Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-06-12 / 24. szám
II. évfolyam. 24-ik szám. Gyula junius 12-ón 1870. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési felhívás a 55 BÉKÉS1 cimü politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap 1870-ik évi július—decemberi folyamára. Nemsokára egy uj félév s illetőleg évnegyed kezdetén leszünk, s ugyanazért felkérjük a t. közönséget, hogy lapunkat továbbra is pártolni és terjeszteni szíveskedjék. Nem akarunk ezúttal uj Ígéretekkel fellépni, csak ismételjük a mit már más hasonló alkalommal is elmondottunk; hogy t. i. lapunk . a józan haladás, szabadelviiség terén s neki adott körben mozgott, egyúttal közvetlenül Békesmcgye szellemi úgy mint anyagi érdekei szolgálatát tűzte ki feladatul. E cél — azt hisszük — már magában véve, elég arra, hogy a t. közönség és különösebben Békesmegye közönsége szives pártfogására lapunkat méltóvá tegye; egyedül a közönségen állván, hogy jelzett feladatunknak lehetőleg eleget tehessünk Midőn tehát a .„Békés“ 1870-ik évi július—decemberi folyamára az előfizetést ezennel megnyitjuk, előfizetőinket és barátainkat felkérjük, hogy lapunkat, mind maguk előfizetve, mind uj előfizetőket szerezve, gyámolitani szíveskedjenek. Gyulán 1870. junius 12-én. Hajóssy Ottó, felelős szerkesztő. Előfizetési feltételek. Helyben házhoz hordva vagy vidékre postai küldéssel: Félévre (jul.—dec.) 2 frt. Évnegyedre (jul.—szept.) 1 frt. ^ Minden 8 előfizetőt gyűjtőnek egy tiszteletpéldány jár. Az előfizetési összegek bérmentve a „Békés“ kiadóhivatalának (Nagy Ferencz könyv- kereskedésébe, Gyulán, főutca) küldendők be. Ugyanott vétetnek fel a hirdetések is, négy hasábos garmond sorért 5 krjával, nyílttéri közlések soronkint 15 krjával, bélyegdij minden beigta- tásért külön 30 kr. Többszöri beigtatásuál arányi ago s leengedésnek van helye. A lapba szánt dolgozatok és cikkek a szerkesztőséghez (Gyulán, főutca 186. sz.) küldendők. Mindazok, kiknek előfizetése f. é. junius hó végével lejár, az előfizetés mielőbbi megújítására kéretnek, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Az előfizetés eszközlésére a postai utalványt, mint célszerű módot, ajánljuk. Hogy készül a baloldal közvéleménye ? II. És — hogy ne kalandozzunk a messzi múltakban — mit tőn ellenzékünk a legközelebbi költségvetési tárgyalások alkalmával a honvédelmi ministerium költségvetésénél? Jól tudta, hogy minden — hazája dicsőségéért még hevül- ni képes magyar keblében a legfájdalmasabban rezgő húrokat penditi meg, Ita a vitába a forradalom izsaszegi s nagysarlói hőseinek emlékét sodorja bele. És midőn a kormányelnök s utána többen senkit ámitani nem tudó férfias őszinteséggel tárták fel e kérdés kényes oldalait s kimondá, hogy igenis segélyeznünk kell a forradalom rokkant hőseit, de csak társadalmi utón, mert törvényhozási lag intézkednie tárgyban tiltja a politikai eszély, nem liangzottak-e az ellenzéki sajtó terén még oly nemű nyilatkozatok is, melyek a kormányelnököt a sötét hálátlanság vádjával sújtották azon honvédek iránt, kiknek ministeri székét végelemzésben köszönheti; nem pattogtak a fogékony keblekre találó hazafi csattanós nagy szavak, melyek hogy fogékony keblekre találtak, csak azt mutatja, hogy e nemzet lelkesedni bir és akar, csak e lelkesedésnek adjunk aztán helyes irányt. — Azonban felmutatni az éremnek másik oldalát is az ellenzéki olvasó közönség előtt, higgadt férfiassággal utalni arra, hogy a 48 és 49-ki honvédeknek törvényhozásilag kimondott segélyezése a fejedelmet hozta volna azon kellemetlen helyzetbe, hogy e törvénytől vagy megtagadja a szentesítést vagy pedig e szentesítéssel beismerje, hogy igazuk volt, midőn az april 14- ki politikát vérükkel és életükkel támogaták, — azon fejedelmet, ki mint egyén maga is nagyleik illeg enyhitó nyomorát azoknak, kiket az események szigora sodort e nyomorba: ez természetesen nem illett az ellenzék számításai keretébe. De mi több: ugyancsak a forradalom .rokkant honvédéinek törvényhozásilag kimondott segélyezése, miután e segélyhez az állam minden polgára járul, feljogosította, volna azokat hasonló segélyezést követelni, kik épen úgy harcoltak, mint honvédeink, azon különbséggel, hogy nem mellettünk, de ellenünk. Váljon megnyitotta volna-e az ellenzék zsebét ezek segélyezésére is, váljon merte volna-e hirdetni, hogy miután a szerb, a román segélyezi honvódeinket, most mi is segélyezzük az ő ugyanezen korból maradt rokkantjaikat. Alig hisszük; de azért eltakarta az érem ezen oldalát, felzaklatta a szenvedélyeket s miutón a szenvedély az ember tetteinek mindig igen erős rugója szokott lenni, erre támaszkodott mint emeltyűre, hogy magát a hazafiság magaslatába segítse vele s e magaslatból fennen gyanúsíthassa azokat, kiknél az ész és józanon számitó politika uralkodik a szenvedély felett, s kik eléggé férfiasak és őszinték kimutatni a politikai ildomosság határait, melyeken túl aztán kellemetlen súrlódás s a hangulat elmérgesedése kezdődik. — Miért nem tette az ellenzék ezt? mert neki minden áron közvélemény kellett. Hogy e közvélemény a társadalom azon rétegében terem számukra, melyben az „audiatur et altera pars“ elvet nem ismerik; reájuk nézve mindegy, mert a cél szentesíti az eszközöket. Végül még egy példát a legújabb időkből. Midőn a főváros szépítésére szánt kölcsön ügye volt a parlamenti vita tárgya, midőn az ellenzéknek kínálkozott kedvezőbb kölcsön pénzma- todorjai a kenyértörés percében kereket oldottak s midőn az ellenzék maga is meggyőződött, hogy előnyösebb kölcsön a kormány által kötött kölcsönnél bármi okból is nem köthető s ennélfogva a kölcsön elfogadása melletk szavazott, alig pár napra mire ébredt fel az ellenzéki sajtó olvasó közönsége? Megtámadta az ellenzék, olvasó közönsége előtt a nemzet hallatára azt, mire bent az országgyűlés termében szavazatát adta; megjelentek az ellenzék legtekintélyesebb lapjának, a „Honu-\\ak hasábjain a Horn- féle óriás cikkek, melyekben a kormány csaknem a zsebmetsző nem épen dicséretes szerepével lön vádolva s a kormány újból oda dobva, hogy Horn ur ízlése szerint biráltassék meg a nagy közönség által. De hiszen mit is várhatott a józanabb rész azon ellenzéki sajtótól, mely a közvéleményt e kölcsön iránt már jó eleve az ország ^vagyona meglógására célzott tendenüa vádjával igyekezett az „Ellenőr“-ben előkésziteni? — Lássák, urak, igy készül, vagy helyesebben mondva : igy készitik önök a közvéleményt; majd felszeg egyoldalúság, majd ferdítés s igen sok esetben meg nem bocsátható gyanúsításokkal, mihez ha még a modern ellenzéki sajtó azon mosdatlan irályát adjuk, mely bizonyos idő vagy helyesebben bizonyos egyén óta a journalistikát méltóságából csaknem teljesen kivetközteté, csoda-e, ha megrendül azon gondolkozni nem szeretők hite, kik a helyesebb irányú közvélemény ellenében legfeljebb csak azt rivallhatják : nos numero sumus ! Azonban nem tanácskép, csak egyszerű reflexió gyanánt mondjuk a mi még itt következik. Mi fogna történni, ha ma az ellenzék vezér- és nem vezér-férfiai találnak quo fato a nemzet ügyeinek élére jutni, s ha — miután a körülmények és események a gyarló emberi erőknél még is hatalmasabbak — mi sem fogna, mert nem mehetne teljesedésbe azokból, miknek teljesültét önök polcra jutásától várja azon réteg, melyben az önök közvéleménye nyilatkozik ?
