Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1935. január-december (38. évfolyam, 1-58. szám)
1935-09-21 / 41. szám
lensulyozására a keresk. miniszter julius hóban rendeletet adott ki a munkaidő szabályozása tárgyában, amelynek azonban ezideíg érezhető eredménye nem mutatkozik, A vas- és fémiparban a kovácsoknak és műszerészeknek volt némi szezonmunkájuk. Úgyszintén akadt munka a villanyszerelő iparban is. A lakatos- és bádogosipar segéderőt alig foglalkoztatott. A borbély- és fodrászipart tovább emészti a kíméletlen verseny, amely a 10 filléres kiszolgálási dijig fajult el. A kerékgyártó-, kötélgyártó-, szíjgyártó- és nyergesiparok csaknem kizárólag a mező- gazdaság részére dolgoztak, amelynek közismert katasztrofális válsága ezen iparokat is érzékenyen érinti. A nyomda és könyvkötő ipar már hónapok óta lecsökkenteti számú munkaerővel dolgozik. Az órás és ékszerész ipar — mint kereskedelmi jellegű ipar — a kereskedőkkel azonos nehézségekkel küzd, megnehezítve azzal, hogy túlnyomóan fényüzési cikkeik értékesítése sokszorosan nehezebb, mint a kereskedők közszükségleti cikkeinek eladása. A kárpitosipar a puszta vegetálásra van kárhoztatva s munkája alig akad. A kötszövő iparban sajátságos jelenség, hogy a gvárak leépitése következtében el- bocsátot szakmunkások az önállóság felé törekszenek s Békéscsabán, Gyulán és Me- zőberényben egy-két kézi géppel számtalan kis műhely működik s tökéletes kötött-szövött árut állít elő. Ezen műhelyek életképessége azonban az értékesítési nehézségek miatt nagyon kétséges. A kelmefestő ipar az utóbbi évek folyamán nagyarányú fejlődésen ment át s az indaníhren-festések meghonosításával a szakmabeli gyárak versenytársa lett. Ezt a kulturált iparágat azonban a festési textilválság hovatovább teljesen lehetetlenné teszi. A ipari szakmunkásság helyzetében május— junius hónapokban némi javulás volt észlelhető, amely azonban augusztus végén az előbbi állapotra esett vissza. Remény van azonban arra, hogy a legkisebb munkabérek megállapításáról és a munkaidő szabályozásáról kiadott keresk. min. rend. végrehajtása után a javulásnak legalább a május—júniusi mértéke állandósulni fog. Az aszály és jégkárok következtében bekövetkezett rossz terméseredmény már julius eleje óta egyre fokozódva érezteti kedvezőtlen hatását az áruforgalomban, A tavalyihoz képest a forgalom — a ruházati cikkeket áruló üzletekben — 20—25 százalékkal visszaesett s attól kell tartani, hogy ez a visszaesés aránylagosan az őszi és téli szezonban még csak növekedni fog. Az épitő iparnak teljes pangása folytán az épitő ipari cikkekben úgyszólván semmi forgalom nincsen, jóllehet a mezőgazdaság valóban rászorulna már javításokra és után pótlásokra. A gabona és termény üzletben a kis kínálat mellett is csak kis kereslet nyilvánul meg. A súlyos gazdasági helyzet komoly aggodalommal tölti el a kereskedelmet arra az időre, ha a szezonáru — beszerzések fizetési kötelezettségei esedékessé válnak. Ugyancsak állandó aggodalommal és félelemmel látja a kereskedelem a folytonos monopolisztikus törekvéseket, amelyek sok egzisztenciát veszélyeztetnek és már eddig is romlásba döntöttek. A kereskedelmi forgalmon csak a hitelélet megindításával lehetne segíteni. Az a pár millió kölcsön, amelyet a vidéki hitelintézeteknek nyújtottak, egyáltalán nem érezteti hatását. A vármegye kereskedelmi életének évek óta tartó depressziója ez évben katasztrofális méreteket öltött. A kereskedelmet, mint az őstermelés és ipar természetes függvényét, azok produktumainak forgalomba hozóját természetszerűleg súlyosan érintették már ezideig is az árubeszerzésnek évek óta tartó va- !u*áris és vámpolitikai nehézségei, — de kettőzötten súlyosan érzi a nevezett gazdasági ágaktól való függő helyzetét ezévben, amikor is a gazdatársadalmat a katasztrofális termés, az iparostársadalmat a folytonosan csökkenő munkaalkalmak vevőköréből teljesen kivonták. Különösen áll ez Békésvármegyére, amelyet az elemi csapások, a fagykár, az aszály az ország összes vidékei közül a legsúlyosabban érintettek. Az építkezések úgyszólván teljesen szünetelnek, a fogyasztóközönségnek igen nagy tömegei még a legszükségesebb ruha, tüzelő és élelmiszer szükségletüket sem tudják beszerezni. A fentiek szerint amugyis válságos helyzetben levő kereskedelemnek emellett illetéktelen concurentiákkal is állandó küzdelmet kell folytatnia. Figyelembe jönnek ebből a szempontból egyrészt azon termelők és gyárak, amelyek produktumaikat 217
