Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-11-06 / 6. szám

Első évfolyam.

6-ik szám.

Gyula november 6-án 1869.

Szerkesztőségi iroda: Főutcza 186. sz. Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény.

Hirdetések elfogadtatnak a kiadd hiva- alban Nagy Fcrencz könyvkereskedésében Gyulán.

Hirdetések dija : Egy négy hasábos Gar- mondsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr.

Előfizetési feltételék:

Egész évre..................................4 frt.

Fél évre......................................2 frt.

Negyed évre . . '..... 1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök.

Hirdetvények ugyancsak a kiadó hivatalban fogadtatnak el.

Politikai, közgazdászati és ismeretterjesztő hetilap.

Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton.

Gyula november 3-án 1869.

I.

(F. K.) „Az idő meghozza a maga fejleményeit“, — e nagyjelentőségű szavak mély értelme fölött elmélkedve s a történelem adta tanúságot elfogadva azon következtetésre jutunk, hogy a kor szellemét valamint megelőzni nem lehet, úgy annak kifejlődését akadályozni nem kevesebb, mint Arany kőszórás költőnknek a fejlődő szerelem elfojtásáról használt azon kifejezése „ki ilyet akarna, tüzokádó hegyet tenyérrel takarna.“

A kor szelleme égi sugárait belővelli a társadalom minden rétegébe s munkára kelti a szunnyadó erőket; s ezen munkára keltett erők zsongnak azon mozgalmakban, melyek a társadalom különböző rétegeiben különbözőképen nyilatkoznak.

Váljon nem a munkára keltett erő életlüktetésére ismerünk-e azon politikai hullámzásokban, melyek hazánk különösen ma- gyarabb vidékein oly erős áramlatban törtek ki, s váljon ha a politikai párttusák sokszor meddő és hálátlan feladata helyett, reális s a modern civilizátió fogalmának megfelelő törekvésekre is irányittatnék ezen lüktetés : nem hazánk újjászületésének hajnalát látnánk-e derengeni ?

A történet sok helyen mogorva lapjai felmutatják nagy tanúságul a nemzeti szaka- dozás átok-ostorának sebforradásait, melyeket a felkorbácsolt s félre vezetett hazafi lázas lüktetés a magyar nemzeti ép testen időnként ejtett; — korunk előhaladott közlekedéseivel pedig közelebb jutottunk Európa műveltebb nemzeteihez, hogy intő példaként előttünk álljanak: mennyivel hátra vagyunk közművelődés tekintetében mögöttük.

S midőn eképen fölismerve a múlt tévedéseit, s látva a nemzeti közművelődés tekintetében tátongó hézagosságunkat: feladatunk lehet-e úgy országos mint vidéki szempontból, kizárólag politikai tusákban fecsérelni el erőnket vagy a kor kiáltólag intő szavára hallgatva, szellemi és anyagi erőink összesitésével, társadalmi hézagaink kitöltését is tűzni czélul ? — Avagy a politikai ellenesség kizárja-e a lehetőséget, hogy a szellemi öszpontositás, uagy eszméjének a legnagyobb magyar által megpendített értelemben érvény szereztessék?

Egy tekintet, uraim, a magába oly sok életre való szellemi és anyagi erőt rejtő Békés megye helyzetére, s önkéntelenül előtérbe tolul azon meggyőződés, hogy állapotunk zsibbasztására valami ólom-sullyal nehezedik, s ha e kóros állapot tüneteit észleljük: azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen kór legközelebbi oka azon politika, melyet a legnagyobb magyar az exigentiák tudományának, egyik koszorús költőnk pedig „a kor ocsmány férgének“ nevezett.

B.-Csaba október 17-ón 1869*)

A mi kisvárosi egyhangú életünk története a múlt napokban, egy érdekes eseményei gyarapodott. — Egy, itt soha nem látott tisztelt egyéniség, — az ország alkotmányos kormányzatában ezelőtt soha nem ösmert közeg, Vadász Manó úr, kerületi tanfelügyelő' jelent meg városunkban. Meglepő volt megjelenése, mert érkezéséről senki sem volt előre értesülve, — azért e ? mert mint szegény ember, megjelenésével minden feltűnést, zajt, szándékosan kerülni akart;— azért-e ?.mert a megvizsgálni czél- zott elemi iskolákat, magok mindennapisága, eredetiségében óhajtotta látni és ösmerni; a — vagy azért, hogy mint a közoktatási törvény első csatárja, midőn egy uj, ösmeretlen vidékre hatolt, csendességben akart körül nézni, vájjon ellenség, vagy saját emberei közt találja-e magát? — Ha lélektani ösmeretünk nem csal, talán mindhárom kérdésre igennel felelhetnénk — A két első okot, mely inkább magány ér*) Lapunk szűk tere nem engedő, hogy ez érdekes levelet előbb adjuk. — Szerk.

TÁ I1CZA.

A tornászat fontossága és tornászati teendőink Békésmegyében.

Mojsisovics Vilmostól.

(Folytatás.)

A tornászat történetének áttekintése.

A görög áljauiélet sokoldalúsága, magas fejlettsége és közművelődési viszonyaik kedvező alakulása, ragyogó napként tündökölt az ókori nemzetek előtt.

A fénylő sugarak, melyek intézményeiket dicsfényként övedzék, az ókori népek közéletére nehezülő tespedés homályát, hatalmas áramlattal oszlatták szét s úgy társadalmi, mint állami életökre, határozattan fejlesztő befolyást gyakorlának.

A görög tudományosság melege s államin- tózmónyeik gyakorlatias rendszere, több kevesebb sikerrel útat tört magának, az idegen nemzetek közé, s számosak azon görög szokások és intézmények, melyeket tőlök más népek is átvettek és kebelükben meghonositának.

Ezen áttvett és az útókor részére is felmaradt intézmények egyike, a nép testi nevelésének intézménye.

Láttuk fentebb, miszerint a testi nevelés észszerű rendszerét a görögök léptették legelőször életbe s bogy nálok a tornászat czélját a nevelés, szépészet és liarczképesités alkotta s mint államintézmény a tökély azon magas fokára fejlődött, melyen a szomszéd nemzetek eszmény- és minta-képe lön s az ezen irányban követendő útat határozottan kijelölé.

Midőn azonban a görögök példája után a nép testi nevelésének ügyét más nemzetek is felkarolták, ezen gyakorlatian és czélszerüen kifejtett görög intézményből azonban csak egyes részeket vették át, azon részeket t. i. melyek alkalmazása és életbeléptetése könnyebb vala s melyek által az ó- és közép-kornak harczi- as törekvései, leginkább nyerhettek támogatást.

Az ókor tulnyomólag harczias jellege mint életíoltételt szükséglé a liarcz képesítést eszközlő katonai tornászatot, és tagadhatlan, miszerint emlő volt az, melyből annyi jeles bajnok szíttá, az erőnek és liarcz- képességuek éltető nedvét.

Azonban midőn az ó- és középkor harczias népeinél a tornászatot egyedül hadi czélok szolgálatában levőnek látjuk, egyúttal azt tapasztaljuk, miszei’int a tornászainak — a görögök által oly szépen előtérbe állított — népnevelési czéljai, csaknem egészen mellőztettek nagy legalább azok háttérbe voltak szorítva.

Legvilágosabb tanúság erre a rómaiak közélete. Úgy tekinthető ezen birodalom, mint egy nagy katonai állam, telve harczias szellemmel, hóditási vágyakkal, hol minden törekvés csaknem kivétel nélkül hadi czélokban öszpon- tosult.

Azon számos intézmény közt, melyet Róma fiai a görögöktől átvettek és meghonosítottak, felleljük a tornászatot is, mely azonban a görög tornászainak csak szerényebb utánzása volt, s legfőbb hiányát az képezé, hogy tulajdonképeni feladatának mellőzésével csaknem kizárólag hadi czélok szolgálatába szegődött. A tornászat mint katonai tornászat, azonban a rómaiaknál általánosan behozva és rendszeresen alkalmazva volt. A járó, futó, ugró és lengő gyakorlatok, vívás, úszás, dárdahajtás és más ilyfélék a legnagyobb szorgalommal űzettek.

A rómaiak szokásai és intézményei a velők összeköttetésben állott nemzetekre is kisebb nagyobb befolyást gyakorlának és utánzásra találtak.

Többek közt a katonai tornászat utat tört magának mindenfelé s az különösen a középkor lovagias rendszerében lelte fel élénk nyilvánu- lását. Ezen korban a lovagjátékok Európa csaknem minden műveltebb nemzeteinél otthonosak valának s bár a testi erő és ügyesség által, nyilvánosan szerzett dicsőség értéke nagy is volt, még sem volt az képes, a valódi testképző tornászat meghonosításának ügyét, lényegesen mozdítani elő.

A lovagélet hanyatlása után, a 16-ik században a testképzés ügye tökéletesen szünetelt, mire nagy befolyással volt az akkoron uralgó vallási meggyőződés is, melynek önkinzó és as c etikus gyakorlatai nem a test ápolását hanem annak tökéletes elhanyagolását eredményezék.

Ezen sajnos s az általános testi nevelés ügyére legkárosabb befolyást gyakorló állapotnak természetes következménye lön azon jóltevő visszahatás, mely egyes emberbarátok és gondolkozó fők által idéztetett elő, s mely a testnevelés ügyének hathatós előmozdítását eszközlé.

Befolyást gyakorolt ezen kedvező visszahatásra, azon körülmény is, miszerint az emberi