Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1935. január-december (38. évfolyam, 1-58. szám)

1935-09-21 / 41. szám

\ 1934—1935. költségvetési évről összeállított elszámolását, a kitűzött határidőre a m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztettem. Az említett költségekre rendelkezésemre bo- csájtott állami támogatás 34.330 P. Ezzel szemben a tényleges szükséglet 81.640 P. volt, így tehát az egyes városi és községi önkormányzatok összesen 47.310 P-t saját háztartásuk terhére voltak kénytelenek fe­dezni. A törvényhatósági ebadó 1934. évi kive­tésének behajthatatlan hátraléka 69.502 P. volt. A folyó évi kivetés pedig 66.082 P., a tényleges tartozás tehát 135.584 P. Ebből az összegből 1935. augusztus hó végéig be­folyt 25.276 P. és igy ma még behajthatat­lan kintlevőség 110.308 P. Bár remény van arra, hogy az év végéig a behajtási eljárás némi eredménnyel fog járni, mégis már most számolni kell azzal, hogy az évi zár­lat, az előző évivel szemben, jóval kedve­zőtlenebb eredményt fog mutatni. Erre te­kintettel az ebadó költségvetés szükségle­teinek kielégítésénél ezen eredményre figye­lemmel kell lennem. Jelentem egyúttal, hogy a törvényhatósági ebadóalap 1935. évi költségvetése a m. kir. Földmivélésügyi Miniszter úrtól leérkezett. A költségvetést jóváhagyó rendelet szerint a testnevelési alap szükségletei 1936. évtől kezdve az ebadóalap hozzájárulásából többé nem fedezhetők és így azok fedezéséről a jövő évtől kezdve a háztartási alap költ­ségvetése keretében kell gondoskodni' Az építőipar változatlanul a legaggasztóbb napokat éli. Amellett, hogy az iparüzők nagyrésze az építési idény alatt is teljesen munka nélkül maradt, egyrészt a jogosulat­lan iparüzők fedezőinek nagyarányú elsza­porodása, másrészt a hatáskörök ellentétes értelmezése miatt belső békétlenkedésekkel is kénytelen volt nagyszerű erkölcsi ener­giát lekötni. Ami munka előfordult — a békési községi polgári iskola építkezését kivéve — csaknem kizárólag átalakítási és tatarozási munkálatokból állott s e téren volna is munkaalkalom, ha a gazdasági vi­szonyok azt lehetővé tennék. Bár a ház­ingatlanok rentabillitása a békenivóra emelt házbérek révén megjavult, de még ma sem éri el a mindenkori bankkamatláb arányait s ezzel szemben horribilis állami és községi adók terhelik a házakat, úgy, hogy a leg­szükségesebb karbantartás költségeit sem tudván előteremteni, tétlenül kénytelenek szemlélni a tulajdonosok, hogy házértékeiket hogyan emészti meg az idő. Az országosan jóhirü megyebeli építő­ipari segédmunkásság leginkább a Buda­pesten előforduló építkezéseknél volt fog­lalkoztatva, azonban a több, mint egy hó­napig tartó építőipari sztrájk miatt keresni alig tudott. Az építőiparral kapcsolatos iparágak kö­zül a szobafestő és mázoló ipar volt két- három hónapig foglalkoztatva. A szakmában jelenlős munkaalkalom volt a szarvasi, gyomai és kunszentmártoni Köröshidak új­ramázolása, amelyen egy békéscsabai má- zolóipester vállalkozásában egy hónapon át több, mint harminc mázolósegéd dol­gozott. Az élelmezési iparok közül a hentesipar prosperitására jótékony hatást gyakorolt a németországi zsirexport, amely azonban a zsirárak ugrásszerű emelkedése következ­tében ma már nem rentábilis, úgy, hogy az exportban résztvevő békéscsabai és gyulai hentesek csupán a jövőre való tekintettel vállalják a rájuk eső kontingensek leszállí­tását. A malomipart a lisztkivitel teljes szüne­telése állítja nehéz helyzet elé, azonkívül a terményárak bizonytalansága is akadályozza az üzlet kialakulását. A sütőipar helyzetét részint az igények lefokozása, részint pedig az iparüzők számának nagyarányú szapo­rodása nehezíti meg. A cukrásziparban a forgalmat úgyszólván kizárólag a három hó­napos fagylaltszezon adja. A vendéglősipar bajai közismertek s nap-nap után tovább mélyülnek. Egyik legnagyobb sérelme a szakmának az egyre szaporodó termelői ki­mérések egyenlőtlen versenye, amellyel a sokféle adóval megterhelt vendéglősipar lé­pést tartani nem tud. A ruházati iparokban az általános nyári szünet már május végén beállt s tart még ma is. Egyedül a nőiszabó és cipésziparban fordulnak elő átalakítási és javítási munká­latok. Az asztalosipar helyzete változatlanul súlyos s úgy az épület- mint a butoraszta- losságban a puszta létfenntartást igénylő munkaalmak sincsenek meg s az asztalosok a még meglévő készleteiket élik fel. Az új­pesti butornagyipar káros versenyének el­216

Next

/
Oldalképek
Tartalom