Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1939. január-december (42. évfolyam, 1-62. szám)

1939-04-23 / 18. szám

További intézkedést igénylő rendeletek. Békés vármegye alispánjától. 6837—1939. ikt. szám. Anyakönyvvezetök ! Vezérszó: Külföldi állampolgárnak magyar állampolgárral kötendő házassága. Ezt a miniszteri rendeletet alkalmaz­kodás végett Címetekkel közlöm. Gyula, 1939. április 17. Alispán helyett: dr. vitéz Pánczél vm. főjegyző. M, kir. Belügyminiszter. II, M. kir. belügyminiszter 252.198—1939. B. M. számú rendelete. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének Tudomásomra jutott, hogy egyes kül­földi állampolgárnők, különösen olyanok, akiknek az ország területén tartózkodása állambiztonsági (kémkedés, izgatás) vagy gazdasági (valuta és vámügyi visszaélések) szempontokból nem kívánatos, vagy akiknek helyzete egyes külföldi államokban súlyo­sabbá vált sőt olyanok is, akiknek az or­szág területén tartózkodásra rendőrhatósá- gilag kitűzött határideje lejárt, vagy akik éppen az ország területéről kiutasittattak, a házasság intézményét visszaélésre hasz­nálják fel olymódon, hogy komoly erkölcsi tartalmú házassági szándék nélkül pusztán szinleges házasságot kötnek magyar állam­polgár férfivel abból a célból, hogy a há­zasságkötéssel magyar állampolgárságot szerezzenek és igy lehetségessé tegyék az ország területére való beköltözésüket, vagy az ország területén való megmaradásukat. Az ilyen visszaéléseknek az elkövetése oly­módon történhetik meg, hogy egyes anya­könyvvezetők nem magyar álarapolgár há­zasságkötésénél az igazságügyminiszter ur utasításának kikérése nélkül közreműköd­nek olyan esetekben, ha azt, hogy a háza­sodónak állampolgársága meg nem álla­pítható (1894: XXXI. t.-c. 119. §.) maga az anyakönyvvezető — olykor helytelen — felfogása szerint bírálja el, vagy pedig olyan esetekben ha a nem magyar állam­polgár házasodó az 1894: XXXI. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdésének értelmében kimutatja, hogy kötendő házassága hazájá­nak törvényei szerint akadályba nem üt­közik. Kétségtelen, hogy az ilyen visszaélé­sek egyrészt a házasság intézményének diszkreditálására, másrészt pedig az állam­polgársági jogi szabályok kijátszására szol­gálnak. A házasság sarkalatos intézményé­vel űzött visszaélések és az állampolgár- sági jogszabályok kijátszása pedig oly mértékben sérti a közérdeket, hogy ezeket a jövőben feltétlen meg kell akadályozni. Felhívom tehát Alispán (Polgármester) urat, utasítsa a hatósga területén működő állami anyakönyvvezetőket hogy minden olyan esetben, ha Magyarországon olyan felek akarnak házasságot kötni, akik közül legalább az egyik nem magyar állampol­gár, vagy állampolgársága meg nem állapít­ható, az anyakönyvvezető a házasság meg­kötése előtt hívja fel a házasodó feleket arra, hogy csatolva a házasságkötéshez szükséges irataikat a m. kir. igazságügy­miniszter ur elé terjesztett beadványukban kérjék nevezett miniszter urnák döntését, még akkor is, ha a nem magyar házasuló az 1894: XXXI. t.-c. 113. §-ában köriilirt bizonyítványt bemutatja. Erre annyival is inkább szükség van, mert az utóbbi időben bekövetkezett jelen­tékeny nemzetközi jogi változások folytán (például Magyarország, Ausztria, Német­ország, a volt Cseh-Szolvák Köztársaság, Lengyelország területi és jogi változásai) az anyakönyvvezetőtől nem lehet megkí­vánni, annak helyes és biztos elbírálását, hogy valamely házasodó fél meg vagy meg- nem állapítható és minő állampolgár, to­vábbá, hogy a házasság akadálytalanságát tanúsító külföldi bizonyítványt az erre ille­tékes külföldi hatóság állitotta-e ki. Budapest, 1939. évi ápilis hó 4-én. A miniszter rendeléből: Olvasha'atlan aláírás s. k. miniszteri osztályfőnök. 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom