Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-02-06 / 6. szám
Gyula február 6-án 1870. 6-ik szám. II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a, lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- 30 kr. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételék: Egész évre . . . . . 4 frt. f Fél évre........................2 frt. Negyed évre ...................1 frt. Az előfizetések bérmentesített leli velekben a lap kiadó hivatalához intézendök. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.-rag' Bathyáliy Lajos emlékére Dobozról Kabdebó József orvos ur ivén befolyt 16 frt. 50 kr. Adakoztak pedig: Kabdebó József 3 ftot, — Nagy Ferencz néptanító I ftot, — ICéry Elek, l ftot,— Kéri Kálmán 1 ftot,— Szabó Gábor 1 ftot, — Rozner Fülöp 1 ftot, — Rosenthal Farkas 1 ftot, — Majorfy Alajos 1 frt. 50 kr, — Spitzer László 1 ftot, — Tóth Sándor 1 ftot, — Farkas Béla •1 ftot. Összesen: 16 frt 50 kr. Szerkesztőségünknél e czélra eddigelé befolyt tehát 102 frt. A baloldal és a bihari petitio megyéje. Hogy senki ne mondhassa, hogy a vád, melyet a megyék kérdésénél a baloldal ellen emelek csak légből kapott állítás, folyamodjunk dióhoz, a történelem múzsájához. Mit jegyzett ez fel a legközelebb múltból? Feljegyezte a következő nevezetes szavakat: számot adok magam- mik a többi öt törvényjavaslat horderejéröl, Es látom az ez irányban nézeteidet képviselő magyar lapokban azon agitatiot, mely a megyei institutionak hazánk ezen utolsó remény horgonyának elmállasz- tásóra, ország politikai s alkotmányőri állásából kivetkőztetésére és puszta administrationalis bure- aukká süllyesztésére irányoztunk. (Nyílt levél Deák Ferenczhez.) Feljegyezte miként lön felhiva a nemzet, hogy a 6 7-ki kiegyezkedés ellenébe, mely pedig kétségen kívül a parlament többségének s igy a nemzetnek ténye volt, a megyékbe mint bástyákba vonulva képezzen ellenzéket. Tehát a népképviselet alapján öszve- íilt parlament ténye ellenében oppositio a jelenleg nem is képviselet alapján álló megyei bizottmányokban! Nem hallottuk-e a megyék coor- dinatiojának hires tanát épen azon Nyáry Pál ajkairól, ki pedig 1848-ban annyira örült, hogy sikerült a hires megyei omnipotentianak egy kissé nyakára hágni, ki tehát 48-ban maga adott első példát azon apagyilkosságra, melyei jelenleg a megyék kérdésénél vele nem egy nézetiieket sújtja, Midőn a bírói hatalomról szóiló törvényjavaslat tárgyalásakor az igazságügy minis- (er élesen kelt ki a megyék azon eljárása ellen, liogv ha akarnak engedelmeskednek, ha akarnak" nem engedelmeskednek, nem szentesitette- e ugyanezen férfiú e renitentiát a minister beszédébe dörgött azon cyuicus szavakkal: jól teszik! Nem jegyezte-e fel a történelem múzsája a hevesmegyei eseményeket, s Hevesmegye 1867. jul. 26-án tartott bizottmányi üléséből kelt határozatának különösen 2-ik pontját, mely igy hangzik: a törvényes szokás és gyakorlati életből merited határozatunkat ezennel megújítva kijelentjük, miként tisztviselőinket minden a megye jogkörébe vágó intézkedésekkel — egyedül meyyei határozatokkal fogjuk ellátatni és igy a felsöbbi rcndeletek- nek is csak egyedül meyyei határozat, illetőleg kiadvány kíséretében fognak engedelmeskedni a mint azt az 1848. 10. t. ez. határozottan parancsolja (?) stb. Nem tiltakozik-e ugyanazon végzés 4-dik pontja azon feltevés ellen, hogy a megyei érdekek felett maya a megye, az országos érdekek felett pedig a felelős kormány legyen hivatva első sorban őrködni. Ugyanazon végzés o-ik pontja nem re- vindicalja-e a hajdani megyék azon jogát a parlamenti felelős kormány ellenébe, hogy annak rendeletéit tisztelettel félre tegye. Nem ujult- e meg Pestmegye kisebb bizottmányi gyűlésében a múlt évben hasonló jelenet akkor, midőn a ministerium a választók választási szabad jog gyakorlatát biztositó rendeletét kiadta, melyet aztán csak megújult ministen rendelet után, melyben a felelősség hangsúlyozva lett. hajtott egyedül végre Pestmegye tisztikara. Es hogy saját megyénkről is szálljunk egypár szót, megyénk legközelebbi bizottmányi gyűlésében, a bihari petitio tárgyalásakor, nem lőn e fel ujitva Beliozey Rezső, különben általam önzetlen hazafiságáért igen tisztelt bizottmányi tag által, azon eszme, hogy a nemzet vonuljon visz- sza a megyékbe, hogy ott lábát a kiegyezkedés ténye ellen megvethesse, mintha a kiegyezkedés ezen tényét legalább is holmi Pálfy Fidél kiadású cancellár erőszakolta volna reánk s nem a neinzht szabad elhatározásának eredménye lett volna. Ugyancsak Beliczey Rezső ur nem rótta-e fel a megyéknek érdemül azon dicső zászlóaljak alakítását, melyek a magyar nevet oly fényes hetükkel irák be a történelem lapjaira; holott jól tudhatá, hogy a 200 ezer katonát a képviseleti alapon együtt ülő parlament szavazá meg, s jól tudhatá azt is. hogy ha ekkor parlamentünkben, megyei utasításokkal ellátott követek ülnek, kik közzitl megyéik nem egyet fogtak volna ellátni ellenkező utasítással, vagy nem egyet fogtak volna visszahívni; aligha lett volna Kossuth nagyhazánkfiának alkalma leborulni a nemzet nagysága előtt s parlamentünk mint 52 divergens vármegye kifolyása, aligha fogta volna azon páratlanul nagyszerű jelenetet improvisalni a világnak, melyet a nép- képviseleti alapon együtt üllő és semmi utasítást egyedül meggyőződésük s hazafiságuk sugallatát követő független férfiakból álló ország- gyűlésünk nyújtott. A felsoroltak mindtnegany- nyi cáfolhatlan tények, melyek mindnyájunk emlékében még nagyon hiven élnek. Donders egy svéd physiolog mondja, hogy ő egykor egy társaságban volt, melyben a társaság egyik, igen tudós mathematieus tagja, csak nem cáfolhatlanul és pedig mathematice bebizonyította azt, hogy senki egy kis varróasztalt felfelé vinni valamely lépcsőn nem képes. Azonban e társaság egy másik tagja a tudós férfiú számtani levezetése előtt egyátalán megnem hu- nyászkodva, a tudós mathematicust azzal cáfoló meg, hogy foga az asztalt, s felvivé a lép- csőzeten. Tehát ott, hol reruui testimonia ad- sunt; még a mathesisnek is hallgatni kell. Ha ennélfogva bármely férfia is a baloldalt nak, bárminő érveléssel igyekeznék is azt bizonyítani előttem, hogy ők a megyéket nem igy értelmezik, a fentsorolt tényekre utalnék, mindöntő bizonyítékokra arra nézve, hogy igenis ők a megyéket még mindig igy értelmezik, mely mellett még pótbizonyitékul azon solidaritást is fel lehetne hozni, melyet Hevesmegye ügyében a baloldal mindkét árnyalata elvállalt akkor, midőn a hevesi ügy parlamenti vita tárgya volt. És midőn a bihari kérvény következőket mondja: veszélyesebb nemcsak azért, mert az önkormányzathoz s azt biztositó törvényhatósági intézményhez ragaszkodás hosszú századokon által a nemzetnek mintegy vérébe menvén, attól megfosztva fai alig bírnának megnyugodni; nem lebeg-e kérdjük a kérvény előtt a régi megye képe, mely 48 előtt mindenünk volt, de a melynél ma már hála a magyarok istenének sokkal töb- bel, birunk. És most visszatekintve a mondottakra, ki nem látja be, hogy a jelzett mozgalmakban volt és van valami, mi retrogad jellemmel bir; ki nem látja be, hogy a cél újból az, a megyei intézményt akarni tenni a nemzet szabadsága sarkkő vének; sőt ki nem látja be, hogy a hevesi, sőt részben a pestmegyei mozgalmak, ha azoknak gát nem vettetik s ha azok mint láng lia- rapóznak tovább, a parlamentben kifejezést nyert nemzet egységet s a törvényhozást fogták volna veszélyeztetni; ki nem látja be, hogy nem akarva bár, de kérlelhetlenül oda sodortak volna bennünket az események, hova az alkotmá- nyozó francia nemzetgyűlés s később a convent jutott, hogy határozatait Páris városa községtanácsának vS képviseletének, majd a tömegnek akarata uralta. Szerencse csak az, hogy parlamentünknek vannak ugyan Vergniaudjai. de a gránátos utcai háznak nincsenek Dantonai. Hogy továbbá a megyei felfogásnak egyoldalúságát, jelezzem, emlékezetébe hozom itt N. K. urnák s azoknak, kik e sorokat olvassák, különösen megyénk 1861. évi eseményeit. Ki ne emlékeznék arra, hogy igyekeztünk 1861-ben magunk is centralizálni a megye javára, mily küzdelmébe került p. o. Békés városának érvényesíteni az 1848. törvényekben biztosított rendezett tanácshozi — tehát önkormányzáséhozi jogát; nem voltak e hallhatók oly nemű nyilatkozatok, hogy nem kell engedni, hogy a községek a megyék főbbe emelkedjenek, mint ha valamely község önkormányzatra jutásával már buknunk kelle vala. És hogy gondolkozott már ekkor megyénknek egy hires fia, Szombathely, kinek nemcsak mint szónoknak, de mint alapos képzettségű férfinak hire e megye határait mesz- sze túlszárnyalta, olvasható „Grondolatok“ cimü müvének 11. lapján, hol következőket mondja : „ A megyei institutio úgy a mint volt igen jó ins- titutio és az akkori korhoz és viszonyokhoz képest a lehető legjobb, de bizony volt annak a jó mellett rósz oldala is; azonban nem tartozik ide e rövid észrevételek során oda kiereszkedni, annyi bizonyos, hogy legdicsőbb kora volt mindenesetre 1847.,. midőn az alkotmányos élet fentarthatáoáért lemondtak mind az ország, mind a megyei gyűléseket illetőleg a castismusról és annak jogairól s a nemzet egybe forrasztásában kerestek biztosítékot, bár tette vagy tehette volna az előtt csak 25 évvel, most hihető másképen állanánk. Meg nem fogható tehát, hogy épen a mi erőt kölcsönöz az egésznek, a mi lelket és életet lehel az egészbe, az ártalmas lehessen a részletnek.“ Ugyancsak ő, miután müvében fősulyt mindenütt az erős önkormányzati községekre fektet s ezeket sürgeti, hogy mintegy a felzudult megyei hullámokat Neptun villájával érintse, ezeket mondja: „De azért ne sirassuk ily korán a feledhetetlen megyei életet, melyhez oly sok kedves, a mi időnkben oly semmivel össze nem hasonlítható varázs emlékek kötnek, mi már rég elporlottunk, midőn ez be fog következni (a boldog emlékű férfi nem hitte, hogy 61. után oly hamar jő 67.) s felettünk a mi veszteségeink váltságán egy még boldogabb nemzedék álland. Beli szép kép uraim, hagyjuk fejlődni, ha csakugyan Albion (a hol pedig nincsen megyei rendszer) az alkotmányos élet eszményképe.“ így gondolkozott 1861. már Békésmegye ki' váló fórfia a megyékről, s e gondolkozás mód‘
