Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-12-25 / 52. szám

megvételére vonatkozó (javaslatot. Ezután a dohány egyedáruság tárgyaltatott. Dec. 20. az indemnity, hosszú és, heves vitára adott alkalmat. Moesáry és Tisza külön véleményt adnak be. Tisza 8 Várady hosszas beszédben indokolják szavaza­tukat. Zsedényi s Pulszky pártolja a kormányi előter­jesztést. Patay folytonos derültség közt beszél a tja- vaslat ellen. Simonyi E. s Csanádi szintén. Kerkápoly ajánlja a javaslat elfogadását, a ház nagy többsége el­fogadja azt. Dec. 21. Több kérvény beadása,s a dohány áru 1871 február végéig viselendő közterhekről szóló tjavaslat el­fogadása után elnök jelenti, hogy az ünnepek előtt ér­demleges tárgyban ülés nem lesz. A delegatiókból. Dec. 15-én két ülést tartott a delegatió, az első ülésen válaszoltak a hadügyminister- nek, a másodikon megválaszták a 6 tagú aibizottmányt a hadi raktárak megvizsgálására. Dec. 17. a közös- ministeriumnak engedélyezett előleg jóváhagyatik. A gyűlések jan. 9-ig elnapoltalak. A háhorus hírek porosa részről mindennap alább kezdenek hagyni, a fényes győzelmek s eldöntő ütközetek napjai úgy látszik lejártak. Most már ha mondják is, hogy itt meg itt győzelmük volt, mindig hozzá teszik, hogy fájdalom a mi veszteségünk is igen jelentékeny, s igy nagyon kis combinatió mellett is át­láthatjuk, hogy a helyzet a sedani és metzi napok óta határozottan a franciáknak kedvező. Páris bombázását nyolc nap múlva akarják megkezdeni, 200 mozdony szállítja naponként az ostrommüveket, hanem angol la­pok azt állítják, hogy Párisi egy hó múlva sem lövet­hetik. A bajor szabadelvű párt mozog, a sereg vissza­hívását kezdik sürgetni, s ha meggondoljuk, hogy a se­reg különben is csüggedőben van a sok nyomor után, s hogy Páris még egy hónapig kiállja a cernirozást vagy ostromot is élelem dolgában: még mindig kétes­nek tűnhetik fel a poroszok végleges diadala. A pápa Poroszországban szándékozik letelepedni s innen barátságos választ is kapott e tekintetben. A bordeauxi kormány kijelenté, hogy a pontusi con- ferentiában részt fog venni. Jegyzőkönyve a Körös-Berettyó folyók völgyén fenálló egyes szabályo­zási- s töltés-társulatok által választott központi igazga­tó választmányi tagok tanácskozraányának, — mely tar­tatott Pesten november 29-én 1870. Méltósásos Tom- csányi József kormánybiztos ur elnöklete alatt. Jelenvoltak : mit. Tomcsányi József elnöklő kormány- biztos ur továbbá a körös-berettyó völgyi közp. igazgató választ­mánynak, az egyes társulatok által forma szerint meg­választott következő tagjai: a körös szab. aradmegyei társulat részéről: b. Simo­nyi Lajos társ. elnök, Benedikty Gergely társ. mérnök az aisó-fehér-körös-szabályozási társulat részéről: Far­kas Béla társ. elnök s Nagy József Békés városát kép­viselő társulati tag a körös-szabályozási szalontai társulat részéről: Tisza Kálmán társ. elnök, Kubinszky Lajos, Szarukán Ger­gely, Olsay Ferenc társulati tagok s Verner Ferenc tár­sulati osztály mérnök. a berettyó-szabályozási társulat részéről: Kelemen Sán­dor társulati elnök, des Escherolles Krusper Károly, Szarukán Gergely, Andrássy János, Kubinszky Lajos a nagyváradi 1. sz. püspökséget, Olsay Ferenc a nagyvá­radi káptalant, Környey László a k.-ladányi alapítványi uradalmat képviselő társulati tagok, Szász Ágoston társ. ig. titkár a körös szab. hosszufoki társulat részéről: b. Wenck- heim László társulati elnök, Nagy József Békés városát, Fábián Gábor K.-Tarcsa községét képviselő társulati ta­gok. Az aisó-hármas-körösi, névszerint endrőd-turi, kákafo­ki s halásztelki töltés társulatok részéről Harkányi Fri­gyes társ. elnök, Kontur József társ. tag. Végre Gonda László, Békés városa külön megbízásából. 1) Elnöklő kormánybiztos ur előterjeszti, miszerint jelen tanácskozmányt a múlt hó 25-ón tartott értekezlet jegyzőkönyvének 1-ső pontjában foglalt határozat értel­mében a körös-berettyó-völgyi központi igazgató választ­mány szervezetéről ugyan akkor szerkesztett szabály­zatok végleges megállapítása, valamint a választmányi elnök megválasztása végett hivta össze; miután pedig említett határozat szavai szerint jelen tanácskozmánynak már a körös-berettyó-völgyi központi igazgató választ­mánynak, az egyes társulatok által megválasztott tagjai­ból kell állani; felszóllitja a megjelenteket illető társula­taiktól nyert meghatalmazásaiknak előmutatására. A felmutatott meghatalmazások illetőleg közgyűlési jegyzökönyvvek, az illetékes hat társulat részéről mind­annyian hiteles alakban lévén kiállítva, az azokban megnevezettek a körös-berettyó-völgyi központi igaz­gató választmány tagjaiul elismertettek, s hitelesíttet­tek névszerint: a körös-szabályozási aradmegyei társ. választottai: b. Simonyi Lajos társ. elnök, Benedikty Gergely társ. mér­nök az alsó-fehér-körös-szab. társulat választottai: Farkas Béla társ. elnök, Baranovics Gergely Gyula, Nagy Jó­zsef Békés városát képviselő társulati tagok a körös-szabályoz.ási szalontai társ. választottai: társ. elnök, alelnök, Lubinszky Lajos, Szarukán Gergely, Ol­say Ferenc, Lónyay Tivadar társulati tagok, és a társ. osztály mérnökök a berettyó-szabályozási társulat választottai: Kelemen Sándor társ. elnök, des Esc herolles Krnsper Károly, Sza­rukán Gergely, Andrássy János, Kubinszky Lajos a nagyváradi 1. sz. püspökséget, Olsay Ferenc a nagyvá­radi 1. sz, káptalant, Környey László a p.-ladányi ala­pítványi uradalmat képviselő tájs. tagok, Szász Ágoston társ. ig. titkár, Márton Károly társ. mérnök a körös-szabá.lyozási-hosszufoki társulat válassztottai: TÁECA. Az öngyilkosság mint társadalmi kérdés. Des Etangs „Suicide politique en France“ című müve nyomán. Közli: Dr. Kovács István. (Vége,) II. Fejezet. Szemelvényeink berekesztéséül közöljük itt még Hol­landia meghódítójának, Pichegru tábornoknak öngyilkos- ,ági esetét, mely ha más szempontból nem volna is ne­vezetes, érdekessé válik különösen azon egyes nyilatko­zatok által, melyei? az akkor mindenható Napóleonról igyekeznek elhárítani azon különben is alaptalan gya­nút, mintha Pichegru tábornokot Napoleon mamelukjai fojtották volna meg, s mely merényletnek aztán csak hivatalosan lön adva az öngyilkosság színezete. Előre bocsátjuk, hogy Pichegru részese volt Napoleon élet-e ellen Angliában szőtt azon összeesküvésnek, melynek főszereplői Cadoudal György a vendnek hires főne,'ke, Moreau és Kiviere marquis voltak, kik közül Cadoudal és több chouan társai kijátszva a rendőrség éberségét, a bivillei szikla meredekekre kötélhágcsó segélyével mászva fel, csempészkedtek be Franciaországba. Cadou­dal és Moreau már fogságban voltak, mig Pichegru — mint ki ellen elég gyanuokok a részességre nézve még fen nem forogtak, de ki ellen már a rendőrség az ada­tokat gyüjté -- Parisban bujdokolt folytonos rendőri nyomozás alatt. Es most beszéljen helyettünk újból a szerző. „Pichegru, — Írja a császár Szent-Ilona szigetén kelt emlékiratában, — a legnyomorultabb árulásnak esett áldo­zatul.“ Valóban szörnyű erkölcsi sülyedésére mutat az emberiségnek: öt legbensöbb barátja árulta el. E nyomorult,*) kinek nevét említeni nem akarom, mert vétke oly aljas és undoritó, százezer tallérért ajánlta fel szolgálatát, hogy öt kézre kerítse. Bejelenté a hatóság­nak, hogy a megelőzött esték egyikén Piehegru-val va­csoráit. Éj beálltával a hü barát a rendörügynököt és kíséretét Pichegru szállására vez-ette, részletesen leirta szobája alakját, bútorzatát, s védelmi eszközeit. Picheg ru-nak éjjeli asztalán pisztolyok voltak, a gyertya foly ion égett s úgy aludt; ajtaját észrevétlenül külön e cél­ra készi.cctt hamis kulcsokkal nyitották ki; éjjeli aszta- lát, hogy a szobában sötét legyen, felboriták; bírókra kellett menni vele a mint ágyából felugrott. Miulán rend­kívül erfils ember volt, meg kellett kötözni s meztelenül vitték: fogságába. „A küzdelem alatt mint ejy bika íögött.“ íjünrészossóge azután a nivose 3-ilki gyilkosokkal n.'inden kételyen kívül lévén helyezve, megbdyegzése gyalázatát neveié, ,s ez által mint ellensog megzünt fé­lelmes lenni. Hogy még jobban meg legyen al.zva, Bo­naparte azon gondolatra jött: fenhagyni szánnia a sza- nadulás és bocsánat reményét. „Látogassa me; ön több­ször Pic hegru-t az első kihallgatás után, morlá Bona- jarte Reálnak; hiszen mielőtt e botlást elkövté, gyözel- neivel b ecsületére vált hazájának. Mondja ömeki, hogy íz egész csak egy vesztett csata; nincs szükégem vé- ére, azonban Franciaországban nem inaradht. Váltson rele szót; Cayenne felett; mit lehetne tennie gyarmat­ai? Bízni fogok benne s itt ö helyért lesz.Azonban ne gérjen on semmit s ne adja szavát semmi?.“ Real államtanácsos, hogy az első consul lézeteit a fo- ;oIy előtt támogassa, megjelent a Teanplemn. Lassan- dnt el térve a kihallgatás hivatalos szimöl, a legben- öbb t ársalgás szavai közé szövé a ponsi behizeVésre cukijának neve Leblanc, a ! hadseregnél ni aas rangú tiszt, ki később Hamburgban elve tte aljas áruláának gyümölcsét. I b. Wenckheira László társ. elnök, Nagy József Békés városát, Fábián Gábor K.-Tarcsa, Kis Mihály Vésztő községét képviselő társulati tagok Az aisó-hármas-körösi és pedig az endrőd-turi, káka­foki halásztelki töltés társulatok választottai: Harkányi Frigyes, Mészáros Endre társ. elnökök, Kontur József társulati tag, Pohl Dániel Szarvas városát képviselő társ. tag, Sipos Sándor társ. titkár. 2) Felolvastatván Békés városát különösen képviselő Gonda László ur megbízó levele, melyben a központi igazgató választmány alakításában leendő részvételre Békés városa részéről felhatalmaztatik, határoztatott: miszerint jelen tanácskozmányban, a múlt hó 25-én szerkesztett szervezeti szabályzat értelme szerint egye­dül a központi igazgató választmánynak az egyes ille­tékes társulatok által megválasztott tagjai birván tanács­kozási s szavazati joggal, Békés városának külön kép­viselője a központi igazgató választmány alakításában részt nem vehet: —•- azonban, miután úgy jelen tanács- kozmány, mint a közp. igazgató választmánynak jövő­ben tartandó ülései nyilvánosak Ieendnek, — Békés vá­rosa külön képviselőjének jelenléte ellen semmi kifogás sem tétethetik. 3) A körös-berettyó-völgyi központi igazgató választ­mány tagjainak névjegyzéke az 1-ső pont szerint hitele­sítve léven, elnöklő kormánybiztos ur felhívta a tanács­kozmányt az említett választmány szervezeti szabályza­tának tárgyalására illetőleg végleges megállapítására: mely célból a múlt hó 25-én tartott kormánybizto­si értekezletben szerkeztett szabályzat felolvastatván, az abban történt némi változtatások után az .|* alatt mellékelt szerkezet fogadtatott el, s állapíttatott meg ; egyszersmind elnöklő kormánybiztos ur felkéretett ezen szabályzatnak a nagymit. közmunka és közleke­dési m. k. ministeriumhoz leendő felterjesztésére, s a szükséges felsőbb jóváhagyás kieszközlésére. 4) A megállapított szervezési szabályzat értelmében a központi igazgató választmány elnöke, saját kebelé­ből titkos szavazat utján lévén választandó, az előre ki­osztott szavazati lapok beszedettek, az illetékes hat tár­sulat küldötteitől, mely hat lap mindenikéről kormány- biztos ur ö mit. b. Wencheim László ur nevét olvasta le, s igy öt mint egyhangúlag megválasztottat a körös-berettyó . völgyi központi igazgató választmány elnökéül nyilvání­totta. E választás a választmányi tagok részéről általá­nos örömmel, a megválasztott részéről pedig hálás köszönettel fogadtatván, utóbbi felkérte a választ­mány egyes tagjait, hogy öt jó szándékaiban egyen­ként és együtt véve erélyes közreműködésükkel s taná­csukkal állandóul támogatni szíveskedjenek mert csak úgy reménylhetö, hogy ezen most szervezett központi közeg képes leend nagyszerű feladatának megfelelni a Körös-Berettyó folyók szabályoznának mielőbbi , sikerű befejezését kellőleg előmozdítani. számított tervét, hogy annak hatását a fogolyra észlel­hesse. „Jelen voltam, — úgy mond Desmarets, — s megvallom, nem vártam, hogy ily jellem engedjen efféle kezdemé­nyezésnek. Ő azonban mindezt nagyon jót, mond hatni bizonyos odaadással fogadd, habár hozzátsvé, hogy egyátalán nem áltatja magát a kilátásba helyezett hízel­gő szerep iránt. Hogy saját szavaival éljünk, gondola­tai végeredménye az volt, hogy: „harminc er em- bér­rel és harminc millióval Cayenne-böl a vilá/^8^ mat-telepitvényét lehetne alkotni, úgy hogy iszkén meg­állhatna Szt.-Domingo mellett.“ Később könyveket kért. — Valamely tüneti müvet óhajt ön? — Nem, az van elég rendelésem alatt; kerítsen ön egy Senecat. — Egyúttal k<*etelt egy előt­te kedves bizonyos arcképet, mit me/ Is ígértek. A könyvet elküldök, de az arcképet azor°kon megtaga­dók, hogy miután leltárba tétetett, azf°e is kell mutat­ni a törvényszéknek. — Pichegru séj?e érezve magát e tárgyban, következőleg nyilatkozó a börtönörnek: „Látom, hogy Real ur a minap csa mulattatni akart azzal, mit Cayenne-re vonatkozólag beszélt.“ Az állam­tanácsos kimaradása némileg t.ámgatai látszott e gon­dolatát, mert valóban nem tudni,a sors akarta-e úgy, hogy ezen fontos ügy vezetéséve megbízott magas ál­lású hivatalnoknak nem volt id^e, vagy talán elfeledó, annyi igaz, hogy többször nen jelent Pichegru-nél. E perctől kezdve lemondott a n^ylelkii bocsánat reményé­ről, sőt két csendőrnek folytoios, éjjel és nappal körül-- te őrködése panaszra fakadni kényszerité s egyedüli ked­vezmény gyanánt csak azt lérte, hogy öt hagyják ma­gánosán börtönében, miutál a magánosságra szüksége van. „Miért terhelni valakit effélékkel szükségtelenül,, “^nda Bonaparte, kihez kérése terjesztve lett, — bármit í tesznör ;S) az ember mindig ura a maga életének.“ Két

Next

/
Oldalképek
Tartalom