Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-05-15 / 20. szám
20-ik szám. II. évfolyam. Gyula május 15-én 1870. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. — Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija: Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. —- Bé- lyegdij 30 kr. ‘ -> *■ -v s -v -v-v-v-s-s-s-v-, -y-ó Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre...........................4 frt. Fél évre .........................2 frt. Ne gyed évre.....................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.------------------------------------------------—~—-- -—- A törvényhatóságok s községek rendezése. II. A kormány, azon jogokért, melyeket a megyékre ruházott, a kapocs fentartása, s felelős állásának megó'i zése tekintetéből, a főispánokban tartotta fel biztosítékát, a midőn ezeknek hatalmat ád, hogy a megye főtisztviselőit választásra ők oandidálják, a kezelő tisztviselőket épen kinevezzék, •— a törvény és kormány rendeletek végrehajtását ellenőrizzék. Hát a megye, a maga felelős állásában, mily biztosítékkal rendelkezik az alattas községek irányában, különösen az átruházott ügyek elintézése körül? A községi bíró candidálásába be nem folyik, azt a községi képviselő testület gyakorolja. A megyei alispán, legtöbb esetben pedig a szol- gabiró, leginkább csak a képviselő testületek megalakítása, a tisztújító gyűlések elrendelése s vezetésével vannak megbízva. — Sőt magára a községre bizatik annak elhatározása, mily község akar lenni? illetőleg milyen tanácsot akar alakítani? — A biró képessége sem hatá- roztatik meg, holott a községek nemcsak önkormányzati, hanem átruházott hatáskörben, fontos ügyek végrehajtására vannak hivatva, Ha kérdés, akarja-e a megye a kormány rendeletéit végrehajtani, úgy a községeknél az a kérdés merül fel, képesek e azokat végrehajtani ? Nem kicsinyítés, de való. — Nem a rendezett tanácsú városokra vonatkozik e célzás, de az olyanféle nagy községekre, mint milyenek e megyében számosak, melyek egyike-másika évenként 100 újonc kiállítására, az e számnak megfelelő szabadságosok nyilvántartására, — 100 — 150,000 forint adó kivetés s beszedésére, a népoktatási törvény egész terjedelmébeni végrehajtására, országgyűlési képviselő választására, az előzetes munkálatok megejtése, mint központi bizottság alakítására, — személy és vagyonbiztonság, egészség és szegények ügye, ipar és kereskedelmi érdekek fejlesztésére van utalva; — Sőt egyes lakosok kik polgári állásuk, mivelt- ségi fokozatuk szerint oly különféle igényeket támasztanak a közigazgatás irányában, - a törvényelőtti egyenlőség s a társadalmi szabályok összeegyeztetésénél gyakran oly finom tapintatot követelnek, annyira fontossá és nehézzé teszik az elöljáró állását, hogy azon, bizonyos magasabb képesség nélküli embert képzelni alig lehet. — Már egy képviselő gyűlésben! elnöklés, vezetés, az ügyek sorozat szerinti tárgyalása, végzések szabatos kimondása, a felmerülhető indulatok csillapítása, oly feladat, mely magasabb képzettséget feltételez. — A javaslat pedig szabadságára bízván a községeknek, magokat tetszésök szerint szervezni, — mi bizonyosabb annál, hogy a nép, a mostani democra- ticus szellemtől áthatva, kezébe adott jogánál fogva, a hatalmat maga részére tartja meg; — értve, hogy a bírói székbe maga fiát ülteti. Ez esetben 200 képviselő helyett 48 képviselőből álland azon testület mely a község ön kormányzati jogát, s átruházott kötelességét gyakorolja. A felelős kormány, s utána a felelős megye, elég biztosítékot találand-e ily község elöljáróságában? kivált ha a szolgabirák, mint eddig, tisztelve a nép jogát, e községekkel személyesen ritkán csak Írásban érintkeznek, akkor is csak annyiban, a mennyiben a felső rendeletek végére oda írják „kiadatik az elöljáróknak vég-; rehajtás végett.“ Es a községek, ily esetben, hogy lesznek a megyei bizottmányban képviselve? Biró által nem, mert azt a ministeri javaslat maga is alkalmatlannak találja, a mennyiben ott helyet nem ád neki. Egy község első emberének meg járja de a megye egy négyszázad részecskéjének nem. A járási szolgabiró által nem, — mert ez nem községi, hanem megyei tisztviselő. A községben választott megyei bizottmányi tagok által, — igen; de ha ezek nem egyúttal községi képviselők, s nem részesülvén a községi tanácskozásokban, a község minden ügyeit nem ösmerik? Pedig, hogy a községeknek, közvetlenül saját közegeik által, a megyékben képviseltetve kell lenniök, az a milyen szükséges, ép oly jogos követelmény, — mert mi a megye? Valamint a község, az egyes lakosok, úgy a megye, politikai fogalom szerint, önkormányzati határkörében, egyes községek egymás közti viszonyának szabályozása, érdekeinek fejlesztése s megőrzése végett alakult központi hatóság. Oly megyei administrationali^ ügyeket, melyek egyik-másik községet közelebbről ne érdekelnék, — képzelni alig lehet. S mikor népszerű a megye? Ha annak életfája, a községi élet talajában gyökerezik, s onnan meríti erejét. —- Ha ez nem igy van, akkor a megye, a levegőben szabadon lebegő, külön vált része az ország kormányzat gépezetének, mely az időnként magába fogadó elemeket, annyira saját szellemében gyúrja egy sajátságos compact testbe, hogy abban sem a kormány, sem a község nem találja tel magát, s igy azon rendeltetésének sem felelhet meg, hogy a községek és kormány között, közvetítő hivatást viseljen. Általában kívánatos lenne, hogy minden, - lagalább választott megyei bizottmányi tag, feltétlenül községi képviselő is legyen, hogy ezek által, a megye és a községek közötti jó viszony, élénk összeköttetés fentartassék. Ha pedig a községbirája nem lehet tagja a megyei bizottmánynak, kinek ott alkalma nyil- nék, az úgy is általa végrehajtandó ügyeket tanulmányozni, fontosságukat felismerni, tapasztalása szerint az otthoni ügyekről esetleg a gyűlésnek hasznos adatokkal szolgálni, akkor a járási szolgabirót kellene olyannak minősíteni, hogy az a községekben a megyét, a megyében pedig a községeket képviselhesse. — Ez esetben a szolgabirónak szükségképen tért és befolyást kellene engedni a községi ügyek vezetésében. És ez bár mily jogtalannak is látszanék, nem lenne természetellenes, — az átruházott ügyek végrehajtásánál pedig épen hasznos és szükséges. Mert a mely község, akár értelmi és anyagi erők hiányában, akár saját akaratából nem rendezi magát, hanem a megye gyámkodása alá, kiskorúságba helyezkedik, ott helyén van, hogy a megye, maga felelős állásából kifolyólag is, kellő biztosítékot keressen. Ez lenne a szolgabiró, a ki a képviselő gyűlésekben, — mindig nagy és kis községeket értve, — elnökölne, a felső rendeleteket, hol szükség lenne, az elöljáróknak magyarázná, a kivitelhez utasitást adna, az újoncok előállításába személyesen befolyna, az adó kivetést ellenőrizné. annak behajtását, saját felelősége alatt eszközölné; ő különben sem idegen, kinevezett, hanem a megyei közönség, tehát közvetve a községek által választott tisztviselő lévén, ily viszonyban megismerkednék a községek érdekeivel, s azokat a megyében, biró helyett méltóan képviselhetné. — Általában kívánatos, hogy a községek a megyékkel, a megyék a kormánnyal szoros kapcsolatban álljanak, — legyen az államkormányzata a fa, melynek gyökerei a községek, törzse a megyék, ágai pedig minden lombjaival és gyümölcsével a kormány. Míg a oultusministerium, a népoktatási törvényt, saját kerületi tanfelügyelőivel; — a pénzügyi ministerium, az adót saját adó hivatalnokaival ; — a gazdasági ministerium a lótenyésztés ügyét, gazdasági egyletekkel, mindezt a megyék s azok tisztviselőinek közvetlen befolyása nélkül kívánja végrehajtatni, addig úgy látszik, a kormány a megyék közigazgatási képességében nem nagy biztosítékot helyez. — A megyéknek pedig alkalom se nyillik bebizonyítani, hogy ők nem csupán a kormánnyali el- lenzékeskedésből, — a bizottmányi tagok, a gyűlések első napján, szónoklati tehetségűk fel- mutatási vágyból, — a tisztviselők pedig, libe- riás hajdúk tarthatás gyönyöréből akarnak létezni, hanem a közügyek iránti buzgóságból óhajtanak — nemzet munkásai lenni. Gyula május 12. 1870. (?) Olvasóink emlékezni fognak, megyénk bizottmányának március 28-án és folytatva tartott közgyűlésében hozott ama határozatára, mellyel a folyó 1870-ik évi közmunka váltsági pénzerő mikénti felhasználása iránt beadott küldöttségi javaslat, mint légből kapott adatokra alapított, vissza utasittatott, s egyszersmind a küldöttség helyesebb munkálat készítésére hivatván fel, ennek tárgyalására egy rendkívüli közgyűlés egybehivása mondatott ki. E rendkívüli közgyűlés május 10-én tartatott meg, még pedig — dicsérettel legyen felemlítve — szép számmal egybegyült bizottmányi tagok jelenlétében, s habár a gyűlés tárgyául eredetileg csak is közmunka ügy volt kijelölve, Pest város közönségének egy időközben érkezett átirata alkalmat szolgáltatott a tisztán anyagi kérdések eldöntésére hivatott közgyűlésnek, hogy a materiális érdekek körül kifejtett tevékenységén kívül a szellemi téren is életjelt, még pedig hazafias kegyeletének jelét adja. És e kegyeleti tény nem egyéb, mint hogy a megye közönsége az első magyar ministerelnök gróf Batthyány Lajos holttetemeinek jövő junius hó 9-én leendő ünnepélyes áthelyezése alkamá- val, nagy számú küldöttség által fogja magát képviseltetni, mely küldöttség egyúttal a nagy halott özvegyénél a megye részvétét is fogja tolmácsolni. Ezenfelül határozatba ment, a hazáért vértanúi halált halt férfiú emlékének meg- örökitéséeül, annak arcképét a megye gyűlésterme részére megszerezni. A mi a gyűlés átalános lefolyását illeti : erre nézve egy-két nem annyira fontos mint eredeti episodot levonva, valami különös felemlíteni valónk nincs. Egyikét ezen episodoknak Beliczey Rezső urnák egy indítványa szolgáltatá. Ugyanis említett bizottmányi tag ur nem kevesebbet indítványozott mint azt, hogy a kevésbé fizetni képes „adózó honpolgárokénak engedtetnék meg közmunkaváltságukat akkor