Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1935. január-december (38. évfolyam, 1-58. szám)
1935-03-16 / 12. szám
zóvá lett. Mindkét esetben ez az életszínvonal sülyedését jelenti. Békéscsaba és Gyula cipészei megbízást kaptak kisebb mennyiségű rendőrlegénységi cipő szállítására, amely szállításban azonban a rendelés csekélysége miatt csak néhányan vehetnek részt. Az élelmezési iparok is téli álmukat alusszák. Különösen a mészáros és hentes iparban van elképesztően gyenge forgalom, ami abban leli magyarázatát, hogy a sertés árak hatalmas arányú leesése következtében a legtöbb háztartás házivágás utján hosszú időre fedezte hús- és zsirszükségletét. Békéscsabán a hentes ipar érdekei védelmére erőteljes akciót indított meg, amelynek eredménye lett az országos hirü csabai kolbász hatósági védjegyzése, valamint zsir- egalizáló telep felállítása és a zsir márkázása. A márkázás által a békéscsabai és környékbeli zsir exportképessé válik és remény van arra, hogy a hentesíparosok a márkázott zsírral belekapcsolódhatnak a német zsirexportba s ezáltal az üzleti stag- nációt ellensúlyozva a gazdaközönség nagy sertéskínálatát fel tudják majd venni. A malomipar tevékenységét a magas behozatali vámok, belföldön pedig a hitelválság akadályozzák, hovatovább olyan helyzetet teremtve, hogy ezen valamikor legvirágzóbb és közgazdasági életünkben mélyen gyökeredző iparágunk a sorvadás veszélyének látszik kitéve lenni. A sütőipar helyzete nem kevésbbé súlyos. Itt a közönség fogyasztóképességének nagymérvű csökkenése, valamint az úgynevezett házikenyérsütés és a csempészett lisztek feldolgozása és forgalomba hozása okoz katasztrofális károkat. De komoly nehézségei vannak a sütőiparnak a liszbeszerzés terén is, mert a malmok csak kézpénzért árusítanak, olyan sütőiparos pedig ma már alig van, aki bevásárlásait készpénzért eszközölhetné. A vendéglősipar bajai közismertek és a magyarközéposztály leromlásával vannak kapcsolatban. A vas és fémiparhoz tartozó lakatos, bádogos és kovács iparokban úgyszólván teljesen leállt a munka. A villanyszerelő és műszerész iparok apró javítási munkákból élnek. Az összes iparágak közül azonban az asztalosipar van talán a legnehezebb helyzetben. Ez az ősi ipar oda-jutott, hogy tagjainak egyrésze inségmunkák végzésére kényszerül, hogy magát fenntarthassa. Olyan műhelyek, amelyek még néhány év előtt is 8—10 alkalmazottat foglalkoztattak, most vagy teljesen beszüntették a munkát, vagy egy két tanonccal dolgoznak. A butorrasztalosság helyzete azonos az épületasztalosságéval. A régebben jól bevált vevőváltó és tulajdonjog fenntartás rendszere ma már nem bizonyul megbízhatónak és célszerűnek, mert a részletadósok akik nagyrészt lecsökkentett fizetésű köz — vagy magánalkalmazottak, képtelenek kötelezettségüknek megfelelni. A nehány évvel ezelőtt még jelentős butorexportot az egymásután következő legkülönfélébb kül- és belföldi korlátozások lassanként teljesen lehetetlenné tették, úgy hogy ezen üzletág teljesen meg is szűnt. A kisebb iparágak helyzete szintév a legvigasztalanabb képet mutatja és semmi kilátás nincs arra, hogy a közelgő tavasz a kézműves ipar helyzetében változást hozzon. A kereskedelem helyzete az elmúlt hónapokban lényeges rosszabbodást mutat. Az 1934. december 31-ig tartott szokatlanul enyhe időjárás kevetkeztében a kereskedők téli idénycikkei (textil, konfekció, cipő, hócipő, köt-szövő áru, tűzifa, szeszes-italok és baromfi-hentesáru) raktáraikon eladatlanul maradtak és a téli saison előtt megrendelt áruk lejárt számláinak rendezése — az értékesítési lehetőség hiányában — lejáratkor a legnagyobb nehézségek elé állította kereskedőinket. Ennek folytán a fizetésképtelenségek száma emelkedett és félő, hogy még emelkedni fog. A forgalom stagnálása — egyrészt a lakosság széles rétegének rossz kereseti lehetősége, másrészt a mostoha időjárási viszonyok következtében fokozódott, A kereskedelem az üzleti élet élénkülését a közmunkák megindításával és a meginduló tavaszi munkálatok megkezdésétől várja. A munkásság helyzetét illetően kedvező jelentést tenni a törv. hat. bizottsághoz ez alkalommal sem tudok. Dacára a megindított igen nagymérvű közmunkáknak, melyek alkalmasak lettek volna arra, hogy a munkásság helyzetét lényegesen megkönnyítsék, mégis nap-nap után érkeznek panaszok a vármegye különböző részeiből, melyek a 65
