Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-05-15 / 20. szám

s oly módon befizetni, a mikor s a mint ők azt maguk könnyebbsége érdekében tehetik; hoz­zá téve, hogy az iránt az illető szolgabirónak mindenkor előlegesen jelenteni, illetőleg ahoz folyamodni tartoznak. Ezen inditvány elfogadá­sa által aztán természetesen — ott lettünk vol­na, hogy az illető akkor fizet a1 mikor neki tet­szik, helyesebben : sohasem, Köszönet a szeghalmi főszolgabíró Sál Ká­roly urnák, ki erélyes és indokolt felszólalásá­val a — különben legnemesebb intentióból szár­mazhatott — indítványt hatásosan ellensúlyozta. A másik episod nem kevésbé sőt határozot­tan magán viseli az eredetiség bélyegét; mert — bocsánat a nyíltságért —• kevés megyéje le­het az országnak, melyben az kerülne vitatás alá, hogy a megye főispánja elég competens-e arra, hogy, a megye valamely disz-küldöttsége élén foglaljon helyet? Hogy az első alispán illetékes — senki sem vonja kétségbe, de hogy a főispán nem lenne az — ez, legalább előt­tünk, ujdon uj dolog. A nem-illetékesség egyik indokául {elhozatott ama jogkör és állás minősége, mellyel a főis­pán a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó javaslat szerint jövőben birna. Erre — mint még nem létező dologra hivatkozni - szerin­tünk épen annyi, mint semmire som hivatkozni, s csak forcirozása egy oly théma vitatásának, mely a mily meglepő újdonságot képezhet ma­gában véve, ép oly alkalmas arra bogy szo- katlanságánál, bogy ne mondjuk bizarrságánál fogva, bizottmányunkat megyeparlamenti felfo­gás tekintetében sajátságos jelleggel ruházza fid. Mi nem tartozunk azok közé, kik feltétlen hódolattal viseltetnek akár a született, akár a másként nyert rang, vagy hivatali nagyság iránt. De nem tagadhatjuk meg sohasem a tiszteletet és pietást a megye főispáni méltóság iránt, mely ősi időktől fogva napjainkig tényleg bizonyos nymbusával a nemzeti hagyományos tiszteletnek van övedzve, s mely — bár mint forgassuk is a dolgot s dacára kormányképviselői minőségé­nek — kiegészítő alkatát képezi a megye közön­ségének. Es végül —■ nem találjuk indokoltnak a főispánnak díszküldöttség élére helyezését el­lenezni akkor, midőn nem egy A essél Antal nép­szerűtlen alakja ül a nagy terem elnöki székében. Békés megye bizottmányának május hó 10-én tartott rendkívüli közgyűlése. Elnök Ivarassiay István első alispán a gyűlést meg­nyitván előadja, hogy a mai napra egybehívott eme rendkívüli közgyűlés, a folyó 1870-ik évi közmunka vált­sági' összegek mikénti felhasználása iránt teendő intézke­dések céljából hivatott egybe. — Ennek utána felolvas­tatott a március 28-iki évnegyedes közgyűlés határoza­tával, a közmunkaváltsági pénzek felosztási tervezetének újbóli elkészítésével megbízott küldöttség jelentése, mely mellett a kérdéses ujabbi tervezet bevnutattatik. — Ha- tároztatott: Miután a szervezet szerint előadott szükségletek 62,639 frt. 48 krban előirányzott pénzösszeg., a közmunkái péntár 53893 frt. 13 krnvi követelési állapotát 8746 frt. 35 krral múlja felül; ennélfogva a küldöttség jelentésé­ben foglalt egyes tételeknek némi módosításával a szük­ségessé vált meggazdálkodások akként lesznek' eszköz- lendök, miszerint az utak tatarozása és fentartására kül- döttségileg előirányzott összegből 20%-nyi levonás tétetik: a hidak építése é« helyrehozására kitett összegek pedig a teendő munkálatok némi korlátozásával alábbszálittat- nak, mely ok kén ti megg zdálkodások által még bizo­nyos tartalékösszcg is fenmarad. A megyebeli hidak építése és helyre hozására nézve egyébiránt, a küldottségi javaslat azon része, melysze- rint ezen munkálatok az e címen rendelkezésre álló pénz­készlet szeinelőtt tartásával és a részletes költségvetések alapján küldöttsógiieg megtartandó árlejtések utján esz­közöltessenek, — elfogadtatik; az utak tatarozása, fen­tartására és a kubikolási munkálatokra 20%-nyi levonás­sal előirányzott összeg keretén belöl pedig ugyancsak árlejtések lesznek tartandók; kimondatván egyúttal, hogy ha a megtartandó árlejtések vállalkozók hiánnyában eredményre nem vezetnének, ezen munkálatok teljesíté­sére az illető községek fognak köteleztetni. Ezután az árlejtökiildöttségek alakitattak meg. A hidak építése és kiigazítására nézve szükségelt kül­döttség elnökéül az első alispán, tagjaiul pedig Kalmár Mihály, Szakái Lajos és Boros István b. tagok, a fö- pénztárnok, főügyész, föszámvevö, a gyulai főszolgabiró esküdttársával, a megye mérnöke és Hajóssy Ottó első aljegyző neveztettek ki. — Az uttatarozási és kubikolá­si munkálatokra nézve járásonként külön-külön küldött­ségek fogják az árlejtéseket megtartani, mely küldöttsé­gek elnökei mindenütt az illető főszolgabirák lesznek, tagjaiul pedig kineveztettek: a gyulai járásban; Szakái Lajos, Boros István b. tagok és Ujfalussy Gyula mér­nök: a csabai járásban: Kis Péter Kemény Mihály b. tagok, Sztraka György mérnök; az orosházi járásban : Dáni József, Ravasz Ferenc, Tatay János b. tagok, End­rei Károly mérnök; a szarvasi járásban : Hutiray Imre Tolnay Gábor b. tagok, Nagy Sándor mérnök; a szeg­halmi járásban: Farkas Gábor, Mózes Mihály, Gacsáry Károly b. tagok, Biszterszky Gyula mérnök; a békési járásban: Keresztesy György, Tury András b. tagok, Csuka Sándor mérnök. Némely inkább a részletekhez tartozó intézkedések után indítványba hozatván, hogy a megyebeli utaknak jókarbani helyeztetése és fentartása végett, némely ed- cligelé alkalmazásba nem vett módoknak és eszközök­nek, milyenek: az utakon megállapodó eső-viz pocsolyák­nak rendszeres leeresztése, nemkülönben boronák és ben gereknek kísérletként használatba vétele iránt a megye közönsége megfelelőn intézkednék: az inditvány elfogad­tatik s ehez képest megbizatik a hidakra szükségelt munkálatok árlejtésével megbizott küldöttség, miszerint az ezen kisórlet megtételére megkívántaié szereknek be­szerzése, továbbá két, az utakon megállapodni szokott vizeknek rendszeres lebojesátását teljesítő egyénnek al­kalmazása iránt megfelelően intézkedjék, s ezek segélyé­vel az indítványba hozott kísérlet megtételét eszközölje. Végül egy másik indítvány folytán, a m. kir. közmun­ka és közlekedési ministérium felkéretni határoztatok, hogy miután az úgynevezett sarkad-gyula-makói állam- utnak megfelelő kiépítése megyeközlekedési és nemzet- gazdászati szempontból felette kívánatos: a kérdéses út­nak a biztos és kényelmes közlekedés igényei szerinti mielőbbi kiépítése iránt intézkedni szíveskedjék. Ezután elnök alispán előterjeszti, hogy szabad királyi Pest város közönsége néhai gróf Batthiány Lajos első magyar ministerelnök hamvainak a városi köztemetőbe leendő ünnepélyes áthelyezését elhatározván, s ezen nem­zeti gyászünnepélyen való részvételre e megye közönsé­gét is meghívta, — ez ügyben annálinkább sürgős in­tézkedés teendő, mivel a gyászünnepély napja a jövő évnegyedes közgyűlést megelőzi. A megye közönsége hálás kegyelettel emlékezvén meg néhai grf. Batthiány Lajos első magyar ministerelnök- nek a haza és nemzet legszentebb jogai védelmében él­te egész folyamán tántorithatlan kitartással és egész oda­adással tanúsított és vértanúi halálával megpecsételt te­vékenységéről: a f. évi junius 9-én tartandó gyászünne- pélyen részt venni és ez által a nagy halott emléke irán­ti határtalán tisztelete, a hon javára szentelt élete és halála iránti kegyeletének kifejezést adni elodázhatlan hazafiui kötelmének ismeri és ehezképest ezennel elhatá­rozza. hogy magát a juniushó 9-én tartandó nemzeti gyász­ünnepélyen, egy nagyszámú díszes küldöttség által kép­viselteti ; hogy ugyanezen küldöttsége által a boldogult nagy hazafi özvegyénél a nagy veszteség feletti fájdalmát ér részvétét tolmácsolandja és hogy néhai gróf Batthyány Lajos, első magyar mi­niszterelnök emlékének megörökítéséül arczképének a megye tartalékpénztárából leendő beszerzésével az első alispánt ezennel megljzza­A küldöttség elnökségével főispán ő méltósága, aka­dályoztatása esetében pedig az első, esetleg a másod alispán bízatván meg, a küldöttség tagjaiul Boczkó Dá­niel, Beliczey István, Eördögh Frigyes, Gonda László, b. Podmaniczky Frigyes és Táncsics Mihály országgyű­lési képviselőkön kívül Bolza Antal és Bolza István grófok, Beliczey Rezső, Baranovics Gergely, Göndöcs Benedek, Hajnal Abel, Hajóssy Ottó, Justh István, Kis Jósa, Kertay Zsigmond, Kemény Mihály, Kirileszku Pé­ter, Neumann József, Ornaszta Szilárd, Omaszta József, Reök István, Schiefner Ede, Szeberén yi Gusztáv, Szakái Lajos, Thaisz Gyula, Tomcsányi Károly és b. Wenek- heim László választattak meg, a megyei tisztviselőknek, a bizottmányi tagoknak, úgy a községek részéről kül­dendő képviselőknek a küldöttséghez: szabad csatlakoz­ható« ősi szokás szerint teljes épségben fentartatván. Lesz már kis szék, csak lába kék. Gyula városa volt az első békesmegyei község, mely­nek reménye lehetett az alatta elvonuló vaspályával összekötött előnyökben részesülni. A pest-szolnoki pálya építése után rögtön, az 1848-ik évben, örömmel láttuk lobogni városunk alatt a vasúti mérnökök veres-fehér zászlóit, melyet a vidékünket boldogítandó vasrudvonal pár elhelyezési irányát jelelék. De fájdalom, ez ,is csak egy szép álom volt, rendeltetése az lett, mint korabeli más sokkal nagyobbszerü dolgoknak, a létezők vagyis inkább létesítendők sorából irgalom nélkül kitöröltetett. Huszonkét évnek kellett elfolyni, hogy városunk, ko­rai reményének megtestesülését láthassa. Most már hála istennek, nem csak zászlók lobognak, hanem vasut-töl- tés emelkedik, s pálya-udvar egyengettetik. Vasut-töltés, s pálya-udvar képeznék a kis széket, az a kérdés, hol találjuk fel lábát, a pálya-udvarhoz vezető utat, s miként csináljuk meg azt. Nem tudom, minő rósz szellem űzi Gyula városával játékát; elég az hozzá, sok okoskodás után sikerült pá­lya-udvarnak, a vonal mentén legbozzáférhetlenebb he­lyet, az arany-ági szöllök közt felfedezni. E felfede­zésért azonban nincs jogunk panaszkodni, saját képvi­selő testületünk akarta igy. A vasúti mérnök kitűzte a mostani pálya-udvart, s egy másikat, a dobozi útra ve­zető utca végében, a pecér-mezön, csaknem közvetle­nül a gyula-sarkadi kövezett ut mellett, s ez utóbbinak a városra nézve sokkal kedvezőbb helyzetét megmagya­rázván, felszólította képviselő testületünket a kettő közti választásra, miután az építtető társulat, városunk kíván­ságát figyelembe óhajtaná venni. Ezen jő szándékú felhívásra képviselő testületünk tagjainak többsége, magas állásának, s nagy hatalmá­nak teljes érzetében, nem tudta elképzelni, miért ne rendelkezhetne ö egy idegen társulat zsebével, s miért ne kényszerithetné ö e társulatot annak beismerésére, hogy Csabától Várad felé, a legegyenesebb ut a szélmalom mellett vezet el, s a vasut-épitésnél fő feladat, s legolcsóbb dolog, oly hirtelen kanyaro­kat létesíteni, minőre a legszebb alkalom kínálko­zik, a szélmalomtól, a város megkerülése végett kitű­zendő deli termetű S vonalnál; hiszen kérem alásan, a pék is ily alakú kiflit süt, ha művészetét kiakarja tün­tetni; minélfogva csak hivatását vélte teljesíteni, midőn a város nevében és érdekében kinyilatkoztatta, hogy ha a vasut-társulat, a már megállapított, s felsőbb helyen helybenhagyott egyenes vonaltól alig 1000 ölre fekvő szélmalom mellé nem építi a pálya-udvart, Gyula váro­sának mindegy, ha az Uj-Körös csatorna fenekére he­lyezi is el. Na de hagyjunk fel a rósz élezek gyártásával. Bárki­nek érdeme is, hogy a pálya-udvar, a lehetségesek közt, a legalkalmasabb helyre nem tétetett: annyi kétségte­len, hogy a képviselő testület joga a rendelkezés, — ha mindjárt nyakasság szüleménye is — a nagy közönségé a tűrés és fejtörés, miként alkudhatik meg a nyakára octroyált körülményekkel, s ezen specialis esetben, mi­ként juthat a pálya-udvarhoz. Sokan nem tartják talán keleti szokásainkkal meg- egyeztethetönek, hogy még a vasúti közlekedés meg sem nyittatott, s már is előre bele kotnyeleskedem más, erre hivatottak dolgába, s ily korán egy indóházhoz vezető útról ábrándozom. Ezerszer bocsánatot kérek, de én azon nézetben bátorkodom lenni, hogy éppen kénye- lemszeretö természetünk következtében, kissé már ei is késtünk az e tárgy feletti eszmecsere megindításával. Ki sem örülne jobban, ha csalódnám, mint én magam; de nagyon félek tőle, hogy dacára, — sokak szerint, — korai beavatkozásomnak, nem lesz utunk, melyen a vasúti közlekedés megnyitásának ünnepélyére kikocsi- kázhassunk, kivált, ha a megnyitás esős időben történik. Többféle véleményeket hallottam már, mely vonalon lenne legczélszerübb Gyula városából az indóházhoz egy utat építeni: J. A Sarkadra vezető köves utat, a Sz. Pál gátja tö­vétől kiindulva, — összekötni a pályaudvarból kijövő úttal. x 2. Az úgynevezett Ferenczy utcán s a dobozi útra vezető utcán ki. 3. A magyar utcán végig (Novak és Nagy Károly urak háza előtt) azután az indóházig, mindenütt a szöl­lök közt. Ha a kijárási költségekre, s azon idő elvesztésére, mig a kisajátítás eszközölhető leend, nem tekintünk, ok­vetlenül az utoljára megnevezett útvonalnak kell az első­séget adnunk, — miután legrövidebb összeköttetés a vá­ros közepe s indóház között. De ismerve viszonyainkat megvagyok győződve, hogy több évek fognak eltelni, mig a magyar utca végét bezáró 3 házhely s a szöllök- ben egy közlekedési ut helyének kisajátítására, e mel­lett az ut építésre megkivántató költséget előteremthet­jük, vagy csak a költségek megszavazását, képviselő testületünkben, jó sikerre némi kilátással megpendíthet­jük ; az pedig nem igen lenne üdvös városunk közön­ségére, ha addig mindent a nyugodt ősi állapotban hagy­nánk, s azon reményben, hogy majd talán egyszer a magas kormány vagy megye csináltat Gyula városának kijáró utat vasutjához, megelégednénk az aranyági szöl­lök közt tova robogó mozdony füstjének toronybóli él­vezetével; minélfogva addig is, mig a magyar-utcai ut létesülhet, halaszthatlanul szükségesnek tartanám, hogy az első pont alatti rövid útvonal rögtön helyrehozassék s mihelyt a vasúti vonatokkal követ és kavicsot száli- tani lehet megkavicsoltassék. (Folytatjuk.) Törvényszéki csarnok. Békésmegye bf. törvényszékének 1870. april 56-án nyilvánosan tartott ülése. Elnök: Jancsovics Tál. Bírák: Németh József, Novák

Next

/
Oldalképek
Tartalom