Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-08-14 / 33. szám

egyéb hátra, mint hiányos és mintegy dióhéjba szorított vázlatát adni mindazon eseményeknek, melyek ezidő szerint világrészünk két nagy nemzetének szembenállása történetét képezik. így a lapunk múlt heti számában köz- lőtt saarbrtickeni ütközet után a weissenburgi véres ütközetet kell felemlítenünk, melynél a szerencse a poroszok fegyverének kedvezett. Igaz, hogy e csatában 8000 francia ellenében vagy 40, mások szerint 60 ezer porosz állott. Duai francia tábornok elesett, katonái közül sokat elfogtak, de a poroszok is tetemes áldozatok árán lettek győztesekké. Egy másik ütközet Wörth-nél volt, hol 160,000 porosz állt 80,000 franciával szemközt. Ez utóbbiak itt is vereséget szenvedtek s négy ezer foglyot s harmincnál több ágyút vesztettek. Ugyanekkor a poroszok a franciák által elfoglalt Saarbrüekent is visszakérjék s Prossard tábornok hadtestét nagy veszteséggel visszanyomták. Mindez nagy és meglepő vívmány a poroszok részéről, döntő csata azonban még nem volt. E tények hírére Párisban természetesen roppant izgalom keletkezett. A francia kamara e hó 9-ki ülésében Ké- ratry nevű ellenzéki képviselő Napoleon császár leköszönését kívánta, de rendreutasitó szavakkal találkozott. A császárné Palikao tábornokot uj ministerium alkotásával bízta meg. Metznél a francia főparancsnokságot Bazaine vette át. — Újabb hírek szerint Metternich herceg, osztrák nagykövet Párisban, a francia császárné nevében sürgönyzött, hogy Austria segítsen, de Beust osztrák külügyminister azt felelte, hogy nem lehet. A császárné és koronaherceg menekülésére előkészületek tétetnek. Ez utóbbi híreket egy angol lap hozta legelőször, de azt hiszik, hogy még nagyon koraiak.

B.-Csaba aug. 10-én 1870.

(R.) Teleky László beszélte egyszer anekdotaképen, hogy a nagy francia forradalomban egy „gyanús“ kerülvén vizsgálat alá, a kérdésre, hogy hol lakik, azt felelte : „rue St. Denis“ „Nincs többé szent!“ förmedt rá egy hazafi, mire a megrémült helyre igazitotta magát, mondván — hogy hát a „rue Denis“-ben lakik; erre meg egy másik ront neki, hogy nincs többé „de“ (nemes), mire a szerencsétlen siró hangon feleié, hogy hát ő alázatosan csak a „rue nis“ (serke) utcában bátorkodik lakni.

Ilyenforma megtámadását olvastam egy lapban mindenkinek, a ki a háború kérdésében csak a fülét merte is megmozdítani; „az a legjobb, ba azt se tudják, hogy létezünk“ mondatott... hiszen jó, hát fegyvertelen neutralisok legyünk — nem elég az, mit ért ön a fegyvertelen neutralitás alatt... ? Csak akkor ragadjunk fegyvert, ha megtámadtatunk — de mikor tartsuk magunkat már megtámadtatva... stb.

Igaz, a mi igaz, a hencegésre sok okunk nincs, főleg pedig a háború mellett nincs, ellene ellenben tetemes érdekünk szól — de hogy magunkat végkép a serke utcába disputáljuk bele, hogy mig eddig tele voltunk nemzeti hencegéssel, ezentúl a Schiller jó asszonyának rangjára vágyjunk, a kiről senki se beszél, azt ré- ; szemről nem tart itatom, mert vagy kívánjuk magunkat nemzetül számbavétetni s akkor minden ily fontos kérdésben kell, hogy létezésünket tudassuk; vagy meghúzzuk magunkat mint a... s akkor ne csudálkozzunk lia adandó alkalommal számba nem vesznek.

Másrészről viszont volt a kiben a vér azonnal forrásnak indult s vetette a kártyát — no ez sem volt ildomos dolog — várjuk be az eseményeket s ha kell, akkor határozzunk jól megfontolt érdekeink szerint, persze akkor is csak úgy, „ha lehet“ s a mint lehet.

Szerencsére ki lett az országgyűlésen mondva, hogy nálunk a kormány közlönye egyese- gyedül a „Közlöny“, az országgyűlésnek közlönye önmaga, a pártoknak pedig nincs oly közlönye, mely hivatva volna a párt nevében érvényes nyilatkozatokat tenni, persze in specie a háború kérdésében.

E szerint valamint egyrészt devalválva van egyik-másik vezércikk kiható fontossága, másrészről ilyennek megirása kevesebb felelősséggel s kockázattal jár.

De a harcképessóg érdekében megszavazott két törvényjavaslat a neutralitásnak is megadta helyes definitioját s valószínűen a megtámadta- tás alatt sem azt fognók érteni, ha már a csabai nagy templomot bontogatnák vagy a torony devise-ét mással cserélnék fel.

Ily előzmények, magyarázatok után a „Békés“ is bátrabban hozzá nyúlhat a kérdéshez, hiszen felszólalásával sem a világ figyelmét fel tünőleg magára nem vonja, sem a békét nem compromittálja, sem végre a háborút nem generálisává.

S hát hogy állunk, mi lesz, ez a kérdés, melyet jól tudva, hogy valami extra választ nem kapunk, mégis unverdrossen intézünk egymáshoz uton-utfélen.. ?

De nem csak szomszédunkhoz intézünk hasonló kérdést, hanem kivételképen enmagunk- hoz is, holott arról már épen előre körülbelül bizonyosak vagyunk, hogy válaszunk olyan lesz, a mit az olasz úgy fejez ki hogy : két emelt váll közt bagolyképet csinálni, „far civetta tra le spalle“ azaz: a manó tudja...

S valóban ma a dolgok hova fejlődése iránt felvilágosítást nincs ember, a ki adhatna.

Mióta az 1815. szerződés bomlásnak indult, nincs positiv valami, a mi által magukat az államok kötelezve éreznék; ellenben ez égő kérdések egész sora áll előttünk s mi kerül azok közül a kard Ítélete alá, vagy átaljában eljött-e az idő ezen kérdések megoldásához fogni, az a viszonyoktól, a harci fejlemények eventualitá- saitól függ.

Nekünk egyetlen szabály szolgáljon zsinór- mértékül : dolgainkat úgy rendezni, hogy az események készületlenül ne találjanak és hogy — ha a kikerülhetlen körülmények minket is

actioba sodornának, az esetben minden belügyi differentiainkat félre téve elszántan, lelkesülve tel- jesiteni hazánk integritása s jövője iránti haza- fiúi kötelességünket.

A magyar kir. belügyminister 582. szám alatt kiadott körrendeleté valamennyi törvényhatósághoz.

Számosabb oly eset fordulván elő, melyből az tűnik ki, hogy egyesek mint községek és hatóságok nem látszanak teljesen felvilágositva lenni az iránt, melyik legyen a törvények és hivatalos rendeleteknek hivatalos és hiteles kiadása azon időszakonkint megjelent többféle gyütemények és folyóiratok közül, melyek a törvények és rendeletek közhirrétételével foglalkoznak: az igazságügyministerrel egyetértöleg értesítem a közönséget, hogy a jelenleg Káth Mór pesti könyvárus kiadásában megjelenő törvények és rendeletek-tára, mely a nevezett kiadóval kötött újabb egyezmény szerint most már nem csak füzetekben, hanem számonkint is megfog jelenni, s mihelyt egy negyed ivet elfoglaló terjedelmit egy vagy több rendelet kiadása kívántatik, az illető szám azonnal kiadatik, — azon egyedüli hivatalos és hiteles gyűjtemény, melyben a törvények és ministen rendeletek hivatalosan, hitelesen és haladéktalanul közöltéinek s melyet ennélfogva a közönségnek kiváló figyelmébe és pártolásába ajánlok.

Nehogy tehát jövőre úgy egyesek, mint hatóságok és testületek, melyek a törvények és rendeletek hiteles és teljes gyűjteményét megszerezni óhajtják, hasonló tartalmú magánvállalatok cime vagy programmja által tévútra vezettethessenek, s ez által úgy nekik, mint a fennevezett gyűjtemény kiadójának kár okoztassék, felhívom a közönséget, hogy ezen körrendelet tartalmát lehető legnagyobb nyilvánosságra hozni szíveskedjék.

Budán, 1870. évi april hó 29-én.

Rajner Pál, s. k.

Újdonságok.

— Városunk ismét élénk mozgás színhelye nehány nap óta, melyet a begyakorlás végett behívott honvéd- újoncok jelenléte okoz. Ezek száma körülbelöl hétszázra megyen s a gyakorlat ideje nehány hétre fog terjedni, mialatt trombitaszó és dobpergés fogja városunk egyhangú csendét felváltani.

— Háborús időket élünk, nagy az izgatottság mindenütt, s mohó vágygyal lesi mindenki a hírlapokat. A franciák eddigi vereségei élénk részvétet keltettek mindenkiben, de nem zárták ki a reményt arra nézve, hogy a hadiszerencse istennője a francia sast fogja pártolása alá venni. Lehet, hogy mire e soraink napvilágot látnak ez már meg is történt; s ha nem, legalább az több mint valószínű, hogy a két szemben álló harcos fél egy oly mérvű összeütközéséről fogunk híreket hallani* mely a háborút rohamosabban fogja előbbre vinni az eddigi habár véres, de semmi esetre sem döntő ütközeteknél.

— A csabai műkedvelő előadásról, lapunk múlt hoti számában közlött csabai levél pótlásául, egy hozzánk intézett tudósítás nyomán még a következőket

kirívó alakja. Utána a dohosok jönnek, ballábszárukon kis börköténnyel, ezen a rézdobok, melyeket bámulatos szabatossággal vernek s a tambour-major intésére rögtön elnémulnak. A dobosok kedves kis emberek, midőn ébredőre s rohamra vernek. Már Danton is tegezte őket.

•r

Ok a nép hangja s a nemzet lármája.

Utánuk a nagy francia katonazenekar. Semmi sem elragadóbb, szebb ennél. Zenéjében mintha csak a haza lelkét hallanék. Költészet, harmónia, szabadság és humanitás : mindezen magasztos hangjegyek benne vannak a francia katonai zenében. A katona legbensöbb érzéseit érintik. Mikor e zene Laliik, mintha egész Francia- ország dalolna s egyszersmind hallgatná. Ez az önkéntesek zenéje, 1792 zenéje. A nagy dob Sambre et-Meu- se-t jelent, a csenogö félhold Valmy-t. Trombita, dob, fuvola, sip: mind o hangszerek együtt véve ez egyetlen szóval: „Marseillaise“ vannak megkeresztelve.

Most jön az ezred: itt az ezredes, ott a főbb tisztek, tovább a hadnagyok s a legénység. Mind jókedvüek. A tisztek kardjaikat forgatják, a katonák fegyvereiket úgy viszik, mint nekik tetszik. A francia „troupier“- nak van szabad akarata és öntudata. Ó nem gép, hanem emberiesen testvéries. Neki van érzése a család, van a nemzet iránt; — ö katonája a nagy nemzetnek. E hadseregnek van hazája és felvilágosult; van dicsősége : a forradalom, van hőse : Marceau.

Mind a két ezrednek egy hódolati tárgya van: a zászló. Csakhogy a porosznál a zászló királyt jelent, mig a franciánál egyedül a hazát jelenti. Mindakettö

bátor, az egyik szigorú fegyelme által, a másik szabad fegyelme által. Az egyik mogorva, gépies, be van falazva egyenruhájába és katonai szabályaiba s mintegy odakötözve fegyveréhez: a másik szabad és odaadó, mindig önmagához tartozik, a laktanyában ép úgy mint a piacon s az utcán ép úgy mint a harctéren. A francia a zászló önkénytese, a porosz a zászló foglya.

Egy ügyes toaszt.*)

A „Zala-somogyi Közlöny“-böl vesszük át az alant közlött toasztot, melyet Königmájer Károly apát a zala- megyei főispán tiszteletére közelebb rendezett banquette alkalmával mondott el :

„A büszkeség ösztönzött, a kegyelet parancsolja, miszerint Zalavármegye minden ünnepélyes alkalommal megemlékezzék régi dicsőségéről.

Meglehet, hogy a régi megye már nem sokáig tart, de azon kötelessége örökké tart: hogy érdem, hazafiság és lángész iránti tartozó hódolatát kitüntesse.

Midőn tehát a poharat felköszöntésre kezemben tartom, nem tartom szükségesnek, hogy magasztaló beszédet tartsak azon nagy férfiú fölött, ki nem csak e teremben a legtartalmasabb szónoklatokat tartotta, ez által a múltba Zalának fényes dicsőségét fentartotta, hanem a

*) Deák Ferencnek a megyegyülés teremében levő életnagysága arcképe értetik.

jelenben is az önkény és határozatlanság hullámai közt hányatott alkotmányunkat bölcsessége által megtartotta.

Mindnyájan tudjuk, hogy ö soha arra nem tartott, a merre a hatalom dús kegyelmet kezében csábítva tartott; jellemszilárdsága folyvást és rendületlenül tartott, habár a népszerűség ingatag áramlata másfelé tartott.

Azt is tudjuk, hogy ö az, ki a fölviharzó pártszenvedélyeket gyakran féken tartja; világhírű bölcsessége által e nemzetet sok ballépéstől visszatartja s ha bár néha a túlzás varázsingerü, de kábitó kelyhét félretartja, azért mégis ő az : ki alkotmányos szabadságunk frigyszekrényére örkezét rátartja.

Azt is tudjuk, hogy ha a most kitört háború érdekünk és akaratunk elleném hozzánk gyászos bevonulását tartaná, ö leginkább lehetne az, ki a most szétágazó pártokat hazánk védelmére ismét összetartaná; s azért habár az 1849-ki siralmas hajótörésből mindent meg nem tarthatott, de ezért amivel mégis bírunk, e nemzet kitartó hálájára méltán számot tarthatott.

Adja Isten, hogy a vezérzászlót, melyet e hon önként odanyujtott, még sokáig föntartsa; az ellene irányzott nyilakat nagy lelkének tiszta öntudatával fájdalom nélkül kitartsa; s nekem az mindegy, egyik vagy másik akárminek tartsa, én mégis azt kívánom : hogy a magyar király az ö tanácsát mindig a legjobbnak tartsa!

És azért azt tartom : mig Zalavármegye e képet teremében tiszteletben tartja,*) velem együtt minden zalai poharát lelkesülten föltartja — éljen Deák Ferenc!