Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-06-18 / 49. szám

A delegációkból. B é c 8, junius 14. A hadügyi albizottság Trefort elnöklete alatt ma tiz órától fél kettőig Ülést tar­tott, melyen Andrásy Gyula gróf a katonai határ­őrvidék polgárosítása ügyében felvilágosításokat adott. Az albizottság e felvilágosításokat megelége­déssel vette tudomásul. Az albizottság ezen ülésén Khun közös hadügyminister szintén megjelent, mi­vel azonban időközben ö felségéhez hivatott, a múlt ülésben formulázott három kérdésre nézve nem nyilatkozott, s igy csak a holnapi ülésben fogja a hadügyminister a kivánt felvilágosítást meg adni. Az albizottság ezenkivül általánosságban tárgyalta a hadseregi költségvetésnek a határőrvidékre vo­natkozó tételeit és a rendkívüli szükségletet. A külügyi albizottságban megjelent Szlávy ke­reskedelmi minister Ary min. tanácsos kíséretében, hogy a Lloyd-dal kötendő szerződés ügyében nyi­latkozzék. A minister kijelentette, hogy eddig még a szer­ződés megkötve nincs s azt mit a bizottságnak e tekintetben tudomására hozhat, nem biztos adat gyanánt vehető s ezért arra kéri a bizottságot, hogy ha ezen ügynek vitatásába bocsátkoznék, a végleges határozást tartsa fen akkorra, midőn a már megállapított szerződést elő fogja terjeszthetni, a mi néhány nap alatt meg fog történni. Szóba hozatván azon kérdés, hogy váljon ezen tárgy a delegátió elhatározása alá tartozik-e vagy sem, az albizottság elhatározta, hogy e kérdést az 1867. 16. t. c. 6. cikke értelmében a delegátiok körébe tar­tozónak hiszi. A minister ezután a szerződési javas­latból Magyarországra nézve kedvező uj feltétele­ket emeli ki: Először a társulatnak ezentúl nem osztrák hanem „magyar-osztrák Lloyd“ leend ci­nre : Másodszor az eddigi hét igazgató tanácsos so­rában, kik közül öt triesti és két bécsi volt, az egyik bécsi helyébe egy pesti fog a magyar kor­mány előterjesztése folytán kineveztetni. Harmad­szor a Lloyd társulat arra köteleztetik, hogy a fon­tosabb vonalokon ugyanazon időben, midőn Triest- böl egy hajó útnak indul, Fiúméból is el kell egyet iuditani. Junius 15. A delegátió tengerészeti albizottsá­ga a költségvetést részleteiben tárgyalta. Beható vita tárgyát képezte, hogy a hajólegénységnek csu­pán meghatározott kiegészítő kerületei legyenek, honnan a szárazi hadseregbe újoncok nem állitan dók. A hajólegénység létszámának fölemelése a mozgósítás rögtöni szükségletének fedezése tekinte­téből ezen többlet valamint a tengerész tisztek fi­zetésének kétszer vissza utasított de ismét kért föl­emelése okozza az 1872. szükséglet nagyobbodá­sát. — A költségvetés néhány kérdés függőben hagyásával elvégeztetett a hadügyi bizottságban. — Kuhn a hadcsapatok állandó elhelyezésére, te­rületi hadosztályok fölállítására nézve előterjeszté­seit beadja. Trefort, Éber, Szapáry, Bujanovics, Széli megvizsgálásra kiküldettek. A Ludoviceum ügyében a hadügyminister kijelenti, hogy az ala­pokból 1.400,000 frt azonnal átvehető 500,000 frt pedig mihelyt az alapítók beleegyeznek. Az épü­let a barakkórhaz elkészültével átadható. Az albi­zottság holnapután ülést tart. Külföld. A spanyol és nem a francia bourbonok közt jött létre fusio, — a bordeauxi,, Gironde“ azt Írja: hogy nagyon elvan terjedve az a hir, hogy Izabella exkirálynö, fia nevében átvenné a párt vezetését és Montpensier herceget, ki magas sógornőjével kibékült, a regens gyámjául nevezné ki. De VII. Carlos praetendenst nem vennék be e combina- tióba, mint a kire számítani nem lehet. Azonban épen ez által az erős carlista párt még erősebb oppositiót képezne a fiatalabb ágakkal szemben. Az algíri lázadásról a legújabb hírek követ­kezőleg szólanak : Május 27-én a felkelőket Céres tábornok Bu-Mezrag mellett teljesen megverte és a kabyl törzseket szétugrasztotta. Lallemand tábor­nok pedig a Delly-i törzseket nyomta vissza és nagy részét hódolásra kényszerité. Algírban bizott­i má’iy alakíttatott, mely a dellyi és algíri lakók kárait megbecsülje. Ez a kárért 5 millió hadisarcot kér a költségek fedezésére. így a felkelők közül mindenikre 32 frank 44 centime sarc esik fejenként. Bajorország. A florenci bajor követ utasittatott, hogy követsége székhelyét tegye át Rómába. Döl- linger az oxfordi egyetemtől mint a polgári jogok tudora, díszoklevelet kapott. A német császárság kedden ünnepeié meg a a győzelmi örömöket, s a pápa ugyanaz nap tartá pápaságának 25-ik évfordulóját. Legújabbak. Berlin, junius 15. A Reichstag ma egy csá­szári trónbeszéd által záratott be. A trónbeszéd köszönetét fejezi ki a Reichstag által a sebesült harcosok és az elesettek hátramaradottainak segé­lyezésére megajánlott eszközökért és kiemeli a bi- rodalomi alkotmány uj szerkezetét, mely Német­ország államjogi viszonyait megfelelöleg átidomi- totta és megemlékezik az 1871-ki pótköltségvetés­ről, mely a szövetségi államok viszonyait a biro­dalomhoz, szabályozza. A trónbeszéd igy folytatja : Az Elsass és Lotharingiában létesítendő intézmé­nyekre nézve a törvényes alap eléretett és reméli a császár, hogy ezen területek lakossága a Reichs- tagban folyó tárgyalásokból azon meggyőződést meríthette, miszerint a német kormány és nép aka­rata és szándéka, hogy a visszaszerzett tartományt az érvényes intézmények lehető kimélése, szelíd igazgatás és a törvényhozás szabad fejlődése által bensőleg is szorosan egyesült tagjává a nagy bi­rodalomnak forrassza. A trónbeszéd utal a Fran­ciaországgal kötött végleges békére és a Reichstag bezárásának a diadalmi ünneppel egy időben tör­téntére és reméli, hogy a hazatérő képviselők ezen nemzeti ünnep hatása alatt annak biztos tudatát is viszik magokkal, hogy a német népképviselet hazafiui odaadásának is része van a haza nagyszerű fejlődésében és az ünnepély fényében. Végül re­méli a császár, hogy a jelen béke tekintve Német­országnak igen megszilárdult viszonyait minden külhatalmakhoz, tartós lesz. Róma, junius 14. Több küldöttség a külföldről már megérkezett, mások váratnak; némelyek már a Vatikánban is fogadtattak. A város teljesen nyu­godt. Versailles, junius 14. A „Journal Officie!“ megerősíti, hogy az orleansi hercegek a diplomata ebédnél nem vettek részt; csupán az estélyen je­lentek meg. Nevezett lap nem Iát ebben semmit, mi a nemzetgyűlés szabadelvű votuma által inau- gurált politikának meg nem felelne. A „Gaulois“ részleteket közöl, miből kitűnik, hogy a két párt fúziója még nem következett be. Biztosan állítják, miszerint a hadi tvszékek alakí­tása iránti határozatok legközelebb fognak eldön­tetni. Pár is, junius 15. A legtöbb lap helyesli a re­publikánus bal kiáltványát és az öt püspök iratát a pápa világi hatalmának visszaállítása tárgyában, fölösleges lépésnek tartják, mert Franciaország nem avatkozhatik e kérdésbe. Pár is, junius 15. A köztársasági bal egy 81 tag által aláirt kiáltványa a monarchikus pártokat a politikai kérdések elnapolása iránt hozott Bor­deauxi egyezmény megsértéséről vádolja. A vidé­ken kérvényeket terjesztenek, melyek a régi régime visszaállítását és áz olasz ügyekbe beleavatkozást kivánják. A kiáltvány kívánja a választásokat az ország valódi érzelmeinek megtudása végett és kinyilatkoztatja, hogy a köztársaság az egyedüli kormányforma, mely a béke, munka és biztonság­ról kezeskedik. A „Patria“ jelenti : A vasárnap Párisban leendő szemlénél jelen lesznek Angol-Olasz-Spanyolország, Belgium és Ausztria képviselői. A berlini bevonulási ünnepély. A berlini bevonulási ünnepélyre vonatkozólag írják Berlinből, f. hó 14-éről : „Az előkészületek a csapatok ünnepélyes foga­dására az utolsó pillanatban valóban nagyszerűen fejlődnek ki, és csodálatra méltó, hogy kevés nap alatt Berlinben mennyit dolgoztak és eredményez­tek a kiékesités érdekében. Az egész „Via trium- phalis“ már ragyog ünnepélyes öltözetben. A hal­lei kapunál a hid megbövittetett, a kettős sorú lo­bogó-árboc fölállitása már megkezdődött, a „Vero- lina“ büszkén fölemeli fejét faburkolata fölött. Az askani téren egy kolosszális emelvény építmény elzárja a közlekedést; a potsdami kapunál, ott, hol Metz és Strassburg óriási szobrai állanak, a tanuló ifjúság számára épített emelvény emelke­dik. A bradenburgi kaputól kezdve a hársfák hosz- szában vidám élet uralkodik. Tanácsi és más emel­vények mindenütt láthatók, magas lobogó-árbocok megjelölik az ünnepélyutat a hársfák közepén. A brandenburgi kapu mutatja már a kivilágitási ké­szülékek nyomait és a királyi palotánál láthatók az állványok, az óriási „Germania“-szobor és a bradenburgi választó-fejedelmek szobrainak fölál­lítására. A „via triumphalis“ kiékesitése nagysze­rűségre nézve mindent fölül fog múlni, a mit Ber­lin valaha látott. Berlin legjobb művészei vannak a munkálatokkal elfoglalva; igy a 30 láb magas „Verolina a győzőket üdvözölve“ a fiatal szobrász Erdmann müve, ki mint a Jahn-emlék teremtöje már ismeretes. Az ehez tartozó négy óriás medvét Wolf Vilmos tanár készíti. A potsdami kapun lát­ható szoborcsoportozat „Strassburg és Metz Vic­toria oldalán“ Begas és a palotatéren „Germania, Elsass és Lothringent átkarolva“ Wolff A. müve. Az udvarnál szintén nagyszerű előkészületek té­tetnek sok, a bevonulásra érkező vendég fogadá­sára. Nevezetesen nagy előkészületeket tesznek a nagy diszlakomára, mely f. hó 17-én a királyi pa­lotában fog végbemenni, a diszebéd és az azután következő diszelödás a királyi opera-szinházban az összes hivatalos udvari ünnepélyeket fogják ké­pezni. A díszelőadásra a császár minden hellyel rendelkezett. Minden városrészben bizottságok ala­kultak, hogy a szükséges intézkedéseket tegyék meg a csapatok élelmezésére, melyek estére a Dönhoff-téren inprovizált bálteremben vig táncra megvannak hiva. — Néző emelvények úgy terem­nek, mint gomba a földből. De ennek legalább azon jó oldala van, hogy az eleinte kért árak je­lentékenyen leszállittattak. Átlagos ár most 1—3 tallér és remélhetőleg még ez is lejebb száll. Bismark és Klapka, mint az „U. L1.“ érte­sül, minap a magyar-osztrák monarchia sorsáról beszélgetett. Ez alkalommal Bismark hangsúlyozta szükségét annak, hogy a magyarok saját állásukat s a birodalom helyzetét megerősítsék, tiltakozott az ellen mintha az egyesült Németország, Ausztria német tartományaira áhítoznék. A bir. kancellár azon véleményét is kifejezte, hogy Ausztria felbom­lása épen nem valószínű, s Németországra nézve nem is kívánatos; az orosz politikát illetőleg pedig azon nézetben van, hogy mig Sándor cár él, a német iránt barátságos lesz, de hogy mit rejt mé- hében a jövő, azt senki sem tudja. Ha e beszélge­tés szóról-szóra igaz is, értéke csak annyi van, mint mennyit magánbeszélgetésnek tulajdonítani lehet, de^másrészt Bismark szava, habár ünnepé­lyesen, törvényhozás előtt adná is, a múlt megmu­tatta, hogy kóficot sem ér. Újdonságok. — A legszebb ünnep bizonyára egy köztisztelet­ben és szeretetben álló néptanító hivataloskodásá­nak 50-es évfordulója. Ilyet ült meg Csaba tegnap a városházán, az öreg Vilim János tiszteletére, ki 50 évi szolgálata elismeréséül közelebb érdemke­resztet kapott s ez nap mondhatja magáról, hogy egy félszázadon keresztül állt meg azon a pályán, mely a világon a legnehezebb. A messze környéken ismerik Vilim Jánost, de hogy is ne, midőn vagy 4000 családapát és családanyát nevelt és van több oly tanítványa, kinek már nagyapja is tőle tanult. Hozzá nemcsak lelkiismeretes tanító, hanem a ma­gánéletben is feddhetlen jellemű, és ép ezért oly köztiszteletben áll, hogy hivatkozhatni lehet rá,

Next

/
Oldalképek
Tartalom