Hivatalos Közlemények, 1901. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-13 / 24. szám
- 180 — írásbeli intézkedésekre fentnrtott hely E végből a poczokirtó munkálatot a következőképen kell beosztani. Tavasz végén az aratásig azokon a helyeken irtjuk a poczkot, amely helyek szántás alá nem kerülnek. Ilyen helyek a legelők, a kaszálók, a herósek, a mindig fölszán- tatlanul maradó partok, töltések és az utmenti részek. Nyáron aratás után az irtást a szántás alá kerülő helyeken folytatjuk, tehát a feltört tarlóban ; a cséplés után pedig a kazlak és a nyomtató, vagy cséplő szérűk helyein. Védekezés a föl nem szántott területen. Ez a védekezés mai nap csak a hohenheimi egérfogókkal történhetik, mert a mérgek alkalmazása egyrészt nehézkes, másrészt költséges. A hohenheimi fogó olcsó; száza tiz koronába kerül és kis gondozással, ha a fogó drótszerkezetót gyakrabban megolajozzuk, hogy a rozsda tönkre ne tegye, eltart évekig. (E fogó több nagyobb budapesti vásárüzletben kapható A pontos czimet folkérósro a Rovartani Állomás közli.) A sikeres védekezéshez kívánatos, hogy e fogóból a szükséges mennyiség minden perczben rendelkezésünkre álljon. Kisebb gazdának elég 50—60 darab belőle ; 500 — 600 holdra már 300—400 drb kell; ellenben 1000 holdon felül legalább 1000 fogó szükséges. De jó beosztással elég lehet az 8000—10000 holdra is Ahol a tavasz végén a lerágott fűről ószreveszszük, hogy a poczok letelepedett és már néhány szökőlyukat is túrt, ott azonnal ki kell irtani. Ez oknál fogva meg kell hagyni a mezőőröknek és a gazdasági cselédségnek, hogy a pocz- kokat mindig szemmel tartsák és mozgolódásukat a gazdájuknak bejelentsék. A poczokfogás pedig a következőképen történik. A poczokjárta hely valamennyi szökőlyukját és bejáróját be kell előzetesen tipratni, még pedig legjobban a déli órákban. Ez a betiprás azért szükséges, hogy megtudjuk, vájjon melyik lyukban él a poczok'? Mert amely lyuk másnap, a fogás idején, nyitva lesz, abban bizonyára van poczok. Az egérlyukak ezen betiprása felette gyorsítja a fogást, mert a fogót azután csak abban a lyukban alkalmazzuk, amelyben tényleg van poczok. A poczok bejáróiból egyszerre csak annyit tiprassunk be, hogy az másnap a délelőtti munkához elég legyen; másnap reggel, a fogás közben, a délutáni munkához tipratunk. Gondoskodjunk, hogy az irtandó területen a po- czoklyukak legalább fél nappal korábban betiprassanak. Amely poczokbejárót a munkás másnap kinyitva találja, abba mindegyikbe egy-egy megvetett fogót úgy illeszt be, hogy egyrészt a fogó karikáját a lyuk fala ne szorítsa, másrészt, hogy a poczok a fogó csöve mellett könnyű szerrel el ne osonjon, hanem kénytelen legyen a fogóba bele menni, a kötőfonalat elrágni, hogy aztán valóban hurokra kerülve, megfogódjék. Mikor a munkás valamennyi fogóját elhelyezte, vagy az összes nyitott poczokbejárót fogóval felszerelte, akkor fél óráig bántatlanul hagyja fogóit Ezt az idejét arra használja fel, hogy betiporja azokat az egérlyukakat, amelyekre délután kerül a fogás sora. Ha a fél óra elmúlt, akkor a munkás az elhelyezett fogókat elejétől végig megvizsgálja, hogy vájjon melyikben van már fogott poczok V Hogy melyik fogó fogott már, azt, ha a munkás a fogót jól illesztette be, a fogónak érintése nélkül is könnyen meg lehet látni Amely fogóban van poczok, annak fogókarikája kifelé áll. Az ilyen fogót a munkás kiszedi, a poczkot belőle óvatosan kidobja és ha még élne, megöli, farkát pedig levágja, hogy vele a fogás befejeztével gazdájának beszámoljon. Ha valamennyi fogóját végig nézte, akkor a felszabadult fogóit ismét felszereli, megveti, azaz a kiszabadult fogókarikát a csőbe szorítja s azt a cső oldalrésén át megköti, s azután a soron lévő poczoklikba beilleszti. Ha csak kis területen, vagy csak kevés szánni fogóval dolgozik (pl. 50-60 drbbal), akkor e fogók elhelyezése után megint vár, s azon közben folytatja a délután irtandó terület betiprását. De ha 120—150 fogóval dolgozik (és ügyes, betanult munkás pedig többel is bánhatik el), akkor rendesen úgy lesz a dolog, hogy mindig csak a fogóit kell bejárnia, mert olyan gyorsan halad a fogás. így eljárva, a területhez mórt számú munkás addig folytatja a fogást, mig a poczkot ki nem irtja. Ha az egyik poczoktanyával kész, akkor hozzáfog a másikhoz. Ezt a hohenheimi fogót azonban nemcsak a nyáron, hanem pl. a herések- ben, a luezernásokban és az őszi vetésekben bármikor is használhatjuk. Védekezés az aratás után. Ha a poczok nyáron a gabonába húzódott, onnan csak a tarló feltörésekor irtható ki A poczok nem mélyen fészkel, hanem csak 18—25 czentire a föld színe alatt. Azért tehát a poczoklepte tarlón nem szabad beérnünk az egyszerű tarlóhántással, hanem fel is kell azt szántani, hogy az eke a poczkokat mind felvesse, s hogy azokat az ekét követő munkás ujjnyi vastag vesszőből kötött egérverő-nyalábbal agyonverhesse. Ha a tarlóhántás a gyom miatt el nem maradhat, akkor a poczok irtása miatt úgy kell segíteni a bajon, hogy az előbb sekélyen lebuktatott tarló kizöldülése után felszántjuk s a poczkokat agyonverjük. Általában valahányszor a földet az eke járja, rajta kell lenni, hogy az ekétől felvetett poczkot agyonveressük. Ez a poezokirtás a legolcsóbb és a legjobb. A poezokirtást úgy is lehet végrehajtani, hogy a poczoklepte területnek eleinte csak 3/4-ed részét szántjuk fel és a negyedik negyedet, vagy esetleg még az ennél is kisebb részt (legjobban a felszántás alá kerülő terület közepe táján), vagy egy hétig felszántatlanul hagyjuk, hogy a poczok a szántásról, a fel nem szántott területre húzódjék, ahol aztán a szántáskor szintén agyonveretjük. Poezokirtás a cséplés bevégeztével. Ha a cséplés bovógződött és a tarlót feltörték, a poczok nagy része a csóplőhelyeken maradó szalma- és törekkazlakba szorul, ahol kitelelve, tavaszszal megint szanaszét vándorol. A poezoknak ezt a t
