Békés Megyei Hírlap, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

Az ajándékot nekik is a Jézuska hozta törődés Karácsonykor a lelkészeink is az otthon melegét, a meghittséget keresik BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT 14 KARÁCSONY Karácsonykor fokozott vá­rakozással fordulunk az egyház felé. De ki figyel Isten szolgáira? Összeállí­tásunkban lelkészek me­sélnek az ünnepeikről. Csath Róza-Magyari Barna-Papp Gábor Németh Mihály, az evangélikus egyház békéscsabai igazgató lelkésze 1994-ben kezdte el me­gyeszékhelyi szolgálatát. Szülő­faluja a Pest megyei Farmos, bátyjával ott élte meg gyermek­kora varázslatos karácsonyait.- Szenteste édesapám sétál­ni vitt minket, édesanyám és nagymamám ezalatt díszítet­ték fel a karácsonyfát. Amikor hazatértünk, megszólalt a csengő, amit a testvéremmel az angyaloknak tulajdonítot­tunk. A szentesti istentisztele­tek is emlékezetesek. A gyüle­kezetünkben ilyenkor hagyo­mányosan gyermekek szolgál­tak egy karácsonyi jelenettel — mesélte Németh Mihály, aki nem titkolja, attól a perctől kezdve, hogy lelkész lett, az ünnep számára gyökeresen megváltozott. A szolgálatok ka­rácsony minden napját kitöl­tik. A családi együttlétek ugyan nem maradnak ki, csak az időpontjuk változott. Ha te­heti, a szenteste előtti napon hazautazik, hogy szüleivel el- költsön egy ebédet, s letegye keresztfiainak a másnapi aján­dékot. Két ünnep között azután jut néhány nap arra is, hogy a bátyja családjával és a rokona­ival találkozzék. Karácsony közeledtével fel- ____ J Né meth Mihály idén is hazalátogat Farmosra. Karácsony a belső megújulást hozza el, ami a szeretteinkkel való meghitt együttlétből és az egyházi alkalmakból egyaránt táplálkozhat. értékelődik hívők és lelké­szük kapcsolata. Ez abban is megnyilvánul, hogy a lelki- pásztort többször hívják ebéd­re, vacsorára. — Jó érzéssel tölt el, hogy Is­ten mindig kirendeli azt, aki odafigyel rám. Krisztust hirde­tem, törődést nyújtok, ám én is megkapom a gondoskodást az emberektől — magyarázta Né­meth Mihály, aki azt szeretné, hogy a figyelemben minél több embernek része legyen. A békéscsabai evangélikus gimnáziumban nemrég meg­kérdezték, hány gyermek csa­ládjában szokás a közös vasár­napi ebéd. A tanárokat meglep­te, milyen kevés diáknak jut eb­ből az élményből. Vajon megadatik-e nekik leg­alább karácsonykor? Németh Mihály bizakodó:- Az üzletközpontú világ­ban, a talmi csillogás ellené­re a szíve mélyén minden ember vágyik a szeretetre és a meghittségre - fogal­mazott arra bátorítva, amire vágyunk, azt merjük megva­lósítani. - Ha a családokban egy fokkal jobb lesz az élet, a sok apró lépés előreviszi az egész társadalmat, s csoda- dol­gok mehetnek végbe az adott közösségben, városban, s akár az egész országban is. Katona Gyula, békési refor­mátus lelkipásztor szerint a ka­rácsony a belső megújulást hozza el. Ugyanakkor az ünnepekkel az elraktáro­zott élményeink is gya­rapodnak. A lelkész sok-sok ilyen szép em­léket őriz.- Gyermek­koromat Gyu­lán töltöttem. Az egyik emlé­kezetes ünne­pem az volt, amikor a ke- resztszüleim egy állólámpá­val ajándékoz­tak meg. „A Jézuska hozta” — ál­lították határozottan. Gyermeki naivitással arról faggattam őket, hogy hol találkoztak. Erre megint azt felelték, az utca sar­kán futottak össze vele. Hosszú ideig gondolkodtam rajta, hogy a Jézuska honnan tudta, hogy ép­pen ott lesznek majd a kereszt- szüleim - osztotta meg velünk kedves történetét Katona Gyula. A lelkész úgy látja, ünnep környékén az emberek lelki megtisztuláson mennek ke­resztül. Mindenki számot vet­het, s eldöntheti, a megszüle­tett Jézus része-e az életének. Az ünnep egyfajta ellentétet is \ hordoz: Jézus születésének I idején az egész világ meg- mozdult, az ég is megnyílt, S* angyali híradás jelezte az újszülött érkezését. Ma mindenki az otthonába, a csa­Katona Gyula nem feledi a gyulai éveket. ládja körébe húzódik, egy idő­re még a tömegközlekedés is megáll. Balázsi Lászlónak, a Magyar- országi Unitárius Egyház püspökhelyettesének, Füzes­gyarmat unitárius lelkészének szívében a szeretet ünnepe mindig mély nyomokat hagy.- Ma is elevenen él bennem 1973 karácsonya, amikor Er­délyben, Ürmösön legátust ad­tam (papnövendékként szolgál­tam az ünnepen), és először jött velem feleségem, aki akkor még jegyesem volt — mondotta Balázsi László. A püspökhelyettes szívesen beszélt 1988-as karácsonyáról is.- Az volt az utolsó erdélyi ka­rácsonyunk. Szülőfalumban, Lókodon három gyermekemmel betlehemezni mentünk. Min­denhol szeretettel fogadtak min­ket, de egy egyedül élő nénike örült nekünk a legjobban. Az is­tállóból kilépve sietett fogadá­sunkra. „Milyen jó, hogy jöttél László! — csapta össze a kezét. Lesz, aki a szénapadlásról ledo­bál néhány adag szénát a tehén­nek.” S nekem nagyon jólesett, hogy segíthettem. Azt a karácso­nyi pillanatot sem felejtem el so­ha, amikor 1989-ben Budapesten rajtunk segítettek. Egy este Rá­kospalotára utaztunk, végül már csak hárman - a felesé­gem, jómagam és egy idegen — marad- , tunk a buszon. Utóbbi kihall gáttá beszélgeté­sünk. Leszálláskor odalépett hozzánk Juhász Gyula Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben Es hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. ...És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorúan nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen S ne csak így decemberben. (1902) és kétezer forintot adott. Annyit mondott, Tordáról származik, 1956-ban disszidált, s ő ezzel tudja emlékezetesebbé tenni a karácsonyunkat. Zavarunkban még a nevét és a címét sem kér­deztük meg, pedig később felesz­mélve, szerettük volna hálánkat kifejezni - zárta a történetek so­rát a püspökhelyettes, aki a mos­tani karácsonyra is nagy várako­zással készült.- Az ünnepünk családi ese­ménytől rendhagyó. Most szentestén karácsonyozik ve­lünk először a hét hónapos Ger­gő Dániel, aki az első unokám — árulta el személyes örömét Ba­lázsi László. Balázsi László első unokájával ünnepel. Már Hollókőre is eljutottak a különleges békési alkotások fényforrás A méhviaszból készült gyertyákból egyedülállóan kellemes illat árad, ami az ünnepélyességet emeli Már Hollókőre is eljutot­tak Kocsor László egé­szen különleges, méhvi­aszból készült gyertyái. A békési mester immá­ron hét éve örvendezteti meg az érdeklődőket egyedi alkotásaival. Papp Gábor Kocsor László még 1989-ben, nagybátyja ösztönzésére kezdett el méhészkedni. Majd az egyik szaklapban talált cikk hatására döntött úgy, hogy megpróbálko­zik méhviaszgyertya-készítés- sel. Kezdetben mindössze hét öntőformával rendelkezett, és a munkát is egy enyhén billegő sámlin kezdte. Mára ugyanak­kor az öntőformák száma hetven fölé emelkedett. A pár centis új­évi szerencsemalactól a több mint egy kilót nyomó, hozzáve­tőlegesen harminc centi magas darabokig számtalan forma és alakzat dicséri a kezemunkáját. Nagyon népszerűek az állatfi­gurák, például a mókus és az elefánt, de talán a legkereset­tebb fajta az a kéz, amely egy kislányt vagy egy kisfiút tart. A békési alkotó különleges művei az ország számos tájá­ra, Zalaegerszegre, Zalaka- rosra, Sopronba és Hollókőre is eljutottak. — Békés nem egy nagy város. Mégis érdemes megjegyezni, Ilyenkor, karácsony előtt az átlagosnál is többen érdeklődnek Kocsor László különleges alkotásai iránt. hogy a gyertyák mellett a váro­si kosárfonás remekei is eljutot­tak a kulturális központba, Hol­lókőre - mesélte Kocsor László. A gyertya utáni kereslet egyébként október tájékán kez­dődik, és ilyenkor karácsony előtt a legnagyobb az érdeklő­dés. A méhviaszból készült al­kotásokat - mivel előállítása drágább a hagyományos gyer­tyáénál — az igényesebb réteg vásárolja. A különleges formák mellett azonban egyedülállóan kellemes illata is az ünnepé­lyességet fokozza. Kocsor Lász­ló családja jól fogadja és büszke arra, hogy a ház ura munkája mellett hobbiként méhviaszból készít gyertyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom