Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-02 / 40. szám

polgártársaimat ez eszme elfogadására s az ez érdemben teendő nálam szakképzettebbeket az indítvány megtételére. Nagy Károly. — A békekilátások egyszerre megszűntek, sőt a fegyverszünetről szállongott hirekkel is alább hagytak s így a véres habom tovább is folytaltatni fog. A po­roszok részéről tett békeajánlatok — ezek között a szabad bevonulás Párisba — nem fogadtattak el a fran­ciák által, mert ezekben — méltán — Franciaország megaláztatását látják. A francia kormány kiáltványt intézett a néphez, kijelentve, hogy a végsőig fogják folytatni a harcot s Franciaország számit gyermekeire. Paris készebb saját romjai alá temetkezni, semmint a poroszok igényeinek eleget tenni. Az elszántság az egész országban nő. Marseille maga 17,000 önkénytest állított ki, Lyonban pedig az utcákon is gyűjtenek a sebesül­tek számára. — Ezalatt a harc változó szerencsével folyik. Toul-t a poroszok a franciák hősies védelme da­cára elfoglalták, Bazaine pedig töbször kirontott Bletz- ből s a németeknek nagy veszteségeket okozott. Strass- burgból sept. 14-én tettek győzelmes kirohanást a fran­ciák, 18-án ugyancsak a strassburgiak a németek ro­hamát verték vissza s jelentékeny veszteségeket okoz­tak nekik. Thionville-böl a mozgóörök sept. 20-án ki­törtek s vagy 100 élelmi és löszerkocsit zsákmányoltak, leölve a német kíséretet. Ezeken kívül még a következő hírek vannak a franciák győzelméről: sept. 23-án a Manduy-féle hadosztály megtámadta a Villejuifi poro­szok által megszállott magaslatokat (Páris mellett) és rohammal bevette. Ugyanaz napon Saisset admirál a po­roszokat Droezyból kiűzte. Ballanon tábornok pedig Pi- errefit-et támadta meg s űzte ki onnan a németeket. El­lenben egy sept. hó 29-röI keltezett távirat szerint Strassburg kapitulált, s francia részről ez alkalommal 451 tiszt s 17,000 közlegény tette le a fegyvert. — ■ Egy német tiszt könyvet nyomat Lipcsében, egy francia leveleivel, melyekből állítólag az tűnik ki, hogy Napoleon már aug. 25-ke óta levelezett Bismarck­kal s a fegyverletételt tábornokai háta mögött készi- té el. — Napoleon a francia trón iránti igényeit fen akar­ja tartani, s egy berlini hir szerint ez értelemben kiált­ványt akar a francia nemzethez intézni. — Rómában sept. 23-áll nagy zavargás volt; le­tépték a pápai jelvényeket, bántalmazták a papokat és zuávokat s megöltek nehány rendőrt. Ennek folytán a pápa (ki gyöngélkedik) olasz megszálló csapatokat kért az angyalvárba. O nem hagyja el Rómát, hol elég jó dolga lesz: kap nyolc millió civilistát s megtartja a Leo városrészt. Róma bevétele. Az örök városnak az olasz király csapatai által lett megvétele történetét, egy nagyobb politikai napilap a kővetkező naplószerü közleményben adja: September 20, reggeli 5 óra; Alig az olasz csapatok a Ponte Manuelo mindkét oldaláról, megnyitják a tüze­lést, mennydörögnek a Vigna Disben felállított 8 fontos vontcsövű ágyuk is, s más két üteg a Porta Ria és Por­ta Solara közt működik, melyek 600 méternyire köze­ledtek a falakhoz. A pápaiak viszonozzák a tüzelést a megtámadott kapuk mögött felállított hat fontosokkal, melyek az oldalt fekvő olasz ütegeknek keveset ártanak. 6 óra reggel. Az ágyúzás minden ponton megin­dult; több gránát is lövetik a városba, melyek házakat gyújtanak fel, s embereket ölnek és sebesitenok meg. A nép roppant tömegben gyülekszik a Szent Péter-térre a pápa vatikáni laka elé, s így kiált fel: „Kegyelem, szent atya! Add meg magadat! Az ágyúzás növekedik. 7 óra reggel. A pápaiak tüzelése a Porta Piánál majd teljesen megszűnt. Az olasz ütegek fél hold alak­ban közelednek a városhoz, s állást foglalnak az észak­keleti kapuk előtt. A roharaoszlopok alakulnak, s láb­hoz bocsátott fegyverrel várják a réslövés eredményét. Mindkét részen kevés sebesült. 8 óra reggel. A Pius kapu mellett a kaputól száz lépésre, a város falába a réslövés megkezdődött. Az első és nyolcadik üteg egész közel vonul a lőni kez­dett réshez, s egyetlen golyó sem téveszti célját. 9 óra reggel. Egy csapat olasz megszállta a Patri- ci és Partrina villákat, melyek közül az első közvetlen a Pius kapu előtt var,, s nem viszonozza a pápaiak lö­véseit. Mázé de la Roche tábornok két ezred gyalog­gal a Tartoma villát foglalja el. A Pius- és a St. Gio­vanni kapuk égnek. A Murtigmona Bonaparte villa ég, a rés pedig mindig nagyobb lesz. A Tartoma villába vitt ütegből két ágyút a Pius kapuhoz vivő egyenes út­ra állítanak, s 240 meter távolból lövi a Pius kapu mö­götti torlaszokat, melyekből csak egy puska lövés té­tetik. 10 óra reggel, a Porta Piára és a mellette levő részre intézet lövések igen élénkek. A Bonaparte villa falainak nagy része ledől. A résen már átlehet nyomul­ni. A rohamoszlop elkészül. A 39. sorezred és a 6. va­dászzászlóalj megrohanja a rést és a Pius kapu barri- kádjaif. Elénk tüzelés fogadja őket, melyet a zuávok a lörésekböl, s a Bonaparte villa fái mögül a szorosan zárkózott rohamoszlopokra irányoznak. Paglinai lovag vadász őrnagy, Velenzani hadnagy, egy római, a ki 20 éves száműzetése után most lépett először a hazai föld­re, elesik, ezen két tiszten kivül még 15 katona esik el, vagy sebesül meg. Az olasz rohamoszlop mégis „Savoya!“ kiáltás közt áttör a résen, s nehány perc alatt olasz tri­kolor leng a Pius-kapu torlaszai felett. 10 óra 30 perckor az olasz csapatok bevonulási útja nyitva állt. A pápa világi hatalma elbukott. Midőn az olasz ezredek a résen és a barrikádokon át a városba hatolnak, ama széles és egyenes utón mely a Pius-kaputól a Quirinai felé vezet, roppant néptömeg rohant örömrivalgva az olasz katonák elé. Legelöl Ri- valta táborkari őrnagy jött egy pápai draganyos csapat élén, fehér lobogóval és a pápától kinyert átadási enge­délyijei. Ez már felesleges is volt. A tüzelés minden ponton beállittatott, s egy hosszú kocsisor, mely a földi diplomácia-testületet tartalmazta IX. Pius nevében tiltako­zást hozott, melyet Cadorna tábornoknak kellett átadni. Az első olasz csapatokkal a nép örönujongva járta be a várost; némely helyen, mint a Piazza Trojanán, Piazza Colonán és a Capitolon a pápai csapatok puskatüze ál­tal fogadtattak. Egy pillanat alatt minden ablakból olasz trikolor csüngött le; a városban szétoszlott pápai csapa­tok körül fogattak, lefegyvereztettek, s a középületek ud­varaiba zárattak. A politikai foglyok kiszabadittattak, s Ró­mának a Tiber balpartján fekvő része a benyomuló olasz csapatok által megszállatott. A szabadon lihegő nép kifütyülte a zuávokat, sőt az olasz csapatok közbe­lépése nélkül, komolyabb demonstráció is történt volna. Mig ezen városrészben az öröm ujongás nem ismert határt, a Tiber jobb partján levő Gitta Leonina, mely­ben az Angyalvár, a vatikán és a St. Pótertemplom van, megtartotta szokott mogorva alakját. Ezt a pápa nem engedte megszállani az olasz csapatok által, s en­nek még mind e mai napig birtokában van. Diadalmenetek, az olasz csapatok bevonulása, kivilá­gítás stb. zárta be a napot. Vadász Manó békés-csongrádmegyi tan- felügyelőnek Békésmegye közönségéhez intézeti jelentése, az emegyei iskola ta­nács eddigi működéséről. Tekintetes megyei közönség! Folyó évi junius hó 20- án 361 sz. a. felhívása folytán a békésmegyei iskola- tanács eddigi működéséről az 1868-ik évi XXXVIII-ik t. c. 132-ik §. értelmében hivatalos jelentésemet tiszte­letteljesen a következendőkb m terjesztem elő. Miként az ide csatolt jegyzőkönyvből átlátni méltóztatik, a békósmegyei iskolatanács múlt 1869-ik évi junius hó 21-ik napján tartotta meg első alakulási ülését, mely alkalommal magát megallakultnak nyilvá­nítván, még két szakbizottságot is alakított a maga kö­réből, egyet az alsó, másikat a felsőbb népiskolák részé­re, hogy igy ezek a szakmájukba vágó tárgyak iránt véleményeikkel a tanács működését elősegitség és gyá- molitsák. Az elsőnek elnökéül Bonyhay Bénjamin ur — a másiknak Gr. Almássy Kálmán ur választatván meg, több más kissebb bizottságok is alakíttattak, melyek az ügyek vezetéséhez megkívántatok. E gyűlésnek az alakuláson kivül más tárgya nem volt. Az iskolatanács második ülését ugyanazon év oct. 20- án tartotta meg Gyulán, a megye székhelyén. — Ez ülésben felvétetett a békésmegyei iskoláknak a tanfel- ügyelöség által készített statistikai kimutatása, mely a községek által beküldött táblás kimutatások alapján álli­tatott össze; azokból kiderül miszerint Békésmegyének van összesen 39179 tanköteles gyermeke, melyből 19-194 járt tényleg iskolába; van összesen 196 iskolája, mely­ből 182 felekezeti, 4 községi 10 magán, de a négy köz­ségi még eddig felekezeti jellegét megtartotta. Uj Kí­gyós iskolája községi jellegét időközben már vissza is vonta; Nagy Szénás és Csorvás községekben a kijelen­tésnél egyébb nem történt. Az elsorolt iskolákban 186 rendes és 16 segédtanító működik. Ezekből kitetszik, hogy az eddig létező iskolák szá­ma a tanköteles gyermekek számához képest igen ke­vés, a községek a tanfelügyelöség utján tehát arra len­nének buzdítandó!?, hogy iskoláik számát szaporítani tö­rekedjenek. Felsőbb iskolák pedig még seholsem létez­vén, a szakbizottságok utasitattak vélemény adásra, hogy hol lehetne, mely városokban, ezeket mentül előbb felállítani ? A többi tárgyak az iskolatanács belügyeit érdekelvén az iskolatanács működését ezen, két üléssel az 1869-ik év második felére bevégzé. A bekövetkezett 1870-iki tél folyama alatt, melyben a rósz idő, és szakadatlan tartó esőzések, az utakat úgy szólván járhatlanokká tették, az iskola tanács ülést april 2l-éig nem tarthatott, a mely ülésében felvétetett a tan- felügyelőnek jelentése az 1869-ik évi iskola látogatások­ról. Ezen jelentés szerint az eddig meglátogatott iskolák­ban a nevelés ügye meglehetős haladásnak indult, az elöljáróságok mindenüt figyelmet és gondot fordítanak azok jókarban tartására s a hiányos felszerelések pótlá­sára. Felsőbb népiskolák állítására Gyula, Békés, Csa­ba, M.-Berény, Gyoma, Orosháza, Szarvas, Endröd és Öcsöd községek elöljárói felszóllitatván, ígérkeztek min­dent elkövetni ezek teljesítésére, mihez képest az isko­latanács megbízta szakbizottságát, ezek mimódoni felál­lításáról véleményes jelentést adni. Ezúttal örvendetes tudomásul jelentethetik be a tek. megye közönségének, hogy több szegény sorsú békés­megyei néptanító a vallás- és közoktatási minister úr­tól jutalmi államsegélyt nyertek, mely összesen 580 frt tett és 9 tanító közt osztatott fel. Előfordultak ez alkalommal több magán tanítónőknek magán neveldéjük fenmaradhatása iránti kérelmük is, s minthogy ellenük semmi kifogás nem tétetett és ok­mányaikkal képességüket kimutatták, annak gyakorla­tában továbbra is meghagyatni engedtettek. Előterjesztetett ugyanezen ülésben a n. mélt. vallás- és közoktatási minister ur felhivása folytán : ha vájjon nem volna-e célszerű a szünidők alatt ideiglenes kópoz- dei tanfolyamot nyitni e megyének valamely helyén, hol a még eléggé kinem képzett tanítók ez érdemben oktatást nyerhetnének? azonban erre nézve az iskolatanács úgy van meggyőződve, miszerint Bekésmegyében a (;<- nitók többnyire szakképzettséggel bírván, itt szükség ily képezdei tanfolyam nyitására nincs, mely amúgy is na­gyobb költséggel lenne összekötve, s annál fogva annak létesítését nem javalja; minden felekezet gondoskodjék, hogy iskoláit képzett tanítókkal lássa el, ily értelemben kívánná a vallás- és közoktatási minister urat ezen tárgy­ban értesiteni. Általában Békésmegyében még eddig községi iskolák nem alakulván meg, a meglevők mind felekezetiek ma­radtak. Felsőbb népiskolák vagy polgári iskolák még eddig nem létesítettek sehol, s a beérkezett jelentések a községekből többnyire azt tartalmazzák, mikép ma­gok erejéből kedvezőtlen anyagi helyzetük miatt ily fel­sőbb iskolát jelenleg létesíteni nem képesek; e tárgyban tehát a felső elemi szakbizottság véleménye még bevá­randó. Tekintetes megyei közgyűlés! Ezek azok, a mit eddig a békésmegyei iskolatanács három ülésében tehetett, — csekély és kevés ugyan magában, de ha tekintetbe vé­tetik, miszerint az iskolatanács semmi oly anyagi erővel nem rendelkezik, mely képes egyedül teremteni és léte­síteni, meg kell azon erkölcsi hatással is elégedve len­nünk, a mit eddig a községek nyilatkozata szerint fel­lépése által szült, t. i. az általános érdekeltséget, mely az iskolák létesítése iránt nyilvánult, és ez akaratot mely képes leend jövőre sokat teremteni. Midőn tehát a múlt fél és a jelen félévi működéséről az iskolatanács ezen hivatalos jelentését az 1868-ik évi 38-ik törv. cikk 132 §. értelmében a tek. megyei kö­zönségnek beterjesztem megkülönböztetett tisztelettel ma­radok a tekintetes megyei közönségnek: a békésmegyei iskolatanács nevében alázatos szolgája Vadász Manó tanfelügyelő és a m. iskolatanács elnöke. Törvényszéki csarnok. Békésvármegye bf. törvényszékének 1870. sept. 26-án nyilvánosan tartott ülése. Elnök: Jancsovics Pál. Bírák : Kubek Sándor, Né­meth József, Nyikora Mihály, Szánthó Alajos. Vádló : Endrefi Károly. Védő : Ladies György. Gyiíkossági kísérlet. Kárnyácki Lajos dobozi ura­dalmi erdöcsösz f. é. febr. 13-án korán reggel az u. n. óvári dűlőben létező s a dobozi uradalom területéhez tar­tozó rétben, Békés város felöli oldalról lövést hallott , minek folytán kötelességéhez képest azonnal a helyszi- re sietett. A mondott helyen találkozott B. V. Nagy Sán­dor dobozi lakossal; ki, mint ismeretes szenvedélyes orv­vadász, a megelőző időkben is, az uradalom földjén, gyakran tilos vadászatot űzött. Szóváltások után az orvvadász és a csősz fegyvere eldördült. Egymásra lőttek. Az orvvadász egész lövése a csősz mellébe fúródott, mig a csőszé az orv vadász kezét és arcát sértette meg. A csősznek az uradalmi sertésólakig sikerült elvan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom