Békés Megyei Hírlap. 2007. szeptember (62. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-01 / 204. szám
2 A NAP TÉMÁJA BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 1, SZOMBAT szenzáció Egy ismeretlen, eddig soha sehol még nem regisztrált Munkácsy-kép került elő Svájcban. A tulajdonos a békéscsabai múzeumnak ajánlotta fel megvételre. A szakértő szerint a kép valódi, azt az egykori csabai asztalosinas festette a család barátjának. SANKT GALLEN-I KALAND MUNKACSYVAL Szép ez a Svájc — mondja fotóriporterünk, amikor átérünk az osztrák-svájci határon, ahol épp oly vigasztalanul zuhog az eső, mint az egész úton. Köd és szürkeség mindenütt. Szép — mosolyodunk el mindannyian, ami nem kis dolog így az autózás tizenegyedik órájában. A várakozás izgalma azonban még ezt a szürkeséget is kiszínezi, így viszonylagos jókedvvel indulunk el felfedezni - vagy meghódítani így 1081 évvel a kalandozó magyarok után — Sankt Gallen városát. Varga Ottó — Biztos. Száz százalék. Ezt dr. Boros Judit, a Magyar Nemzeti Galéria szakértője mondja, amikor csütörtök reggel végre a szeme elé kerül az a festmény, amiért végigautóztuk fél Európát. Munkácsy Mihály egy eddig nem ismert alkotása ez, amelyet előttünk is ismeretlen okok miatt a békéscsabai Munkácsy múzeumnak kínáltak fel eladásra. Az eset annyira egyedülálló, hogy dr. Szatmári Imre múzeumigazgató úgy döntött, megér egy próbát. A Békés Megyei Hírlap pedig, amint tudomást szerzett az esetről, azonnal felajánlotta a segítségét. Hosszas e-mailezések után végül szerda reggel ültünk autóba, hogy Boros Judittal megerősítve kiderítsük: valóban megérte-e. A szakértő első lelkesedése láttán rögtön kiderül: megérte. (Pedig előző este a szomorú időben a vacsora is szomorkásra sikeredett. A szó persze a képről, illetve Munkácsy életéről és művészetéről folyt, amikor Szatmári Imre megemlítette: a képen állítólag ott szerepel az alkovolt felakasztva, egymás mellett, egészen a mama haláláig. - Mi nem tettük ki - mereng maga elé -, mert akadt a családban olyan, akinek nem tetszett — sandít f i n o - man oldalra, a feleségére. Barátja, volt munkatársa, a magyar származású Guha Péter - aki segíti az egész képeladást, és aki rátalált a békéscsabai múzeumra - ad magyarázatot: Brasseur úr felesége, hazatérve Afrikából, ahol a gyarmatokon dolgoztak, modern otthont akart, modern berendezéssel és ebbe nem illett bele a szalonkép. Azt még ki tudta erőszakolni, hogy a dédapa a falra kerülhessen, de Jeanne-t nem. A Munkácsy-kép így a kisszobában pihen négy évtizede. Közben a szakértők' már a keretből kivett képpel visszatérnek körünkbe, Judit mutatja Alexisnek: nem úgy van, ahogy ő gondolta, nem a Zongoralecke című képhez készített tanulmányról van szó, hanem az ismert és híres Flört című kép egy részletét festette újra Munkácsy, hogy odaajándékozhassa Jeanne Brasseurnak. A kép tehát valódi, akárcsak annak az esélye, hogy Békéscsabát, Békés megyét, ezzel együtt az országot gazdagítsa. Ám hogy ez végül sikerül-e, az már egy másik történet. Ez a történet pedig jövő héten kezdődik, és a Békés Megyei Hírlapban folyamatosan nyomon követjük. Ja igen. Hazafele is az egész úton zuhogott az eső, de ez már senkit sem zavart... Alexis Brasseur, dr. Boros Judit és dr. Szatmári Imre. A művészettörténész egy angol albumban mutatja a tulajdonosnak a Flört című festmény képét. tás címe: A kis Jeanne. Erre Judit felkapta a fejét, majd magabiztosan kijelentette: akkor biztosan nem Munkácsy festette, mert a művész egyik képére ■ Szerda este: a kép nem Munkácsy, ő sosem írta rá a címet a festményre. sem írta rá annak címét. Megkeseredett a szánkban a röszti, hiszen a sztori ugyan így is sztori, de mégsem az igazi. Látva lógó orrunkat azért hozzátette: egyáltalán nem biztos, hogy a cím szerepel a képen, lehet, hogy ajánlás, ami ilyen szalonképeknél gyakori. A nagy ijedtségre, mielőtt nyugovóra tértünk volna meglehetősen puritán szállodai szobánkban, egy közeli kocsmában ittunk még egy helyiérdekű sört, amiről megállapítottuk: önmagában elkergethette volna a teljes kalandozó magyarságot Sankt Gallen kolostora alól.) Alexis Brasseur házának nappalijában csak egy kép lóg a falon. A komor tekintetű, bajszosbarkós férfit ábrázoló festmény felirata: Leopold Bian. Ennek olvastán Judit azonnal felvillanyo- zódik: ő Munkácsyhoz köthető, a felesége unokatestvére volt. Alexis Brasseur mosolyog a lelkesedés láttán, majd megszólal: — Bizony, ő Leopold Bian, az én dédapám. Innentől kezdve felgyorsulnak az események. Bár a legfontosabb képet még nem láttuk, Judit végigpörgeti magában Brasseur úr segítségével - az egykori párizsi éveket. Leopold Bian a luxemburgi Redingenben volt jegyző, s akit a kép talán ábrázol, de mindenképpen neki készült ajándékba, az ő lánya, Jeanne. Alexis Brasseur ismét bólogat: az én nagyanyám. Ezek után már látni kell a képet. A nappaliból szépen lesorjázunk a szűk lépcsőn egy kicsi szobába, ahol egy vasalóállványnak látszó alkalmatosságon, szépen megvilágítva ott a kép. Boros Judit és Szatmári Imre pár pillanatnyi megilletődött mozdulatlanság után (mégiscsak egy eddig sehol nem regisztrált, sehol nem látott, gyakorlatilag ismeretlen Munkácsy-képről van szó) azonnal tüzetes vizsgálatba kezd. Nézik távolról, nézik közelről, még távolabbról, még közelebbről, és alig pár perc múlva elhangzanak Judit szájából a már említett szavak. Vagyis ezt a képet bizonyosan Mun■ Csütörtök reggel: a kép Munkácsy, a története és a hangulata is valódi. kácsy Mihály festette, valószínűleg 1888-ban. Következik a kép tüzetes átvizsgálása. Ez nekem már túl szakmai, Alexis Brasseurt kérdezem inkább, vajon miért itt, egy apró szobácskábán őrzi a festményt, miért nem lóg ott, Leopold déd- papa képe mellett? Az öregúr szinte suttogva mondja: ez a két kép a nagyanyja szalonjában Kép, cím nélkül A most, Svájcban előkerült Mun kácsy-festménynek még nincs címe. A tulajdonos által feltételezett A la petite Jeanne nem cím, még az sem bizonyos, hogy a felirat ezt a szöveget takarja. Még nagyítóval nézve is csak tippelni lehet. Boros Judit már á Chaplinnek is olvasta, ami szintén elképzelhető: köztudottan madame Chaplin Munkácsy kedvese volt, az azonban már csak igen távoli asszociáció, hogy ha madame Chaplinnak készült a kép, akkor talán nem véletlen, hogy éppen a Flört című festmény nőalakját festette meg még egyszer Munkácsy ezen a képen. (Boros Judit szerint 1888-ban túl voltak már a flörtölésen...) Kérdés, ha ez mégis így van, hogyan került Jeanne-hoz a kép? De a legfőbb: mi legyen a kép címe? Egy acélmágnás család sarja Luxemburgból Afrikán keresztül jutott Svájcba dalomban, Afrikában. Elizabethville-ben 1952- 54 között még mérnökként munkálkodott, 1954—60 között pedig már Ruanda-Burundi egyik gyarmati kerületének igazgatója (azaz a közigazgatás vezetője) volt. A család felmenői közt található Leopold Bian, aki Munkácsy feleségének unokatestvére volt, amúgy pedig egy luxemburgi városban, Redingenben volt jegyző. Az ő lánya volt Jeanne, Alexis Brasseur nagyanyja, akinek a feltételezett dedikáció szól a képen, ám ez nem bizonyos még talán a restaurálás után jobban olvashatóvá válik a szöveg. Alexis Brasseur a családi emlékek közt kutakodva elmesélte: Amikor Jeanne fia-az ő apja - megszületett, Munkácsy az Ecce homo című képről készült olajnyomatot szignálta a családnak, ám ez a kép később eltűnt. Pierre Alexis Brasseur dédapja, Leopold Bian portréja alatt. A képet Munkácsy barátja, Bertier festette. Pierre Alexis Brasseur Luxemburgban született, jómódú családban. A Brasseur család tulajdonában volt a kis állam fejlett vas- és acélgyártásának legnagyobb üzeme. (A cég központja ma is Luxemburg városában van, ugyanabban az épületben, de már indiai tulajdonban.) Alexis hosszú időn át dolgozott a francia gyarmatbiro5+1 dolog, ami a szakértő szerint bizonyíték 1. az összbenyomás: Amikor először ránéztem, szinte éreztem: ez Munkácsy-kép. A hangulata, a színei, a kompozíció. Már akkor ki mertem volna jelenteni, hogy eredeti. 2. AZ ALAK ELHELYEZÉSE A KÉPBEN: hogy azért szakmaibb is legek, tény, hogy Munkácsy alakjai jellemzően helyezkednek el a kompozícióban. Se túl távol, se túl közel, hanem kellemes középtávolban, hogy a figura úgymond „benne legen a térben”. Nehéz elmagyarázni, de ez itt pont olyan, amilyennek lennie kell. 3. A KÉP BEFEJ EZ ETTSÉGI SZINTJE: a képen látszik, hogy nem tanulmány, ami a Flörthöz készült, inkább később annak egy részletét festette újra, hogy elajándékozhassa. Biztosan nem eladásra készült, mert nem fejezte be minden részletét. Az alak két kezénél érhető ez leginkább tetten: szinte csak odamaszatolta Munkácsy, ugyanakkor egyálalán nem zavaró, látszólag teljesen a helyén van. Nem sok művész engedhette meg magának hogy így' befejezetlenül hagyja a képét, de Munkácsy- nál ez előfordult. Ugyanakkor az arc sokkal kidolgozottabb, s a Munkácsyra oly jellemző arcpír is jól látható. 4. A KÉPEN LÁTHATÓ VIRÁG: Ez is nagyon jellemző rá, több zsánerképén is látható ez a fajta, cserépből kiindázó virágféle. 5. A RUHA KIDOLGOZÁSA: Ez OZ elefántcsont szín, a barnákkal, szintén jellemzően Munkácsy. Akárcsak a hímzőráma, ami szintén tipikus, és most csak sejlik a hímzés, de ha letisztítják a képet a restaurátorok, s előjönnek a színek, akkor látszik majd, mennyire színgazdag. +i az ecsetkezelés: egyszerre könnyed és rajzos. Munkácsy rajzolt is az ecsettel, ugyanakkor a következő mozdulattal már foltot is ad a képnek. Ezen is jól látszik. x l 1 1 I
