Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1931. január-december (34. évfolyam, 1-55. szám)
1931-01-10 / 1. szám
a 61.065—1925. K. M. rendeletekben meghatározott mérvben a tényleges lóerők számának alapul vételével vetendő ki a községi közmunka éspedig oly- képen, hogy a közutak tényleg igénybevevő gőz- és motorekéknél, valamint a magánjáró cséplőgépeknél, illetve cséplőgép garnitúráknál a tényleges lóerőszámának 25 százaléka után lóerőnként 2 (kettő) igásnapszám vetendő ki községi közmunka cimén. A közutakat egyáltalán igénybe nem vevő gőzekék, motorekék és magánjáró cséplőgépek, valamint az egyik helyről a másik helyre vonóállatokkal továbbított, tehát nem magánjáró cséplőgépek után községi közmunka egyáltalán nem vetendő ki. 2. Kimondja a törvényhatósági bizottság 1931. évre is a községi közmunka felerészének kötelező megváltását, vagyis azt, hogy a községi közmunkára kötelezett egyének a reájuk kivetett községi közmunkának felerészét a törvényhatósági bizottság által egyidejűleg megállapított alábbi váltságárakkal készpénzben megváltani kötelesek, önként érthetőleg jogukban áll, azonban közmunka tartozásukat teljes egészében is készpénzben megváltani. 3. a törvényhatósági bizottság a községi közmunka váltságárát Békésvármegye egész területén 1931. évre is a múlt évihez hasonlóan a következő- képen állapítja meg: a. 1. (egy) kézinapszám váltságára 2 (kettő) pengő, b. i. (egy) igásnapszám váltságára 7 (hét) pengő. Megállapítja a törvényhatósági bizottság, hogy a váltságáraknak legalább is a fenti mérvben való megállapítása a költségvetés realitásának érdekében feltétlenül szükséges és indokolt nemcsak azért, mert enélkül a törvényhatóság a tervbe vett és felette szükséges munkálatok költségeit nem tudná biztosítani, hanem azért is, mert a fenti váltságárak még mindig mélyen alatta vannak azoknak a napszámbéreknek, amelyeket a törvény- hatóság fizet a közúti munkálatokkal kapcsolatban alkalmazott napszámosoknak és fuvarosoknak. Ezekre való tekintettel nyomatékosan kéri a törvényhatóság a kereskedelemügyi miniszter úrtól a közmunka váltságárak fenti mérvben történt megállapításának jóváhagyását. 4. Határozatilag javaslatot tesz a törvényhatósági bizottság a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy a községi közmunkának a törvényhatósági közút alap és a községek közötti megosztása 1931. évre is olyképen rendeltessék el, mint, ahogy az előző évekre el volt rendelve, nevezetesen, hogy a kivetett közmunkából behajthatatlanság, vagy egyéb okok miatt be nem folyó közmunka tartozások levonása után tényleg befolyó (természetbeni és készpénz- beni) közmunka bevételből a községek kötelesek legyenek a törvényhatóság részére átengedni és annak közúti alapjába beszállítani a géperejű jármüvek után befolyó községi közmunkát 100 százalékban, tehát teljes egészében, a kézi és igás közmunkának pedig 70 (hetven) százalékát, mig az utóbbinak fenmaradó 30 (harminc) százalékát a községek saját útjaiknak fentartására legyenek jogosultak visszatartani és fordítani. 5. Kimondja a törvényhatósági bizottság, hogy valamely község által természetbeni közmunka csak akkor bocsájtható a közúti alap rendelkezésére, ha a kötelező és önkéntes közmunka megváltásokból befolyó készpénz együttesen sem fedezné teljes egészében a közúti alap 70 százalékos részesedését. Ezzel kapcsolatban határozatilag kimondja a törvényhatóság azt is, hogy, amennyiben a közúti alap, az előző pont szerint természetbeni közmunkát is kénytelen lenne igénybe venni, az esetben a 3
