Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-07-17 / 29. szám
II évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz. — Ide intézendő ff minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr. Gyula julius 17-én 1870. te — 29-ik szám. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre...........................4 frt. | Fél évre ................................2 frt. Ne gyed évre...........................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához íntézendök. •w* politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. «56 A főispáni hatáskör a törvényjavaslat szerint. A törvényjavaslat második, talán még erősebb botrány kövéül annak a főispáni jogkört megállapító cikkei szolgálnak. És itt ha a vitális szavazatot minden tőlünk kitelhető erővel támogatjuk, mint specialis viszonyaink között talán egyedül üdvöst, megváltjuk és pedig férfias őszinteséggel valljuk be, hogy a törvény- javaslat ide vonatkozó pontjait más alakban óhajtottuk volna, hogy világot lássanak; mert a föis- páni hatalomnak a törvényjavaslatban megállapított körét, mint megannyi hódításnak tekintjük a* megyei önkormányzat ellenében Nem akarva bele bocsátkozni az egyes részletekbe, általánosságban elég legyen csak annyit kimondani, hogy igen is óhajtottuk volna a kormány számára mulhatlanul szükséges s a főispánok által gyakorlandó felügyeleti s ellenőrzési jogot, különösen a gyors administratio érdekében úgy körvonalozva látni, hogy az ellenörködés és felügyeleti jog ne nehezedett volna ólom súllyal a helyhatósági önkormányzatra; de midőn ezt óhajtjuk, ismét távol állunk attól, hogy az ön- kormányzat elvét államunk egységének hátrányára volnánk hajlandók értelmezni, s az ön- kormányzat elvének rugékonyságát azon korlátokon is túl terjeszteni, melyeken túl lehetnek ugyan autonom megyéink, de nem lesz többé parlamentaris kormányformánk. Es ha valaha körültekintő óvatosságra volt fajunknak szüksége, úgy e szükség ma szásszorosan nyilatkozik, hogy a centralisatio scyllája s a reánk nézve sajátságos viszonyainknál fogva még veszélyesebb, túlhajtott decentralisatio charybdise között becsülettel keresztül hatolhassunk. f Es itt azon kérdés merül fel : melyik fogna reánk nézve nagyobb veszély lenni, a centrali- satio-e vagy a túlságos decentralisatio? Mi határozottan ez utóbbit tartjuk nagyobbnak és tartjuk újból hazánk specialis viszonyait tekintve. Csak az, ki szándékosan nem akar tudomást venni a történtekről; ki' nem akarja belátni, hogy nem minden vármegye Békésvarmegye; ki azt hiszi, hogy demokraticus hangzatos elvekért velünk együtt rajong a hazának minden bármely ajkú nemzetisége s nem táplál egészen más aspiratiokat; csak a ki be nem látja, hogy ez aspiratiók legtermékenyebb talaja a széles alapokra fektetett democraticus megyék leende- nek, mélyek a szerint, a mint bennük túlnyomó éz vagy amaz nemzetiség leendenek ugyan autonom megyék, de nem a magyar állam esz- méjeiért rajongó megyék; mondom, ki mindezeket nem látja : az kiálthat egyedül anathema! a törvényjavaslat azon pontjaira, melyek a kormánynak — melyről feltesszük, bogy minden körülmények között nemzeti irányú leend — a főispánok által gyakorlandó jogait biztosítják, mig azok, kik a mondottakról tudomással bírni fajunk érdekében akarnak a helyzet kény- szerüségének parancsszava előtt meghajolva hajlandók magukban feláldozni a megyei hazafit az országos hazafinak Nézzen bárki körül nézze akár a turóc-szent-mártoni maticát, mely a tudományos mozgalmak cége alatt nem egyéb, a panszlavismus propagandájánál, az unió ellen tiltakozó heves balázsfalvi pronunciamentot s az ezzel kapcsolatos dacoromáu ábrándokat s ennek méltó testvérét a temesvári pronunciamentot, a karlovici legújabb eseményeket, hol a congressuson, a hires Miletics a tisztán vallásügyi mozgalmak terére a közjogi kérdés vitáját is becsempészé, azon cynicus modort, melyen magyarellenes érzelmeinek a hires agitator még az országgyűlés termében is kifejezést adott, a bradi gymnasium felszentelésénél egy alispán es megyei főügyész által eldörgött fenyegető kihívásokat s a jó ég tudja még miket és mindezek mellett csodálkozzék, ha kormányunk a megyerendezési törvényjavaslat körül nem aka- rá szemeiül téveszteni az elvet: principiis obsta sero medicina paratur dum mala per longas TÁRCA. Stájerországi képek. « — Visszaemlékezés tavalyi utamra. — 1. (H. O.) Némely magánügyeim miatt a múlt év julius első felét Pesten kelle töltenem. Egy fél hónapot a por és nyári hőség lepte főváros falai között tölteni — mint mindenki tudja — nem csekély feladat s így nem csoda, hogy midőn végre szabadulásom órája ütött, alig fékezhető örömmel hagytam el Pestet és siettem át a budai indóházba, hogy innen a sebes gözparipa segélyével, az orvosom által nehány heti tartózkodási helyül kijelölt gleichenbergi fürdőbe utazzam. Reggeli hét óra körül lehetett, midőn a vonat megindult. A vaggonök telve voltak utasokkal; legnagyob része a kies vidékii Balaton partján fekvő Füredre sietett. Ä hüs nyári reggel fris levegője kellemes, élénkítő hatással volt reánk s igy vidám hangulatban tekinténk vissza a mind inkább távolodó „ős Buda“ kimagasló falaira s szemléltük az elibünk táruló vidék változatos képeit. Mintegy tiz—tizenegy óra lehetett délelőtt, midőn a Balaton vizét megpillantánk. A levegő ekkor már nem volt oly csendes mint elindulásunkkor, meglehetős szél kezde fújni és igy a hatalmas tó vize is zajló habokat hordott nagy kiterjedésű felszínén. De azért a táj nem kevésbé volt elragadó, sőt a Balaton nyugtalanul hány- kodó habjai némi tekintetben még emelék az előttünk elterülő kép nagyszerűségét. Kevés idő múlva Siófoknál állapodtunk meg, s az utasok nagyobb része a vonatról leszállva sietett a közel kikötőben várakozó „Kisfaludy“ gőzösre, mely a Balaton túlpartjára volt szállítandó az érkezőket. Innen utunk jó ideig folytonosan a tó partja mellett vezetett közvetlenül; elég alkalmunk volt tehát szemeinket a gyönyörű vidéken kedvünk szerint legeltetni. A túlpart hosszan elnyúló hegylánca egy irányban vonult el utunkkal s a derült idő lehetővé tette annak sok érdekes pontját felismernünk, Füred fekvését sűrűbb facsoportok jelölék, kevés távolban hozzá s egy a tóba félsziget alakjában benyúló sziklás tetőn a tihanyi apátság régi falai emelkedének; itt ott egy—egy kiválóbb hegycsúcson régi varoiuladékok ültek fakó falaikkal; Kisfaludynk szelleme talán most is közöttük van, borongva múltjuk emlékein ........... Eg yszerre más irányt vön a pálya : a Balaton fenséges tükre eltűnt körületével együtt s buja vetések között .robogtunk tova. Késő délután volt midőn Nagy-Ka- nizsára értünk. Itt hosszas ideig állomásozott a vonat s igy elég időnk volt kényelmesen megebédelni. Innen elindulva, utunk meglehetős egyhangú vidéken vezetett keresztül; csak a regényes fekvésű Pettau juttatá eszünkbe, hogy Magyarország határán kívül s a szép Stájer- ország itt még nem nagyon magas hegyei között vagyunk. Pettaut, Stájernak ezen a Dráva mellett fekvő egyik legrégibb városát elhagyva, a vidék mindinkább szebb kezde lenni. Halmok, hegyek, ezek tetején épült kastélyok s templomok, sürü erdőségek és elszórtan fekvő falvak : változatos és kellemes képet tártak elibünk. Pragerhof felé közeledve meglehetős távolban sürü fellegek borultak egy hegycsoportozat magasba nyúló ormaira, mig a túlsó oldal erdős halmai mögött nyugvásra készülő nap végsugarai sajátságos szint kölcsönzének az egésznek. Pragerhofot késő alkonyaikor értük el. Itt egy jó óra hosszat kelle időzni, hogy a trieszti vonatot bevárván, ezen utazzunk tovább. Meg is érkezett nagysokára, még pedig jól megrakva utasokkal s nehány perc múlva újból a vonaton ültünk, mely most már változott irányban (vissza a magyar határok felé) robogott tovább Mintegy ötnegyed óra múlva Marburg elé értünk, Stájerben Grácz után a legszebb s legnagyobb város. Innen Spielfeld felé indultunk, hova esti 9 óra körül érkeztünk meg. Spielfeld csak néhány házból —• egykét vendéglő, vasúti indóház s ennek melléképületeiből áll. Egy ódon stylben épült kastély komoran bámul a hegyoldalról maga elé. — Gleichenberghez Spielfeld a legközelebbi vasúti állomás; rendszerint itt szokták az éjt tölteni mindazok, kik a nevezetes fürdőre utaznak s a hosszú vasúti törődéseket kipihenni akarják. Némelyek még itt sem állapodnak meg, hanem bérkocsira ülve a két órányi távolra fekvő Mureck nevű mezővárosba mennek éji szállásra. Magam is óhajtottam volna még ez este idáig eljutni, de egy velem jött barátom megtört egészsége nem engedé, hogy a nap hosszas fáradalmait még ezzel is megtoldjuk. Kiszálltunk tehát. Négy—öt ember rögtön körülvett, egyik kocsit, másik szállást kínált, vagy málhánkat akarta vinni, — nagy volt köztük a vetélkedés, a buzgóság. Egyikre aztán csakugyan rábíztuk magunkat és podgyászunkat, a többi irigyen tekintett társára s egy hang utánunk kiáltá „Na, die wer’n a saub’res kvatier hab’n.“ De azért mi csak haladtunk vezetőnk után, gondolva magunkban, mindegy — egy éj nem a világ, holnap ilyenkor már a szép Gleichenberg valamelyik villájában kényelmes nyugpontra találunk. A vendéglő, melybe emberünk vezetett egy emeletes a szoba pedig, melyet számunkra megnyitottak tágas, tiszta és meglehetős kényelemmel berendezett volt. Hiszen ez korántsem oly rósz hely mint gondolánk — szólt társam széttekintve a szobában. Úgy látszik csakugyan az irigység beszélt azokból a fickókból ott az indóháznál. Tűrhetően vacsoráztunk s jót aludtunk. Másnap reggel hét órakor kényelmes bérkocsin ültünk Gleichenberg felé haladva. Gyönyörű, elragadó szép nyári reggel volt, olyan minő csak hegyes vidékeken szokott lenni. Kocsinkban kényelmesen hátra dőlve, igazi gyönyörrel sziv- tük magunkba az üde reggeli levegőt, szemeinket pedig élvezettel legelteténk a felséges tájon, melyen buja rétek, erdökoszoruzott hegyek, falvak és ódon kastélyok elszórtan feküvének. Útközben sok steierrel és steiernövel találkozónk, kik — vasárnap leven — ünnepi öltözetben siettek valamelyik közeli templomba. Kocsink simán és gyorsan gördült tova — eszembe jutottak kedves alföldünk utai, télen mély vágásaik s feneketlen sarukkal, nyáron pedig fojtó porukkal. Mily különbség! Mennyi gondot, mennyi fáradságot fordítanak itt Stájerben az utakra; az igaz, hogy ezeknek itt könnyebb : van anyaguk hozzá bőven, mig mi otthon sárral tetézzük a sa-
