböző helyein 115 törvényszék és 407 járásbíróság fogna felállittatni, s. ezt az igazságügyi minister is hajlandó volt elfogadni; csakhogy e tervnek meg az a baja volt, hogy az érintett bíróságoknak a mondott számbani felállítása majdnem 13 millióba kernlendett, a pénzügy minister pedig a leg'utolsó pillanatban azzal állott elő, hogy — nincs ennyi pénz; nincs pénz ily nagy számú bíróságokra és arra, -hogy a bíráknak a bizottság által javaslóit fizetések megadathassanak. — Erre aztán a kormány uj javaslattal lépett elő : ebben a törvényszékek számát 102-re, a járásbíróságokét pedig 360-ra szállította le, mi által a költségek egy-két millióval kevesbed- nének ; ezzel kapcsolatban a hivatalnokok fizetésére nézve fokozatok behozatala is javasoltatok. A deákpárt pedig erre elhatározta, hogy a bíróságok székhelyeinek megállapitására nézve teljesen szabad kezet enged a ministernek, a fizetések osztályozását szintén elfogadván. fál€á. A titkos társulatok befolyása Francia- ország társadalmi s állami életére. Közli: Dr. Kovács István. (Folytatás.) A nép embere a munkás s végre a proletár — a mint akkor nevezni szokás volt a foglalkozás nélküli egyének tömegét — engedve a lázadás felhívásának, ezen tényével nem akará hütelenül elhagyni a munkások osztályát, nem teheté fel egy kormányról sem, hogy az a munkás számára biztosíthassa munka nélküli jólétét; de a nyomor — ez a mala svada fames — itélötehetségét megingató ugyan s ha ellentálb is a titkos társulatok sokszor mételyezö hatásának, de az epor erisisei, a minden körülmények között határozott munkabér benne többször gyűlöletet s bosszút ébresztőnek fel. A dijazás kérdése által felszínre hozott kérdése a munkának, a vitába a társadalom egy újabb kérdését bonyolitá s az 1834-ki híres lyoni felkelés alkalmával már ott találjuk a felkelés zászlójára Írva e rettenetes jelszót: dolgozva élni, vagy harcolva halni meg. — És hogy ez ünnepélyes nyilatkozatnak annál nagyobb súly legyen adva, hogy a baljóslatú fontosság annál nyomatékosabb legyen, ott lengett a fekete lobogó a felkelők hatalmába került középületek tetején. Ennélfogva azon veszélyes problémák, melyeknek az újítók szabad tért küzdöttek ki és nyitottak meg, megtermék azon végzetszerü eredményt, mely a tömegnél egy véres harc riadójában tört ki. Igaz, hogy az uj tan apostolai határozottan visszautasítottak maguktól minden közösséget az erőszak embereivel; de hivatkozással az apostoli ihletre, mint az uj tan elöharcosai mégis fennen hirdetők, miszerint küldetésük : megvetniamun- kások békés társadalmának alapját j melynek többé nem lesz fegyverre szüksége, s fanaticus hitükben elvakulva, bizton re- mélék, hogy a társadalmat meggyőződésük szavával renoválni fogják. De ha elfogadjuk is s velünk együtt elfogadja az olvasó, úgy a hirdetők, mint a követők részéről az akarat tisztaságát, de ezzel megszünt-e, kérdjük, azon solidáritás, melyben a felvetett eszme s a tények egymással elválhatlanul állottak'? — Felelet: nem ! A közvélemény különböző orgánumai s azok között különösen az akkori ellenzéki National any- nyira mentek, hogy a socialisticus eszmék hirdetésével kapcsolatban a munkás osztályt szövetkezésre hivták fel. Még csak az elöörsi csaták folytak a barricadok kormányával és már a helyzetet az emlitett lap fö szerkesztője, a hires Carrel Armand következőleg jelzé: „A társadalomban a forrongásnak több elemei vannak, melyekkel számolni kell, számolni elen- gedhetlen szükség. Ilyenek : A hadseregben a jogosult fegyelmetlenség tényei, melyok benne eddigelé elfojtott bizonyos kö vetélések szellemét ébreszték fel. A szövetkezés, vagy legalább is egyesülése a munkásoknak, melynek célja a munkások számára bizonyos előnyök kiküzdése, melyeket a munkaadók még mindig vonakodnak megadni. Bizonyos egyletek létele, melyeknek nem szabatosan körülirt tételei támogatják a munkások követeléseit s a társadalom számára előbb vagy utóbb forradalmat készítenek elő.“ A polgári zavarok e védszárnya alatt egyszerre csak felmerült a Saint-Simonismus s mig eddigelé, csak a Producteur és Organisateur kevéssé olvasott lapok hasábjain csinált magának propagandát, a közönség megdöbbenésére a Monsigny utcai gyül- dékben sorakoztató hitfeleit. Majd számos téritöket bocsátott szerteszét az országba, kik mint a középponti egyház apostolai barangolák be a vidékeket. És csaknem hihetetlen, városról városra faluról falura vándorolva találkoztak a hatóságok jóakaró támogatásával s e hatóságok azon hitben, hogy kormányzottaik szórakozási mulatságát osz- tandják, gondtalanul bocsátók a hirdetők rendelkezésére a közhelyiségeket. A tömeg pedig híven csoportosult; polgár és proletár, ifjú és vén, minden nem- és rangkülönbség nélkül, áhítattal és vetekedve hallgatók az uj tan apostolait. Érdekes valóban hallani, hogy nyilatkozik e dolgokról a februári forradalom egy nevezetes írója: Lamartine. „A Saint-Simonismus hirdetői a nők egy nagy részénél a női emancipatio eszméjét kelték fel. Szerencsétlenségre a Saint-Simonisban rejlő igazságok, bizonyos személyes befolyások hatása alatt, gyorsan elfajzottak, melyek a társadalom és a természet törvényeit a kéjélvezet bizonyos mysticismu- sává varázsiák át, melyet pedig a higgadt öntudat visszautasít magától. A nők, kik felkarolák a Saint-Simonismust, a nélkül, hogy bizonyos tételek mysticus értelmével előbb tisztába igyekeztek volna jöni, megzavarodtak; szélső- s egekig fokozott képzeletük bizonyos cerimóniák befolyása alatt, melyeknél a magnetismus játszta a főszerepet, meg- hasonlott náluk a higgadtan biráló észszel s ösztö-
