Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-08-14 / 33. szám
n. évfolyam. Gyula augusztus 14-én 1870. 33-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc könyvkereskedésében; Pesten Neumann A. és társa hirdetésiirodájában, (kigyóutcza, 6. sz.) Hirdetések dija: Egy négy hasábos Garruond8or 5 kr. — Bé lyegdij 30 kr. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Meeting, megye a még valami. (R.) Meeting és megye közt oly nagy a különbség, hogy alig van egyéb, a miben a kettő megegyez mint: hogy itt is emberek vannak, ott is; itt is beszélnek, ott is. A megye hatóság, közigazgatási közeg, állandó, vidékének intézője, tekintélye, magatartása vidékének irányadó, sokszorosan felelős. A meeting egy-két órára összecsoportosult tömeg, se múltja, se jövője, nem felelős, elveti az üszköt, a többi nem az ő dolga. A megye — értem a bizottmányt — bizonyos számú qualificált egyének összegéből áll; a mee- ting részeseinek se szere, se száma. Megyegyülés megyénkint rendszeresen tartatik; meeting csak nagyobb városokban, minők nálunk kis számmal vannak. A bizottmány tagjai a megyét képviselik, a mi nekik nyomatékeit ad, de felelősekké is teszi; a meeting tagjai önmagukat képviselik, senkit se köteleznek, felelősek csupán a rendőri törvénynek. A bizottmány tagjai időközönként ugyanazok, a meetingéi egy alkalomra egybesereglettek; amott hogy valaki szerepeljen, arra rendszerint bizonyos mértékű belbecs kívántatik; itt bizony nagy városban akármelyik szájhősnek is sikerülhet publicumot összecsőditeni és azt fanati zálni és pedig saját tisztátalan érdekeinek tá- mogatásaképen is ... A megye tanácskozó testület; meetingben pro és contra vitának nincs helye, nem is volna tanácsos. A megye — helyesen — conservativ jellegű; a meeting tüntet, ostromol. TÁRCA. A porosz és a francia katona. A nevetés ily komoly időkben talán helyén sincs; mi mindazáltal megkisértjük azt olvasóinknál, Charles Hugónak a „Rappel“-ben közlött s a porosz és francia katonák között vont paralellájának egész terjedelembeni közlés által, felidézni. A paralclla igy hangzik : Midőn nehány év előtt Trierben valék, egy porosz ezred defilirozott el előttem. Ez sajátságos és szokatlan jelenet volt. A ki egy porosz ezredet Iát maga előtt elvonulni, egy feudális csoportot látott. Nevetséges, de egyszersmind vad és nyugtalanító látvány ez. A hegyes sisak (Pickelhaube) nevetésre kelt, a martialis kinézés azonban gondolkozásra készt. Semmisem lehet annyira idegenszerü és semmisem oly rettentően nevetséges, mint egy ily iszonyatos, viilámháritókkal ellátott ezred. Azt hihetnők, hogy egy hadibohózatot látunk. Az ezred de- filiroz: nézzétek meg. Elöl az ezredtrombitás: egy ges- tikuláló, tarkán cicomázott, táncolva lépdelő, daloló s kiabáló ifjonc, ki őrülten fújja trombitáját. Egy fölsült bohóc. A francia ezrednek tambour-majorja, a porosznak ezred-trombitása van; a franciának óriása, a porosznak — törpéje van. Az ezredtrombitás mögött a zenekar jön különféle hangszereivel s lapos dobjaival. Nem lehet őrültebb valamit képzelni, mint ez ördögi zenekar. Az éktelen lárma, tomboláé, dübörgés egy öszhangtalan s értelmetlen A megye a kérdést az ő összefüggésével kell hogy tekintse; a meeting tárgya specificus kérdés, melynek összefüggésével az keveset gondol. Nálunk a meelingezés nem egy hamar honosul meg, nem is következik, hogy meghono- suljon, azért, mert Angliában honos; Angliában több eleme van, azután Angliának nem volt s nincs a mienkkez hasonló megyerendszere; ott azt a szükség idézte elé, nekünk köztanácskozásra a megyéken elég alkalmunk van, stb. stb. Ezek igy állván, a ki azt mondja: a megye ne politizáljon, ott a meeting nagy tévedésben van, mert meeting nincs, ha csak egy pár pesti népgyiilést annak nem veszünk, nem is equi- vaíense a meeting a megyei tanácskozásnak, nem is kívánatos nálunk a gyakori és elterjedt meetingezés. S viszont téved az, a ki azt állítja, hogy a mit meeting tehet, megteheti azt a megye is. Si duo faciunt idem, non est idem. A fentebb elősorolt nehány ellentét is eléggé igazolja ezt. Annálfogva sem a közkérdések szabad vitatását a megyékből kizáratni nem óhajtanám, sem a meetingek jellegét a megyékbe ótani nem szeretném. Egyébiránt a megyei institutio ilyen szerepcserét nem is tűr; részemről legalább ilyen cserétől átaljában nem tartok, hanem igen is tartok tőle, hogy egyes megyék müveinek „nagy dolgokat,“ a mibőí aztán azok fognak nagy lármát csapni, a kik az autonómiának nem barátai, s szólnak majd azokhoz, a kik annak tan- tisper pártolói: hogy „ime megyiétek ' ... És csaphatnak is lármát, ha p. a nagy dolgot tulajdonképen nem a megye, hanem valasyraphoinává egyesül, melyből Németország zene-szelleme hallik ki s mely a dühösséget a melancholiával egyesiti. Azt hinnéd a vihar Beethoven valamelyik darabját ordítja el. A zenekar után az ezredes következik. Ez egy képtelen egyéniség. Más egyenruhát visel, mint ezrede; prémeset, tollbokrétásat, aranyozottat, hímzettet — szóval sajátságosat és phantastikusat. Sisakja és vállrojtja van, ez utóbbi golyókkal. Tizenkét lakáj követi disz-egyen- ruhában s egy sereg hajdú, kiknek turbán van fejükön. Azután jönnek hadsegédei, mert Poroszországban, mint a franciáknál a tábornokoknak, az ezredeseknek is hadsegédeik van. Ezek fiatal emberek, de nagy urak s feltűnő egyenruhát viselnek. Hencegök és — kopaszszá- juak. Mindez együtt : az ezredtrombitás, a zenekar, az ezredes, a hajdúk, a hadsegédek, henceg, izeg-mozog, ugrál, trombitálja és ordítja a háborút, provokál, fenyeget és — ámulatba ejt. Álmodni vélsz. Csalók ezek, vagy harcosok? Hova megyen e nép? A harcba. Valóságos haláltáncot járók. A színjáték gyorsan változik. A phantasia a fegyelemnek ad helyet. Fegyelem s ezred egyértelmű. Itt a százados, egy öt ven éves veterán, ősz bajusz- és szakállal. Feszes, nyakig begombolt egyenruhába van szorítva, mint a kardpenge a hüvelybe. Nem néz se jobbra, se balra, hanem egyenesen maga elé; léptei stoikusan kimértek; az ö regulatora a néma, odaadó, fenyegető kötelességérzet. A százados után egy szakasz jön. Minden ember úgy mozog, mint egy-egy gép, sápadt, a vezénylettől kimemely képviselői korifeus müvelteti a megyével, a mi azt lényegesen más színben tünteti elé... Franciaországban, a hol háromnegyed század folytán öt nagy politikai s mindenféle átalakulás történt; ezen erőszakosan végbement változások a nemzetet izekre szakgatták, melyek mint a darabokra metélt giliszta csonkarészei máig külön éreznek, külön mozognak. Ez az erőszakos változások árnyékoldala, a vae victis! győzelmek átka. Franciaországban minden átalakulásnak vannak engesztelhetlenei, a kik annak ellenében élő protestatiot képeznek. Nincs-e nálunk valami ahhoz hasonló? Ott vannak, hogy az ó-conservativekről ne szóljak, az u. n. 48-ok; de ott van maga az ellenzék zöme, mely 1867 óta minden momentosusabb törvényre ismétli, hogy azon törvény előtt, mig az törvény, meghajlik ugyan, de minden törvényes eszközt meg fog ragadni, hogy az, mely stb. stb. — megváltóztattassék, illetőleg eltöröltessék, a mi más szóval annyit tesz : hogy mi ezeket, a törvényeket formailag ismerjük el csupán, persze, mert ezzel kénytelenek is vagyunk, máskülönben pedig a szentesítés első percétől kezdve nekik törvényes hadat üzenünk. (Folytatjuk.) — Azon felette korlátolt helyzetnél fogva, melyre lapunk mint vidéki hetilap utalva van, csak nagyon kevés helyet szánhatunk a porosz-francia háborút illető közleményeknek. Feladatunkhoz hiven, csaknem kizárólag vidéki érdekekre szorítkozhatván, s a legjobb akarat mellett is csak a napi sajtó által közzétett harci hírek utólagos registrálására vállalkozhatván, nem marad rült, az engedelmességben megcsontosult s a fegyelemtől mintegy megkábulva. Menésük szabályossága meglepő, egy kar, egy láb, egy arc-él sem üt el a vonal egyenes irányától. Mindez correct, pontos és — tragikus. Az első szakaszt a második követi. Ennek századosa fiatalabb, de szintoly martiálisan néz ki. Minden szakasz után a hadnagy vagy alhadnagy megyen, szemeit erősen a legénységre szegezve s folytonos vigyázattal. Egy hang sem hallik a sorokban, egy tekintet sem mer az ablakokhoz emelkedni, egy mozdulat sincs, mely fegyelmileg helyes ne volna. Az hihetnők, hogy a főtisztek, hadnagyok és katonák fából vannak faragva. Az emberi öntudat egy parányát sem láttatják magukon. A teutoni vadság egy neme látszik szemöldeikbe fészkelve lenni. Ok nem látszanak évszázadukhoz tartozni. Mintha cimbereket látnál magad előtt elvonulni — a barbárság defiliroz el bennök. Ez már nem az álarcosok menete, hanem halottak légiója. E seregnek egy hazája van: az észak, egy dicsőségé: Watterloo, egy hőse: Blücher. Ily látványt nyújt egy porosz ezred; minő a francia ? Elöl a tambour-major, himzetes ruhában, pompásan, vidáman, büszkén önmagára, termetére, bajuszára, egyenruhájára stb. Hét láb magas, valóságos colossus. Mivel pedig magas termetével nem elégszik meg, még egy prémes kalpagot, ezen egy kisebb süveget, ennek tetején pedig vörös bokrétát visel. Aranyrojtos botját kezében forgatja, mellyel a másődemeleti ablakok szépeinek elismerő mosolyát szerzi meg. A tambour-major a francia ezred egyedüli szabados
