Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)
1929-11-14 / 49. szám
— 525 tóságod még itt, ebben a vármegyében nem vehetett részt és irányitó kívánságait, melyeket meggyőződésem szerint a vármegye közönsége szívesen vétt és kevés kivételtől eltekintve, túlnyomó részben készséggel követett volna, Méltóságodnak nem állott módjában közölni. Mint a szobrásznak rendelkezésére áll nehéz müve megalkotásához az anyag, azon- képen Méltóságod is megkapja azt, de élettelen helyett élőt, gondolkozó, cselekvő anyagot, melyet módjában lesz széleskörű köz- igazgatási tudásával, nagy gyakorlati tapasztalataival, bölcsességből fakadó megértéssel irányítani, formálni. Ezen munkájában jóindulattal fog találkozni, mert ebben a vármegyében, annak közönsége a becsületes, a köz javára legjobb meggyőződés szerint teljesített munkát mindig megbecsülte, mely becsülés alkalmas kifejleszteni azt az együttérzést, ami egy ilyen nagy testület munkaképessegének egyik szükséges feltétele. Az uj törvényhatóságban, a régivel szembon eltérő nézetek lehetnek és lesznek is képviselve, de ez nem lehet oka annak, hogy a közigazgatás életében zökkenés, vagy visszafejlődés álljon be, mert egybekapcsol mindenkit a közös hazafias kötelességteljesi- tés tudata által megkövetelt munka szere- tete. Ez lesz a jövő fejlődés, az idők múlása által követelt haladó szellem biztosítéka, ez fogja megadni a szebb jövőbe vetett hit érzését és párosulva a nemzeti gondolathoz való törhetetlen ragaszkodás érzésével, meg fogja teremteni a vármegyéjük és hazájuk javára törekvő igaz magyar embereknek, minden vármegyei és a legnagyobb célok eléréséhez feltétlenül szükséges szolidaritását. Mindannyiunknak, kicsinek és nagynak, szegénynek, gazdagnak csak fájó emlékezéssel lehet visszatekinteni a múltra, annak minden szép emlékére, amikor magunknak mondhattunk egy egész, a természet által által eggyé forrasztott nagy és szép hazát és ez az emlékezés követeli meg tőlünk, a minden pártoskodástól, viszálykodástól ment, kitartó és céltudatos munkát, mert tudnunk kell, hogy a nemzet régi nagyságának visz- szaszerzéséhez ez az egy ut vezet. E vármegye közönsége a hazával szemben fennálló kötelezettségének mindig teljes tudatában volt, hiszen a mostani határvármegye akkor még az ország közepében feküdt, közelünkben dobbant szive, melyhez a vér rajtunk keresztül, belőlünk is áramlott, ürömé örömünk, fájdalma a mi fájdalmunk is volt és ha a mindennapi élet gondjaival szemben itt talán több az érdek és a közélet problémáival szemben nagyobb az érdektelenség annyira, [hogy az már-már közönynek tűnik fel, bizton mondhatom, hogy ez csak látszat, mert itt is emberek laknak, emberi tulajdonságokkal, akik érezni, szeretni tudnak és különbözni csak a megnyilvánulásban különböznek. Ma is tudja ennek a vármegyének közönsége kötelességeit, ápolja a hazafias érzést, bízik, hisz, remél a szebb jövőben, aminek elérésére fokozottan, verejtékezve dolgozik. Érjen bennünket a sorsnak bármily csapása, hitét, bizalmát és munkaszeretetét nem veszíti ez a közönség a jövőben sem. A magyar föld, rajta több, mint egy évezred óta élő lakosságát megtanította tűrni és a sors által reá mért megpróbáltatásokat megadással, de az igazságban, annak diadalában való törhetetlen hittel elviselni. Ezt a magyar földet, vármegyénket, annak minden rögét, melyhez szüléink emléke, a gyermekkor gondtalan örömei, a férfikor küzdelmei és a temetőkben szaporodó sírok fűznek, szeretjük, ezt a termet, mely mindenkor a becsületes, puritán közéleti felfogásnak volt fóruma, tiszteljük. Hisszük, hogy Méltóságod megismerve bennünket, osztozni fog a mi érzéseinkben és akit Kormányzó Urunk legmagasabb akarata állított vármegyénk élére, a mi vezetésünkkel bízott meg, vezérünk lesz, a minden magyar embernek egyaránt legfőbb vágyát képező jobb sorshoz vezető utón, az eddigi működése alatt mutatott munkaszeretetben, hit és bizalomban előljárva. Mi pedig csüggedetlentil, a létért való küzdelem mindennapi gondjain felülemelkedve, elszántsággal és jobb jövőbe vetett hittel fogjuk követni. Fogadja Méltóságod tiszteletteljes üdvözlésünket és azt a kívánságunkat, hogy nagy és felelősségteljes munkájának teljesítéséhez erőt adva, az Isten Méltóságodat sokáig éltesse. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a főispán mondta el székfoglaló beszédét. Mélyen tisztelt lörvényhatösági Közgyűlés ! Amikor 1927-ik évi julius 14-én Bihar- várinegye közönsége engem a főispáni székbe beiktatott, székfoglaló beszédemben kifejezést adtam annak, hogy akkor, amikor 23 évvel ezelőtt Szabolcsvármegye főispáni szé-
