Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-02-06 / 6. szám
dal nemcsak kortársainál, de közülünk is sokaknál jóval előbb élt. Ha tehát a baloldal megyéje a jelzett jelenségek után, ellentétben áll a nemzetnek újabb és pedig a nemzet régi óhaját képező intézményével a népképviselet s a parlamenti felelős kormánnyal s annak azon attribútumai, melyekkel hajdan birt, többé fenn nem tarthatók, mi következik igen egyszerűen belőle egyéb, mint annak átidomitása s ezen intézményekkel ösz- hangzatba hozatala s igy átalakított s a parlamenti felelős kormányhoz idomitott megye : a jobboldal és N. K, ur megyéje. Jön tehát: A jobboldal és Nagy Károly ur megyéje A bihari kérvény erősen hangsúlyozza, ott hol a nemzetnek mint politikai egésznek s az egyes polgároknak jogairól szól az egyéni, polgári és társadalmi szabadságot. És kétséget sem szenved, hogy csak ott lehet nyugalom és renddel párosult béke, hol az egyén bir azon joggal szabadon fejthetni ki tehetségeit, mely jogot a méltányosság szabályoz, melyjiek korlátái mások jogai (Robespierre definitiója a szabadságról); hol a polgár személyes szabadsága a polgártársak véd- pajzsa alá van helyezve; hol a gondolat szabad nyilvánítására — melyet ismét a méltányosságnak kell szabályoznia nem nehezedik idegen hatalom; hol a lelkiismeret nincsen bizonyos uralkodó fogalmak békójába verve; hol a hatalom bármely közege indokolatlanul az egyén ügyeibe nem avatkozhatik; hol vádlott irányában eljárását is csak úgy foganatosíthatja, ha azt előbb indokolja. Csak azon államban, hol mind ez igy és nem másképen történik, mondhatjuk : hogy az egyén és a polgár szabad. A praktikus angol nemzet az elsőt biztosító az esküdtszéki intézmény, a másodikat a szabadsajtó, az utóbbit a habeas corpus actákkal, a lelkiismeret szabadsága még mindig vajúdik náluk s e tekintetben egyedüli minta a szabad Amerika. Vegyék el önök ezen intézményeket s hadják egyedül az önkormányzatot, mely pedig N. K. ur szerint úgy látszik minden, — s TÁRCA. A Népkörökről. Alig hogy megalakitá gr. Széchenyi István az első ca- sinót Pesten, hazánk több városa nyomban követé a szép példát, s ma. már alig létezik helység, hol ily casinó vagy népkör hiányoznék. E tény művelődési tekintetben igen figyelemreméltó lévén, tán nem lesz érdektelen — kizárólag az ugyne- vezett nép- vagy olvasókörök beléletét közelebbről vizsgálnunk annál is inkább, m rt minden fontossága mellett ez ügy érdemében eddigelé kevés szó emeltetett. A népkörök legnagyobb része — mint tudjuk a közelebbi eseménydus időszakban keletkezett, természetes kifolyásaként a kedélyek általános érdekeltségének s azon vágynak, mely a közös érdekek feletti eszmecserékre irányul. A vágy maga szép volt, de sajnos a nagyobb résznél káros következményeket vont maga után kielégítése: a mennyiben a túlhajtott politizálás pártszenvedélybe ment át s a vegyes közönség számára alakított művelődési kör politikai pártkörré változott. Hogy ez tény, bizonyítják azt a még élénk emlékezetben levő „demokrata körök,“ melyek szintén a fent leirt módon fajultak el. Hogy azonban félre ne értessünk, kissé indokolni kívánjuk ez elfajulást, mely baj a „demokrata körök“ eltörlésével korántsem lön kiirtva, a mennyiben csak a név változott, mig a lényeg, a káros gyökér megmaradt. A pártoskodás ugyan is, mint tudjuk parlamenta- lis értelemben igen célirányos vitázási művelet. Mit egyik párt tán elfogulva s nyomatva a pártfegvelemtöl — elvet, azt a másik, meg lévén győződve annak helyes voltáról, s nem érezve magát fegvel lezettnek igazságok irányában, védi, igyekezvén egyszersmind érveinek egész súlyával hatni az ellenpártra. Ily formán kölcsönösen megvitatják egymás indítványait, mely vitázás közben az igazság kétségtelenül ha egyik nem, a másik párt részén kitűnik, tiszta világitatba hozva a párt eiviségét. Ha józan elvek vezérlik a pártot — úgy mindenesetre meghallgatja az ellenvéleményeket, s tudja méltányolni és fogja helyeselni nem csak megyöződése, hanem a józan ész latba vetésével is a jobbat és hasznosabbat. Úgy de mig ez igy történik az országgyűlésen, nem úgy ám a sajtó legtöbb képviselőjénél, különösen azoknál, kiknek közlönyei a népért létezve ennek kezében forognak. De a nagyobb politikai lapok is igen-igen sok levotkezni valót hordanak magukon, legnagyobb része szigorúan fegyelmezett pártlap lévén, melyek mig saját meglátják mi fog lenni a szabadságból, kormányozni fogjuk magunkat, mint kormányzánk 1848. előtt, de azért a paraszt megmarad parasztnak, kormányozni fogjuk magunkat, mint kormányzánk 1848. előtt, de azért a censura veres plajbásza irgalom nélkül zsarnokoskodik a gondolaton, kormányozni fogjuk magunkat az igaz, mint 1848. előtt, de azért ha az ország, vagy megye gyűlésen olyasmit mondánk, mi megüté a hatalom embereinek fülét, megidézte- ténk ad verbum audiendum regium ; kormányozni fogjuk magunkat az igaz, mint kormányzánk 1848. élőit, de azért az előmenetel előnye az az uralkodó vallás követőjéé maradt, s a püspöki pastorálék büntelenül tehették magukat ellentétbe az országetörvényeivel; kormányozni fogjuk magunkat, mint kormányzánk 1848. előtt, de azért a hatalom sbirje bejön lakodba s felkutatja irományaidat s tudomásul veszi, hogy nem valál-e elég vakmerő a politikai kátét olvasni ; kormányozni fogjuk magunkat, mint kormányzánk 1848. előtt, de azért Kossuth, Lovas- sy és többek személyében lábbal taposható a jog szentsége és a törvény. És most kérdezem : az önkormányzat-e az, mely az egyéni, polgári és társadalmi szabadságnak biztosítéka, vagy az újabb kor alkotmányos küzdelmeinek általam fentebb érintett megbecsülhetlen vívmányai; hiszem, hogy mindenki, ki a dolgokat elfogulatlan higgadtsággal kívánja tekinteni, a szabad ságot ezen intézményekben fogja keresni s ezen intézmények azok, melyek magának az önkormányzatnak is becset és értéket kölcsönöznek. Ezen intézmények ennélfogva kiegészitve a hely hatósági, de nemcsak a megyék termébe szorított, hanem a községekre is kiterjesztett önkormányzattal — a mi megyénk, ennélfogva a jobboldal megyéje is, melynek mint több önkormányzati községek öszegének, politikai napi kérdések felett discusssio, kérvényezés illetőleg reprae- sentatio a parlamenthez, egymássali levelezés utján eszmecsere becses és továbbra is fentar- tandó jogai maradnak; de nem nehezednek más oldalt vis inertiaejükkel, annál kevésbé pedig az alkotmány feletti őrködés rugalmas s így tetszés szerint magyarázható fogalmából tolyó ellenállási s i’endelet félretehetési jogaikkal, sem a parlamenti, sem pedig a parlamentből kiemelkedő többség kormányának intézkedéseire, s igy az autonómiának s autocratiának fentebbi értelmezését elfogadva,’ ha megszűnünk is mint már a törvényhozásnak úgy is nem tényezői autonom testületek maradni, de nem szűnünk meg auctorat egységei lenni az öszállamnak. Mennyire találkoznak e téren nézeteim, ellenfelem nézeteivel: nem tudom. Annyit azonban mégis állíthatok, hogy a mennyire nézeteit ismerem, a megyéket ő sem értelmezi úgy, mint a fentebb mondottak szerint a tolli vér baloldaliak értelmezni szeretik. Sőt a mennyiben röp- iratában a törvényhatóságot mindenütt óvatosan kerüli s csak önhatóságról s helyhatóságról ön- kormányzatról szól, s különsen a mennyiben az angol önkormányzatra hivatkozik Fitt eseténél is, habár hibásan, azt hiszem, hogy e jelenségekből nem merész azon következtetés: hogy azon álláspontot, melyet a baloldal a megyék kérdésére nézve elfoglalt, már rég feladta, vagy talán el se is fogadta, s hogy e tekintetben régi jobboldali álláspontját megtartó., melyet csak fűszerezni akart egy kis bihari petitionalis zamattal. Vidéki levelezés. Szarvas január 29. 1870. Tisztelt szerkesztő ur ! községünk képviselő testületében s abból kiszármazva, városunk minden magán és nyilvános köreiben, élénk vita tárgya azon kérdés: „kit illet, az u. n. községi képviselő-testületben, az elnökség V Eredt pedig eme vita onnét, hogy ezen elnökséget természet és törvény szerint a járási főszolgabíró magának arrogálja; mig a képviselő-testület a törvény alapján az elnöknek kebelébőli szabad választási jogához ragaszkodik, s mindkét fél oly kitartón, miszerint e feletti vita alkalmából, a főszolgabíró a két Ízben megtartani pártjukat az egekig szeretik emelni, az elienpártot a poklon is túl sülyesztenék. Már most tekintsünk be egy politikai népkörbe (minő a nagyobb rész), az első, mi bizonyára feltűnik : az ellenpárti politikai lapok hiánya leend. Ám ott találjuk egytől egyig saját pártközlönyeiket, de az ellenvélemé- nyekel tartalmazó ellenpárti lapok után hiában keresünk, — mint égetni valók, száműzetnek. S ez nem légből kapott állítás, számos példával tudnám bebizonyítani valódiságát, sőt a sok közűi fel is hozok itt egyet, hogy lássák az olvasok nem csak az eredeti céljából kiforgatott népkört: hanem azon alakitó férfiak egyikének gondolkozás módját is, — kik ez ügyet a lehető legferdébb szempontból fogják fel. A levél, melyet itt például akarok felhozni, a Táncsics által szerkesztett „Arany Trombita“ 1869. augustusi 7. számában jelent meg, s mert nem is hosszú, egészben ide igtatom. „Tekintetes szerkesztő ur! Szigetvárhoz csak 1 negyed órányira eső Hóból községben, hol mint lelkész működöm, a nópkört megalakítottam. Egyelőre csak hírlapokat olvashatunk. Utóbb könyveket is szerzünk. Járatjuk az „Arany Trombita“, „Nép szava“, „Nép zászlója“, „Ludas Matyi“ és „Igazmondó“ cimü lapokat. A jövő félévkor járatni fogjuk a „Magyar újságot“ is. A népkör tagja csak 23, de úgy hiszem 60—70-re is felszaporodunk. Községünk 86 családból áll. Később külön olvasó szobát fogunk építtetni, most az iskolába járunk minden vasárnap délután. A népkör tagjai igen örvendenek a különféle újságoknak, szívesen olvassák azokat. Minden tag évenkint csak 1 irtot fizet. Ha majd 70 tag lenne, 70 frton járathatunk elég újságot, még évenkint könyveket is vehetünk. Mi úgy hisszük, bogy a népkörök megalakításával hazánk szellemi előre haladásának igen nevezetes len- nületet adunk: és hogy a népkörökből, mint mustármagból, idővel a közművelődésnek egy oly óriási terebélyes fája fog felnőni, — mely nem reménylett boldogságot fog adni sok ideig sinlődött kedves hazánknak : minélfogva igen óhajtható, hogy a „népkör“ hazánk minden községében mielőbb megalakuljon. Meg is fog alakulni az, csak akadjonjpinden kzöségben egy lelkes ügybarát, ki e szent szemet a nép javára felkarolja, nincs, nem lehet oly község, hol a népkört megalakítani nem lehet, csak vezér kell, — s a többi magától megy. Hóból jnl. 30. 1869. Nagy Sándor lelkész.“ lm itt a levél, melynek Írója a népnek egyik hivatott oktatója, lelkipásztora. Kétségtelenül tette nemes volt; de felette eszélytelen. Pedig úgy látszik tudja, hogy a népkörök célja a közművelődés előmozdításában, nem pedig a pártoskodás szításában áll. S ő mindamellett ez utóbbit tekinté a népkör céljául. S mi a következménye az ily eszélytelen eljárásnak? Mi volna más, mint a nép fogékony lelkületének elferdítése, vele a társadalom meg- mételyezése. Vagy ki feledné azon gyalázatos, a gyilkosnál százszorta bünösebb Asztalos János es Madarász Vil- mos-féle emberek működését, kik pártemberek — ügy- barátoknak adva ki magukat, az ily népkörök elfajulása alapján léptek fel, nem csekély számú hívet szerezve maszlagos eszméiknek. De hogy is ne fogadna el bárkit vezéréül a fanatizált tömeg, ha téveszméinek tömjé- nezve lép az fel, ha egy oly nevet említ fel merész or- cátlanságában élőképéül, mely iránt rajongó odaadással viseltetik. Igen, ilyen a nép, — alakítható kezdetben mint a viasz ; de ha megrögzött egy téveszmében, nem egy köny- nyen téríthető ismét igaz útra. S az igaz útról nem csak a Madarász Vilmos és Asztalos János-féle emberek téritik el. Kezdetben nem is igen hinnének badar állításaiknak. Szelíd lelkű lelkészek, tanitók viszik be a hínárba, mint feljebb is láttuk, azok teszik vakká, kiknek fel kellene nyitniok szemevilágát. S ez igy nem maradhat. A Népkörök legnagyobb része ma is politikai párt kör, ezeket vissza kell vinni eredeti céljukra, más különben soha ki nem irtható kinövések termőföldévé válnak. S miként volna ez eszközölhető ? Csak észretérités áltál. A népkörök vezetői Ielkiismeretbeli dologgá tegyék ez ügyet s szervezzék a népkört úgy, a mint az eredeti céljának leginkább megfelel. Az észszerű szervezés pedig a következőképen eszközölhető : Járattassék a népkörbe legfeljebb 3 politikai lap, minden pártból egy-egy, hogy a politikai ismeret-szerzés ferde, egyoldalú irányt ne vegyen s túlsúlyra se vergődjék más ismeretek felett. Ezek mellett a hasznos ismereteket terjesztő lapokból — hozzájuk értve a gazdásza- tiakat is — a mennyire telik. Különösen igyekezzék pedig a kör könyvtárt gyűjteni hasznos, népies irányú müvekből, kiváló figyelmet fordítva történeti könyvek megszerzésére, mint mely nemű ismeretek tekintetében a nép igen hátra áll. Ily formán a népkör nem a pártszenvedélyek tűzhelye, hanem a józan ismeretek iskolája lehet. S erre a népnek bizony nagy szüksége van, ha egyensúlyt akar tartani a többi civilizált népekkel. Előre tehát népvezérek, népkör alakítók, — lobogtassátok a józan elvek zászlaját, higyjétek el a nép követni fog titeket, s nem eredménytelenül, ha eszély és bölcseség van veletek! Sípos Soma.
