Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-16 / 11. szám

- 5 10. §. Vármegyékben az alispán, törvényhatósági városokban a tanács tartozik folyó évi márczius hó 31-ig hozzám jelentést tenni arról, hogy a jelen körrendeletét a törvényhatóság területén szokott módon a lelkiterjedtebben kihirdette és ennek szigorú végrehajtását elrendelte.

Köteles továbbá az alispán, illetőleg a tanács minden óv október hó végéig hozzám bejelenteni, hogy a törvényhatóság területén mely város vagy község területén van vértetü ? megtörtént-e az irtása, mily eredménynyel, s hány esetben indíttatott meg a mulasztók ellen a mezőrendőri kihágási eljárás ?

Elvárom a törvényhatóságoktól, hogy a fenyegető veszély nagyságát felismerve, annak elhárítására a legodaadóbb buzgalommal közremunkálnak s az ezen rendeletem végrehajtásában esetleg résztvevő szakközegeimet, valamint rendeletem végrehajtását ellenőrző központi tisztviselőimet eljárásukban minden irányban támogatják. — Kelt Budapesten, 1899. évi február hó 14-én. Darányi, s. k.

9679. . , ,

T899 IV 3" sz’ mm- rendelethez.

Útmutatás a vértetü keresésére, megismerésére és irtására.

Hogyan ismerjük meg a vértet üt?

A vértetü csak az almafát támadja meg; kivételesen és nagyon ritkán a körtefán, vagy a galagonyán is akad. Az almafának csak fás részein élős- ködik és pedig valamint a törzsön és annak ágain, úgy ezeknek az utóbbiaknak további elágazásain, a gallyon vesszőn és ennek véghajtásán is. Ha a fának fattyúhajtása van és ha e fán vértetü is él, akkor biztos,, hogy ez a rovar a fattyúhajtáson is bővében lesz. Rendesen a fa sebes részein fordul elő, tehát azokon a sebhelyeken, a melyek akár metszés, akár törés, vagy esetleg jégeső következtében is keletkeztek. Az ilyen hely azután forradá- sos lesz és olyan dudorodás látható rajta, a melyet legtöbb kertészember »rák«-nak szokott nevezni. A hol a vértetü letelepedett, ott azt a helyet saját- szerű hófehérszinü gyapjas váladékával majdnem egészen betakarja. Legjobban látható ez a váladék tavaszszal május és junius hónapokban, valamint szeptember havában is néha, a mikor az kivált az elálló ágakról és gallyakról valóságos kis pelyhek alakjában csüng lefelé. Nyár derekán ez a gyapjas váladék már csekélyebb mennyiségű és télen alig van, bár a sebhely fölszinén kisebb mennyiségben még akkor is látható. Télen a vértetütől okozott seb kékes-hamvasnak fog látszani, de fehéres színe akkor is kirívó lesz. Ezek a vértetüfoltok túlnyomó részben a fa szélvédte oldalán, valamint a fa elálló ágainak földfelé tekintő részén lelhetők meg. Az almafa levelén, vagy a fatörzsnek sima és teljesen ép kérgén vértetü soha nincs.

A faiskolában, vagy hol a vértetves fák igen gyéren állanak és gyér a koronájuk is, akadhat a vértetü a föld alatt is és pedig úgy a gyökér nyakán, valamint a mélyebben fekvő oldalgyökereken is.

Ha nyáron a vértetves foltról a fehér váladékot kissé lefújjuk vagy lehorzsoljuk, akkor alatta a kártevő rovart, a vértetüt, tömeges mennyiségben találjuk meg, mert a vértetü ez alatt a fehér váladéka alatt ól és pedig nem egyenként, hanem kisebb folton száz-, nagyobb folton pedig ezerszámra. Az itt élősködő vértetü nyár derekáig hamvas szinü.

Hogy biztosan meggyőződjünk arról, vájjon ezen kisebb vagy nagyobb tömegű fehér váladék alatt tanyázó tetü valóban vértetü-e, nem kell egyebet tenni, mint azt szétnyomni. Ha vérszinü nedv ömlik ki belőle, akkor biztosak lehetünk, hogy vér- tetüvel van dolgunk.

Miért veszedelmes a vértetü?

A vértetü az almafára nemcsak azért veszedelmes, mert sebein állandóan tanyázik és megakadályoz! a azok teljes behegedését, hanem azért is, mert ha igen elszaporodik, akkor felvándorol az ágak felsőbb részeire, a vesszőkre és hajtásokra, azokat megszurja s erre a vessző vagy hajtás héja a tömeges vértetü szúrása következtében vagy megreped, vagy ha nem repedne meg, akkor ezen a helyen egy hisebb dudorodás nő. Ez a dudorodás később azután elhal és kiszáradhat még a nyár folyamán, de a jövő tavaszig mindenesetre elhal s akkor úgy ezeken a dudorodásokon, valamint a repedés helyén is, a vértetü még nagyobb tömegben telepszik le s a támadást még nagyobb erővel folytatja. Az igy megtámadott gally és ág, habár félig- meddig életben marad is, tele van dudorodásokkal és soha be nem forradó sebekkel, melyekben a vértetü tanyázik. Az ilyen sebhelyek addig, inig a fa életben van, évről-évre nagyobbodnak, növekednek és ökölnyi nagyságot is érhetnek el. Az igy tönkretett vessző, gally és ág azután télen részint a fagytól, részint az ólmos (ónos) esőtől könnyén tönkremegy és a vértetütől megtámadott almafa 5—6 évi kínlódás után rendszerint elpusztul. — Megtörténik ugyan az is, hogy az erősebb, nagyobb fa nem pusztul el egészen a vértetü támadásai folytán, de az akkor nyomorában nem fog többé teremni.

Hogyan védekezzünk a vértetü ellen?

A vértetü ellen való védekezés megkezdésére legalkalmasabb ugyan a téli idő addig, a mig a fa meg nem lombosodik, de azért hozzá lehet és kell is fogni a védekezéshez azonnal, a mihelyest bizonyosak vagyunk abban, hogy almafánkat a vértetü bántja, tehát nyáron is.

Hogj- a vértetü irtására miért legalkalmasabb a téli idő, annak két oka van. Egyik oka az, hogy télen, mikor a fán nincs lomb, könnyebben kereshetjük föl és találhatjuk meg a vértetves foltokat; továbbá ilyenkor rendszerint egyéb munkánk kevesebb s igy több időt szánhatunk a vértetü irtására. A másik ok az, hogy télen nem szaporodik a vértetü ; holott nyáron már rohamosan gyarapodik és akkor nemcsak hogy szétmászhatik a maga erejéből is, de széthurczolják azt a madarak, a szél, valamint ruhájukon az azt irtó munkások is; végül azért is jó a téli irtás, mert akkor egy-egy helyen, a telelő helyén tehetjük tönkre a vértetüt.

Lássuk már most magát az irtást.

Ha a f a igen nagy mértékben meg van támadva a vértetütől, akkor első dolgunk legyen az, hogy az igen vértetves ágakat, gallyakat és fattyúhajtásokat, melyek a vértetüvel majdnem végig vannak borítva, vágjuk le és távolítsuk el olyan helyre, a hol azokat rögtön el lehessen égetni.