Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-08-14 / 33. szám

adjuk : „A mi a jövedelmet illeti: az összes bevétel 153 írt 60 kr. Ebből 64 frt 40 krral a szorgalomdij- alap 100 frtig kiegészíttetett. Ezen összeggel egyszersmind egy írásbeli nyilatkozatot adtak által az alapítók a telt. tanári karnak, melyben kifejezték akaratukat az iránt: „hogy ezen 100 frtnyi tökének kamatja egy- arányban, évenként, egy a magyar irályzásban leginkább kitűnt és jóerkölcsü tanulónak adassék, különös tekintettel a nyelvnek nehézségeire az idegen ajkúak részéről. “

A tiszta jövedelemhez számíthatni még azon 11 frtot, mely egy a darabhoz szükséges, uj háttér kiállítására fordittatott; úgyszintén azon mintegy 15 frtnyi összeget, mely egy uj előfüggöny költségéül szánatott.

Azonkívül az alapítók részéről mintegy 20 frtnyi részint már beszedett, részint még csak aláirt s eredetileg a szorgalomdijalapra szánt összeg még a műkedvelők, illetőleg alapítók rendelkezése alatt áll, melyet a menynyiben szükséges, az előfüggöny költségeire fordíthatnak. A fenemlitett háttért egy liatal, reményteljes festő: Erős Lajos, ingyen festette, időhiányában minél egyszerűbben.

A színpad ozélszerü felállítását leginkább Bartókv István urnák köszönhetni.

A műkedvelői előadásra magára vonatkozólag annyit jegyez meg t. tudósítónk, hogy általában a szereplett nők, mind különös dicséretet érdemelnek s jelesül a Such Mari k. a.-ról közlött véleményt megerősítvén, Szulimán Teréz k. a. a helyes hangsúlyozásban és hanghordozásban, Petrovics Josephine k. a. pedig különben háládatlan szerepében uralkodó érzelmeknek találó kifejezésében tűnt ki.“

— Mai számunk mellékleteként, Freiwirth Lipót gyors és szépirászati módjára vonatkozó értesítés van csatolva. A benne említett példányiratok és irótollak Nagy Ferencz könyvkereskedésében Gyulán is kaphatók. Ajánljuk a közönség figyelmébe.

— A helybeli torna-egylet aug. 28-án ismét tánc- mulatságot rendez, melynek jövedelme a derék művezetőt: Oheroly Jánost fogja illetni.

— Egy dobozi lakos a megyesi pusztáról hazaöjvet kocsijáról kaszáját akarván levenni, a kezében megcsúszott s nyaka hátsó részét úgy vágta ketté, hogy tiz napi kínlódás után belehalt.

— A helybeli tüzoltó-kar tagjai értesittetnek, hogy a holnapra (hétfőre) kitűzött gyakorlat az ünnep miatt nem fog megtartatni s a következő gyakorlat a másik hétfőn leend.

Meghívás. A békésmegyei gazd. egylet f. hó 14-én d. e. 9 órakor Csabán a gözekeverseny ügyében választmányi ülést tartand, melyre az egylet választm. tagjai megjelenni kéretnek.

Gerendás augusztus 8-án 1870.

Az igazgatóság megbízásából Mokry Sámuel titkár.

Vegyes hírek.

— József főherceg e hó 14-én indul Nagyváradra, hogy az ott koncentrált 10. honvéd-zászlóaljnál vizsgálatot tartson.

— Körös völgye, mely bár természeti kincsekben igen gazdag, ez ideig a vasúti hálózatból mégis kimaradt, most egy konzorcium által vasúti engedélyért folyamodott. A pálya tervezetét Atzél Péter vezetése alatt Péterfi József készité. Az előmunkálatok szerint a vonal, mint másodrendű iparvasut építtetnék Aradtól, Sz.- Anna, Világos-Magyarát, Csilien keresztül Jószásra és Boros-Jenötöl Téten keresztül Gyulára.

— Miután több eset fordult s még most is fordul elő, hogy a szabadságolt állományi honvédtisztek fölmentetni kérik magukat tiszti állásuktól, Józset főherceg, mint a honvéd-hadsereg főparancsnoka, megkereste a honvédelmi minisztériumot az iránt, hogy a lemondó bon- védtisztek neveit ép úgy közölje a hivatalos lapban, mint a kinevezettekét. így legalább megismeri a nemzet ama fiait, kik a mostani komoly időben tiszti rangjukról lemondanak.

— Elfogott rablók. Egy távirati tudósítás szerint ►Szobon, Huszár szolgabiró, Huszonczi D. és Jankovics Imre nevű rablókat, kik revolverekkel és kettős hátultöltőkkel voltak felfegyverkezve, minden küzdelem nélkül elfogott.

— Asztalos János, ki hütlenségi bünperbe vonatván, Vácott mint államfogoly volt letartóztatva és onnan még múlt 1869-ik évi július 18-ra menő éjjel fogolytársával Madarász Vilmossal együtt megszökött, a közös külügyminisztérium utján az iránt folyamodott a magyar kormányhoz: hogy neki mostani tartózkodási helyén (Konstancinápoly) az osztrák magyar konzulátus előtti ügyvédkedés megengedtessék s további üldöztetése megszüntettessék. Engedély esetében becsület-szavát (1)

köti le, sőt Írásban is kész magát lekötelezni, hogy sem a kormány, sem az uralkodóház ellen többé tettel, szóval vagy Írással működni nem fog s a birodalomba visz- szatérése esetére is loyalitását biztosítja. Valószínűleg a magyar kormány semmiféle alkudozásba nem bocsátkozik — a menekülttel.

— Bíró Elek adószedő hivatalnok Deésen az országos adóból ez évben 5000 forintot, s 1864 óta körülbelül tizenhét ezer forintot sikkasztott el. Az annyi év óta gyakorlott sikkasztást úgy tette észrevehetienné, hogy hamis naplót vezetett s a vizsgáló bizottságot úgy játszotta ki, hogy a fizetett adót a könyvekbe mindig adóhátraléknak jegyezte be; minden esetre azonban csudá- iandó, hogy mostanig rá nem jöttek, miután Heszler megyei főpénztárnok, ki a dolog nyomára akadt már szintén régóta van hivatalában. A sikkasztásra, mint maga vallja csekély fizetése ösztönözte, és a pénzt a lottón és kártyán verte el. Előbb kereskedő segéd volt M.-Vásárhelyit senkisem sejtette, hogy a vig kedélyű Biró azon százakat és ezreket, mit kártyákra rakott a szegénynép adójából vette. Most delegált törvényszéket küldtek ki a dolog megvizsgálására és elintézésére.

— Bécsi lapokban ezt az adomát olvasni: Szent Péter, mint a kath. egyház p.'.trónusa, tudvalevőleg hétszeres koronát visel. Már most egyike ezen koronáknak nem rég elveszett és szent Péter indult keresni. Eljön az orosz cárhoz és kérdi: Honnan vetted a koronádat?

— Hát, — mondja a czár, — az apámtól örököltem. — Erre az osztrák császárt kérdi: Honnan vetted a koronádat ? — Nagybátyámtól örököltem. — Fejcsóválva jön az apostol a porosz királyhoz és kérdi: Hát te honnan vetted a koronádat: —■ Az Ur asztaláról vettem.

— „Hohó,“ kiált Petrus, „ide vele, ez az enyém!“

— Amerikában, az újdonságok s reklámok hazájában, már arra is rájöttek, hogy útközben szerkesszenek s adjanak ki hírlapot. Ily lapot szerkesztenek a Pacific vasúton New-Yorktól San Franciscoig. Tartalmát vezércikkek, vasúti szerencsétlenségek leirása, hirdetmények s mindenféle illustraciok képezik. E waggoni hírlap szerkesztésére egy nagyobb társaság több ideig tartó kirándulása szolgáltatott először alkalmat.

■— Zágrábban egy Salovec nevű ember, ki már több Ízben volt bebörtönözve s mióta emlékszik, alig egy pár hónapot töltött szabadon, midőn egy nagyobb tol- vajságért be akarták börtönözni, kijelenté, hogy megunta a gazságot és börtönt, azért most az egyszer nem is engedelmeskedik a törvénynek. Erre kivette kését és szivébe szúrta.

— R... budai mérnök, ki jó darab ideig kettős házasságban élt, közelebb, midőn sejtette, hogy a városi kapitányság nyomára jő a dolognak, hirtelen eltűnt Budáról. A kapitányság azonban rögtön távsurgönyzött Miskolcra, hol azonnal el is fogták a bűnöst. A miskolci városi kapitányság már át is szállította Budára a szökevényt a bünfenyitö törvényszékhez.

— Horváth Mihály tribunici választott püspöknek adományozta a király a sz. Mártonról nevezett vaskai (Sancti Martini de Vaska) valóságos apátságot.

— Két csinos cigány leány Komárom megye egyik falujában lopáson kapatván, a kiállott büntetés után haza toloncoztatni rendeltetett. Perbete és Érsekújvárig szerencsésen eljutottak, hanem itt, a mint a két hely közti utón, az ut mellett tanyázó cigánycsapat megpillantá a szép fiatal lányokat, azonnal rárontott a kíséretre, hogy a foglyokat megszabadítsa. Hiába figyelmezteté a kiséret vezetője, hogy „maradjanak békében, mert meggyül a bajuk a vármegyével,“ a cigánycsapat megvetette a semlegességet. Két Seladon kivált a csoportból s az ac- tiót azzal kezdte meg, hogy a kisérö őröket megöléssel fenyegette, ha rögtön vissza nem fordulnak, mit ezek azonnal meg is tettek. Távozásuk után egy — a figyelő semlegességet követő cigány elbeszélése szerint — a foglyok lábairól leverték a vasat s most már keresheti őket ismét a vármegye.

(Jazdászat, ipar, kereskedelem.

(R.) Az időjárás irányzata a naptárak jóslatának teljesülését September végének esöbösége iránt valószínűvé teszi, de különben is a kukoricza oly gazdag termést igér, hogy ha teljes megérését bevárjuk, betakarítása tetemes időt kivánand, miszerint az őszi munkához későn foghatunk: annálfogva a kukoricának zöldén le vág at ás át én ez idén már ezért is célszerűnek találom, meg azért, mert a növény, eröteljében folyvást uj csöveket nevelvén, a 2-ik, 3-ik csövek amúgy gyengéknek maradnak.

Ismétlem, a kukuricának ily módoni kezelése nevezetes előnyökkel kínálkozik.

1. A szem, mint a zsengén vágott búzánál, pirosabb, súlyosabb lesz, mintha ez eleje túlérik, mint amúgy történni szokott.

2. Három héttel előbb takarittatván be, lábán kevesebb kárnak van kitéve.

3. A szára több lesz, és hasonlithatlanul jobb takarmányt ad.

4. September elején rendesen jó idővel eshetik meg betakarítása.

5. Éretlen, nyers csövek igy nem lesznek.

6. Az őszi munkához elébb hozzáfoghatunk.

Az eljárás következő :

Mikor a szem annyira haladt, hogy már főzni kissé öreges, a vágáshoz hozzáfoghatunk. Ne nézzük, hogy a sarju gyengÓ8, az is beszárad azért s ha sorvadna valamit mégis, jobb igy, mint ha September végén csak gyengén maradván, nem tudván vele mit csinálni, főleg őszies hideg vagy esős időben pusztítjuk borura-derüre.

A szár ne csomósán, hanem egymás mellé keresztbe rakassák, úgy, hogy rendekbe essék.

N y o 1 c—t i z n a p múlva, az idő szerint a hántáshoz hozzáfoghatunk, mely legjobban szárán történik.

Az esőtől nem kell félni — verte az én levágott, gyenge, elkésett kukurióámat tavai, sept. végén, október elején elég eső, megse volt baja, mégis beszáradt.

Ez egy a mire gazdatársaimat figyelmeztetni akartam ; a másik a csalamádé betakarítása.

A csalamádé ez idén rendkívül gazdag; marad belőle télire is, de közönséges beszáritása sok bajjal s többnyire, főleg esÖ3 időben, kárral jár.

Igen célszerű betakarítási módja az : hogy 2 öl széles, 1 öl mély s szükség szerinti hosszaságu gödör ása- tik, rézsutas oldalakkal úgy, hogy a fenék p. 1 és fél öl széles legyen. Ezen gödör aztán nemcsak egy esztendőre való lesz.

A gödörnek partosabb helyen kell ásatni, hogy a víz bele ne folyjon.

Hordjuk aztán afrissen kaszált csalamádét bele úgy azonban, hogy folytonost tapostassuk, mint a káposztát, a széleket különösen, azért legyen a gödör oldalt rézsutas, hogy igy ott jobban összeáll a rakomány. Rakjuk meg a gödröt a föld szinén felül tetősen 3—4 lábnyi dombomra s úgy fedjük be élesre, vastagon, legalább 2 lábnyira a kihányt földdel — azontúl is gonddal lévén, bogy a töltés a takarmány rogyásánál utánaiga- zittassók.

így sokkal kevesebb bajjal tehetjük el becses takarmányunkat s az a legkitűnőbbé füled.

Csak kettőre kell vigyázni : hogy a betaposás tökéletes legyen — lágy sót is szoktak rétegen- kint közé hinteni — és — hogy meg ne csurogjon — különben a becses takarmány összerodhad.

Az én csalamádém már földben van.

Lehet igy másnemű takarmányt is, herét, zabot, muhart stb. eltenni.

Késői here, köles, csalamádé kaszálást máskint alig is lehet megmenteni.

(R.) Eddig oda működtünk, hogy a búza túltermelés mérséklésére hassunk. Kívánatos ez

1. a talaj kímélése végett;

2. azért, mert csupán búzára fektetett gazdaság egyoldalú egy kártyára lóvén az évi siker feltéve;

3. mert a magyar búzának mind erősebb versenyzői támadnak;

4. mert a mezei munka öszszel és nyárban összetorlódik ;

5. a búzából pénzt késön lát a gazda.

De a helyett az állattenyésztést ajánlottuk és az azzal járó több takarmány termelést tapasztalásom szerint szintén egyoldalulag, s különben se helyesen, mert:

Az alföld állattenyésztósrenem alkalmas, nem t. i. oly mérvű állattenyésztésre, hogy annak alapján a gazdaságot teljesen trágyaképessé tegyük.

Nem, mert időjárásunk oly szeszélyes és átalában a takarmányfélére is oly kedvezőtlen, hogy arra csak va- Iamilyes állattenyésztést fektetni igen koczkázatos volna, sőt bizonyos veszélyéllyel járna, mert mindent inkább lehet beszerezni, mint takarmányt tekintve, hogy ha nekem nincs, a szomszédban sincs és hogy a takarmány a távolabbróli szállítás költségeit meg nem bírja.

Hogy nálunk a takarmány felette bizonytalan, azt fájdalom eléggé tapasztaljuk: a here nem állandó s kevés szükséget ad; a csalamádé 5—6-ik évben sikerül; a répa szintén vajmi bizonytalan, hányszor ragya veri meg a bükkönyos zabot stb. De mutatják ezt legelőink is, melyek júniusban többnyire kiasznak.

Gazd. gyáriparunk, melynek hulladékai az állattenyésztést támogatnák, nincs, s nincs is hozzá a közel jövőben kilátás.

Tehát itt oly mérvű állattenyésztéröl, hogy azzal a gazdaság elegendő trágyával elláttassék — szó sem lehet. De ez különben sem volna gyakorlati; okvetlenül