Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-04-17 / 16. szám
szik, több és több bizalmat nyerjen az ügy iránt s saját jólétének előmozdítására ösztöne felébredjen. Ez volna azon erkölcsi támogatás, mit a városi képviselő testülettől megvárunk, mert nehigye senki, hogy a képviselő testület feladata csupán a város anyagi érdekeinek megvitatásában, s elintézésében áll.------És miben áll az anyagi támogatás ? Miután az egylet tűzoltó osztályának célja a polgárok vagyonát, sőt életét a romboló tüz-elem pusztításaitól gyors és rendszeres működése által megmenteni: tagadhatatlan, hogy ezen üdvös céljának csak akkor felelhet meg tökéletesen, ha mindazon eszközökkel rendelkezik melyekkel a tűz terjedése megakadályozása s elfojtása legsikeresebben eszközöltethetik. Szükséges, hogy örkö- dési rendszere mellett — mely nélkül jól rendezett tűzoltó-egylet nem is képzelhető - • bírjon megfelelő számú s jó szerkezetű vizi fecskendővel, ahoz szükséges felszerelvényekkel, s kezdetben legalább egypár lóval, melyei vizi fecskendőit és egyéb nélkülözhetlen szereit a vészhelyére azonnal elszállittathassa. Az egylet jóllehet megalakulása első percétől nagy tevékenységet fejtett ki, utalva van arra, hogy működésével járó egyes kiadásaira pénzt szerezzen. Sikerült már eddig is részint a megtartott táncvigalom alkalmával, részint egyesek adakozásából ezer néhány ftot összegyűjteni, de ezen összeget a nagyobbszerü kiadást igénylő fecskendő, ló és egyéb szerelvények beszerzésére fordítani nem lehet részint azért, mert ezen összeg úgy sem volna elégséges, részint pedig, mert az egyletnek alaptőkéről, alap- vagyonról is kell gondoskodni, különben létele nincs biztosítva. Mi azt hisszük, hogy miután az egylet tagjai kötelezték magukat, miszerint tűz esetében a polgárok vagyonának megmentésére mindenkor készen állanak; a vész elhárítására szükséges módokat tanulmányozván, azokban magukat gyakorolják s intézkedéseik gyors kivitelét maguknak fő feladatává tették, már magában véve ezen körülmény is örömmel fogadandó, s részükről ez mindenesetre áldozatnak tekintendő. Már most tehát azt, mit az egylet anyagi helyzete nem képes kifejteni, mozdítsuk elő hatósági utón, és pedig akként TÁRCA, A márciusi napok. (Vége) Soh’se láttam a főrendi házat kisebbnek, kevesen voltak, mint a roszul nyarult méhkas ősszel... a jó István nádor ott elnökölt, Battyányi Lajos, Kázmér stb. ellenzéki főurak, ott voltak, de az mind kevés volt, valósággal szegényes látvány volt a főrendi ház... az üzenet ellen szó nem emelkedett, de az ,éljen' is kevéstől kicsi volt... hol van az a compact liga, mely a reform kérdéseket tizszer-husszor utasította vissza megnyirbálva, kiforgatva, eléktelenitve... elfujta a népnek egyetlen lehelete... Országos küldöttség neveztetett, mely a fővárost megnyugtassa. Gr. Keglevich G., gr. Károlyi Gy. Szemere B. stb. kilencből állt a küldöttség, mely még az nap este indult külön gőzösön. En.. ? én csapot, papot elfelejtettem; a gyors parasztból semmise lett, vitt az ár ellenálhatlanul... már mindegy gondolám, engem már úgyis leguillotinoznak, erre pedig van idő, legalább nekem nem sietős... Hanfem a küldöttséggel én is mentem ... Nemvolt akkor nagy ur, kis ur: polgártárs Keglevich, polgártárs Károlyi, tout égal... Mi történt Pesten, mi lesz Pesten — valami Sükeyt mondanak igen szilajnak... Marat, Robespierre... volt aki igy tépelödött... Az éj homálya oszlott, hajnallott, ragyogóan kelt a nap... ó akkor minden oly szép, oly mosolygó volt... A fedélzeten voltunk lesve a pillanatot, midőn Pestet megláthatjuk. Felülről jövet Pestet csak közelről lehet látni. Végre egy kanyarodás és előttiünk Buda-Pest ünnepi mezben, fellobogózva... azt hiszem nem volt szem a hajón, mely nem könnyezett volna... A város a parton volt kint várva... éljen és halljuk... kapóra vették a küldöttséget, mely azonnal szólt is a néphez. Jaj csak az a Sükey... Legelöl egy kis fiatal legényke dulakodott túlizga- tottan, öltözete gondtalan, cilindere laposra nyomva ő maga megszólalván erősen hebegett... Látszott, hogy gyeplös-féle, kérdem ki az a kis legény... mondják Sükey aki minket a hajón annyira nyugtalanított... Egyébiránt Sükey már meghalt — igen derék, jó fiú volt, kit költeményei között az egy ,fecske' is költővé avatott. Az utcán hemzsegett a kokárdás, boldog nép, nem- zetöri csapatok lépkedtek, fontos ,állásuk' teljes érzetében... az ablakok tele lobogókkal, szőnyegekkel. hogy tekintetbe vévén, miszerint a tűzvész elleni intézkedések különben is az elöljáróság kötelességeihez tartozván, a városi hatóság saját hatáskörében különben is köteles jó vizifecskendőket, s minden ahoz szükséges felszerelvényeket minden időben jókarban és készen tartani; — továbbá, tekintetbe vévén, hogy Gyula városának több mint 2000-re menő házbirtokosaitól méltán lehet követelni, hogy tűzoltó szerei olyanok legyenek melyek a célnak teljesen megfelelnek, és végre tekintetbe vévén, hogy ennek haszna, nem csak egyes polgárokra hanem mindazokra kiterjed, kik épületekkel s egyéb eléghető ingó vagyonnal birnak, annálfogva határozza el a képviselő testület : 1- ör Hogy legalább egy újabb szerkezetű vizi fecskendő, a hozzá szükséges egyéb felszerelvényekkel együtt a város költségén beszereztessék, s az a többi jelenleg meglévő ódon szerkezetű fecskendőkkel együtt a tűzoltó-egyletnek használatára s rendelkezésére adassák át. 2- or Jelöltessék ki a városházánál egy alkalmatos szoba, hol az egylet tüztelepe felállittathassék, hogy ott az egylet őrködését magkezdhesse s ebből folyó intézkedéseit érvényesíthesse. 3- or A városnak kűlömben is több rendbeli lovai lévén, tartassék a városháza istálójában folytonosan éjjelnappal felszerszámozva 2 ló, azok adassanak az egylet rendelkezése alá, valamint szintén a fecskendő és egyéb szerek megŐrzézére egy záros szin. Ezekben állana tehát az anyagi segélyezés, melytől nem kell visszariadni, mert mindez nem kerül oly sokba, ha tekintetbe vesszük hogy ezen adóban minden polgárnak ki valamely épülettel bir, részt kell hogy vegyen. — Mindöszve is csekélység, mi abból egy polgárra jut. íme az álláspont melyet a képviselő testületnek, elfoglalni kell, midőn az uj vendég az egylet bejelenti magát. íme a tárgy melynél a képviselőtestület fényesen bebizonyíthatja, hogy minden szép, nemes és hasznos célért, ha azzal a város java mozdittatik elő, lelkesedni és tenni tud. — És én azon édes reménnyel rekesztem be soraimat, hogy képviselőtestületünk, melynek soraiban annyi lelkes polgárokat látunk, és az elöljáróság Én., nemis tudom minő érzelmek közt, de siettem az ellenzéki kör felé... alig lehetett a házhoz jutni, helyet kértem, aki jövök Pozsonyból, Bécsböl, s hozok független felelős m. ministeriumot egymagám... no hiszen nemis tudtam én hogy, hogynem csak mikor a teremben egy asztalon álva egy élő, mozgó, hullámzó mozaikat láttam előttem, oldalt, mögöttem, csupa emberarcokból, a melyeknek ezernyi tekintete mind egyetlen pont felé volt irányozva, s azaz egy pont én voltam, aki> mondom, csapot, papot felejtve, oda maradtam világbol- dogitónak... teringettét villant meg bennem a gondolat, ha ezek engem kezdenek széljelszedni, az a guillo- tinnál is csiklandósabb lesz... végre „Polgárok!“ szóltam; apróra elbeszéltem, úgy mint itt, amit láttam és tapasztaltam — a ,nép‘ megelégedett, én is vele s kibontakoztam volna az erősen kétes helyzetből kivévén — hogy amint a rostrumról homlokomat törölgetve leszálltam egy sánta emberke fogott elő, s hogy a dolgok sehogy se mennek, „a francia forradalomban másként volt; itt jóval, simán semmire se megyünk, mert a rrreactio mindent elfog követni, ide Marrat kell, Rrrobespierre és 100. Guillotin, ö kirrrá- lyi vérrrt ihatnék“ stb. Magas Errrnő volt e vérrr embere a pozsonyi Grosz tanár fia később a Percei táborában aufmischolt, 9 évre elítéltetett és fogságban halt meg. Népgyülések tartattak a museum terén ... a fiatalok közt Vasváry kedvenc szónok. Jöttek bécsiek nagy számmal, de már akkor differenciák merültek fel, melyek a museum előtti Verbrüde- rüngs-fest-en is mutatkoztak, azt mondták nekik : nem oda Buda! Célt nem érve, mert pofit, céllal volt a látogatás összekötve — a sógorok hosszú orral mentek el. Egyszer hire futott, hogy katonaság közéig, a várat bezárják, Pestet lövetik... a közönség nagyon izgatott volt. Este a kör tömve, nébányan vacsorálni ültek, utóbb danolni kezdenek, a dal terjedni kezdett, végre danolt ezer ember — neki hevült a fojtott hangulat, — valaki asztalra ugrott s mondja, hogy igaz nem igaz amit beszélnek, az való, hogy nincs fegyver, azt kell szerezni, van a várban elég —• fel a várba — fel-fel hangzott ezer torokból, mit az utca viszhangzott. Végre abban történt a megállapodás hogy rögtön induljon küldöttség Zichy Ferenchez —- helytartótanácsi alelnök volt akkor •—• s vagy adnak fegyvert, vagy hozunk; .. Rottenbiller, Graefl József később város bírája, meg én beletolakodtunk egy szűk fiákerbe s este 10—11 órakor fel Zichyhez. Előadtuk az ügyet. Zetvic uhlanos őrnagy (a Lederer macskazene ügyből ismeretes) is ott volt, a kérést ellenezte, Zichy is belesápadt, de végre biztosított, hogy reggelre fegyver lesz — kezet is adott rá. Mi vissza. Éjfél lehetett. A küldőknek egy fia híja se volt, mind ott várt. Halljuk-halljuk! asztalra álltunk. Soha a ránk meredő marcona, határozott tekinteteket j melynek élén egy Beleznai Péter áll, nem engedik az egyesek meleg keblén fakadt virágot, a közöny rideg szelétől megdermesztetni. Janó Sándor. Husvét napja. Husvét nap a feltámadás napja! A föld is megünnep- li; ibolyákkal tarkázott és aranyos napsugárral szegélyezett zöld ruháját ölti fel e napra rendesen. Igen, husvét a feltámadás napja! A szellemi és anyagi vágyak teljesülendő reményének jelzáloga. Még a szegény koldus is előveszi összekoldult filléreit és elhatározza, hogy ö is ünnepet csinál. Husvét az öröm napja, mert mindenki örülenapnak; tehát a tanítónál is készülnek az örömre ? Oh nem ! ott már meg van az öröm; két kézzel hinti oda Isten a megelégedés anyagi részét képező tárgyait, bizonyos emberek gondoskodása folytán. Mindenük, mindenük van a tanítóknak ! Készpénz fizetésük — az egyházi pénztárban; kenyerök — az egyházi gondnok által vásárlandó, de jelenleg talán harminc mértföldnyire valamely padláson heverő búza lisztjében. Igaz, hogy a pénztárnok ő kegyessége váltig mondja : „biz az egyházi pénztárban egy fillér sincs!“ de a tanítók fizetése azért mégis ott van. Es igaz, hogy a gondnok ur alkudott ki már hitelre 2 hét előtt a tanítók számára egy negyedévi > buzailiet- ményt — szóval; de azután annyi dolga volt, hol a szöl- lőben, hol a tanyán, hogy nem ért rá sem foglalót, sem a hitel végnapjára szólő utalványt adni a búza tulajdonosnak. így történt azután, hogy az egész dolognak vége az lett, miszerint minden kérelem és követelés dacára, épen az ünnepre maradtunk kenyér nélkül, mert a gondnok nem törődvén a tanítók anyagi szükségleteivel, az alku után 2 héttel küldé el csak megbízottját a búza tulajdonoshoz, hol az avval fogadtatott: ,biz azt már eladtuk a piacon!' Ilyen emberekkel szemben azután, az önmegtagadá3 el nem felejtem... das schreckliste der Schrecken ist der Mensch in seinem Wahn II megnyugtatva oszoltak szét. Másnap fegyver — volt, de kevés... lefűztek. Hire futott, hogy a hadügyet Bécsben nem akarják megadni — félre verték a harangot, iszonyú ingerültség! aztán jött a hir, hogy megadták. Perceit akkor feltelegrafozták volt Bécsbe. A sajtó törvényt az irők roszul fogadták; Vahot I. nagy néptömeg előtt a törvényt a városház téren elégette. Jött Wesselényi. A körben nagy bankett. Már ekkor rácmozgalomról hallatszott. Wesselényi roppant lelkesedés között szónokolt. A délutáni napsugárai halántéka körül dicsfényt árasztottak, melyben ö a világtalan dörgő szavával sújtotta a haza ellenségeit „világtalan vagyok mondá, de vezessetek az ellenség közé, elég erőt érezek arra, hogy néhányát mellemhez szorítva szétzúzzam. “ Ekkor szülemlett meg a honvédség eszméje. Kérvény szerkesztetek, melyet Battyányinak Teleky L. mint a kör elnöke és én mint jegyző nyújtottunk át. Hidegen fogadtattunk. Más alkalommal Makk tüzérség felállítása érdekében szólalt fel, — azt is petitionálta a kör. A nemzetőrség rendezéséig a kör maga egy zászlóaljat képezett; a folyosókon végig álványok voltak,tele fegyverrel, akár egy kaszárnyában. A megyékből küldöttségek jöttek a körbe, többek közt a zempléni sastollasok, élükön Kazinczy Gáborral. így ment ez tovább-tovább, de tartok tőle, hogy már is hosszúra nyúltam s a márciusi napokon is tulmentem, holott csak ezeknek vázolására vállalkoztam s kértem ki a t. olvasó figyelmét. Szakítsuk félbe tehát ez elbeszélést, melyet én vissza emlékezve ama nagy napokra annyi édes-bús gyönyörrel írtam meg. Isten veletek ti a nemzet újjá születésének magasztos napjai, midőn a szabadság varázsütésére öregek inakká, betegek egészségesekké, bénák épekké lettek *) midőn néhány százezer helyett a nép millióinak ajkán felzengett a dal, hogy: „rabok többé nem leszünk“... maholnap nem lesz, ki szemtanútok volt; de arany betűkkel vagytok feljegyezve a nemzet nagy könyvébe, melyben olvasva felőletek feldobog, nemesül a honfi szív, mig benne a szabadság szeretetnek egy idege él! szabadság, egyenlőség, testvériség volt e napok jelszava; jött az ármány, szolgaságot, egyenlőséget a rabságban és fajgyűlöletet hozva ránk; tengervér folyt az igazügy védelmében s valaki azt mondá: a szabadság nem ér annyit a mennyibe rendesen kerül... ellenkezőleg mentül többe kerül, annál többet ér, de jaj a nemzetnek mely ősei vérén szerzett szabadságát nem használva, vagy azzal visszaélve, megbecsülni nem képes. R. *) Mondják gr Károlyi I. mankóit eldobá...
