Békés Megyei Hírlap, 2007. december (62. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-24 / 299. szám

19 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KARÁCSONY A pénz fele megvan Páti műtétéhez, kutyás terápiával gyógyul addig is Petyus nem adja fel, lábra áll baleset A kisfiú családja hiszi, hogy egyszer vége lesz a megpróbáltatásoknak A tízéves békéscsabai kislány, Ale Patrícia nyár óta jár család­jával a Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klub gyakorló- pályájára. A kislány segítőku­tyája, Gini is velük tart az edzé­sekre. Patrícia segítséggel tud csak járni és beszéde is nehe­zen érthető. Oxigénhiányos ál­lapotban született. Szülei őssejtbeültetéstől remélnek számára gyógyulást. Úgy gon­dolták, addig is jó hatással lesz rá az agilityzés Ginivei, a belga ■ Patrícia családjá­nak sokat segített a pénzadomány, a kupakok gyűjtése. juhásszal. Érdemes lesz lábra állni, követni a kutyát, beszélni hozzá. Patrícia állapota való­ban javult - mondja Alt Sán­dor, a klub elnöke. A kislányt azóta igazi klubtaggá fogadták a gyulai agilitysek. Sőt, már há­rom bemutatón is szerepelt a csapatban, az egyik kutyás Télapó-ünnepség volt a békés­csabai Degré utcai, halmozot­tan fogyatékos gyerekek intéz­ményében. Advent első vasár­napján a gyulai agilitysek ado­mányokat gyűjtöttek számára a műtéthez. - Patinák lelki se­gítséget nyújtott a kutyás terá­pia, beszéde is javul - mondja édesanyja, Aléné Kucsera Andrea. ■ Sz. M. Patrícia, édesapja és Glni edzésben. A kilencéves gyulai kisfi­únak minden oka meg­lenne arra, hogy ne mo­solyogjon. Ficzere Péter­nek, szülei Petyusának azonban nem lehet olyan könnyen elvenni a jó­kedvét, pedig két éve nem tud a lábára állni. Szőke Margit Nem mindennapi baleset tör­tént Petyussal, rádőlt egy sírkő. 2005. október 16-án, vasárnap délután kiment az édesapjával a gyulai Szentháromság temető­be, hogy halottak napjára rend­be tegyék a dédnagymama sír­ját, amikor a szomszédos sírkő ráborult. Édesapja azonnal a szerencsére nem messze levő megyei kórházba vitte, ahol a fájdalomambulancián megmű­tötték. Petyus szülei azóta is úgy gondolnak a műtétet végző dr. Molnár Istvánra, mint fiuk meg- mentőjére. Kérték, ő szedje ki Petyus kijevi műtété után a var­ratokat először és másodjára is. Gyuláról Petyust az életmen­tő műtét után a szegedi gyer­mekklinikára vitték, ahol ismét megműtötték. Sajnos, nem vet­ték észre időben a vérömlenyt, amit azonnal el kellett volna tá­volítani, hogy ne nyomja a ge­rincidegeket. Petyus lábai nem mozdultak meg azóta sem. — Már érzi az egyik talpát — mondta a jó hírt karácsony előtt Petyus édesanyja, Ficzere Péterné, Erika. A szegedi műtét után budapesti rehabilitáció kezdődött, majd mivel gyógyu­lás nem mutatkozott, a család kijevi őssejtbeültetésben kez­dett reménykedni. Alapítványi gyűjtésből, a gyulaiak, a helybe­li vállalkozók támogatásával ki­jutottak Kijevbe. Petyus arany­szállal tért haza. Ez vezeti a kí­vülről, egy készülék segítségé­vel leadott jelet a gerinchez. A készüléket Petyus kezeli. A ke­rekes székből azonban nem állt fel. Októberben ismét visszatér­tek Kijevbe, Petyus másik aranyszálat kapott. A pénzt dr. Perjési Klára polgármester adta főként, a többit a máltai lovagok. A talp mostani bizsergéséhez ki tudja, mi kellett. Az aranyszál? A gyógytornász segítsége? A tö­retlen hit a gyógyulásban? A nem gyógyszernek minősülő fo­Dr. Molnár István, az életmentő orvos gyerekei, Ági és Pisti karácsonyi ajándékkal lepték meg Petyust. Gyula, Szeged, Budapest, Kiiev és talán Souron is a gyógyulás állomása Végül is a kijevi professzor 2006 decemberében nem az őssejtbeültetést, hanem az elektromos stimulálót javasol­ta Petyus lábának megmozdí- tásához. A kisfiú veleszületett optimizmusa mellett édesany­ja, Erika nagyon figyel kedély­állapotára. Másodjára azért mentek Kijevbe, mert az aranyszál vége behegesedett, nem vezette eléggé az elektro­mos ingereket. Erika határo­zottan tudja, hogy harmadjá­ra Kijevbe a szerkezet kivétele miatt mennek. Az orvos is így búcsúzott. Azt mondta, a tudo­mány mai állása szerint járt el, a másik esély föntről jön. Erika biztos benne, hogy négy­öt év múlva fiuk járni fog. Most azt tervezi, hogy Sopron­ba kellene elmenni a híressé vált orvosi kezeléssorozatra, de sokba kerül Úgy tudja, az agy felől közelítik meg az idegpályákat. Ők is megpró­bálnák, ha telne rá. lyadék, amit a kisfiú kortyolgat? Az otthon kapott lelki támasz? Bármi legyen, csak segítsen - gondolja a család. Dr. Molnár Ist­ván, a fájdalomambulancia veze­tője is azon a véleményen van, hogy a család mindent igyekszik megtenni a gyógyulásért. Az or­vos 17 éve gyógyít, de neki is emlékezetes Petyus esete. Oly­annyira, hogy mesélt otthon a kisfiúról és a gyerekei találkozni akartak vele. Petyust annak idején súlyos, életveszélyes sérülésekkel hoz­ták be a fájdalomambulanciára. Dr. Molnár István szerint a kis­fiú példaképe lehet minden gye­reknek, mert félig gyógyulva is nagy életkeddvel végzi feladata­it. Tanul, nem adja fel. A neheze most jön szülei, a maga számá­ra, mert úgy kell gyógyulnia, hogy hasznos felnőttként ve­hessen részt a társadalomban egészségkárosodása mellett is. Dr. Molnár Istvánék gyerme­kei ismét találkoztak Petyussal. Ajándékot hoztak neki kará­csonyra. A nyalánkság mellett- mert ebben a korban is édes a meglepetés -, hasznos torna­szereket hozott a „Jézuska” Petyusnak. Csuklóra, lábra te­hető súlypántokat, hátizom- erősítő szalagot, emelgetni való súlyzókat. - Vigyázni kell a testsúllyal, erősíteni az izmokat — mondja a jó tanácsokat az or­vos. A negyedikes Ági azt ma­gyarázza, hogy csodálja Petyus kitartását, akaraterejét, vidám­ságát, barátságosságát. A má­sodikos Pisti csodának tartja, hogy valaki ennyi megpróbálta­tás után ilyen vidám maradjon. Petyus a szélnél is sebeseb­ben száguld a kerekes székkel. Iskolába jár, kedvence a rajzo­lás. Otthon egész állatsereg igyekszik a kedvében járni. Kö­szöni, jól van - közli tömören Petyus érdeklődésünkre. Hozzá­teszi, mindkét lábát érzi. Sorolja Molnár doktor gyermekeinek a tengerimalacok neveit: Marga­réta, Panka, Rudi, Artúr, Lütyő. Kutyáik, macskáik is kergetik egymást a ház körül, szintén mindegyiknek neve van. A pa­pagáj, a két kacsa sem névtelen, Katuskának hívják a tyúkot, Teperkének a hörcsögöt. Nyunyi a Ids és a nagy nyúl. Csak a ha­laknak nincs neve a kerti tóban. Petyus, ha nagy lesz, kisállat-ke­reskedő szeretne lenni. Egy napig tart a karácsony amerika A kis Jézus helyett Santa viszi az ajándékot Maoriföldön ritkán esik hó édenkert Melegre vágyott, Új-Zélandon eszi a pulykát Mikulás-ünnepen Békéscsabán vett részt először Christopher Pultz. A 29 éves fiatalember ha­zájában a december hatodikai csomagosztás teljesen ismeret­len, sőt a tengerentúlon kará­csonykor sem a kis Jézus hozza az ajándékot. A Fulbright- ösztöndíjas amerikai nyelvta­nár a Rózsa Ferenc Gimnázium­ban tölti a 2007/8-as tanévet, míg Molnár László, a békéscsa­bai iskola pedagógusa New Yorkban, Brooklynban tanít. — Szeretném minél jobban megismerni a magyar kultú­rát, és amennyire csak tudom, elsajátítani a nyelvet. Ehhez azonban csak egyetlen év áll a rendelkezésemre, ennyi időre szól ugyanis az ösztöndíj - in­dokolta a vendégtanár döntését, Christopher Pultz ősszel érkezett Csabára. illetve azt is, hogy miért nem utazik haza, az Egyesült Álla­mokba az ünnepekre.- Karácsonykor evangélikus istentiszteleten veszek majd részt. Természetesen felhívom te­lefonon a családomat, a második napra pedig meginvitáltam né­hány tanítványomat. Süte­ményt készítünk, énekeket tanulunk, felelevenítjük a magyar és az amerikai ka­rácsonyi hagyományokat. Van néhány különbség: nálunk például csak egy­napos az ünnep, és az ajándékot sem a Jézuska, hanem Santa Claus hozza szentestéről karácsonyra Tadó éjszaka. ■ F. M. Skodájával indult élete nagy ka­landját valóra váltam az oroshá­zi Gaál Sándor 1986-ban. Gyer­mekkori álma volt, hogy egy­szer majd Amerikában élhes­sen. 1989-ben megállapodott, méghozzá Oregon államban, Portlandben telepedett le. - A karácsony felénk is nagy ün­nep, de hó nagyon ritkán esik. Ilyenkor Amerika egy nagy te­rülj, terül asztalkám, mert ren­geteg pulyka és amerikai pite kerül az ünnepi kínálatba. Ám az otthoni karácsonyt nem lehet pótolni, magyarnak születtem, nagyon hiányzik a Mennyből az angyal... - nosztalgiázott a vi­lágjáró, aki néhány hónapja nyugdíjas. Úgy döntött, még Gaál Sándor szinte nyárban ünnepel. melegebb éghajlatra költözik. Decemberben meg sem állt Új- Zélandig, ahol 25 Celsius-fok meleg várta. Azóta az édenkert- ben érzi magát - írta levelében az orosházi nyugdíjas, aki év végi partikra kapott meghívást az ott élő magyaroktól. Elárulta, Wellingtonban szentestén minden szórakozó­hely megtelik, onnan indulnak az emberek templomaikba éj­félkor. Az őslakosok, a maorik, ha valamelyik vallási gyüleke­zethez tartoznak, ott ünnepel­nek, vagy csak partiznak a nyá­ri melegben. A Magyar Fészek Klubban 23-ára ünnepi ebédet szerveztek az ott élők, az idén utoljára. ■ Cs. I. Erika tud­ja, fiuk i majd meg- \ gyógyul. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom