Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-11-06 / 6. szám

deken és felfogáson alapul, érintetlenül hagyjuk ;| az utóbbi azonban, már jobban azon magatartást jellemzi, melyei mai időben a törvények iránt viseltetünk, jellemzi a benyomást, melyet az uj törvények a közönségre gyakorolnak, így tehát szabad legyen itten kissé megállapodnunk, g a dolgot, saját felfogásunk szerint megítélnünk.

Ott állunk ugyanis mai nap, hogy az országgyűlésen hozott' és szentesített törvény gyakorlati végrehajtásánál, számba kell venni, tetszik-e a törvény átalánosan ? megfelel-e az úgy nevezett közvéleménynek ? értsd azon érdeknek, melyet egy egy töredék, vagy osztály, maga körében ápol, s mely hogy szebb sziliben tűnjék fel, közvéleménynek szokott neveztetni. Természetes, hogy egy törvény leginkább akkor gyakorolná üdvös hatását, ha az minden egyesnek tetszenék, — de ez nem lehet. Hogy mégis minél általánosabban legyen egy törvény népszerű, ahhoz csekély felfogásunk szerint két dolog kívántatik; — először: hogy a törvényt maga a nemzet geniusa teremtse, az, sem a némáét miveltségi színvonalán alól, sem sokkal felette ne álljon; — ne jöjjön az sem későn sem korán, de épen maga idején; - - hogy az, sem éretlen, se tűiért gyümölcs ne legyen. Mert igaz az, hogy szabad törvény önt a polgárokba szabad szellemet, de, nagy vízbe dobni valakit, a uélkül, hogy az valaha vízben lett volna, bizonyosan életveszélyes dolog. —

Másodszor: egy uj törvény létrehozásánál, nem kell időt, fáradságot kímélni, a törvény- javaslat minél bővebbi átvitatására; hogy a törvény, mint befejezett egész, kerüljön az ország kormányzatának mezejére, — azért, a mint nem csekély indignatióval fogadjuk itt a vidéken ama türelmetlenséget, melyei az országgyűlési szónokok az .el áll“ közbekiáltásokkal, észméik, szabad nyilvánításában gátoltatnak, úgy nem találjuk indokoltnak ama követelést, melyei jó akaratú, de kissé türelmetlen hazánkfiai, minduntalan illetik a ministeriumot, hogy az, mintegy zsákból, egy rakásra ömlessze a sok törvény- javaslatot. — És miért? mert mi sok ideig tétlenségre lévén kárhoztatva, sokban elmaradtunk? — mert megteszitett munkássággal kell törekednünk, hogy a mulasztást helyre hozzuk, — hogy Európa többi miveit nemzeteit, előha- ladottságukban egy ugrással utólérjük? — Nemes, és jogos törekvés ez : — de a physikának is vannak törvényei, melyeket a számításból ki felejteni nem lehet. — Egy elgyengült, üdülő embert, sebes járásra késztetni, hogy erejéhez vissza jöhessen annyit tenne, mint ugyanannak, a szokásos urias 5—6 tál ételt találni fel, hogy az, éhségét lehetőleg leghamarább csillapítsa. —

test szervezetnek ellenségei megszaporodtak. Nemcsak a középkori folytonos küzdelmek vették az ember testi erejét és ügyességét igénybe, nemcsak a találmányok által sokoldalúvá vált tudományos és iparos élet egyoldalú s a testszervezetre gyakran kártékony befolyást gyakorló miveletei igényeltek, nagyobb erőfeszítést hanem egyúttal a testpangásán alapuló és elszaporodott bajok, a helyzet javítását sürgetően követelék.

Beismertetett, miszerint az ember szellemből és anyagból áll, s legnagyobb bűn követtetik el, ha akár szellemi akár anyagi részét elhanyagolja s ennek folytán lassan utat tört magának azon iránylat, mely a görögök által oly szép öszhangzatban létesített szellemi és testi nevelésnek korszerű életbeléptetését tűzte ki nemes czélja és emberéges feladatáúl.

Ezen emberbaráti küzdők közt első helyen említendő Luther Márton, kinek hatalmas szava és érvéi, a nép testi nevelésének ügyét igen előmozdították. Mindenütt hol csak alkalma nyilt fennen hangoztatá a tornászainak erkölcsi jelentőségét és fontosságát. —

Ezen irányban küzdött a franczia Montaigne Mihály is, az 1550-ik év körül, ugyszinte a 17-ik században John Locke Angolországban.

A nép testi nevelés-ügyének azonban J. Jacques Rousseau (1750 körüli) hathatós szava, uj és hatalmas lendületet adott. — „Emil“ czi- mii művében, hivatkozva a görögök által kifejtett nevelési rendszerre, a nép testi nevelésének ügyét legmelegebben karolá fel és nyomatékosan ajánlá. Föllépésének azon kedvező eredBocsánat a prózai hasonlatosságért, tetszik tudni, a mi alföldi életünk leginkább e tengely körül forog. — No de ez általában van mondva. Ezek után térjünk vissza a közoktatási törvényhez, tekintsük meg, idejében született-e? bir e kellő népszerűséggel e törvény? — s hogy fog az a gyakorlati életben érvényesíttetni?

A népnevelés ügye hazánkban mindeddig mint tudjuk, az egyházak magány tulajdona volt, — és miért? — mert a múlt századokban a főuralkodó eszme a vallás eszméje volt, — az embereket a társadalomban vallások szerint osztották. Minthogy pedig egyik vallás uralkodó, támadó, másik meg tűretett s örökös önvédelemre szorítkozott volt, ehhez képest a nevelés ügyét egyik felekezet sem adhatta ki kezéből, mert csak ezek érezték magokat alkalmasaknak, az elfoglalt álláshoz képest, vagy tüzet, vagy keserűséget éleszteni saját híveikben. Ámde a közoktatás is, nagyon a felekezetiség színét viselte magán; — ima és ének voltak a főtantárgyak, melyekkel a zsengekoru tanítványok szivei betöltettek, — szivei, mondjuk, mert hisz a szív a vallásé, vagy ha úgy tetszik a mennyországé, — az értelem, a közönséges tárgyak ösmérete, mint az akkori fogalmak szerint minden rosznak kútforrása, a földön hagyatott, parlagon lievertetett. — Hála a felvilágosult kor szellemének, mely a középkor balitéleteit háttérbe szoritá, s az értelem fáklya világát gyujtá meg. —

Nem férne lelkiismeretünkhöz az értelmet, a tiszta vallásoság rovására fejleszteni akarni, nem mert akkor épen azon szélső hibába esnénk, melyben elődeink szenvedtek, sőt tán nagyobb hibát követnénk el, mert szivet értelem nélkül eltűr az emberiség fenmaradásának törvénye, de értelem, szív, vallás nélkül a társadalmat ment- hetlenül megbuktatja. — Azonban a gyermek, bár mily édes volt az álom, melybe őt, a liü anya kedves dalai ringaták, örökre bölcsőben nem maradhat, — elérve férfikorát, s az anya elhaltával magára maradva, küzdeni kénytelen; szive vallása -legyen a talizmán, melyet sírjáig megőrizzen, de legyen értelme, melyei kenyerét megkeresse, melyei az élet bajain, bár mily viszontagságok közt, keresztül törje magát, hogy teljesedjenek a szentirás szavai : legyetek okosak mint a kigyók, és szelídek, mint a galambok.

(Folytatjuk.)

Az első (pesti) honvédzászlóalj zászlajának felszentelése

folyó hó 1-én Budán egy nemzeti ünnep színét ölté fel, mely jelentőségénél fogva nem maradménye lön, miszerint a tornászat, először a magán. azután lassacskán a nyilvános intézetekben is meghonosodott.

Rousseaunak korszerű eszmei Németországba is átvándoroltak s itt a nép testi nevelésének barátai, a Rousseau által kifejtett elméleti nézeteknek gyakorlati megoldásán, a legbuzgóbb módon fáradoztak. ■—

Ezek között Basedoro (f 1790) volt a legelső ki Dessau városában 1774-ben nevelő-intézetet állitván fel a rendszeres testgyakorlást behozá s föllépése és eredményei által, nagy feltűnést okozott. —

Azonban Guts Muths (1759—1839) volt a legelső ki Salzmann Schnepfenthali intézetében a tornászatot, mint a nevelés kiegészítő részét oly gyakorlati rendszerben léptette életbe, mely a tulajdonképeni német tornászat legutóbbi fejlődésére határozott befolyást gyakorolt. —

0 adott a tornászainak legelőször is, tudományos alapot . s megalapitá annak nevelési rendszabályait, mellyeket az ifjúság számára irt gyakorlati tornakönyvben egybeállitott volt.

Később a tornázást, mint a liarczképesités eszközét — különösen az akkori német honvédelmi törekvések befolyása alatt — külön rendszerbe foglalván, megírta 1817-ben „Tornakönyv a haza iíjai számára“ czirutt müvét. —

Guts Muths rendszerének helyes iránya a tornászainak mindenfelé utat tört, s csakhamar meghonosult az Dánia, Svajcz és Francziaor- szágban is. —

Azonban Guts Muthsnak mindezen törekvései daczára a tornászat, nem lett egyéb mint

hat ntóhang nélkül. Mintha Szent-István ünnepe vagy valami nagy nemzeti ünnep tartatott volna meg, oly nagy részvét s átalános érdekeltség mutatkozott az alkalommal. Azon kegyelet, melyei a magyar nemzet a dicső „honvéd“ név iránt viseltetik, s azon lelkesedés s örömteljes érzet, melyet a felséges királyné mint zászlóanyának leereszkedő megjelenése okozott, kölcsönzött bizonyára legtöbb vonzerőt az ünnepélynek, melyre a testvér főváros lakossága tömegesen megjelent.

A disztéren J/211 órakor a pesti honvédzászlóalj s egy szakasz honvéd-huszár teljes disz- ben foglalt helyett, Horváth János honvédezredes vezénylete alatt. Sűrű tömegekben állott a nép a plébánia- templom előtt, melynek bejárásánál Simor herczeg-primás nagy assistenóiéval fogadta a kevéssel 11 óra után József fő- herczeg honvédségi főparancsnok, a főudvarmester és több udvarhölgy kíséretében megérkezett királynét, ki aztán a Sanctuariumban foglalt egy e czélra készített trónemelvényen helyet. Ézután a prímás misét mondott; közbe- közbe a templom előtt felállított honvédzászlóalj diszlövései rengeték meg az ablakokat. Ugyancsak a prímás a mise végeztével a zászlótartó és zászlóalj-parancsnokhoz intézett beszédében ezeket ara emlékeztette, bogy a hűségükre fizott zászlót, melyet a közszeretetben álló felséges királyné pompás szalaggal ékesített fel — a haza és szabadság minden ellensége ellen vérükkel oltalmazzák meg s azt dicsőség és becsülettel kövessék. Következett a szegeknek a zászló nyelébe beverése, megkezdve a prímás által, folytatva a király nevében b. Eötvös miniszter, a királyné mint zászlóanya, József fő- herczeg és a többi erre hivatottak által rendben egymásután, mialatt a choruson a „ Honvéddal „ sikerült előadása folyt.

A templomi czeremoniák után a zászló zeneszó mellett a templomból kivitetett. A jelenet, midőn a zászlótartó helyét a honvédek előtt elfoglalta — felemelő volt. Úgy a honvédek mint az összes közönség riadó éljenekben törtek ki „az első honvédzászló“ láttára, s a lelkesedés zaja csak akkor csilapult, midőn József főher- czeg törzskara élén a honvédség előtt megála- podott s az ezredes „esküvőre“ vezényelt. Tisztek és közlegénység hangos, messze kivehető szavakban mondták el az esküt, melyet a sűrű tömeg fedetlen fővel hallgatott végig. Közvetlen az eskü előtt Horváth ezredes lovon ülve tartalmas beszédet intézett a honvédekhez, mely szerint ezek hazafias szellemétől elvárja, hogy a zászló alatt a csaták és veszélyek napjaiban férfiasán küzdeni és dicsőségesen győzni fognak. Az ezredes e szavakkal végzé beszédét: Éljen

a nevelés kiegészítő része ; hogy az Németországban nemzeti jellegre és általános jelentőségre vergődhessek, szükséges volt egy Jahn Lajos Frigyesre ! (1778 aug. 11-én született s 1852 oct. 15-én meghalt.)

Jahn Berlinben nyitá meg a legelső nyilvános tornacsarnokot s hathatós szavakban iparkodott a tornászat korszerű fontosságát ecsetelni és az ifjúságot hazafias öntudatra ébreszteni.

És valóban Jahnnak erélyes, parancsoló s e mellett teremtő személyisége, egészen alkalmas volt egy nyilvános, szabad és nemzeti jellegű tornászat megalapítására.

A tornászat „atyjának“ nevezték őt és (körébe sereglett Németország ifjúsága.) Az ifjúság ezrei, katonatisztek, tanárok s mindazon férfiak ösz- pontosultak körülötte, kik erőteremtő rendszere által, azon ügyességet és harczképességet kívánták megszerezni, melyekre egyrészt a német sza- badságharczban, másrészt a közélet nehéz teendőinek eredménydusabb elintézhetésében, legnagyobb szükségük vala.

Mert tudni való, miszerint Jahn a francziákat, mint hazája elnyomóit, halálosan gyűlölte s az ifjúság testi képzésén kívül, rendszerének kiváló czélja volt, a német ifjúságot minél nagyobb mérvben h arczképesiteni.

Tornászati rendszere csakhamar egész Német- szágban elterjedt és elfogadtatott. Egymás után alakultak á torna-társulatok s behozatott az, az iskolákba is.

Azonban csakhamar beállott a német tornászat ügyére azon válságos idő, midőn a Napoleon legyőzését követő időkben — minden sza-