Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-13 / 2. szám
8 időn keresztül igen erősen veszélyeztette, úgy hogy Vésztő község napokon keresztül a teljes elöntés és elpusztulás veszélyének volt kitéve. Súlyos gondot okozott a két község lakosságának pánikszerű félelme és az abból folyó, de lélektanilag megindokolható egyéni akció, melyek a község veszedelmének elhárítása érdekében a gátak átvágására irányultak. Amig tehát egyfelől az árvízveszély ellen minden erő igénybe veendő volt, másfelől meg kellett küzdeni a két község lakosságának egymással szemben indokolatlanul érzett érdekellentétjével és abból folyóan a közmunkaerő foglalkoztatásának nehézségével. A veszedelmek percről- percre történt fokozódása következtáben, mintegy 30 km. szakaszon kellett a gátakat védelemmel és megfelelő rendintézkedésekkel biztosítani. A terv itt az volt, hogy a Sebes-Körös leapadásának pillanatában a bal part védő- gátját kivágják és ezen keresztül fog a Sebes- és Holt-Körös között elterülő vízmennyiség levezetést nyerni és addig a község minden eszközzel védelmeztetni fog. A helyzetnek folytonos rosszabbodása következtében annák a kényszermegoldásnak a szükségessége is fennforgóit, hogy a Holt-Körös meder baloldali védőgátja átvágatnék és a szorongatott község ily módon mentesittetnék, a szinte elháríthatatlannak látszott nyomás alól. Eme kényszermegoldás végrehajtására azonban csak akkor került volna sor, ha Vésztő község megmentésére minden egyéb eszköz hiábavalónak bizonyul. A kényszer-rendszabályok alkalmazása ugyanis azzal a sajnálatos következménnyel járt volna, hogy a Fekete-Körös és Holt-Körös között fekvő ármentes területből mintegy 40 — 50.000 kát. hold terület került volna újabban viz alá, érthető tehát, hogy dr. Kovacsics Dezső várni, főispán, aki úgy Békés-, mint Biharvármegye területére december 26-án miniszteri biztossá, majd 29-én árvédelmi kormánybiztossá neveztetett ki, az idevonatkozó rendelkezést csakis Bekker miniszteri tanácsos és Horémusz gyulai folyammérnöki hivatali főnök meghallgatása és egyetértő véleménye alapján, bármennyire nehezére esett volna is az, adta volna ki. Erre a végső eszközre azonban ezideig nem volt és előreláthatóan ezentúl sem lesz szükség. Vésztőre nézve a rendkívül veszedelmes áremelkedés oka abban volt, hogy Okány és Komádi községek néhány méterrel magasabban fekszenek, mint Vésztő és ezenfelül az elhelyezkedési terület torkolatkörüli része szintén magasabban van. A sebes-körösi komádii gátszakadás megszüntetése érdekében száz utászkatona dolgozott napokon át megfeszített erővel és elismerésre méltó ^hozzáértéssel és kötelességtudással. A gátszakadás ideiglenes betömésének megtörténte után a kormánybiztos a helyszínének megtekintése alapján elrendelte a védőmü megerősítését és az átszakadt gátrésznek állandó védgáttal való pótlását, amely utóbbi munkálat folyamatban van és rövid időn belül végre fog hajtatni. Minthogy a Sebes-Körös erős apadása lehetővé tette az elöntött területekről a viz levezetését, ezért a Fokközi hídnál és egyéb helyeken erre a célra négy bevágás készült el, amelyeken az ár 8 m. .szélességben másodpercenként kb. 50 köbméter vízmennyiséggel ömlik vissza a mederbe A zsilipeknél a szorító zsilipek gátjainak átvágásával azok áteresztő képessége jelentékenyen fokozódott. Vésztő község belterületéből az ár a Holt-Körösön túl fekvő kisebb részt öntötte el, de ezáltal is óriási károkat okozott, mert az ott épült házak (köztük a munkásházak) túlnyomó része összedült. Az elárasztott területen mintegy 500 lakóház és lakásul szolgáló tanyaépület van, melyek közül eddig több mint fele romba- dőlt, de az 1—4 méter árvizréteg miatt nincs remény arra, hogy a többi épület és tanya megmaradjon. A lakóházak közül a reform során kiosztott házhelyeken épült 80 ház, melyeknek, valamint 21 megyei munkásháznak és a vasúti hozzájáró ut melletti 15 háznak
