Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1933. január-december (36. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-16 / 52. szám
adó alap tőkevagyonából 130.200 P összegű ideiglenes kölcsönt voltam kénytelen felvenni. ; Az ebadóalap vagyona megengedte ugyan a fenti összegű kölcsön felvételét, azonban ebben az alapban a tekintélyes összegű kölcsön érezhető hiányt mutat és csak természetes, hogy ez alappal szemben minden oldalról jelentkező igényeknél erre a körülményre a törvényhatósági bizottságnak annál is inkább tekintettel kell lenni, mert előreláthatólag a nyugellátások akadálytalan folyósithatása végett a jövőben újabb kölcsönök felvétele válik szükségessé. Ebben leli magyarázatát az az álláspontom, hogy az ebadóalapból kölcsönök és segélyek nyújtását csak a legritkább és csak valóban közérdekű célok megvalósítására javasolhatom. Itt jelentem azonban azt is, hogy az 1932. év folyamán a vármegyei közegészségügyi ebadóalapból igénybevett 85.000 P összegű ideiglenes kölcsönből a folyó 1933. évi számadás keretében az évi nyudijteher teljes összegű kiegyenlítése után sikerült 54.000 P-t visszafizetnem és igy a nyugdíjalap terhe e címen a két ebadóalappal szemben 161.200 P összeget mutat fel, A vármegyei közúti alapköltségvetésében előirányzott és ugyancsak együttes adókezelésbe vont vármegyei útadó és közmunka 1933. évi kiadási és befizetési eredménye a következő számszerű adatokat mutatja: Múlt évi hátralék 990.747 P Folyó évi kivetés 1262.188 P összesen 2252.935 P Az 1933. évben a mai napig befizettetett 1210.020 P Marad hátralék 1012.915 P A bezizetett összeg a f. évi kivetésnek 99 százalékát, mig az összkövetelésnek 55 százalékát teszi ki. Az 1933. évi költségvetésben 1 százalékkal kedvezőtlenebb befizetési eredmény következtében előállott hiány miatt, a másodrendűnek jelzett kiadási tételek közül megfelelő összegű kiadásokat ehagytam s igy ezen számadási ágnál is aktív kezelési mérleget sikerült biztosítani. Az ebadóalap kiadási és befizetési eredményei a következő: Múlt évi hátralék 70.096.77 P Folyó évi kivetés 89.484.— P Összesen 159.580.77 P Erre az 1933. évben a mai napig befolyt 76.184.95 P Marad hátralék 83.396.— P A befolyt 76.184 P összegű ebadó kétharmad részben a közegészségügyi és egy- harmad részben az állategészségügyi ebadóalap javára nyert elszámolást. A mezőgazdák részére 1933. évre biztosított közmunka kedvezmény cimén a bo- letta alappal szemben annakidején általam kimutatott 333.176 P-ből a kereskedelemügyi tárca csak 249.408 P-t folyósított. A küiönbözetef képező 83368 P-t a keresk. miniszter ur leérkezett rendelete szerint folyósítani nem fogja, mert a boletta alap erre az összegre fedezettel nem rendelkezik. Természetesen ezen hiány miatt is a másodrendűnek jelzett kiadási tételek közül további és megfelelő összegű kiadásokat voltam kénytelen elhagyni. A m. kir. belügyminiszter urnák az 1934. évi községi költségvetése felülvizsgálatával kapcsolatban kiadott rendelete alapján 18 nagyközség költségvetését 42—60 százalékos pótadó kivetése mellett — tehát mint normál költségvetéseket — megállapítottam, 10 község költségvetését pedig miniszterközi bizottság elé utaltam. A vármegye 1934. évi háztartási költség- vetése 74039—933. sz. a. jóváhagyva leérkezett. A jóváhagyó rendelet a költségvetésen általában lényeges változtatásokat nem tett, mégis szükségesnek tartom megemlíteni ezek között a következőket: A várm. t. főorvos és a járási orvosok részére a miniszteri rendelet utíátalányt engedélyezett és a tiszti főorvos részére évi 1800 P-t, a járási orvosok részére pedig évi 1200—1200 P-t a költségvetésbe beállított. Ezzel szemben a járási orvosok a járásukhoz tartozó minden községbe havonként legalább egyszer kiszállani, a várm. t. főorvos pedig közegészségügyi kiszállásait az eddiginél fokozottabb mértékben teljesíteni köteles. A jóváhagyó rendelet a vármegye alispánjának utiátalányát havi 30 P-vel, a fő- szolgabirák utiátalányát pedig havi 20 P-vel csökkentette. Törölte továbbá a költségvetésből a rendelet a két tiszti hajdú tartására felvett összeget azzal az indokolással, hogy a vármegye normál státusának megállapításakor a vármegye főispánját és alispánját megillető tiszti hajdúkra figyelemmel volt, s 277
