Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-11-06 / 6. szám

a királyné! Éljen a haza! s a közönség viliaros éljen kiáltásokkal kisérte e kivánatot. Az ünepély Te Deum-"mal végződött, mire József főherczeg a honvédség felett szemlét tar­tott s azt maga előtt ellépíeté. Délután 3 óra­kor pedig a Széchenyi-sétányon levő vendéglő helyiségeiben a honvéd-tisztikar diszebédet adott, melyen a rendes hadsereg Buda-Pesten levő ne­vezetességein kivül számtalan egyházi és világi notabilitások 'is részt vettek, s mely a legjobb kedv s az ily alkalommal nem hiányoz ható fel­köszöntések között késő estig tartott. / A dalmátiai fölkelés. A cattarói lázadás színhelyéről gyéren érkez­nek a részletesb tudósítások. Az oct. 25-és 26- ki ütközetekben a fölkelők ezeren fölül voltak herczegovinaiak-és montenegroiakkai. A dragalii hegyszorosban'véres harcz fejlődött ki; az oszt­rák hadcsapatok rendkívül s itéziil viselték ma­gukat. A felkelők Minié puskákkal voltak fegy­verezve. Elesett 2 tiszt és 20 közember; meg­sebesült 3 tiszt és 60 közember. A felkelők vesz­tesége nagy. Zupa helység föltételes hódolás- ra ajánlkozott; de föltétien hódolat kívántatik. Nagy izgatottság uralkodik Montenegróban. A hús- és élelmiszerek kivitele megtiltatott ottan; szállítóinkat visszautasították. A herczegovinaiak bandákat alakitnak. Ragusa környéke fenyeget­ve van. A fölkelők cannibali módon csonkítják az elesett katonák holt tetemeit. Török hadcsa­patok állnak az albanicoi határokon. A parti fal­vak Pastrovichioval együtt a kormány részén vannak A ledenice risanoi magaslatokon egy nagysze­rű tábort készítenek, mely fabarakjaiban 20,000 embert fog megóvni az idővisszontagságoktól, melyek egyébként tűrhetetlenek lennének. Cat- taro vidéke a legújabb tudósítások szerint való­ságos zordon téli képet öltött. Havaz és fagy. A hegyeket, bár még a fák el sem hullatták le­velüket arasznyi hó fedi. Az előbbi hetek esőit a bora rakonczátlanságai válták fel. Ily viszonyok közt tehát a szabadban való táborozás lehetet­lenné van téve, oly talajon hol még az őrtüzek­hez szükséges fát is bajos beszerezni, annál ke- vésbbé találhatni menhelyet vagy élelmi szere­ket. Ez utóbbiaknak a birodalomból való szál­lítása is igen meg van nehezítve a járhatlan utak, s a közlekedési eszközök hiánya miatt. Wagner altábornagy, a Dalmátiában műkö­dő hadsereg vezényletét Auersperg grófnak ad­ja át, s Zárába távozik, hol a dalmát tartomány badabb törekvésnek, tehát a tornászainak is aka­dályok gördítettek útjába, sőt azt 1819-ben elő­ször Poroszországban, később pedig egész Né­metországban — mint oly nyilvános intézményt, hol az akarat erélye, a szabadabb eszmék és tö­rekvések erősebben nyilatkoztak — eltörlék s magánosak termei és kertjeibe kelletett vonul­nia. A tornászat ügyét sújtó helyzet azonban las­sacskán javulni kezdett. Berlinben (1830. körül) Eiselen, Münchenben (1828-ban) Massmann, Würtembergben Klumpp, Drezdában (1830. körül) Werner tanár, továbbá Lorinzer, Frankfurtban (1838.) Ravenstein, Mag­deburgban (1830.) dr. Koch és mások által a tornászat ügye és rendszere mindinkább fejlesz- tetett és előmozdittatott. Azonban csak akkor, midőn IV. Frigyes Vil­mos porosz király 1842. jun. 6. kelt leiratában a testgyakorlást, mint az ifjúság nevelésének egyik szükséges részét nyilatkoztatta ki, fog­lalta el a tornászat előbbi helyét, terjedelmét és jelentőségét Németországban. A nép testi nevelésének érdekében 1844. a porosz kormány kimerítő rendelkezéseket tőn, melyek által a tornászainak, mint a népnevelés kiegészítő részének, a köznevelési rendszerben kellő hely juttatott és hathatósan felkaroltatott. Ezen időben a Guts-Muths és Jahn tornásza- ti rendszerének, az újabb viszonyokhozi alkal­mazásában és czélszerübbitésében Spiesz Adolf (f 1858.) szerzett magának kitűnő érdemeket, ki különösen a szabad gyakorlatok helyesebb rendszerét állapította meg. A tornászainak rendszeres és módszertani sza­bályok szerinti korszerűsítése által lehetséges kormányzásának gyeplőit veszi kezeibe. E vál­tozással a hadsereg működésének irányában be­következendő változásokat hoznak kapcsolatba. Valószínű, hogy a hadcsapatok csakhamar ha­tározott agressiv fellépéssel megkísértik véget- vetni a felkelésnek. Végül felemlítjük még a „Pesti Napló“nak e hó 2-ról kelt távirati tudósítását, mely szerint Dálmátia helytartójánál egy 30 személyből ál­ló küldöttség jelent meg Zuppából, mely meg­hódolást ajánlott s bevallá, hogy nem az ujon- ezozás kérdése, hanem a szerb és szláv részről való hajtogatás okozza a fölkelést. A pópák és más izgatók fanatizálták a népet, mennyiben idegen segélyt helyeztek kilátásba. A fölkelök el vannak kedvetlenedve és meghasonlottak. Újdonságok. — Ö Felsége a király keleti útjában okt. 26. reggel Baziásra érkezett, s azonnal a zászlók­kal díszített gőzhajóra lépett, mely 5 órakor in­dult a Dunán lefelé. Rustsehukba 27-én reggel ért s a román határokon ünnepélyesen fogadták. Innen Várnába indult s ugyancsak 27. hajóra' szállt Konstantinápoly felé, hol nagysze.iü ün­nepélyességgel fogadtatott, Pénteken (okt. 29-én) reggel a szultán kíséretében meglátogatá ennek istállóit s 500-ra menő nemes lovait, udvari ko­csijait s kocsi lószerszámainak gazdag tárházát. Ezután ő Felsége az ázsiai parton lakó porosz korona herczeghez, ki előtte való nap tisztelgett nála, ment el látogatni. Ő felsége legközelebbi kíséretét Andrássy ministerelnök, Beust gróf, Prokesch-Osten, Omer és Ali basa képezi. Az egyptomi koi’mány szintén nagy előkészületeket tesz a fogadtatásra; a citadellát, melybe szálla- ni fog királyunk, egészen kijavítják s a kiállí­tási költségek 70,000 font sterliget tesznek.-— A suezi csatornáról írják, hogy azt egy évnél előbb aligha lehet átadni a hajózásnak, s hogy tökéletes kiépítéséhez még 50 millió frank szükségeltetik. — Az aradi lóverseny első napján (okt. 30.) a 100 aranyos állami dijat Blaskovics Ernő „Zi­vatarba; a 600 frtos megyei dijat Aczél Péter „Almy Eye “-je; a hölgyek diját gr. Szapáry Iván „Coquettje“ nyerte el. A paraszt verseny­re 2 lovas jelentkezett, de ezek egyike lováról futásközben leesvén, a másik könnyű szerrel lön nyertessé (dij 60 írt). A következő napon a 150 frtos egyleti dijat Aczél Péter „Coralie“-je; az első osztályú megyei dijat— 1000 frt—ugyan­csak Aczél Péter „Zivatar“-a nyerte el. A 100 lett a tornagyakorlatokat, a különböző korfoko­zathoz s ennek testi és szellemi képességeihez alkalmazni s a testképzést tervszerüleg és rend­szeresen eszközölni. Ennek folytán Spiesznek torna-rendszere úgy tekinthető, mint a német tornászat legújabb kor­szerű fejlődése. Spiesz érdemei mily nagyok és nemes töiVkvései mily méltánylásban részesül­nek, mutatja azon körülmény, miszerint épen most folynak a gyűjtések Németországban a leg­szebb eredménnyel, egy Spieszt ábrázoló és Darm- stadtban fölállítandó érezszobor javára. 1837. óta a nép testi nevelésének ügye egész Németországban mindinkább fejlődésnek indult s általános elterjedését egyrészt az iskolák más­részt azonban a torna-egyletek eszközlék. Ezen egyletek száma egyre szaporodott s már 1848. csak magában Szászországban 150 torna-intézet vala. A tornászati irodalom • is fejlődésnek in­dult s az e téren megjelent müvek által a tor­nászat ügye hathatósan mozdittatott elő. A bekövetkezett 48—-49. évi forradalmi idők a tornászat fejlődését kissé megakadálvozák, azon­ban a vihar elvonulása után kormány és nép karöltve látott ezen fontos ügy minél nagyobb mérvű fejlesztéséhez. Azon körülmény, miszerint egyeseken, egy­házközségeken és társulatokon kivül, még ma­gok az államok is fejlesztő tényezőkként közre­működtek : a tornászat ügyét egészen előtérbe állitá s az valódi lendületet nyert. Poroszország volt az első, ki a tornászat nagy horderejét be­ismervén, annak érdekében beható állam intéz­kedéseket tőn s azt a fejlettség és tökély azon magas fokára emelé, melyen mint nemzeti intéz­mény, saját népe életében a legüdvösebb és leg­frtos vigaszversenyen gr. Apponyi „Trullá“-ja egyedül futott. Végül az akadályverseny hőse gr. Szapáry Iván „Coquette“-je volt. — Csabáról értesítenek bennünket, hogy az ottani ev. egyház presbyteriuma a népiskolákat kettővel megszaporitotta, egyet a városban, egyet a szol lökben állitván fel. — Az alföld-fiumei vasút csaba-szegedi vonalán pedig gyorsan ha­ladnak a munkálatok. — Reményi Ede, ki Gyu­láról Aradra ment, útközben Csabán akart hang­versenyt adni, de miután az ottani casino helyi­ségeit e czélra nem engedte át — a hangver­seny elmaradt1. —- Becskerekeu egy aranymivest fogtak el, ki már 40 év óta folytatta az orgazdaságot. E jó madár roppantul meggazdagodott s nagy va­gyonából számos károsult visszatéritést fog nyer­ni. A szegedi várban ül s várja elitéltetését. — A Tornócz és Nyitra közti levélpósta múlt pénteken délután teljesen kiraboltatott, s a kocsi egy erdőben az ut mellett találtatott meg. A kocsis nyomtalanul eltűnt. — Őfelsége tribunáczi vál. püspök czimét dij nélkül Horvát Mihály jeles történetírónknak adományozta, A lemondott, Szlávy József be­lügyminiszteri államtitkár helyébe pedig Tóth Vilmos miniszteri tanácsos neveztetett ki. Közgazdászat. Még egy nem kevésbé biztos módja az el­késett kukoricza megérlelésének. Reök bárátomnak e lap 3. sz. közgazdászat! rovatában e czim alatt' „ Hogyan kell ez elké­sett kukoriczát megérlelni?“ közrebocsátott ja­vallatára legyen szabad saját tapasztalásom út­mutatása nyomán néhány észrevételt koczkáz- tatnom. R. barátom az elkésett kukoriczának diai­jában, s különösen a pirosnak megéri elése mód­járól értekezvén; ezen ajánlatba hozott egészen ui eljár-'si mód csekéfy nézetem szerént csak annyiban lehet figyelembe vehető és követésre méltó, amennyiben az, a gazdára nézve legbe­csesebb idő és munka erő megkimélése mellett a czélnak megfelelő eredményt mutathat fel, — Vagy ha az, az idő, és munka érőréi tekintet nélkül oly módját jelöli ki az eljárásnak, mely­nek eredménye más utón vagy épen nem, vagy csak nagyobb költséggel elérhető. Lássuk tehát az ajánlott uj eljárás mennyi­ben foglal magában idő és munka erőbeni gaz­dálkodást R. barátom szerint az elkésett de fő­zésre alkalmassá kifejlett kukoricza szárastól hatályosabb tényezők egyikét képezé s a görö-. gök e nemű intézményének méltó vetélytársa lett. A porosz kormány még 1848. Berlinben, egy nagyszerű központi torna-intézetet állított fel, mely 1841. nyittatott meg s fontos feladata lön : Poroszország oskolái és a hadsereg számára tor­natanárokat képezni. A porosz példájára a szász kormány is 1850. Drezdában egy tornatanár képző intézetet lép­tetett életbe, melyből a vidéki városokban ala­kuló társulatok szakavatott férfiakat nyerhettek. Az oskolákban különösen Spiesz föllépése óta nyert a tornászat mindig szélesebb alkalmazást. Kormány, oskolai igazgatóságok, városi tanácsok és az egymás után keletkező torna-egyletek, mindinkább térjeszték az ügyet. 1860. körül jobban mint valaha érezték szük­ségét annak, miszerint a német nemzetnek hon- védköteles része tornászatilag képzett legyen s midőn az ügyet maga a mostan uralkodó po­rosz király is legmelegebb pártfogásába vévé, a tornászat ügye egész Németországban általá­nosan felkaroltatott és eddig nem ismert lendü­letet nyert.*) *) Hogy Poroszországban és átaljában egész Németor­szágban mily fontosságot talajdonitanak a tornászai­nak, mutatja azon külső körülmény is — melynek külföldi inamban szemtanúja voltam — miszerint az épen akkor t. i. ez évi július hó első felében, Bismark kíséretében körútját tevő porosz király, mindazon városokban, hol tiszteletére a nagy csínnal fölékitett tornacsarnokokban tornaünnepélyek ren­deztelek, azokat sorra látogató és legélénkebb ér­dekeltséggel viseltetett derék népének oly intézmé­nye iránt, melyben a békés életnek edzett és kitar­tó munkások, a honvédelem számára pedig kész bajnokok növeltetnek. M. V. Folytatása következik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom