Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-07-17 / 29. szám

convaluere moras, ha kormányunk fajunk hegemóniájának megóvását tartva mindenekelőtt szeme előtt, ily tendentiák ellenében a gyeplőt gyáván kezéből kiereszteni nem akarja, ha kormányunk igen bölcsen úgy gondolkozik, hogy ő a nemzet előtt nem megyekért, de egy országért felelős akkor, midőn mi is nem megyéket, de országot örököltünk őseinktől s nem megyékkel, de országgal kell utódainknak is beszámolnunk, s csodálkozzék bárki is, ha ily körülmények között még a democratia s autonómia rovására is salus reipublicae suprema lex.

~ A múlt hét napjainak majdnem mindegyike harcias hírekkel volt eltelve, Hohenzollern Lipót porosz herceg spanyol Irónjelöitsége miatt. Franciaország ugyanis féltékeny szemmel nézi a poroszok hatalma terjedésének ezen legújabb jelenségét s harci készületekkel felelt a Hohenzollern ház egyik tagjának a spanyolok trónjára célba vett ültetése ellenében. A jegyzékváltások a francia, porosz és spanyol kabinetek között sűrűén követék egymást s mig az egyik nap tudósításai megnyugtató- lag hangzottak, a fenforgó conflictus békés megoldását helyezvén kilátásba, azalatt a következő nap hírei a helyzet komolyabbra fordultát jelezik. így a lapunk bezárta előtt érkezett legutóbbi, juh 14-éről keltezett tudósítások szerint, a casus belli azáltal, hogy Lipót herceg a trónjelöltségröl lemondani kész, még nem szűnt meg és semmi sem adhat reményt a kedvező .megoldásra. A francia közvélemény a most említett lemondáson kívül okmányilag ünnepélyesen és viszavonhatlanul kijelentetni kivánja a porosz dynastia részéről, hogy családtagjai és szövetségesei közt egy sem fogadja el a spanyol koronát. — Úgy látszik ezekután s e föltevés több mint valószínű, hogy a franciák mindenáron háborút akarnak Poroszországgal, s van ok hinni, miként ez utóbbi sem vonakodik a franciákkal megmérkőzni ; minélfogva a háború kitörése ;— legalább e pillanatban — bizonyosnak látszik. A legközelebbi napok fejleményei — azt hisszük — e kérdést bizonyosan megfogják oldani.

A gyulai tűzoltó-egylet.

E hó 11-e éjjelén mintegy 11 óra tájban a kastély kertben levő urasági istálló —• ismeretlen ok miatt ki- gyuladt, s annak tetőzete az alatta lévő nem kis meny- nyiségü széna takarmánnyal együtt a lángok martaléka lett. — Szerencse hogy szél nem volt, és nagyobb szerencsétlenség nem történt, mi egyébiránt nagy részben annak is köszönhető, hogy az épület elszigetelt helyen — és három oldalával magas és sűrű iák között fekszik. — Ezúttal jelent meg a gyulai tüzoltókar e I ö- s z ö r a vészSelyén mint testület, mely körülményből alkalmat veszek magamnak ezen testületről egyet-mást elmondani.

A gyulai tüzoltókar — a „b.-gyulai torna- és tűzoltó- egylet“ egyik osztályát képezvén — miután az egylet maga is alig egy pár hónapos — csak most szervezkedhetett annyira, hogy mint testület életjelt adhat. — Nem várhatott már tovább mig a tagok száma, városunk lakosságának számarányához képest annyira szaporodik, hogy a nagy teherből, melyet magára válalt mentöl kevesebb jusson egyre, — hanem a 78 tagból álló csapatot mászó és szivattyús osztályba beosztva, parancsnokait megválasztotta, s elhatározta hogy f. hó 14-én — egyelőre egy teleppel — az őrködést a városházán megkezdi. Ezen őrködés alatt nem az értetik, hogy a tüzoltókar tagjai a város utcáin fel s alá járkálva fognak felügyelni, hogy itt vagy ott tűz kine üssön, — mert ez a rendőri hatóság körébe vág, hanem ébren fognak virasztani oldaluk mellett jó karban tartott és töltött fecskendővel, létrákkal, horgokkal, fejszékkel s minden az' oltáshoz szükséges szerekkel, hogy azon pillanatban midőn a vész akár a toronyőr, akár pedig más által jelez- tetik, készen tartott lovakkal a fecskendőt a tűzhöz szállítsa, s a tüzet — mely még tán erőre nem kapott — elfojtsa, vagy annak tovább terjedése iránt a szükséges intézkedéseket azonnal megtegye mig többi társaik a többi szerekkel oda juthatnak. Mert mindenki befogja látni, hogy a tűzvész első perceiben 6—10 ember készen tartott eszközeivel többet segíthet, mint 15—20 perc, vagy több idő múlva 2—300 ember. Látjuk ezt a tüzesetek alkalmával, hol a megjelent ezernyi ember tömegből kiválik 10—20 és azok működnek, azok fáradnak mind végig, hátha mármost ilyen 10—20 önként válalkozó derék polgár ideje korán jut el a vész helyére, mit nem képes tenni? A mi tűzoltó karunk eddigelé csak egy gyakorlatot tarthatott, mert megkell jegyezni, hogy a tűzoltást is csak úgy kell tanulni mint akármi más mesterséget — s mintha sejtelme lett volna a vész kiütéséről, éppen a tűz estejón a fecskendöveli bánás stb. gyakoroltatott, de egyelőre csak úgy naggyában, hogy addig is egyik-másiknak fogalma legyen, egyszersmind pedig az öszhangzatosság némileg eléressék. — Mégis jelentek a tett helyén, s dicséretökre legyen mondva hogy any- nyi készséget, munkásságot és önfeláldozást ez alkalommal tanúsítottak, miszerint bátran remélhetjük, hogy városunknak oly tűzoltó kara leend, melyre büszkén mutathat. És miért hisszük azt? legkiváltképpen azért, mert láttuk bennük az ámbitiót, az akaratot. Egyik többet szeretett volna tenni mint a másik, s mely társulatot ily

szellem vezérel, az nem hal meg. De ne is haljon meg’ mert Gyula városának nagy szüksége van egy értelmes emberekből alakult ilyen társulatra, — szomorúan kelletvén megjegyeznünk, hogy a köznép — annyi restséget vagy legalább annyi közönyt mutat a tüzesetek alkalmával, hogy bámulatos. Feléje se megy a tűznek, ha éjjpen veszélyeztetve nem látja nádfedeles házacskáját, vagy ha megjelenik is, bele bámul a lángokba mint valami lármás comédiába, s összetett kézzel várja hogy mi lesz mind ebből. — Láttuk a mostani tüzalkalmával is, sőt hallottunk oly nyilatkozatokat ii a szűr alól, mely éppen nem válik becsületére az illetőknek. De hagyjuk ezt, városunk értelmisége s az iparos osztály elég nagyszámmal van, hogy annak soraiból egy erős tűzoltó kar áljon elő, s becsületes földészgazdáink sietni fognak annak támogatására, mert vajmi nagy megnyugtatásra szolgál tudni azt, különösen a nyári munka idején, midőn egyik másik távol van hajlékától — hogy van egy társulat mely jó vagy roszidőben, éjjel vagy nappal, ‘legyem közel vagy távol a vész — becsületbeli kötelességének tartja megjelenni, s mindaddig ott maradni, mig az utolsó szikra is eloltatott.

Előre tehát polgárok ! sorakozzatok mellénk, mentői többen vagyunk, a baj annál kissebb. Csak kitartás. Egyesek gúnyos megjegyzéseit, s holmi haszontalan él- ceskedéseiket vessétek meg, a cél nemes, ki abban tehetségéhez képest részt nem vesz, az éretlen, önző vagy gyáva. —

Gyula városa képviselő testületé megértett minket s mind erkölcsi mind pedig anyagi pártolásunkat elhatározta. Legközelebb tartott képviseleti gyűlésén megszavazta nekünk egyhangúlag a segélyt, egyelőre a városházánál őrszobát rendelt számunkra, tűzoltó szereiből egy fecskendőt s két lovat rendelkezésünkre bocsátott, egyletünk pedig a szükséges vizhordó vedrek, létrák, horgok mentő eszközök, s egyéb szükséges eszközöket a maga szerény pénztárából már csináltatja. A megyei bizottmány hasonló módon pártolásunkra kelt, s egyik vizfecskendöjét rendelkezésünkre bocsátó, azon felöl 100 frt alapítványt szavazott meg. — Köszönet érette mindkettőnek. — Van tehát egyelőre annyi eszköz kezünkben mennyivel bátran kiléphetünk, csak kitartás és buz- góság, s a mi fő, fejtsünk ki egyletünk részéről összetartást és jellemet, mindenki jegyezze meg magának, hogy becsületszóval becsületbeli kötelességet válalt magára, magyar ember pedig becsület szavát nem szegi meg. —

Jellem és összetartás — ebben fekszik erőnk.

Egy helybeli polgár.

rat. — Mureckre értünk. Csinos mezőváros; a főutca egyenlő nagyobbára egy emeletes házsorokból áll, középen egy régi templom teli felirásokkal. Rend tisztaság mindenütt, beismert tulajdona minden német helységnek, s hogy a stájer takarékos és a szegények gyámola is, mutatja, hogy e kis mezővárosban egynél több takarék- pénztár s egynél több „szegényekháza“ van. — Nemsokára ismét útban voltunk miután kocsinkba fris lovakat fogtak, s kocsisunk — egy fiatal stájer — harsány trombita szóval vélte magát előttünk kellemessé tenni.

Kevés idő múlva a lovak lassítani kezdék lépteiket : hegynek fölfelé mentünk, de kevéssé lejtősen s igy elég hosszadalmasan. Felettünk meglehetős magasságban egy kolostorszerü nagy épületet pillantánk meg, körülvéve a hegytetőt s oldalait elboritó kisebb-nagyobb épületekkel. Ez Straden nevű mezőváros, mely még a középkorban is ugyan e helyről nézte a környéket agg templomával. Stradent elhagyva mintegy másfél óra múlva a két oldalról elvonuló inkább halom — mint hegylánc végén parkszerű fasorok közül magas épületek tekintenek ki, a háttérben két egyforma magas hegycsúcs, még hátrább egy magában kimagasló sziklás és erdő borította hegyen egy vár magas, messze ellátszó falaival: e kép együttvéve Gleichenberg.

Délutáni egy óra lehetett, mire megérkeztünk. Utunk árnyas sétányok között kanyargott a fürdő belsejébe, szorosan a forráskút mellett, hol azonban már csak egykét fürdövendég ült vagy állt a gömbölyű fedély alatt. Nehány perc múlva kocsink megállóit : a „Karácsonyfa“ előtt voltunk, gróf Wicken burg e csinos bérháza előtt, mely bemeneti oldalán még csak egy, túloldalán pedig — lejtőn feküdvén — már kétemeletes. Elfoglaltuk benne, nehány héttel azelőtt megrendelt első emeleti szobáinkat s ezeknek a kutforrásra nyíló tágas ablakain kikönyökölve, kellemes érzéssel néztünk végig az előttünk elnyúló sétányok fasorain, a csinos épületeken s a járókelő vendégeken. Otthon voltunk.

A hazug hold.

(K. I.) A hold, mint ezt f. hó 11-én este 10 és 11 óra között megmutató, nem csak hazudik, a mennyiben nő mikor a latin de ere seit szó kezdő betűjét utánozva, D alakot mutat, s fogy, midőn a latin ereseit szó kezdő betűjét a C-t utánozza, hanem megteszi a rajongó éjjeli ábrándozó szerelmessel azon tréfát, hogy előle teljesen eltűnik s akkor azt mondjük, hogy holdfogyatkozás van. Nem tettünk volna e különben sűrűén megújuló természeti jelenségről említést, ha a közönségnél oly egymástól eltérő hibásabbnál hibásabb nézeteket nem hallottunk volna a holdfogyatkozás valódi lényegéről; igy azonban egyátalában nem látszik feleslegesnek olvasó közönségünket egy kis gyarló astronomicus előadással untatni.

Előzetesen meg kell jegyeznünk, hogy a holdnak saját fénye nincs s hogy ő csak a naptól kölcsönözött s igy visszavetett sugarakkal pompázik, mi egyszerűen következik az optika azon tényéböl, hogy minden bizonyos szeglet alatt visszavetett világosság-sugár polarizált,*) s megforditva minden polarizált világosság-sugár ismét reflectált világosság; már pedig a hold fényét polarisált világosság-sugarak alkotják, ennélfogva azok nem saját, hanem egy más égi testtől azaz a naptól kölcsönzött s visszavetett világosság-sugarak. Ha ez igy nem volna, akkor oly körülmények között, mint a minők között a holdfogyatkozás valósággal létre jön, a holdfogyatkozás lehető sem volna.

A holdfogyatkozás pedig maga következőleg áll elő. A föld egy sötét át nem látszó test, minek folytán ha őt jobbfelöl — engedtessék meg a könnyebb felfogás

*) Polarizált meglehetős értetlen s a dolog természetének egy általán megnem felelő magyarsággal sarkított világosság sugárnak azon fénysugárt szokás nevezni a fénytanban, melynél az aether hullámzása csak egy síkban történik, mig a közönséges, tehát nem polarizált fénysugaraknál az aether hullámzás bizonyos felvett tengelyre fektethető minden lehető síkokban történik.

kedvéért igy érzékiteni az egész jelenetet — a nap megvilágítja, balfelé árnyékot kell vetnie és miután a nap a földnél aránytalanul nagyobb, ismét következik, hogy az igy vetett árnyéknak kúpidomunak kell lenni, mely kúpnak alapját a föld körülete képezi, és ezen kúp, melyet köröskörül félárnyék vesz körül, az árnyék mag- vának neveztetik. Ezen árnyékmag 216-szorta hosszabb mint a föld átmérője s hossza változik a szerint, a mint a föld napközeiben vagy naptávolban van; nagyobb, ha a föld a naptávolban, kisebb, ha a napközeiben jár. Ha már most a hold a földnek bal felén jár, mig az árnyékot okozó nap a földet jobboldalról világitja meg, önként következik, hogy beállhat az eset, hogy a holdnak ezen árnyékmagvába kell belépnie s igy miután saját fénye nincs, a naptól kölcsönzött világosságot pedig a fold mintegy elfogja, el kell homályosodnia. És ez a hold- fogyatkozás. Ebből ennélfogva önként következik, hogy holdfogyatkozás csak olyankor lehet, midőn a nap és hold úgy állanak szemközt egymással, hogy a földet mintegy közbe veszik, tehát akkor, midőn a hold tányérját a nap egészben világitja meg, vagyis u. n. holdtölte alkalmával, a mely helyzetét e két égi testnek szemközt- állásnak (oppositio) szokás nevezni.

De hát miért nincs minden hold töltekor holdfogyatkozás? kérdhetné valaki, s a kérdés nagyon ésszerű is, miután a fent mondottakból bár ki is úgy okoskodhatnék hogy a három égi test fent jelzett kölcsönös helyzeteiben ez esetnek mindannyiszor be kellene állnia. — Ennek oka nagyon egyszerű. A hold a földttöl 60-szorta van távolabb mint a föld félátmérője, ezen távolságban pedig a föld árnyékának magva oly széles, mint a föld átmérőjének 72 század része, vagy mint a hold átmérője 2,9 szerte véve. Ugyanezen távolságban a föld árnyékának átmérője a mi földünkről nézve körülbelül 44 percnyi szeglet alatt látszik.

A föld árnyékának középpontja, nagyon természetes, hogy folytonosan a nap útjára (ecliptika) esik és pedig mindig a nappal átellenes irányban, holdtölte alkalmával Ha ennélfogva a hold széle a nap útjához annyira közeledik mint a mily szélesnek tölünknézve a földárnyékának átmérője