Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1931. január-december (34. évfolyam, 1-55. szám)

1931-01-10 / 1. szám

vármegye alispánja által az államépité- szeti hivatal javaslatára rendeletileg álla- pitandók meg azok a szakmány munka teljesítmények, amelyeket a közmunkára kötelezett egyének a különböző munkanemekből és szállításokból egy-egy kézi, illetve igás közmunka napszám fejében teljesíteni tartoznak.

6. A törvényhatósági bizottság az 1931 évre az útadó kulcsot az előző évre vonatkozóan miniszterileg megállapított 14 százalékban irányozta elő és fogadja el, mert nem akarja a gazdasági válság miatt amúgy is szenvedő lakosságnak terheit emelni.

7. A községek amúgy is súlyos terheire való tekintettel kimondja a törvény- hatósági bizottság, hogy, bár a közúti költségvetés mikénti egybeállítása tárgyában folyó évben kiadott 136.223—1929. K. M. sz. kereskedelemügyi miniszteri körrendeletben is hivatkozott törvényes rendelkezés alapján a vicinális utak fenntartásához az érdekelt községekre a köz- munkaváltságon és útadón felül még külön készpénzbeni hozzájárulás is kiróható lenne, a törvényhatóság ezzel a felhatalmazással ezidőszerint még sem él és külön készpénzbeni hozzájárulást a községekre nem ró ki.

8. Tudomásul veszi a törvényhatósági bizottság, hogy a bekötő utak 1930—1932. évekre előirányzott prog- rammja 1931-ben nem folytatható. A megkezdett munkák folytathatók és befejez- hetők, de újabb munkák meg nem kezdhetők. A munkák költségeiből csak egy- harmad rész hárulna a törvényhatóságra, ezzel szemben a törvényhatóságnak kellett 3 útépítés költségeit készpénz fizetéssel fedezni 2 útépítésnél a maka- dam rendszer szerinti költségeket készpénzzel s a beton ut építési több költségét pedig a makadam ut fentartási költségeinek számbavételével részletfizetésre elvállalni.

Azt a teljes összeget tehát, amibe

a bekötő utak makadam rendszerszerint kerültek, vagy kerülnének, a törvényhatóság 1931. évvel teljesen kifizeti. Az állami egyharmad hozzájárulás évi 60.000 pengő összege, a 74 km. 3.0 m. széles makadam ut építési költségeinek egy- harmada gyanánt kalkulálható 640.000 pengő tőkének amortizációját nem képes fedezni. A községek által elvállalt másik harmad hozzájárulás pedig egyáltalában nem folyik be. A törvényhatóság ily körülmények közt kénytelen volna ugyan, de nem képes előlegezni, oly további útépítési költségeket, melyek visszatérítése legalább is bizonytalan, de mindenesetre lassú s ezért az épitési program rn folytatólagos megvalósítását a pénzügyi helyzet megjavulása után kezdheti csak meg. Ilyen javulást jelentene egyrészt, ha a kormány a fenti jelzett egyharmad hozzájárulási összeget nem amortizációs részletekben, hanem tőkében bocsátaná a törvényhatóság rendelkezésére, másrészt ha intézményesen mód nyujtatnék arra, hogy a hozzájárulásra kötelezett községek a rájuk eső hányadot, akár külön kölcsön- müvelettel, akár pedig a vármegyei kölcsön szolgálat megfelelő részének névleges átvállalásával térítenék vissza a törvényhatóságnak.

9. A fentiekben* meghozott határozatoknak indokai a költségelőirányzatban is részletesen fel lévén sorolva, azoknak további külön indokolására szükség nincs és pedig annál kevésbbé, mivel egyrészt a most meghozott határozatok és megállapítások az érvényben álló törvényes rendelkezéseknek mindenben megfelelnek, másrészt pedig, mivel azok nélkül az előirányzott tényleg szükséges munkák, szállítások és beszerzések, ezek között a 602—1929. bgy. sz. határozattal megállapított 4 éves utépitési programmból az első (1930.) évben végrehajtandó útépítéseknek épitési költségei nem biztosíthatók.

Mindezek után felhivja a törvény4