Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1938. január-december (41. évfolyam, 1-61. szám)

1938-06-11 / 26. szám

rendeleteket a törvényhatóság csak önkormányzati hatáskörének korlátái közt alkothat, a szabályrendeletek törvénnyel s a kormánynak hatályban levő szabályrendeleteivel nem ellenkezhetnek, a községnek önkormányzati jogait nem sérthetik és akkor hajthatók végre, ha a miniszter által bemutatási záradékkal lettek ellátva és szabályszerűen meg lettek hirdetve. A ma érvényes szabályozások tehát 2. alapelvbe sűríthetek össze és pedig abba, hogy a szabályrendelet a helyi jellegnek, valamint a magasabb erejű jogszabályoknak megfelel. Világosan láthatjuk, illetőleg nem lehet vitás, hogy a törvényhatóság szabályalkotási jogának tartalmi terjedelme megállapítva nincs. A törvénynek az a meghatározása, hogy a törvényhatóság saját belügyeiben, önkormányzati hatáskörének korlátái közt alkothat szabályokat, a szabályrendelet alkotási jog tartalmi terjedelmét nem határozza meg, mert az említett kifejezések máig is eldöntetlen vita tárgyai. Bátran levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy országos jelentőségű ügyek egyes részletei külön törvényi felhatalmazás nélkül is képezhetik szabályrendeleti intézkedés tárgyát, amennyiben a törvényhatósági szabályrendeletek fentebb felsorolt egyébb kellékeinek megfelelnek, igy elsősorban magasabb erejű jogforrással ellentétben nincsenek. Ezt a felfogást képviseli a közigazgatási biróság 1579—1915. K. számú határozata, amely kimondotta, hogy a törvényhatóság minden külön felhatalmazás nélkül is szabályozhat az állami igazgatás körébe nem tartozó minden ügyet. A törvényhatóság szabályrendelet alkotási joga körülbelül egybeesik tehát azokkal a határokkal, amelyeket az uj német községi törvény úgy jelöl meg, hogy az önkormányzati közületek szabályrendelet alkotási jogkörébe tartozik minden olyan kérdés, amelyet magasabb erejű jogforrás magának kifejezetten fenn nem tart. A vármegyei közigazgatás rendezéséről 1914-ben készült javaslat ezt a meghatározást kifejezetten magáévá tette. Tudomásunk szerint a kérdést eddig még sem törvény, sem miniszteri rendelet nem szabályozta, kétségtelen tehát, hogy a törvényhatóság magasabb erejű érvényes jogszabállyal nem helyezkedik szembe akkor, amikor ezt a kérdést rendezi. Nyilvánvaló ez annál is inkább, mert a törvény- hatóság legjobb tudomása szerint nincs

olyan irányú törvény, illetve rendeleti intézkedés, amelynek érvényesülését a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatról szóló szabályrendelettel megnehezítené, vagy lehetetlenné tenné. Arra a kétségtelenül felmerülhető kifogásra, hogy a szabályrendelet intézkedései a házasságkötést megnehezítik és igy a házassági törvény korlátain túlmenő akadályokat állitanak fel, joggal felelhetjük, hogy a szabályrendelet kínos gondossággal ügyel arra, hogy a házasságkötést magát semmi korlátozással se nehezítse meg, ép azért a házasulandók elé a házasság megkötése szempontjából semmi féle akadályokat nem gördít és büntető szankcióval csupán rendészeti intézkedések megszegőit sújtja. A szabályrendelet intézkedései a felekre nem rónak súlyosabb terheket, mint pl. egy anyakönyvi kivonat, vagy egy ujra- oltási bizonyítvány beszerzése, sőt még ennyit sem, mert a kötelező orvosi bizonyítvány díjtalan. Viszont tagadhatatlan, hogy a szabályrendelet intézkedései elsősorban azt célozzák, hogy természetes szaporodásunk minőségileg is értékes legyen.

Ha a fentebbiek ellenére valaki mégis azt az ellenvetést hozná fel, hogy a házasság- kötés előtti kötelező orvosi vizsgálat rendezése nem tekinthető sem a törvényhatóság belügyének, sem pedig önkormányzati hatáskörébe tartozó kérdésnek, erre az ellenvetésre ugyancsak alapos és kielégítő választ lehet adni. A Gyula megyei városban működő egészségügyi intézet adatai szerint a vármegye területén mintegy 2—4000, vérbajjal fertőzött személy él. Ezek az emberek emberi jogaikkal élnek, házasodnak, utódokat hoznak létre, akik betegen jönnek a világra és önhibájukon kívül duzzasztják beláthatatlan mértékre a szociális nyomorúságot. A törvényhatóság hosszú évek óta áldoz kiszámíthatatlan mennyiségű munkát és súlyos tízezreket arra, hogy a szociális nyomorúságot leküzdje és egészséges generációkat adjon az országnak. Mindaddig, amig a fertőzést ki nem kapcsoljuk, vagy legalább is jelentősen nem csökkentjük azoknál az egyéneknél, akik házasodnak és utódokat hoznak létre, addig a törvényhatóság hiába áldoz pénzt és munkát, liiáf^i létesít gyermekvédelmi intézményeket, hiába járat egészségügyi gépkocsikat, amint eredménytelen a tífusz elleni küzdelem, amig bacilusgazdák vannak, eredménytelen a

174