Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1931. január-december (34. évfolyam, 1-55. szám)

1931-01-10 / 1. szám

a 61.065—1925. K. M. rendeletekben meghatározott mérvben a tényleges ló­erők számának alapul vételével vetendő ki a községi közmunka éspedig oly- képen, hogy a közutak tényleg igénybe­vevő gőz- és motorekéknél, valamint a magánjáró cséplőgépeknél, illetve csép­lőgép garnitúráknál a tényleges lóerő­számának 25 százaléka után lóerőnként 2 (kettő) igásnapszám vetendő ki köz­ségi közmunka cimén. A közutakat egy­általán igénybe nem vevő gőzekék, mo­torekék és magánjáró cséplőgépek, va­lamint az egyik helyről a másik helyre vonóállatokkal továbbított, tehát nem magánjáró cséplőgépek után községi közmunka egyáltalán nem vetendő ki. 2. Kimondja a törvényhatósági bi­zottság 1931. évre is a községi köz­munka felerészének kötelező megváltá­sát, vagyis azt, hogy a községi közmun­kára kötelezett egyének a reájuk kivetett községi közmunkának felerészét a tör­vényhatósági bizottság által egyidejűleg megállapított alábbi váltságárakkal kész­pénzben megváltani kötelesek, önként érthetőleg jogukban áll, azonban köz­munka tartozásukat teljes egészében is készpénzben megváltani. 3. a törvényhatósági bizottság a községi közmunka váltságárát Békés­vármegye egész területén 1931. évre is a múlt évihez hasonlóan a következő- képen állapítja meg: a. 1. (egy) kézinapszám váltságára 2 (kettő) pengő, b. i. (egy) igásnapszám váltságára 7 (hét) pengő. Megállapítja a törvényhatósági bizott­ság, hogy a váltságáraknak legalább is a fenti mérvben való megállapítása a költség­vetés realitásának érdekében feltétlenül szükséges és indokolt nemcsak azért, mert enélkül a törvényhatóság a tervbe vett és felette szükséges munkálatok költségeit nem tudná biztosítani, hanem azért is, mert a fenti váltságárak még mindig mélyen alatta vannak azoknak a napszámbéreknek, amelyeket a törvény- hatóság fizet a közúti munkálatokkal kapcsolatban alkalmazott napszámosok­nak és fuvarosoknak. Ezekre való tekintettel nyomatéko­san kéri a törvényhatóság a kereskede­lemügyi miniszter úrtól a közmunka váltságárak fenti mérvben történt meg­állapításának jóváhagyását. 4. Határozatilag javaslatot tesz a törvényhatósági bizottság a kereskede­lemügyi miniszter úrhoz, hogy a köz­ségi közmunkának a törvényhatósági közút alap és a községek közötti meg­osztása 1931. évre is olyképen rendel­tessék el, mint, ahogy az előző évekre el volt rendelve, nevezetesen, hogy a ki­vetett közmunkából behajthatatlanság, vagy egyéb okok miatt be nem folyó közmunka tartozások levonása után tény­leg befolyó (természetbeni és készpénz- beni) közmunka bevételből a községek kötelesek legyenek a törvényhatóság ré­szére átengedni és annak közúti alap­jába beszállítani a géperejű jármüvek után befolyó községi közmunkát 100 százalékban, tehát teljes egészében, a kézi és igás közmunkának pedig 70 (hetven) százalékát, mig az utóbbinak fenmaradó 30 (harminc) százalékát a községek saját útjaiknak fentartására le­gyenek jogosultak visszatartani és for­dítani. 5. Kimondja a törvényhatósági bizott­ság, hogy valamely község által természet­beni közmunka csak akkor bocsájtható a közúti alap rendelkezésére, ha a köte­lező és önkéntes közmunka megváltá­sokból befolyó készpénz együttesen sem fedezné teljes egészében a közúti alap 70 százalékos részesedését. Ezzel kapcsolatban határozatilag ki­mondja a törvényhatóság azt is, hogy, amennyiben a közúti alap, az előző pont szerint természetbeni közmunkát is kény­telen lenne igénybe venni, az esetben a 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom