Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-23 / 118. szám

2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 13 ÉVFORDULÓ Honig tartó hűséggel lapunk iránt Kötelező volt előfizetni - Kedvence, a helytörténet miatt gyűjti A gyulai Wegroszta Gyu­la a Békés Megyei Hírla­pot indulása óta gyűjti és a kezdetektől elődjét is, a Békés Megyei Népújsá­got. Azt mondja, így is lesz, amíg él. Wegroszta Gyula elmesélte: úgy kezdődött, hogy neki kel­lett példát mutatnia az újság előfizetésében vállalatánál, a Gyulai Vendéglátó-ipari Válla­latnál. Akkor üzemvezető volt az egykori Berényi cukrászdá­ban, a Városház utcában, a Nagykőhíd lábánál. A vállalat igazgatósága megkérte a veze­tőket előfizetők szervezésére. Tíz előfizetőt kötelező volt gyűjteni, ezt a számot Weg­roszta Gyula körülbelül meg­duplázta, ugyanis azt is néz­ték, ki milyen szorgalmas. A saját üzletükön kívül a többi helyet is végigjárta. Wegroszta Gyula azóta járatja a lapot és gyűjti is a helytörténeti anya­gok miatt A helytörténet, a néprajz érdekli. Például a gyu­lai tűzoltóságtól elismerést is kapott a helyi fúvószenekari fesztiválok megszervezéséért. Az újságokon kívül - hiszen a városi lapot is gyűjti - hat-hét- száz népi bútort őriz, melyeket ő készített tízszeres kicsinyí­tésben. Elkészült a vár is fából, legalább tíz éve. Elkészítette a Göndöcs-kerti lebontott faszín­ház, zenepavilon mását és most ráakadt a pavilon fényké­pére... Wegroszta Gyula azt mondja, ha ő lenne a lapszerkesztő, ki­sebb méretű képet közölne, mert így több mindennek jutna hely az első oldalon. A lapból hiányolja kedvencét, a helytör­ténetet, amit szívesen olvasna, és nem csak Gyuláról. Azt mondja, nem tudna a lap olyat elkövetni, hogy lemondja. Ad­dig járatja, amíg él. ■ Szőke Margit Ónálló életre kelt újságok Köszönet olvasóinknak a bizalomért Okány történései bőrbe kötve Teri nénit a politika sosem érdekelte A szerkesztőséget is meg­lepte, és nagy örömmel (megkockáztatom, megha­tottsággal) figyeltük, mi­lyen sokan jelentkeztek a lap 60. évfordulójával kap­csolatos felhívásunkra. Nem egy olvasó örökre felaján­lotta a féltve őrzött, többszörö­sen becsomagolt újságjait, elő­fizetési nyugtáit, csupán annyit kérve, olyan szeretettel vigyáz­zunk a húsz-harminc-, néha negyvenéves papírra, ahogyan ők tették. ígéijük, így lesz. Legtöbben Békéscsabáról tet­tek eleget kérésünknek, talán itt több régi példány maradt meg, vagy csak egészen egysze­rűen könnyebb, olcsóbb a me­gyeszékhelyről a megyeszék­helyre eljuttatni egy csomagot. Ahogy újabb és újabb hatal­mas pakkal érkezett a postás, és bontogattuk a borítékokat, úgy lapoztuk át a régi számokat és néztük, hogyan kelt önálló életre a lap, hogyan építették be a csa­ládtagok a mindennapjaikba. Mert egy újság üzenőfalként, ha úgy tetszik, sms-ként is szolgál­hat íme egy példa Palik György gyűjteményéből. A következő szöveg az 1981. december 4-ei Népújságra íródott: „Gyurcsi! Itt a kajád az asztalon, ha nem elég meleg, melegítsd meg, a leves a gázon, vacsorázz meg, elmen­tünk a fodrászhoz. Apu”. Ugyan­csak kedves csomagot küldött Andó Pál, Barna Ferencné, Bo- tyánszki Györgyné, Erdei Sándorné, Jánosi Andrásné, Józsa Balázsné, Melis Mihály, Nővé Béláné, Szaszák János (mindannyian Békéscsabáról) és még sorolhatnánk. Elnézést, hogy sokaknak nem szerepel a neve, sajnos nincs hely minden­kinek a mai különszám hasábja­in köszönetét mondani. Remél­jük, helyettünk úgyis beszél ez az ünnepi szám. ■ F.G. K. Szabó Sándorné Stummer Teréz több mint negyven esztendeje lapunk előfize­tője, olvasója. Az okányi Teri néni a Népújság '64. május 24-ei számát is őrzi, amelyben elődeink arról tudó­sítottak, miszerint tésztaüzem létesült a helyi Petőfi téeszben. Aztán újabb féltve őrzött, megsárgult „relikvia”, a Nép­újság 1964. szeptember 17-ei száma kerül elő, amelynek sportoldalán arról olvashat­tak, hogy gólzáporos győzel­mek születtek a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnok­ságban. S itt bújik ki a szög a zsákból, hiszen Teri néni fér­je, Szabó Sándor tizenöt esz­tendőn keresztül őrizte az okányiak kapuját, amely '64. szeptember idusán is bevehe­tetlen volt. Okány—Örmény­kút 1-0, olvasható a tudósí­tásban. így az sem meglepő, hogy Szabó Sándor, 67 évesen ma is a sportoldalon kezdi a Hírlap olvasását. Az meg ter­mészetes, hogy ifjabb Szabó Sándor (Sutyi) harmincöt éve­sen is az okányi csapat motor­ja, csatárja. „...Nem szoktam ezzel vil- longani, de mivel az újság is ilyen koros lett már, mint én, elmondom: '88 óta gyűjtöm az Okánnyal, okányi embe­rekkel, elszármazottakkal kapcsolatban megjelent vala­mennyi újságcikket. Hat nagy méretű, bőrkötéses könyv őrzi a legkülönfélébb terjedelmű, témájú tudósítá­sokat, híreket, riportokat” — tudatta Teri néni. Mint mondja, a politika so­sem érdekelte, s manapság az sem, hogy melyik miniszter sé­táltatott kutyát, hiszen a mi­nisztereket sem érdekli, hogy ő éppen aznap mit főzött ebédre. A településsel kapcsolatos, he­lyi hírek annál inkább! ■ B. I. Fél évszázada olvasónk Mindig is köldökzsinór volt a külvilághoz A 65 esztendős, Békésen élő Vass Sándorné min­den bizonnyal lapunk legrégebbi olvasói közé tartozik.- Valahol megvan az az '56-os példányszám, amiben akkor, a tsz-szervezés időszakában, édesapámat valaki azzal illet­te, hogy azért nem lép a közös­be, mert a kulákpor sok sze­metet hordott a szemébe. S nem látja az utat a szövetke­zetbe... Szó szerint ezt mond­ták róla, amit megtanultam. Ekkor még Vizesfáson lak­tunk, s az újság volt a köldök- zsinór a külvilággal, szüleim nem ritkán lámpafénynél ol­vasták - kezdi a beszélgetést Vass Sándorné, aki férjhezme- netele óta előfizetője lapunk­nak. - Hozzánk korán kézbe­sítik a Hírlapot, általában már öt óra előtt a postaládában van. Amíg élt a férjem, „megfe­leztük” az újságot, úgy olvas­tuk - folytatja. S egy másik lapelődünk, a Népújság egyik száma kerül elő. Ennek szomorú aktualitást az ad, hogy ebben a huszonöt évvel ezelőtti számban szerepel édesapjáról egy kis hír: a 75 éves, kerékpárral közlekedő Szabó Sándort egy motoros el­ütötte. A kerékpáros a helyszí­nen, a 21 éves motoros a kórház­ban életét vesztette...- Megmondom őszintén, ki­csit sokallom a havi előfizetési díjat. Szerintem ebbe beleférne a Vasárnap Reggel is. De mit te­gyek, ha szeretek újságot olvas­ni?! Megböjtölöm a hasamon — magyarázza, s máris arról be­szél, hogy mit olvas szívesen. Tetszenek a hírek, különösen a megyei vonatkozásúak, a politi­kával meg jobb lenne csínján bánni, mert az más, érdekes ol­vasnivaló elől veszi el a helyet. ■ Sz. A. Kétéves unokájának adja A békéscsabai Palik György személyes indíttatásból őrzött meg néhány számot a Népúj­ságból. Főleg a „sportos”, utolsó oldalakat tette el, és nézegette szívesen, ahol arról adnak hírt egy fénykép kíséretében, hogy a fia cselgáncsban magyar baj­nok lett. A gépkocsivezetőként is dolgozó olvasó azonban szo­morúan meséli el, gyermeke pályafutása kettétört, amikor a fiatalembert nem engedték el­utazni Távol-Keletre egy nem­zetközi megmérettetésre. Soha többet nem ment edzésre. György abban bízik, hogy a most kétéves unokája talán édesapja nyomába lép, és ak­kor elbüszkélkedhet a kisfiú­nak a régi számokkal. ■ (fgk) A fiók mélye őrzi - egy szégyellni való díj? Hatvan év alatt sok mindent megér az ember. Egy lap is. Di­csérik, közömbösek vele szem­ben, bírálják, olykor még az is megesik, hogy kitüntetik. Velünk is megtörtént - nem is egyszer. Bár közkeletű felfogás szerint a kitün­tetést nem kiérdemelni, hanem kapni szokták, mi mindre büszkék va­gyunk. Van egy díjunk, amelyet azon­ban ma már a fiók mélye őriz. Nem il­lik kitenni, mi több, szégyellnivaló. Tényleg szégyellnivaló? A KISZ-díjról van szó, amelyet 1986 tavaszán nyújtottak át szer­kesztőségünknek, többek között Fórián Éva többszörös sportlövő vi­lágbajnok, Kéri László politológus és Máté Gábor színművész társasá­gában. Az elismerést a KISZ Köz­ponti Bizottsága adományozta azok­nak a közösségeknek és magánsze­mélyeknek, amelyek, illetve akik különösen sokat tettek az ifjúságért. A kitüntetésre a megyei KlSZ-bizott- ság terjesztette fel a szerkesztőségün­ket. Csak a javaslat megszavazása után egyeztettek a párt megyei vezetésével. Miután akkoriban vita dúlt a szerkesz­tőség és a pártalapszervezeti vezetés között, csak kényszeredetten támogat­ták az előterjesztést Ennek ellenére A kiadó és a szerkesztőség elismerései KISZ-díj (1986) Kiváló Vállalat (1986)11 Vasvári Pál-dfj (1999) Vasvári Pál-díJ (2000) Vasvári Pál-dfj (2001) Vasvári Pál-dfj (2002) Vasvári Pál-dü (2003) megkaptuk a díjat A Központi Bizott­ság indoklásában ez áll: „A Békés Me­gyei Népújság szerkesztőségének a na­pi munka mellett különös erénye az if­júságpárti álláspont Hiteles tudósítás, nem tömjénezés és nem megbélyegzés - ez jellemzi írásaikat Példaadó, hogy rendszeresen foglalkoznak a lap hasáb­jain a fiatalokkal és mozgalmunkkal. Cselekvő emberek, akik a VIT-ről szóló helyszíni tudósítás érdekében vetélke­dőkön indultak és helyezést értek el, akik diákújságírókat képeznek - akik többségükben fiatalok”. Mi tagadás, büszkék voltunk az elismerésre, hi­szen első ízben kapott KlSZ-díjat egy újság szerkesztősége, egyben egy me­gyei műhely. Úgy éreztük, a kitüntetés a vidéki újságírásnak szólt, és elmara­dott megyénk egy különleges teljesít­ményét ismerték el vele. A díj egyébként egy oklevéllel és egy igényes krómacél-üveg művésze­ti alkotással járt. Utóbbit kollégánk, Nagy Ágnes a díjátadás másnapján elejtette, s összetört. Szerencsére a KISZ-ben volt egy tartalékpéldány... Az elismerés értékéhez el kell mon­dani, hogy akkoriban a KISZ gondolko­dásban több lépéssel az MSZMP előtt járt. Kár lenne persze tagadni, hogy in­nen nézve a különbség nem érzékelhe­tő, és más megítélés alá esik. Tény azonban, hogy a fentiek mellett olya­nok is KISZ-díjasok, mint Básti Juli színművész, Bella István költő, Benkő Dániel lantművész, Bereményi Géza filmrendező, Gáspár Sándor színmű­vész, Ördögh Szilveszter író, Szakácsi Sándor színművész, Szörényi Levente énekes, zeneszerző, Vámos Miklós író és Wekler Ferenc politikus. Az elisme­rést valamennyien ma is vállalják. ■ Árpási Zoltán A KISZ-díJat 1986 tavaszán nyújtottak át szer­kesztőségünknek, a KISZ KB adományozta az ifjúsági munka elismeréséért. A SZERZŐ FELVÉTELE Va ss Sándorné az előfizetési díjat az étkezésen takarítja meg. Wegroszta Gyula kitartó gyűjtőnek bizonyult, háza tele van régi kincsekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom