Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-11-27 / 48. szám
48-ik szám. II. évfolyam. Gyula november 27-én 1870. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc könyvkereskedésében; Pesten Neumann A. és társa hirdetési- irodájábafl, (kigyóutcza, 6. sz.) Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek : B Egész évre...........................4 frt. Fél évre ................................2 frt. Ne gyed évre...........................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök. Kinek volt igaza? Alig ocsúdott föl Európa a francia-porosz conflictus okozta ámulatából, még be sem fejeztetett a véres dráma, mely a Szajna és Loire partjain tartja folyvást feszültségben a világot: ime az orosz diplomatia Gortschakoff körsttr- gönyében, mely a párisi pótszerzddés 14. pontjának Oroszországra nézve önhatalmúlag érvényen kívül történt helyezését mondja ki — újabb meglepetést készít, a különben meglepetésekben egyátalán nem szegény kornak. És Oroszország ezt teszi akkor, midőn azon hatalom, mely az említett békekötés egyik fő, — mondhatjuk — irányadó tényezője volt, ma oktalanul kihívott ellenfele által csaknem teljesen legyőzve, tétlenségre kárhoztatva kénytelen nézni az általa kezdeményezett szerződés ezen kirívó megsértését. Oroszország ezt teszi akkor, midőn a csehek minden arcpirulás nélkül bevallják érdekeiknek az Oroszország által képviselt panslavisticus törekvésekkeli solidaritásu- kat; Oroszország teszi ezt akkor, midőn hiszi, hogy a birodalom szláv nemzetiségű lakóit eléggé fogékonnyá tévé, évtizedek óta rendszeresen űzött izgatásaival a panszlavismus iránt. — Hogy a kérdés, melyet Grortschakoff körsürgönyében a diplomaticus tárgyalások szőnyegére hozott, nem pusztán Oroszországnak a Fekete tengere- ni uralmának kérdése, ennélfogva nem pusztán a párisi pótszerződés revisiója, arról bárki is meggyőződhetett, ki az orosz lapok nyilatkozatait figyelemmel kiséré, melyek közül több minden tartózkodás nélküli cynismussal bevallá, hogy a keleten meginditandó mozgalom, a panszlavismus harca azon elemek ellenében, melyek még eddig áttörhetlen gátat vetettek a nyu- goti civilisatiot fenyegető ezen áram ellenében. Ezen mozzanat, mely kétségtelenül a török birodalom után minket magyarokat érdekel legjobban, sajátságos világítást vet egyszersmind pártjaink avatottságára a diplomatiában. Jól emlékszünk, hogy a kiegyezkedés kérdése körül valahányszor a jobboldalon a birodalom túlsó felével kötendő szorosabb szövetség lett hangoztatva, s valahányszor ennek támogatására a kelet felől tornyosuló veszélyek lehetőségére történt hivatkozás, a baloldalon mindannyiszor szemükre vetik az orosz mumussali ijesztgetést; e kérdés körül tehát nem létezett a mumus, vagy létét oly örömest kétségbe voná a a pártelfogultság. Midőn később a védtörvény tárgyalása, különösen a hadsereg közössége s még inkább annak közös vezénylete volt szőnyegen, midőn tehát a baloldalnak volt szüksége, hogy érveket faragjon mindenből nézete mellett, emlékezhetünk reá, mily örömest han- goztaták: hogy a nemzet a kelet felől fenyegető veszélyekkel leendő megküzdhetés lehetőségétől fosztatik meg az által, hogy védereje felett önállólag nem intézkedhetik, hogy védere jét a nemzet nem fejlesztheti a veszély nagyságához arányos mérvekben. Ekkor már itt volt a mumus, melynek pedig létéről előbb oly gyermekes elbizakodással még tudomást sem aka- ránk venni. Igen is a veszély már akkor létezett; a különbség csak az, hogy ma már fenyeget. A pártok magatartása, ha ugyan pártnézetet tolmácsol valamely tekintélyes pártlap, mint p. o. a „Hon“ és „Ellenőr“ újból több sajátságos vonást mutat. Az egyik azt mondja, mi még ma nem vagyunk elég erősek arra, hogy felvehessük az Oroszország által oda dobott keztyíit, nekünk még időre van szükségünk addig, mig eljő az idő teljessége; hadd gúnyoljanak bennünket, űzzenek csúfot gyengeségünkből, tűrjük még a megaláztatást is. A legsajátságosabb a dologban pedig az, hogy mindezeket a ,Hon‘- nak azon érdemes szerkesztője mondja, ki a honvédelemről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor mondott beszédében, a lelkesült nemzet kezében a kaszát is csodatevő fegyverré beszélé, pedig azt csakugyan nem tagadhatja, hogy ha lelkesedés és kasza elég lenne, hogy bármelyik is hiányzanék egy Oroszország ellen folytatandó nemzetünk előtt mindig népszerű hadviselés esetén s hogy ennélfogva készületlenek volnánk. Hanem hát igy bosszulja meg magát az át nem gondolt üres phrasologia; nekünk — pedig részünkről sem gúny sem megaláztatás nem kell; a kaszát pedig csak hagyni fogjuk a gazdasági eszközök közt őt megillető érdemes helyén. — Az „Ellenőr“ diplomatája, Csávolszky, pedig nagy bölcsen kisüti, hogy hiszen ha a Fekete tengert elárasztja is hajóival, természetesen hadi hajóival, Oroszország: ez még a mi érdekeinket nem sérti, ezért ha Oroszország jelenleg csak eny- nyit követel, nem csak hogy kardot rántani nem szükség, de még szót is kár vesztegetni. Ez lehet valakinek épen magán, de nagyon is magán nézete: de hogy egy ország kormánya, mely nem csak a jelenért, de részben a jövőért is felelős, igy nem gondolkozhatik, igy gondolkoznia nem szabad, azt az „Ellenőr“ tudhatná legjobban, mely a mulasztásokból hazánkra háromolható veszélyekért bizonyosan első sorban tenné felelőssé a kormányt s ha ma a párisi pótszerződés megszegéséért nem tanácsolja is Oroszország körmére koppantani, de az ebből talán pár év múlva reánk zúdulható veszély esetén, első fogná vádolni megbocsáthat- lan bárgyusággal a kormányt, mely Oroszország jelen lépésében a messzibbre ható célzatokat át nem látni elég vak volt. Épen azért nézetünk : oktalanul ugyan magunkra nem hivni fel a veszélyt, de ha az csak ugyan beáll, minden azt parancsolja, annak bátran szemébe nézni, megoldva látni egyszer va- lahára a kérdést, mely folyton mint Damocles kardja függ felettünk; megszabadulni azon li- dérc-nyomástól, mely bennünket lélegzeni is alig hagy; nem áltatni magunkat Oroszország szán- déklatai iránt, mely ma még csak a párisi pótszerződés revisióját követeli, holnap pedig megragadja a kedvező percet, hogy a Dardanellákra téve egyik lábát midőn a másik már Sun- dou van, fenyegethesse vas ölelésével földrészünket. — Kormányunknak s pártjának akkor, midőn az számunkra a ki egyezkedés által megbízható szövetségest még áldozatok árán is szerezni igyekezett, tudatában a bennünket fenyegető veszélyeknek, teljesen igaza volt; igaza volt tehát, midőn a mumusra mutatott; s kinek eljárását s eljárásának helyes voltát a múltban igazolja ma már jelen, eljárását a jelenben valószinüleg még inkább igazolni fogja a jövő. Kinek igaza volt a múltban, a jelenben, igaza lesz a jövőben is. Országgyűlési tudósítás. Nov. 17. Elnök fölemlíti, hogy királynénknak nove- napja alkalmából a felséges asszonynak hosszú életet kíván, s kéri a házat, határozza el, ez üdvkivánatának a belügyministerium utján való tolmácsolását. Ez után a kérvények és interpellatiók hosszú sora következett. Kerkápoly K. felel Zsedényinek az elölegezési kérdés tárgyában. Védi a kormány eljárását, mely csak is rendkívüli körülmények közt nyúlt rendkívüli eszközökhöz. Zsedényi nem tartja az eljárást törvényszerűnek. Kerkápoly azt feleli : az országgyűlés el leven napolva, a delegatió pedig össze nem ülhetvén, a kormány kénytelen ily eszközökhöz nyúlni, hacsak a haza sorsát kockáztatni nem akarta. Nov. 18. A Kerkápoly-Zsedényi ügy oly vihart idézett elő a házban, hogy elnök kénytelen volt a gyűlést 10 percre feloszlatni. Végre a zaj után Kerkápoly kijelenté, hogy tárgyalást kíván. Ezután Csernatoni interpellálja Andrássyt a küliigyministeri crizist illetőleg. Nov. 22. Elnök jelenti, hogy a ház megbízása szerint a királynét üdvözölvén, a felséges asszony elismerő köszönetét küldi a háznak. Majoros István az adó exe- quensek eljárása iránt interpellálja a pénztigyministert, Csíky S. pedig a 48--49-ben szenvedett károk megtérítése irátn, Kerkápoly reméli a kérelmezők méltó igényeit kielégíthetni. Andrássy ministerelnök Csernátoni- nak válaszol ; nem ismeri el a ház azon jogát, hogy követelhetné, mikép a combinatiokat is előterjessze. A külügyminiszteri válságra vonatkozólag kijelenti, hogy válság tulajdonképen nem létezik s nem is létezett. Csernátoni kijelenti; szebb ambitiot nem ismer, mint Magyarország ministerelnökének lenni. Andrássy erre azt mondja hogy a magyar ministerelnökségröl előmozdítás nem létezik. Nov. 23. Több interpellate után a közÖ3 elölegezési üzlet ügye került tárgyalás alá. Ghyczy K. tagadja, hogy a külügyek vezetésére egyedül a delegatió volna illetékes, a kormány eljárását roszalja, Zichy N. ugyanazt pártolja., Simonyi E. szerint az ily eljárás megdönti a parlaraentaris felelősség eszméjét. Ivánka I. hasonló értelemben szól, s a delagátusokat felhívja, hogy egy fillért se szavazzanak meg ha csak a hadsereg uj alapra nem lesz fektetve a területi hadosztály rendszer behozatala által. Deák Ferenc szerint e tárgy vitatása nem tartozik az országgyűlés elé, mert a törvény világos szava azt a delegatió hatásköréhez utalja. Tisza K. Zsedényi indítványát fogadja el oly értelemben, hogy a kormány eljárására roszalást mondjon. Ez után a tárgytól eltéröleg beszéltek meg Andrássy ministerelnök, Madarász József és Jenő, Mátyus, Vukovits Sebő. Zsedényi és Wahrmann ajánlják inditványaik elfogadását. X Az orosz-török viszály kezd békésebb hangulatot ölteni, s a diplomatia sokat remél az ügy békés elintézésében, azonban csak remél, de biztosítékok nem igen látszanak. Gortsakow erélyesen ragaszkodik nyilatkozatához, Granville sem hagy alább tiltakozásával, a török megsokszorozott erővel folytatja hadkészületeit, Omer basát ismét activitásba helyezi. Szóval a fenhangu béke hireket nagyon zavarja a fegyveres készülődések zöreje. A francia-porosz hadjáratban az orleansi ütközet óta egyes kisebb összekoccanások kivételével mi sem történt Paris bombázása még nem kezdődött meg, éhezte- tés által remélik a fővárost bevenni, a korona herceg olyformán nyilatkozott, hogy december 1-re mindennel készen lesznek, azonban alighanem csalódik, mert Páriában nem fog Bazainére találni. Spanyolországban ágyulövések hirdették a fővárosnak a király választás „Öröm ünnepét“ Madrid nagy mozgalomba jött, de semmi rendetlenség nem fordult elő, Aosta hercege elfogadta megválasztatását. Festi levelek. X. 1870. november 21-én. No most csakugyan nem irok pesti levelet, hanem pestvidékit. Nagyon átmeneti idő ez most arra, hogy az ember hü képet adjon a pesti életről. Idény nincs; minden vajúdik, mig megjön a tél. Az ember örül, hogy felhasználhatja e nehány utolsó derült napot az évben, s kimegy a városból szétnézni a dércsipte vidék fonnyadó arculatán.
