Békés Megyei Hírlap, 2006. október (61. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-21 / 248. szám
6 1956—2006 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2006. OKTÓBER 21., SZOMBAT Többször csupán a halált várta életfelfogás Isten azt bünteti, akit szeret: Fekete Pált nagyon szeretheti Fekete Pál 27 évesen csöppent bele az 1956-os eseményekbe. — Hirtelen rám szakadt az egész megye sorsa - mondta a 79 éves tanár, aki 1956. november 4-én megmentette Békéscsabát. Tettéért drágán megfizetett. Fekete G. Kata — Rengeteget utazik az utóbbi időben. Hogy bírja erővel? — Jól, mert lelkesít a cél. Kedden, mint minden második héten, egy budapesti egyetemen tartottam előadást. Trianonról beszéltem, de nem az 1920-as- ról, hanem az 1911-esről. Iratok tanúsága szerint már az első világháború előtt eldöntött tény volt, hol húzzák meg Magyarország határait. Mire Budapestről hazavonatoztam Szegedre, nem járt busz, nyolc kilométert sétáltam haza, aztán négykor keltem, mert indultam Békéscsabára. Szüleimtől örökölhettem az erőt. Édesapám például hétezer kilométert gyalogolt, mire az orosz fogságból Japánig szökött. Tőle tanultam nyelveket is. Földes szobában nőttem fel, de könyvtárunk volt. Schillert németül, Turgenyevet pedig oroszul olvastam 14 évesen. — Jól jött ez az orosz tudás, amikor az orosz katonákkal kellett tárgyalnia. 1956-ban A kopjafákat, amelyeket november 4-én a csabai ligetben felállítanak, Fekete Pál maga faragta. Miután szabadult, többek közö gyári munkásként kereste a kenyerét. Sokáig a felesége miatt nem írta meg történteket, aki félt, hogy a férje másodszor nem ússza az akasztófát. gondolta volna, hogy megéri 2006-ot? — Nem, pedig nekem nem az életemmel, csak a bőrömmel kellett elszámolnom. Pedig semmi rosszat nem tettem. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban például a diákok kitűzték a falra Sztálin képét és felírták, hogy tíz forint egy köpés. Én rájuk kiáltottam, ilyen méltatlanul nem lehet viselkedni, ha ennyire utálják Sztálint, dobják a képét a kukába. Ezért a mondatomért egy hónapig vertek. Az állambiztonságiak sose felejtettek el. November 4-én Békéscsabát meg tudtam menteni, amikor a szovjet tankok előtt mentem végig a városon azzal a feltétellel, ha valaki a tömegből egyetlen lövést is lead az orosz csapatokra, meghalok. Azt viszont soha nem bocsátották meg a hatalmon levők, hogy amikor megtud tűk, hogy a szovjet csapatok megszállnák Békéscsabát, fegyvert szereztünk. Végül nem engedtem a harcot, féltem a megtorlástól, attól, hogy több tízezren halnak meg. — Először halálra ítélték, majd a döntést életfogytiglanra változtatták. Végül hét esztendő után szabadult. Hogy viselte a rabságot?- Volt, amikor csak a halált vártam. Tíz hónapon keresztül éjszakákon át csak vertek. Három évet magánzárkában töltöttem. Soha nem felejtem a címet: Budapest, Kozma utca 13. Naponta 100-120 embert vittek innen kivégezni. Mi, akik ott maradtunk, bíztunk benne, hogy a társunk már nem szenved. A hóhér tudta, kihez legyen kegyes, kinek adasson meg három perc alatt a halál. A megpróbáltatásoktól függetlenül én azonban nem haragszom senkire. Mindig azt mondtam, Isten azt bünteti, akit szeret. Engem nagyon szeret. — Sokan nem élték túl ezeket a napokat. Évekig gyűjtögette, ki, hogyan halt meg Békés megyében.- Békés megyében több száz embert végeztek ki bírósági tárgyalás nélkül és több ezren tűntek el. A sorsok egy részét könyvbe foglaltam, a többiek emlékét a Munkácsy Mihály Múzeumban holnap nyíló kiállítással szeretném megőrizni. 1956-ról egyszerű, de őszinte szavakkal kell beszélni. El kell mondani, valójában mi történt, mert negyven évig ellenforradalomként vagy fasiszta felkelésként emlegették az eseményeket. Az egyik nyomozó, amikor két éve voltam börtönben, azt mondta nekem: „Maga is csőcselékhez csatlakozott.” Erre azt válaszoltam, a szent csőcselékhez. Úgy nyakon vágott, hogy összestem. Aztán csak befejeztem a gondolatot, hogy a csőcseléket a rendszer csinálta: 1950 és '53 között 835 ezer bírói ítélet született. Ha ezt beszorozzuk egy feleséggel és két gyerekkel, az több, mint hárommillió ember. Vagyis minden harmadik magyar csőcselék lett. Akkor kérdés, csak mi hibáztunk? Erre halkan megjegyezte a százados: „Kár magáért és bocsásson meg, többet nem nyúlok önhöz.” Kevés volt akkoriban az ilyen emberséges tiszt. Névjegy született: Sárospatak, 1928. június 19. CSALÁDI ÁLLAPOTA: nős, a felesége Kovács’Ágnes tanár; gyermekei: Ágnes (1956) orvos, Mártha (1957) tanár. pályája; Szegeden szerzett tanári diplomát, majd Békéscsabán az 1-es iskolában és a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanított. 1956. október 23-án a Békés Megyei Forradalmi Bizottság elnökévé választották. Életfogytiglani börtönre ítélték, 1963-ban amnesztiával szabadult. Békéscsabán, a Munkácsy utcai ávósbörtönben, Szegeden, Márianosztrán, Vácott, Gyulán, Jászberényben és Sopronkőhidán raboskodott. Nyugdíjasként németül, oroszul, franciául tanít, fordít. AZ 56-OS ESEMÉNYEK 1951—1955: 1956-ot megelőzően is volt példa a kommunista terror elleni megmozdulásokra. Húsz békéssámsoni fiatal 1951 és 1955 között Rákosi-ellenes röplapokat terjesztett. Robbanóanyagot is szereztek, amellyel a tótkomlósi szovjet emlékművet akarták fölrobbantani, de 1955 márciusában elfogták őket. Húszán összesen 186 évet kaptak. Vezetőiket, Annus Istvánt és Zöld Imrét halálra ítélték, végül büntetésüket életfogytiglanra változtatták. 1956. október 23-án mindketten elhagyhatták a börtönt, de 1957. januárjában visszavitték őket és csak az 1963-as amnesztiával szabadultak. 1956 OKTÓBER 23. UTÁN: Tóth István hadosztályparancsnok Békéscsabán engedélyezte, hogy katonái levegyék sapkájukról a kommunista címert. Ugyanakkor nem enged a pártbizottság azon kérésének, hogy a pártvezetők száz darab gépfegyvert kapjanak. OKTÓBER 26.: Tüntettek Csabán, kinyomtatták a 16 pontot. Gyulán ledöntötték a szovjet emlékművet. OKTÓBER 27.: A rendőrség a forradalom oldalára állt. A békés- - csabai városi — majd megyei — forradalmi bizottság elnökének Fekete Pált választották. Gyulán is megalakult a forradalmi bizottság, elnöke Nádházy János. Mezőkovácsházán a tüntetők elfoglalták a járási tanácsot, valamint a pártbizottságot és iratokat égettek. Sarkadon, Békésen tüntetések, nagygyűlések zajlottak. OKTÓBER 28,: Betiltották a párt- bizottság lapját, a Viharsarok Népét, helyette a forradalmi Kossuth Népe, majd november 1-jé- től a Független Újság jelent meg november 4-éig. Orosházán tüntetések zajlottak és Nagy Lajos elnökletével megalakult a forradalmi bizottság. Füzesgyarmaton forradalmi vezetőnek Hegyesi János költőt választották. OKTÓBER 29.: Csabán és Orosházán forradalmi vezetőség alakult. OKTÓBER 30.—NOVEMBER 1.: Jó néhány ÁVH-st védőőrizetbe vettek, illetve letartóztattak, hogy bántódásuk ne essék. NOVEMBER 4.: Békéscsabán a szovjet tankokra és katonákra rálőttek a forradalmi tanács épületéből. Több szovjet katona, két rendőr és egy polgár meghalt. A szovjet viszonttűzben egy ember halt meg. Gyulán általános sztrájk tört ki, december közepéig kettős hatalom működött: a tanács és a forradalmi bizottság. Orosházán hasonló a helyzet. A laktanyákból a sorállományú kiskatonákat szétkergették a szovjetek. Moyses Márton, az ’56-os forradalom nagyajtai mártírja tragédia Csak üdvözölni akarta a budapesti fiatalokat, de elítélték, ellehetetlenítették, végül felgyújtotta magát Az 1956-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak erős visszhangja volt világszerte. A forradalom győzött, a szabadságharc elbukott, akárcsak 1848/49-ben. Különösen a Székelyföldön volt meggyőző a szimpátia hullámverése, pedig a hivatalos hatalom kegyetlen megtorjásokkal próbálta elfojtani még az együttérzés gondolatát is. Halálbüntetés, börtön, tönkretett élet akadt bőven Erdélyben is. Gyermekkorom legszebb éveit Nagyajtán, ebben a gyönyörűséges háromszéki faluban töltöttem. 1945-ben az Al- szeg egyik szegényes portájára költözött a Brassóból kitelepített Moyses család. A legidősebb fiút jól ismertem, osztálytársa volt Feri bátyámnak a székelykeresztúri tanítóképzőben. Frici a nyári vakációk idején gyakran megfordult nálunk, ilyenkor rendszeresen marokkóztunk hármasban. Éva húgát, és Marci öccsét csak látásból ismertem. Marci a kitelepítéskor négyéves volt, 1947- ben akkor lett iskolás, amikor mi visszaköltöztünk Füzesgyarmatra. Hosszú és gyötrel- mes évek után Moyses Márton lett az '56-os magyar forradalom nagyajtai vértanúja. Marci 1956 októberében a baróti szakiskola 15 éves diákja volt. Falubéli osztálytársával és két idősebb kollégistával elindult Magyarországra, a pesti forradalom üdvözlésére. A két nagyobb diák átjutott, de ők ketten K. Jancsival elakadtak a szigorúan lezárt biharpüspöki határsávon. Hazatértek, letartóztatták őket; Marci elsőrendű, Jancsi negyedik vádlott lett a baróti diákperben. Hogy ne árulhassa el társait a kegyetlen vallatások során, Marci darócfonalat sodort a durva rabruha szövetszálaiból, ezzel csaknem teljesen levágta a nyelvét, de az éjszakai őrség betört a cellájába, lekötözték, s az ittas börtönfelcser érzéstelenítés nélkül visszavarrta. A zárótárgyaláson végül a nagyajtai fiú kapta a legsúlyosabb ítéletet: hét év szigorított javító-nevelő fegyházat, utána rendőri felügyeletet, háziőrizetet, tanulmányai felfüggesztését. Néhány év elteltével, egy baróti tanár közbenjárásával magántanulóként jeles érettségi bizonyítványt szerzett egy marosvásárhelyi líceumban. Sajnos, a kolozsvári egyetemen elutasították felvételi kérelmét, a moszkvai Lomonoszov Egyetem címére küldött atomenergetikai értekezését pedig visz- szaküldték Bukarestbe, onnan Brassóba, ahol felsőbb utasításra megszigorították a nagyajtai rendőri felügyeletet. Végső elkeseredésében felgyújtotta magát Brassó főterén, harmadik élő-égő fáklyaként emlékeztetve Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti diák tiltakozó tűzhalálára. Moyses Márton három hónap szenvedés után, 1970. májusában halt meg Nagyajtán. Az unitárius vártempiom mögött temették el, sírját azóta minden év október 23-ától november 4-éig krizantémmal borítják be az anyaországi forradalomra is emlékező utódok. Moyses Márton 29 évet élt, anyanyelve magyar; született Brassóban, mártírhalált halt Nagyajtán. Tehetséges fiatalember volt: három nyelven beszélt, több más nyelven írt és olvasott, ígéretes költőnek indult, tudós érdeklődéssel fordult a természettudományos diszciplínák felé - vagyis kiemelkedően értékes tagja lehetett volna az erdélyi irodalomnak és tudománynak, ha megbocsátották volna neki a szabadság iránt érzett oltha- tatlan vágyakozását. ■ Szász András, Geszt ■ Hogy ne árulhassa el vádlott társait, a rabruha. szövetéből font zsinórral le akarta vágni a nyelvét a cellájában. t á \ * t
