Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-16 / 11. szám

— 6

Ha valamennyi vértetves fáról az igen tönkre tett ágrészeket eltávolitottuk, következik a törzs és a megmaradt ágakon levő sebhelyek kitisztitása. Ez a petróleumnak szappanos vízzel való keverékével, u. n. petróleum-emulzióval történik. Ezt a petróleum-emulziót akként készítjük, hogy egy liter vízbe fölaprózunk 15 dekagramm közönséges mosószappant és azt fölforraljuk. Akkor hozzá öntünk két liter kissé langyos petróleumot. Az igy összeöntött petróleumot és fölforralt szappanos vizet azon me- legiben közönséges zurbolóval (lyukas fakanállal, habaróval) annyira jól és erősen összeverjük és kavarjuk, hogy az 8—15 perez múlva tejfölsürüségüvé váljék. A fákon lévő vértetves sebek hekenéséhez már most ezt a petróleum-emulziót használjuk, de nem tisztán, hanem úgy, hogy annak egy-egy részéhez 4 - 5 rész tiszta (kissé langyos) vizet veszünk és e kettőt egymással jól összekeverjük. A bekenés kézi ecsettel (pemzlivel, pamacscsal) történik úgy, hogy ezzel, amennyire csak lehet, egyszerre az egész sebet fogjuk föl és borítsuk be, hogy igy a vértetü a sebből a földre ne hullhasson.

Használhatunk a petróleum-emulzió helyett a fák vértetves sebeinek takarításához bármely növényi olajat, (repeze- és faolajat, terpentin-olajat), halzsirt, disznózsírt, sőt még fagygyút is, ha az annyira puha, hogy a sebre még tél idején is fölkenhető. Az ilyen hig zsiradék szintén megöli a rovart és légmentesen elzárja a sebet. — Minthogy azonban ezek az anyagok a petróleum-emulziónál drágábbak, azokat csak egy-két fánál lehet alkalmazni.

Hogy ha a fák valamennyi vértetves sebének tisztításával készek vagyunk, akkor követkeik, hogy a már petróleum- emulzióval, vagy egyébb zsiradékkal megtisztított sebeket akár fatapasszal, akár arra a czélra külön készített kátránnyal bevonjuk, hogy oda vértetü többé újból le ne telepedhessék. A sebek bevonásához használt anyagnak olyannak kell lennie, hogy azt egyrészt az eső le ne moshassa, másrészt, hogy az a fát ne bántsa. Ilyen fatapasz lehet az u. n. oltóviasz is, de jobb, ha azt kátrányból olyan módon készítjük, hogy egy vas- vagy cserépedényt 2/.,-nyira bármiféle kátránnyal megtöltünk s azt szabadban, nyílt tiiz fölött addig melegítjük, mig jól meg nem sűrűsödik. E melegítésnek az a czélja, hogy igy elpárologhassanak a kátrányból azok az alkotó, vagy benne rejlő részek, a melyek a fára nézve esetleg romboló hatással bírnának. Az igy előkészített kátránnyal azután bevonjuk a sebet úgy, a kátrány annak felszínét, mint igen vékony réteg, teljesen védje.

A seb eme bevonását semmi esetre sem szabad elmulasztani, mert aki azt elmulasztja, az el legyen készülve arra, hogy abban a sebben, a melyből, a vértetüt ő maga kiölte, két hét múlva ismét újabb és nagyobb vértetü foltot fog találni.

A vértetü ugyanis — bármilyen kicsi — mégis szerfelett szapora rovarfaj! Evenként 12—14 ivadéka van s egy-egy vértetünek 30—100, sőt 120 utóda lehet és pedig mind nőstény, mely Ilimet nem ismer, hanem párzás nélkül — folytonosan eleveneket szül, még pedig úgy, hogy a ma született vértetü 12 nap múlva maga is újra szaporít.

Ez az óriási és gyors szaporodása teszi a vér- tetűt a fák veszélyes ellenségévé és az teszi kötelességünkké azt is, hogy a vértetves fáinkat többször tisztogassuk végig. Nem szabad tehát azt hinnünk, hogy a sebhelyeknek kátránnyal való bekené- sével munkánknak már végére értünk. Ez végzetes hiba lenne, mert a munka javarésze, habár az már könnyeb lesz, csak ezután következik.

Egy hét múlva az irtás után ugyanis újból végig kell vizsgálnunk a megtisztított fákat s a hol újabb vértetü folt van, azt most is úgy kell irtani, mint az első esetben. Ezen tisztogatást azután any- nyiszor ismételjük, mig a vértetü fánkról végleg ki nem pusztul. Az első évi irtás tehát sok munkával jár ugyan, de ne feledjük azt, hogy ha ez a munkánk alapos volt, akkor egy, vagy legkésőbben két évi munkával teljesen kiirtjuk a tetüt: de ha munkánk csak kapkodás és felületes volt, akkor tiz év múlva is nyakunkon lesz a vértetü.

Vigyázni kell különösen arra, hogy vájjon a vértetü nem mutatkozik-e már a hajtások hegyein, a fattyúhajtásokon (koronában és a tő alján), vagy a hajtások szemein is. Igaz, hogy magasabb fáknál ez utóbbi dolog nehéz, mert az ember szeme olyan messzire nem lát el; de ne feledjük el, hogy ha a törzs, és rajta az esetleg előtörő fattyúhajtások tiszták, valamint hogy ha a koronának az a része is tiszta, a melyet alulról megvizsgálhattunk: akkor föl- tétlezhetjük, hogy a fa tiszta és munkánk sikerült! De ez még ne nyugtasson meg bennünket végleg, hanem állandó teendőnk azután is az legyen, hogy a fákat vértetü dolgában mindig a legéberebb figyelemmel kisérjük s a hol a vértetünek csak valami nyoma akad, hogy azt rögtön és már csirájában fojtsuk el.

Igen vértetves és öreg fát legjobb teljesen kivágni és elégetni, hogy helyére azután uj és egészséges fát ültethessünk. Ha a fa törzse azonban még jó, vagy a fa még általában fiatal, akkor nem kell az egész fát kiirtani, hanem csak a korona ágait kell levágni s a kororát ilyen módon kell felújítani. Ez a koronafelujitás természetesen leginkább a tavaszi fakadás idejéig végezhető. As igy felújított fák törzse azonban szintén alaposan megtisztítandó a vértesektől.

Uj fák, továbbá oltó- és szemsővesszők beszerzésénél vigyázzunk, hogy azok vértetvesek ne legyenek, vagy vértetves helyről ne származzanak. Az idegenből hozatott fácskát tanácsos az ültetés előtt jól bemeszelni és az ültetés úján folyton szemmel kisérni, hogy nincs-e rajta valami gyanús folt V Ha vértetüt találunk a hozatott néhány fácskán és vidékünk e rovartól még mentes, szedjük inkább ki e néhány fát és égessük el, nehogy ezekről a tetii vidékünkön elterjedhessen.

Vértetves fáról oltóvesszőt vagy szemzőhajtást szaporitáthoz használni egyáltalán nem tanácsos. A szemzővesszőn ugyanis nagyon nehéz a vértetü parányi foltjait meglátni.

Yértetves vidéken sohasem szabad a fán — és pedig valamint a gyümölcsösban, úgy a faiskolában — semmiféle sebet sem nyitva hagyni, hanem rögtön be kell azt tapasztani, hogy oda a vértetü le ne telepedhessék. Eszerint úgy a metszés, mint az