Békés Megyei Hírlap, 2007. december (62. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
20 SPORT . BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ Nem a sportból, hanem a sportért éltünk sikerek A megye első világbajnokai közé tartozott, később gyermekeket tanított kézilabdázni Ha visszagondol versenyzői sportmúltjára, leginkább a nagy védések villannak be neki, amikor a levegőben úszva mentette meg kapuját a góltól. A békéscsabai Ancsinné Laurinyecz Katalin a megye első világbajnokai közé tartozott, 1949-ben nyerték meg a nagypályás kézilabda-világbajnokságot. Nyemcsok László — Mikor fogott kézilabdát utoljára a kezébe?- Öt perce, amikor kikészítettem megmutatni azt a labdát, melyet az 1949-eS és az 1965-ös világbajnok csapat tagjai jó pár évvel ezelőtt írtak alá. Azóta már a '49-es válogatottból szinte mindenki az égiek csapatában játszik. Egyébként elszakadtam a kézilabdától, csak a tévéből követem az eseményeket. Ha | már ez a dedikált labda szóba g került, szívesen felajánlanám a | csabai sportmúzeumnak.- Villámkarrier volt Kati nénié, hiszen 16 évesen már az NB I-ben védett, 18 évesen pedig világbajnok lett. Mivel tűnt ki a többiek közül?- Magas, 180 centis lány voltam, és a kapusok közül szinte csak én vetődtem. Lehet, hogy a fiatalabbak nem is tudják, hogy a nagypályás kézilabdát fütball- pályán játszottuk, csak másként vonalazták. A kapuelőtérAz 1949-ben Budapesten világbajnokságot nyert csapatról készült kép és a világbajnokok által aláírt labda is Kati néni ereklyéi közé tartozik. vonal 11 méterre volt, a büntetőt 13 méterről dobták. Tizenegy játékos, egy kapus öt védő és öt csatár alkotott egy csapatot. A kapusoknak nehéz dolguk volt, ugyanis a hétméteres kaput már 11 méterről bombázhatták. A '49-es budapesti vébén összesen hat gólt kaptam, ez csodaszámba ment. Kékre-zöldre verte magát, de gólt alig kapott Ancsinné Laurinyecz Katalin 1931-ben született Békéscsabán. Tizenkét éves korában kezdett kézilabdázni, és a sport 1989-ig mindennapjai része volt. Férje Ancsin Mihály, két gyermekük született, fiuk, Mihály vízügyi mérnök, lányuk, Katalin pedagógus.- Soha nem bántam meg, hogy kapus lettem, mert igaz, hogy kékre-zöldre vertem magam a vetődéseknél, viszont számos elismerést kaptam, amiért az ellenfelek alig tudtak gólt dobni - emlékezett Kati néni. — A pesti lányok sokszor irigykedtek is rám, hogy én szerepeltem az újságok címlapjain. Holott a népszerűség nem vonzott, például ezért sem volt kérdéses számomra, hogy egy jó időre abbahagyjam a sportot, és a gyermekek nevelését helyezzem előtérbe. Kati néni aztán edzőként egyszerre 50-60 gyerekkel foglalkozott. Ahogy mondta: ez volt az ő hivatása és hobbija is egyben. Tanítványai sikereire büszkébb, mint a saját világ- bajnoki címére. — A világbajnokság után nagy ünneplést csaptak Csabán?- Hát nem vártak bennünket az állomáson, pedig három csabai tagja is volt a győztes csapatnak, Hámori Ilona, Balázs Judit és jómagam. Persze, akkor másmilyen világ volt, mi nem a sportból, hanem a sportért éltünk. Ledolgoztuk a nyolc órát, aztán jöhetett a sport. A vébégyőzelem után havonta kaptunk 200 forintot, két év elteltével ez is megszűnt. — Közben férjhez ment, és gondolom, a család miatt hagyta abba már 19 évesen a kézilabdázást. — Jöttek a gyerekek, és évekig a nevelésükkel foglalkoztam. Aztán visszatértem még egy időre, ismét bekerültem a válogatottba, az egyik legnagyobb élmény, amikor a Népstadion avatásán 100 ezer ember előtt a vidékválogatott kapuját védtem. A hosszú edzőtáborok miatt azonban nem lehettem együtt a családdal, ez lelkiismeret-furdalást okozott, és átnyergeltem a röplab dára. Néhány évet játszottam az NB II- ben, aztán elvégeztem a kézi- labdaedző-kép- | zőt. Giczey La- , 1 jós hívott főfoglalkozású edző- \ nek a sportiskolába a kézilabdásokhoz. Húsz év alatt, 1969-től 1989-ig több száz 10-14 éves gyereket tanítottam kézilabdára. Az Előrének ez volt az utánpótlásbázisa, sok válogatott is kikerült a lányok közül. — Szokott találkozni az egykori tanítványokkal?- Nemigen mozdulok ki itthonról, de vannak akik időnként meglátogatnak. Nagyon jóleseik, amikor azt mondják: „Kati néni, nem lett volna olyan szép a gyermekkorunk, ha nem kézilabdázhattunk volna.” Számomra pedig él- | mény volt megszerettetni a sportot a gyermekekkel. Összetartásra nevelt Kati néni több tanítványával beszélgetve kiderült: edzőként is a sportszerűséget, a tisztességet tartotta a legfontosabbnak. Az összefogásra, az összetartásra nevelt, tudatosította játékosaiban, hogy csak együtt lehetnek eredményesek, egyénieskedőkkel nem működhet egy csapat. — A gól, a siker és a bukás közös, mindig ezt emelte ki Kati néni - mondták egykori játékosai - Alapelve volt, hogy figyeljünk oda, ne okozzunk senkinek sérülést. Mindez eredményességgel párosult, hiszen sorra nyerték a korosztályos megyei tornákat, bajnokságokat és országosan is jól szerepeltek. — Talán ez is hozzájárult, hogy 1986-ban megkaptam Békés megye legsikeresebb utánpótlásedzőjének járó elismerést. Persze, a legnagyobb örömet nem a díjak jelentették számomra, hanem a boldogságtól sugárzó gyermekarcok. Én a játékosságra helyeztem a hangsúlyt, hogy még az edzéseket is élvezzék a tanítványaim. Úgy hallottam, önnek köszönhetik a nyugdíjas x világbajnokok, hogy ■u némi pénzhez jutnak. - Levelet írtam 1992- ben az illetékes minisztériumnak, hogy az olimpiai bajnokok mellett a nyugdíjas világbajnokok is megérdemelnének egy kis nyugdíj-kiegészítést. Egyetértettek ezzel, 1993-ban 2300 forintot kaptunk havonta, mára ez 20 ezer forintra nőtt.- Túl nagy karácsonyi ajándékot ebből sem lehet venni. — Lehet, hogy közhely, de vallom: a szeretet nem az ajándék nagyságán múlik. Kézilabdásként és edzőként is sikeres volt, számos elismerést kapott. A hódmezővásárhelyieké lett a serleg a nemzetközi tornán kézilabda A második napra mintha kicserélték volna a lila-fehér csapatot, nem ment már gördülékenyen a játék Az első nap mutatott magabiztos játéka és két győzelme után kevesen gondolták volna, hogy nem a házigazda Békéscsabai Előre NK női kézilabdacsapata nyeri a City-Line, Sani Prevent- kupát. A csabaiaknak elegendő lett volna a dönteüen is, ám a hódmezővásárhelyiek kettőzött erővel küzdve könnyedén verték vendéglátójukat és megérdemelten hódították el a serleget a nemzetközi női kézilabdatornán. CITY LINE BÉKÉSCSABAI ELŐRE J NKSE—HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 22-32 (11-18) | City-Line, Sani-Prevent-kupa £ nemzetközi női kézilabda-tor- Takács Bernadett (középen) az utolsó mérkőzésen már a csapat rendelkezésére állt, de nem tudott segíteni. na, Békéscsaba, 150 néző. V.: Nagy, Túróczy. Békéscsaba: Veres — Valyuch 1, Herr 1, Cifra 1, Szögi 4, Szekeres 2, Ancsin 5. Cs.: Futaki, Mészáros (kapusok), Such, Hajduch, Zsilák 1, Nagy Zs. 1, Takács 6. Vezetőedző: Mátéfi Eszter. A Hódmezővásárhely legjobb dobói: Wolf 11, Sipos 5, Földes 4. A pénteki két mérkőzés után a szombati folytatásban rá sem lehetett ismerni a békéscsabai csapatra. Érthetetlenül gyengén védekeztek és gyámoltalanul, kiszámíthatóan támadtak. A Vásárhely már az első félidőben jelentős előnyre tett szert, amit a szünet után tovább növelt. NKR KIKINDA (SZERB)—CETATE DÉVA (ROMÁN) 25-29 (11-13) Békéscsaba, 100 néző. V.: Szegedi, Túróczy. Legjobb dobók: Grubic 11, Stevin 7, ill. Cartas 11, Dúca 6, Pana 4. A Déva lelkesebben kézilabdázott, mint az első napon és végig vezetve verte szerbiai ellenfelét. Végeredmény: 1. Hódmezővásárhely, 2. City-Line Békéscsabai Előre NKSE, 3. NKR Kikinda, 4. Cetate Déva. Különdíjasok. Legjobb kapus: Poenaru Laura (Déva). Legjobb mezőnyjátékos: Wolf Alexandra (Hódmezővásárhely). Gólkirály: Cartas Carmen (Déva) 31 találattal. Legjobb békéscsabai játékos: Ancsin Tímea. ■ G. P.
