Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-04-17 / 16. szám
és felebaráti szeretet név közül, melyikkel nevezzük a tanítók hivatali buzgóságát és pontosságát? Különben soraimmal nem akarom azt jelezni, hogy nincs a tanítóknak a husvét ünnepen örömük! Hogy ne volna? Itt van köztünk a 46 éves tanító s milyen öröme van neki azon, hogy 46 évi tanítóskodása után elmondhatja : „Örülök, mert a felebaráti szeretet dagasztja keblemet, mikor tudom, hogy minden más hivatalnok pontosan kikapta fizetését és mikor tudom, hogy minden cseléd kikapja e napon bérét, és mikor tudom, hogy ennyi ember közt én vagyok csupán az egy, ki nélkülözök ; örülök, mert annyiak öröme e napon feledteti velem sorsomat!... és mi fiatal tanitók is örülünk ! hogy ne örülnénk? — hiszen annak az öreg embernek csak élete délutánján jutott az a szerencse elmondhatni azt: a mit mi vele életpályánk reggelén elmondhatunk! Gyula april 14. 1870. A gyulai r. katli. tanítói kar. Vidéki levelezés. Endrőd april 12. Miután a községi rendezés ma-holnap életbe lép, nem lesz felesleges egyes községek politikai és igazság kiszolgáltatási fogalmát megismertetni. Ez tájékozásul szolgálhat mint kell a községeket rendezni. Békésmegye egyik szép községe Endrőd a legújabb népszámlálás szerint 8816 lakossal bir, de úri osztály nem lakja. De azért pártok — természetesen — léteznek, és mint pártvezér leginkább az elöljáró szerepel. Hanem sajátságos, hogy a régi institutiokat nem tudja feledni és ha úgy titokban teheti, a régi bírói hatalmat gyakorolja, verettet és a szegényebb osztály felett zsarnokoskodik. Egyes példák felvilágosításul szolgáljanak. Az 1863-ki Ínséges esztendő Endrőd községét is sújtotta, melynek következtében felsőbb hatósági rendelet folytán a szegényeket táplálni kelletett; a kik későbbi időben a községnek reájok fordított költségét visszafizetni tudták, visszafizették, a kik pedig nem tudták és nem tudják, erkölcsi kötelességgé vált az egész községnek fedezni azon terheket. Most is van még fenn tartozás és miután az községi adó utján lenne kivetendő, mi történik? A népboldogitók, kik csak lármázni tudnak mint választmány azt határozták, hogy az előleges költségvetésbe nem szabad felvenni a mondott tartozást, fizesse az akkori biró, a ki a szegények fenntartására elköltötte. Ez jellemzi az intelligen- íiát és jóakaratot. És a biró nem mert ellenök felszólalni, hanem úszik az árral, hogy ne legyen előttök kegy- vesztett. De hogy az endrödi biró K. I. igazságosságát megismertessem, felemlítek egy kis tanulságos esetet. Itt van a negyedév és a hivatalnokoknak fizetést kellene adni, hanem a község pénztárában nincsen pénz, 1- 1 ‘ ványoztatott tehát egyik esküdt által: hajtassák oe a restantia és lesz pénz, úgyis vannak, kik nagyobb ösz- szeggel tartoznak még a múlt évekről. Felhívatnak többen, többi közt Uhrin József vagyonos polgár, a biró ip- ja is, ez avval kezdette: fiam, én nem fizetek. T. M. esküdt válaszola: itt nincs fiam, atyám vagy anyám, hanem a ki tartozik, fizessen, ha biró ur a szegényt 15 krért tudja exequaltatni, exequaltassa Uhrin Józsefet is. Erre Uhrin József összemocskolta az esküdtet, mindennek elmondotta, gazemberezte és vele az olvasó egyletet, mely szálka az ö szemében. És mit tett a biró ? rendre utasitotta-e Uhrin Józsefet? Korántsem, hanem megtámadta az esküdtet, azzal fenyegetvén, hogy ha még egyszer meri Uhrin Józsefet megszólítani, a tanácsházban többé helye nem lesz, mert ő parancsol itt. Ez aztán igazság, ez tesz a községet igazságosan kormányozni. Többet lehetne még felhozni, de azt hiszem ennyi is elég. Ajánljuk ez ügyet a járási főbírónak és a megye közönségének figyelmébe. X. Y. Z. Újdonságok. — A honvédmenliázra adakozótoknak lapunk ez idei 14. számában közlőit névsorából Vajda Géza ur 1 frtos adománya tévedésből kimaradván, ezt ezennel helyrehozzuk. A szeghalmi casino gyűjtése igy fog 83 ft 70 krt tenni. — A tavasz már csakugyan itt van. Bizonyítja ezt a zöldelni kezdő bokrokon kívül az is, hogy múlt csütörtökön a langyos eső mellett menydörgés is volt hallható. — A gyulai fötanoda múzeuma részére egyesek által a következő tárgyak adományoztattak : Ujfalussy Gyula városi mérnök Maximinus Pius római császár bronz pénzét. Mojsisovics Vilmos mérnök 1 db 1869. évben termett kokusdiót, 2 db skorpiót. Mojsisovics Vilmosné 10 db ezüst s 5 db réz külföldi pénzt. Szénás! János tanuló Báthory István lengyel király 1581-ki ezüst pénzét. Jugovics Béla tanuló Hunyadi János kormányzó 1 db ezüst pénzét. Ozv. Schmidt Antalné 1 db kövesült kagylót, 5 drb ásványt és I. Leopoldnak 1696. évi ezüst pénzét. Domokos János gyulai elemi tanító 1 óriás csigát és 2 db küllönyt. Jugovics Jozéfa maga és nővérei nevében 31 ezüst, 1 bronz, 105 réz, összesen 137 dbból álló bel- és külföldi pénzek gyűjteményét; 36 ásvány dbot; 6 csigát, 5 kagylót az adriai tengerből; 11 csiga és 14 kagyló fajból (Ostendeből) számos darabot, több db tengeri élönö- vényeket szárított állapotban; 2 db tengeri csikócát (syn- gnatus hyppocampus). — A közelebb körünkbe érkezett torna-egyleti művezető (Oheroly János) — ki több éven át Angolhonban s Amerikában tartózkodott — az angol nyelvből órakat szándékozik adni. — Egy arabokból álló akrobata-társulat időzik nehány nap óta városunkban, mely előadásait a nagy héten akarta megkezdeni, ettől azonban a hatóság által vallási tekintetből eltiltatott. A puszták fiai ennélfogva, e héten tartandják meg késleltetett előadásaikat. — E hó 12-ke éjjelén G. I. törvényszéki irattárnok lakába, eddig ismeretlen tettesek az ablakon át belopóz- ván, nehány darab ezüst pénzdarabot s kanalakat vittek el. Jellemző, hogy a talmiaranyból készült tárgyakat érintetlenül hagyták. A jó madarak nemes mütettüknél — a lehullott cseppekröl ítélve — millygyertyát használtak s e körülmény, valamint az is, hogy a hátrahagyott lábnyomok nem parasztcsizmáról tanúskodnak — azt mutatja, hogy a tettesek nem az alsóbb néposztályból valók. Egy gyanuterhelt egyén már fogva van. — Ugyanakkor s valószínűleg ugyanazon tettesek, a szomszédházba is betörtek s mintegy 140 frtnyi készpént loptak el. Fölhívás. Miután Oheroly János a b.-gyulai torna- és tűzoltó-egylet megválasztott művezetője, állomását £ hó 10-én elfoglalta, a nyári tornaidény — úgy egyleti tagok és nem tagok, valamint fiú- és leány-gyermekek számára — május 1-én a megyeház kertjében meg fog nyittatni. Ennek folytán felhivatnak a tornázni és viv- ni kivánók, nemkülönben mindazon szülék, kik fi- avagy leány-gyermekeiket tornáztatni óhajtják, miszerint ebbeli szándékaikat az egylet nyári tornahelyiségén, naponta d. u. 5 —7-ig a művezetővel tudatni, illetőleg a tanítványokat beíratni szíveskedjenek, kitől — miheztartásul — bővebb tájékozást nyerendenek. A tornászati szabad gyakorlatok pedig, addig is mig a tornahelyiség föl nem szereltetik — már april 18-án megkezdetni s minden hétfőn, szerdán és szombaton d. u. 5 órakor folytattat- ni fognak. Gyulán 1870. april 14-én. Mojsisovics Vilmos, igazgató alelnök. Gazdászat, ipar, kereskedelem. Hogyan gazdálkodjunk vidékünkön okszerűen és célirányosan? E lapok múlt évi 8. számában helytelennek mondt. rn azon modort és irányt, melyet mi e vi 'éken gazdásza- tunkban jobbára követünk. Akadt nem egy, ki kérdőre vont, hogy ha jeleztem a hibákat, miért nem mutattam ki ugyanakkor mindjárt a célszerűbb utat, módot is, melyen haladnunk kell? Mint még pályán levő, igen elfoglalt ifjú ember jogosult bátorságot nem érezhetők ugyan e nagy feladat megoldásához fogni, s mintegy elébe vágni a megyénkben találkozó sok gazda capaoi- tásnak, kiket inkább megilletne emez útbaigazítás jelentékeny szerepe: mind az által, miután látom, hogy az arra inkább hivatottak hallgatnak; noha nem merik theo- riában tagadni a jobbat, mégis elég gyöngék praxisban követni a már felismert roszabbat, tán mert nem tudnak könnyen megválni a szokottól; — mindezeknél fogva mintegy rászorítva érzem magam, hogy ha nem tehetek is valami uj felfedezéseket — de legalább egy bizonyos és hasonló viszonyok közt általam másutt észlelt s felfogásom szerint jobbnak talált gazdászati okszerű modort alföldi gazdatársaimnak figyelmébe ajánlani. Tudva van, hogy nálunk az alföldön egyrészt nagyon is könnyű — de másrészt nagyon is nehéz gazdálkodni. Hagyjuk most az elsőt, és vizsgáljuk csupán a másodikat, t. i. a nehézségeket és akadályokat, s próbáljuk azok elhárítása módját is feltalálni. Első s tán legnagyobb baj nálunk az aszály vagy szárazság, mi nem más, mint az eső- és harmat-hiány — ezt kell tehát próbálnunk lehetőségig megorvosolni, és természeti tényezők által oda hatni, hogy a harmatok s tán az esők is gyakoribbak és nagyobbak lehessenek s általuk az éghajlat mérsékeltebbé s hűvösebbé, az összes növénytenyészetre alkalmasabbá válhassék. Jól tudom én, hogy egy vidék climaticus viszonyait emberi ész és munka nagyban meg nem változtathatja, de azt is tudom, hogy mégis van mód, mellyel lehet enyhítő és mérséklő befolyást e tekintetben eszközölni. Ez a mód a tömeges vagy egész vidéken keresztül viendő nagy mérvű átalános befásitás. Tapasztalásból tudjuk ugyanis, hogy az erdős vidékeken átalában gyakoribb mind a harmat, mind az esőzés és azoknak hatása is nagyobb és tartósabb a vegetatió- ra. Élő példa volt erre nálunk is az epochalis 1863-ki aszályos, Ínséges év, mikor alkalmunk volt észlelni, hogy a hol csak egy kissé erdős, ligetes területek voltak — azokon csak termett mindenütt egy kis takarmány, egy kis szem, sőt itt-ott még közép termés is került; mig a fában szegény, bár legjobb talajú sik pusztaságon egy- átalában sehol se takarmány, se szemtermés nem volt, — a lesült vetéseket kellett legnagyobb részben az eléhezett marhák tengetésére fordítani — szemtermés pedig még csak vetésre sem volt elegendő. Nem kellene feledni e borzasztó évet, sőt Isten ujjaként, intő jelenségül venni, s az után indulva komolyan elhatároznunk, hogy mi is követjük, mesterségesen utánozzuk az anya- természetet s fássá, erdőssé teendjük eddig puszta, sik vidékünket, hogy igy aztán jogosabban várhassuk, hogy az eső ez a nálunk rendszeresen még ritka madár jövőre inkább megszálljon, és oly hatástalanul, mint ed- digeló, ne tűnjék el tölünk. Arra nézve — a mit itt oly melegen ajánlok, t. i. az átalános befásitásra nézve ugyan vizsgáljuk történt-e ed- digelé nálunk valami ? vannak-e faiskoláink ? ügyes, szakavatott oktatásban külön órákban részesülnek-e az iskolás gyermekek mindenütt, bogy a faültetést, nemesítést és nevelést alaposan értsék s az iskolákból a közéletbe is átvigyék? van-e mindenütt gondoskodva arról (pedig ez a dolog veleje), hogy a faiskolák oly karban legyenek, hogy azokból a szegényebb sorsuak is vagy ingyen vagy legalább nagyon olcsón juthassanak ültetni való mindenféle csemetéhez — s ily módon a fásítás terjedelmes, nagy munkájához a vidék közjava érdekében jó kedvvel és sikeresen ők is majd hozzájárulhassanak? mindezektől fájdalom távol — még igen távol vagyunk. Ugyanis faiskolának való jószívűségből nyert földje — megyénk majd minden községének elegendő van ugyan (hála érte a jó szándékú nemes adakozóknak), de ezen úgynevezett faiskolákban épen csak fa van legkevesebb — sokkal több bennok a paszuly, krumpli, tök stb. Komoly baj ez uraim, rettenetes magyar indolentia, hogy az ingyen nyert jó földet sem tudjuk, sem akarjuk áldást hozó rendeltetésére hiven, okosan és erélyesen felhasználni! És itt aztán sem a kormány, sem a megye, sem a község, sem az egyházi, sem a világi elöljáróság a méltó megrovás súlya alól ki nem bujhatik; mert van ugyan ide vágó mindenféle rendelet elég, de valameny- nyi csak a papíron marad, a végrehajtásra soha sincs ember, s a mulasztásért felelősségre senki soha nem vo- natik. Igaz-e eme állítás ? nézzük az éietben. Kedves megyénkben a gyulai köut men'én i .-.lő ú ;< nyárfán s a reform "V ^ * ![>l ■, m-. 1 u rengetegen ki.ül (pe ig rí ■ i i mány erőszakolta cs űri* n > semmit nem pro lukalt ;*• u , . i He vonatkozólag pro im-m gad; a megye nyomán ~ zony tán egy par kivételé ve. <. ro. i , mit nem tett. Vannak egyes kisebb-nagyo!>b gaz iák, kik ics-er«"* tevékenységet fejtettek ki a megye és község hely tt, és földjeiket épen az országutak mentén is diszes fasorokkal szegélyezték és a méltón várhatott elismerés fejében — ezen készséges kezdeményezők irányában még csak annyit sem tesznek az illető hatóságok, hogy amazok szorgalma a közre jótékony müvét, mint határozott kötelességök volna alkalmaznák, a faültetvényeket vadul pusztítók ellen szigorú büntető szabályokat hoznának és azokat kérlelhetlenül mindig végre is hajtatnák. Ily szánandó helyzetben nem csoda, ha a kevés egyesnek is elvész a kedve s nem akar tizszer-huszszor újra ültetni egy fasort, hogy ugyanannyiszor büntetlenül elpusztítsa a quasi priviiigiált féktelenség és butaság! Ilyen laza, ilyen mindenre szemethunyó közfelügyelet, közoltalom mellett nagyon sok szabad nálunk az önzésnek, a rósz akaratnak. Szabad itt nemcsak fákat az útfélen kivagdalni, szabad itt az útból, magából az országúiból is foglalni, szabad a vizmentö, tervszerű kész gátakat elhordani, szabad a hidak korlátáit, a fát, téglát, még a messziről drága pénzen beszerzett terméskövet is elhordogatni, és az efféle nemes foglalkozást bátran űzheti akárki, mert biztos lehet benne, hogy abban sem-