Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1928. január-december (31. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-12 / 49. szám
414 — Sáss István dobozi lakos 1918. évben Doboz község elöljárósága által részére ki- áhitott cselédkönyvet ismeretlen helyen, módon és időben elvesztette. Megsemmisittetik. Papp Mária gádorosi lakos Gádoros község elöljárósága által 1926—87. sz. a. kiállított munkásigazolványát ismeretlen helyen és módon elvesztette. Megsemmisittetik. Vármegyei közérdekű hirek. A vármegye hőségeinek jövő évi köiíségvelését a vármegye alispánja a törvényben kitűzött időre, a várm. számvevőség utján felülbírálta. A felülvizsgálat eredménye szerint megállapítható, hogy a vármegyében, Gyula városát kivéve, minden községnél be lehetett tartani az 50%-os pótadót. Az igaz, hogy ez 12 községnél csak úgy volt lehetséges, hogy a vármegye alispánja azok részére a községi alkalmazottak fizetési alapjából kisebb-nagyobb segélyeket adott. A folyó évre 9 község 52.000 pengő segélyt kapott, a jövő évre azonban 12 község segélye már 118.000 pengőt tesz ki. Köztudott dolog az is, hogy az ország községei az ország megcsonkítása következtében milyen óriási nehézségekkel tudják háztartási szükségleteiket kielégíteni. Ennek a kérdésnek megnyugtató megoldása a felsőbb hatóságot is már évek óta foglalkoztatja, de a folyton kilátásba helyezett törvény- javaslat nem akar megszületni. Békésvármegye az országban, mint sok más tekintetben is, e téren is a legelsők közé tartozik, mert amint fentebb már említettük, a községekben sehol sem nagyobb a pótadó 50%- nál, dacára annak, hogy a legtöbb község beruházásokra, különösen iskolaépítkezésekre nagy összegű kölcsönöket vett fel, amelyeknek kamat és törlesztési részletei igen súlyosan terhelik a községek költségvetését. Ennek a jelentőségét csak úgy lehet értékelni, ha tudjuk azt a tényleges helyzetet, amely szerint a csonka országnak mintegy 3500 községéből legalább a felének, 100 — 400% os a községi pótadója. A belügyminiszter a községi háztartások rendezését célzó törvényjavaslat megalkotásához folyton újabb és újabb kimutatásokat kíván be a vármegyétől. A vármegye alispánja most terjesztett fel egy összesített kimutatást a községek kiadásairól és bevételeiről, amelyből felette érdekes és tanulságos képet lehet alkotni arról, hogy az egyes községek különböző célokra mit költenek, mi a jövedelmük, mennyi a pótadóval fedezendő hiányuk, mennyi az állami adójuk, amely után a pótadót kivethetik. Természetesen ezen adatokat községenként nem közölhetjük, hanem a két rendezett tanácsú várost kivéve, az összes községekre nézve a fenti adatokat végösszegükben az alábbiakban ismertetjük ; megjegyezvén, hogy a zárjelben foglaltak a múlt évi adatokat tüntetik fel. A vármegye 28 községében a jövő 1929. évre megállapított költségvetések szerint az összes bevétel 4,711.000 P (4,385.000 P), a kiadás 6,215.000 P (5,836.000 P), ezek szerint a pótadóval fedezendő hiány 1,504.000 P (1,454.000 P). Ezen hiány fedezetére az állami adók együttes összege 3,043.000 P (2,992.000 P) alapján kivetendő pótadó szolgál. A községek igazgatási költsége 2,174.000 P (1,895.000 P), tűzrendészed kiadása 349.000 P (310.000 P), közegészségügyi és állategészségügyi kiadása 286.000 P (378.000 P), itt tehát lényeges csökkenés mutatkozik- Tanügyi és testnevelési kiadás 583.000 P (527.000 P), közművelődési és egyházi kiadás 64.000 P (69.090 P), tehát itt is csökkenés mutatkozik, szegényügyi és népjóléti kiadás 128.000 P (118.000 P), közlekedési kiadás 448.000 P (683.000 P) itt is feltűnően nagy a csökkenés, vagyonigazga- tási kiadások 644.000 P (696.000 P), rendkívüli kiadások 911.000 P (369.000 P). Ennél a rovatnál az óriási emelkedést a felvett kölcsönök kamat és törlesztési részletei teszik ki. Igen tekintélyes a községeket terhelő kiadások között az az összeg, amelyet a községeknek be kell fizetni vármegyei hozzájárulás (pótadó) címén a vármegyei kiadásokhoz. Az 1929. évben ez a teher 521.000 pengőt tesz ki (443.000 P).
