Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-12-04 / 10. szám
Első évfolyam. Gyula december 4-én 1869, 10-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Főutcza 186. sz. Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadd hiva- alban Nagy Ferencz könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Gar- mondsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr. Előfizetési feltételék: Egész évre ...........................................4 frt. Fé l évre................................................2 frt. Ne gyed évre 1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök. Hirdetvények ugyancsak a kiadó hivatalban fogadtatnak el. Politikai, közgazdászat! és ismeretterjesztő hetilap. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton. Legyünk demokraták. (?) Minden kornak megvannak a maga törekvései, a maga eszméi. Minden kor felmutatja az emberi haladás egy-egy phasisát, mely vógczéljai elérését mozditja elő, s a világtörténelem századainak hosszú sora megérleli, tisztázza lassanként e nagy eszméket, hogy ezek az általános haladás világos felölelő' müvének magaslatára lépcsőül szolgáljanak, E nagy eszmék legnagyobbjainak egyike kétségkívül a demokratia. Nem csak azért, mivel a legszentebb emberi jogok elveit foglalja magában; nem csak azért, mivel a testvériség s egyenlőség magasztos tana benne nyer kifejezést : hanem azért is, mivel az általános előha- ladás a demokratiából meríti erejét s ezzel van egybeforrva. Nem szenved kétséget, hogy a demokratia nálunk Magyarországban is hatalmas előhala- dásokat tesz; elvitázhatlan, hogy mind törvényhozási, mind socialis intézményeinkben a de- mokratiai elvek irányadók, s ma már csak nagyon szűk térre van szorítva a kiváltságos idők fénykorán merengő azon kevesek hatása, kik tanaikkal s a multakhozi csökönös ragaszkodásukkal, a haladó korszellem világát elhomályosítani akarnák. És e jelenség — magában véve — kétségkívül minden elfogulatlan s fölvilágosult ember őszinte örvendezését vonná maga után, ha más részről a demokraticus mozgalmak hazánkban sok helyt és sokaknál oly ferde irány követésére nem szolgáltak volna alkalmai, mely irány azon mozgalmak értékének csökkenését, sőt teljes megsemmisülését vonta maga után. Nem lehet czélunk a demokratia alapelvei fejtegetését ezúttal megkísérteni; nem magyarázni azt: melyek és minők azon tényezők, melyek a demokratiának hazánkban rendszeres és viszonyainkhoz mért fejlődését lehetővé teszik, — egyedül azon káros s magának a józan de- mokratia|elvének veszélyeztetésével járó jelenségek feltüntetését czélozzuk ez alkalommal, mely jelenségek a mennyire elegendők arra, hogy az elv komoly érvényesülését lehetetlenné tegyék vagy legalább messze hátravessék; úgy másrészt átalakulásunk mai viszonyai között, kétségtelenül csak sajnos zavart, összeütközéseket és hátrányt okozhatnak. A parlamentáris kormányzati rendszer, az ennek lényegét tevő népképviselet által alkotmányunknak demokratiai alakot kölcsönözvén: csak saját érdekünkben fekvőt cselekszünk a midőn igyekezetünket a demokratiai elveknek hazánkbani terjesztésére s elfogadtatására fordítjuk. Csak a haladó kor intő szava után indulunk, ha a hagyományos előítéletekkel szakítva, a modern intézményeket saját rozzant ins- titutióink helyébe átültetni sietünk; szegre akasztván mindazt, mi akár ódonságánál fogva a haladás keretében hasznavehetlen lom lehetne, akár az előítéletek satnya csemetéi táplálkozására szolgálhatna. Törekedjünk a demokratia felé; legyünk demokraták. De okkal és móddal. Ne kívánjuk, hogy óhajaink támadásukkal egy időben teljesülést is nyerjenek. Minden eszme, s kiváltképen nagy világjelentőségű eszmék megtestesülése időt, kitartást és türelmet igényel. Temérdek akadály s az érdekek különfélesége óvatosságot s elnézést ‘parancsolnak. Nem elég egy eszmét fölkapni : érlelődni kell annak gyümölcsként, s mint Lamartine a szellemdús franczia iró mondja valahol: az emberek még a jót, az üdvösét sem szeretik magukra octroy áltatni. Csakhogy nálunk nem tartják szem előtt ezen igazságokat. Hazánkban a legújabb idők sok oly jelenséget mutattak fel, mely jelenségek a de- mokratiával hozattak kapcsolatba, de a melyek ezzel semmi közösségben nincsenek; mert az önzés, népámitás vagy vastagtudatlanság bélvegét viselték magukon. És e visszaélések és fogalomzavar ha hova tovább növekedni fognak: mindennek, csak a józan demokratiának nem fognak termő földül szolgálni. Talán mondanom sem kell, hogy a demokratia czi- me alatt ez ellen elkövetett demagogikus merényleteket értem. Példákat akartok ? Tudunk mindnyájan eleget; kicsinyben nagyban naponként észlelhetjük azokat magunk körül. — A' szabadság buján termő told, de gyomot is táplál éltető ereje. Midőn egy álladalom, mint hazánk is mostanában, átmeneti idők vajúdásaival küzd — ez idők tartamái) át szükségkép némely — hogy úgy mondjuk — rend- és természetellenes jelenségek észlelhetők. Az interregnum küzdelmeit, felhasználva, oly elemek kerülnek felszínre, melyek rendezett viszonyok között salakját képezik a társadalomnak. Hazánk átmeneti ideje (mert hisz a mostani idő kétségkívül az), szintén felszínre hozta ez elemeket, felszínre azon fonákságokkal együtt', mélyek után éjien az átmenetre s állapotunk rendezetlenségére ismerünk. Ezt igazolja például már magában az ős, hogy napjainkban a szabad szó és szabad mozgal- mek napjaiban, a valódi hivatott tehetségek s az igazi érdemek mellett még oly emberek is bizonyos tekintély s elismerésben részesülnek, kik erre nem csak érdemetlenek. de sőt a kik arról, hogy igy még valaha kiemelkedhetnek k- álmodni sem mertek volna. Epen olyan ez, mint midőn a folyam megáradtában zavarossá lesz, s a meder salakja egybegyülve a víznek máskor tiszta felszínével — együtt úszik tova. Nem kevesebb ártalmára van á demokratia fejlődésének hazánkban, az úgynevezett ál-de- mokratia, mely negélyezettnek is mondható. Sokan, kiknek. társadalmi állása vagy benső hajlama legkevésbé hozza magával a demokratia iránti ragaszkodást, csupán modern utánzási vágyból, vagy feltűnési viszketegből hirdetik fennen demokraticus érzelmeiket. Ismét sokan nagyravágyás vagy ambitiótól űzetve: mindenkit, ki akár értelmi akár egyéb tekintetben felettük áll, hogy igy fejezzük ki magunkat: lerántani igyekeznek. Czéljuk egyúttal népszerűséget is szerezni maguknak, melyet aztán nem a legtisztább ezé- lokra használnak fel. Az ál-demokraták egy válfaját képezik a „nagyságos“ democraták, a mint őket egy magyar publicista jellemzően elnevezte. Néhány száz holdnyi birtok, a kutyabőr s az ősök vármegyei érdemei képezik a nimbust, mely fölként fejük körül sugárzik. A legközelebbi faluig a legjobb útban sem megy másként mint — négyessel. Hajdan, a „tekintetes karok és rendek“ fénykorában tekintélyes emberek, napjainkban azonban a haladás szilaj röptű paripával, a táblabirói copfoskodás Rosinante-ján lovagolva, versenyezni nem birván, e feletti bosszúságokban a demokratiába kapaszkodtak. Csemegéjük ugyancsak a népszerűség, továbbá az uralomvágy s a nagyságos czim. A népszerűséget a demokrata körben, az uralmat a vármegye zöld asztalánál, a nagyságos czimet pedig — kocsisuktól élvezik. Az ál-democratia ezen emberei összevéve teszik ki azokat, kik ölökké a demokratiát, a szabadságot, az egyenlőséget kiabálják. Ezen emberek azok, kik a szabadelvüség egyedüli képviselőinek tartva magukat, gőgös hánytorgatás- sal s megvetéssel mutogatnak azokra, kik kevesebb zajjal, de biztosabb öntudattal, nem féktelenkedve, de megfontolva szolgálják a demokratia szent ügyét. A demokratia ezen kinövései között találhatók fel azok, kik irigy boszanko- dással tekintenek mindazon felettük magasan álló egyénekre, kiket akár érdemek tekintetében, akár anyagi jólét vagy értelmi fensőségben utolérni nem bírnak. Ezen emberekre — s itt együtt kivánoní értetni a szélsőségek nálunk fellelhető valamennyi elemeit —~ szóról szóra ráillik az, mit Haslitt, egy angol iró, a republikánismus leg- aljasb árnyéklatára mond: „Ez minden felsőbb- séget gyűlöl; nem azért, mintha ez nem volna megérdemlett, sőt minél inkább megérdemlett, annál inkább gyűlöli; — féltékeny minden rangkülönbség, főkép olyan iránt, mely nagy tehetségeken és az álladalomnak tett szolgálaton alapszik. Lekötelezésekért, melyek mindig némi érzetét az alárendeltségnek ébresztik fel a lekötelezettben hálátlansággal fizet, sőt a hibák és bántál mák nagylelkű megbocsátását is bűnnek tartja,,mert ez kitűnő jellemnek és erénynek jele. .. .A sikert ők még saját ügyökben sem tűrhetik s inkább veszni hagyják azt, semhogy a magasb tehetségüek által — kiket azért gyűlölnek, mert nem tagadhatják meg tőlök a csodálatot — vezettetni hagynák magukat. A népügy megbukásának egyik nagy oka ama neme a szabadságszeretetnek, mely nem egyéb szerencse irigylésnél. ..“ Es most térjünk át a demokratiát hajhászó de azzal tisztában nem levő, az egyenlőség elvéről kevés vagy nagyon sajátságos fogalommal bíró azon elemre, mely a politikai kalandorok elég biztos támasza, s a parvenu-k egy sajátságos faja emelkedésének első lépcsőjéül szolgál s megvetés és gyűlölet helyett, őszinte sajnálkozásunkra érdemes. Szegény, félrevezetett polgártársainkat — a köznép egy nagy részét értem. — Ok ápolják öntudatlanul ál-demokratáinkat; ők szolgálnak piedestálul arra, hogy azok reájuk támaszkodva önzés és badarsággal vegyült tanaikat teli szájjal szórhassák széjjel; sötétséget terjesztvén azon osztály körében, melynek — fájdalom — úgy látszik még sok csalódás van fenntartva arra, hogy hamis prófétáit felismerhesse. Még alig két évtizede annak, hogy a „mise- ra plebs contribuens“ megalázó jellegét levet- közé; a visszaemlékezés sokkal élénkebb, sem hogy már elfeledte volna a múltakban osztályrészéül jutott helyzetet és sokkal frisebb a forradás, semhogy azt a bizalom és kibékülési hajlam megingatása nélkül érinteni lehetne. De mit törődnek ezzel a „demokraták“ ? — ők nem fel- világositani — sötétséget terjeszteni; nem rendet s kibékülést — zavart s egyenetlenséget A lap mai számához jövő évi „Előfizetési felhivás“unk van mellékelve.
