Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-23 / 118. szám
2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 13 ÉVFORDULÓ Honig tartó hűséggel lapunk iránt Kötelező volt előfizetni - Kedvence, a helytörténet miatt gyűjti A gyulai Wegroszta Gyula a Békés Megyei Hírlapot indulása óta gyűjti és a kezdetektől elődjét is, a Békés Megyei Népújságot. Azt mondja, így is lesz, amíg él. Wegroszta Gyula elmesélte: úgy kezdődött, hogy neki kellett példát mutatnia az újság előfizetésében vállalatánál, a Gyulai Vendéglátó-ipari Vállalatnál. Akkor üzemvezető volt az egykori Berényi cukrászdában, a Városház utcában, a Nagykőhíd lábánál. A vállalat igazgatósága megkérte a vezetőket előfizetők szervezésére. Tíz előfizetőt kötelező volt gyűjteni, ezt a számot Wegroszta Gyula körülbelül megduplázta, ugyanis azt is nézték, ki milyen szorgalmas. A saját üzletükön kívül a többi helyet is végigjárta. Wegroszta Gyula azóta járatja a lapot és gyűjti is a helytörténeti anyagok miatt A helytörténet, a néprajz érdekli. Például a gyulai tűzoltóságtól elismerést is kapott a helyi fúvószenekari fesztiválok megszervezéséért. Az újságokon kívül - hiszen a városi lapot is gyűjti - hat-hét- száz népi bútort őriz, melyeket ő készített tízszeres kicsinyítésben. Elkészült a vár is fából, legalább tíz éve. Elkészítette a Göndöcs-kerti lebontott faszínház, zenepavilon mását és most ráakadt a pavilon fényképére... Wegroszta Gyula azt mondja, ha ő lenne a lapszerkesztő, kisebb méretű képet közölne, mert így több mindennek jutna hely az első oldalon. A lapból hiányolja kedvencét, a helytörténetet, amit szívesen olvasna, és nem csak Gyuláról. Azt mondja, nem tudna a lap olyat elkövetni, hogy lemondja. Addig járatja, amíg él. ■ Szőke Margit Ónálló életre kelt újságok Köszönet olvasóinknak a bizalomért Okány történései bőrbe kötve Teri nénit a politika sosem érdekelte A szerkesztőséget is meglepte, és nagy örömmel (megkockáztatom, meghatottsággal) figyeltük, milyen sokan jelentkeztek a lap 60. évfordulójával kapcsolatos felhívásunkra. Nem egy olvasó örökre felajánlotta a féltve őrzött, többszörösen becsomagolt újságjait, előfizetési nyugtáit, csupán annyit kérve, olyan szeretettel vigyázzunk a húsz-harminc-, néha negyvenéves papírra, ahogyan ők tették. ígéijük, így lesz. Legtöbben Békéscsabáról tettek eleget kérésünknek, talán itt több régi példány maradt meg, vagy csak egészen egyszerűen könnyebb, olcsóbb a megyeszékhelyről a megyeszékhelyre eljuttatni egy csomagot. Ahogy újabb és újabb hatalmas pakkal érkezett a postás, és bontogattuk a borítékokat, úgy lapoztuk át a régi számokat és néztük, hogyan kelt önálló életre a lap, hogyan építették be a családtagok a mindennapjaikba. Mert egy újság üzenőfalként, ha úgy tetszik, sms-ként is szolgálhat íme egy példa Palik György gyűjteményéből. A következő szöveg az 1981. december 4-ei Népújságra íródott: „Gyurcsi! Itt a kajád az asztalon, ha nem elég meleg, melegítsd meg, a leves a gázon, vacsorázz meg, elmentünk a fodrászhoz. Apu”. Ugyancsak kedves csomagot küldött Andó Pál, Barna Ferencné, Bo- tyánszki Györgyné, Erdei Sándorné, Jánosi Andrásné, Józsa Balázsné, Melis Mihály, Nővé Béláné, Szaszák János (mindannyian Békéscsabáról) és még sorolhatnánk. Elnézést, hogy sokaknak nem szerepel a neve, sajnos nincs hely mindenkinek a mai különszám hasábjain köszönetét mondani. Reméljük, helyettünk úgyis beszél ez az ünnepi szám. ■ F.G. K. Szabó Sándorné Stummer Teréz több mint negyven esztendeje lapunk előfizetője, olvasója. Az okányi Teri néni a Népújság '64. május 24-ei számát is őrzi, amelyben elődeink arról tudósítottak, miszerint tésztaüzem létesült a helyi Petőfi téeszben. Aztán újabb féltve őrzött, megsárgult „relikvia”, a Népújság 1964. szeptember 17-ei száma kerül elő, amelynek sportoldalán arról olvashattak, hogy gólzáporos győzelmek születtek a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokságban. S itt bújik ki a szög a zsákból, hiszen Teri néni férje, Szabó Sándor tizenöt esztendőn keresztül őrizte az okányiak kapuját, amely '64. szeptember idusán is bevehetetlen volt. Okány—Örménykút 1-0, olvasható a tudósításban. így az sem meglepő, hogy Szabó Sándor, 67 évesen ma is a sportoldalon kezdi a Hírlap olvasását. Az meg természetes, hogy ifjabb Szabó Sándor (Sutyi) harmincöt évesen is az okányi csapat motorja, csatárja. „...Nem szoktam ezzel vil- longani, de mivel az újság is ilyen koros lett már, mint én, elmondom: '88 óta gyűjtöm az Okánnyal, okányi emberekkel, elszármazottakkal kapcsolatban megjelent valamennyi újságcikket. Hat nagy méretű, bőrkötéses könyv őrzi a legkülönfélébb terjedelmű, témájú tudósításokat, híreket, riportokat” — tudatta Teri néni. Mint mondja, a politika sosem érdekelte, s manapság az sem, hogy melyik miniszter sétáltatott kutyát, hiszen a minisztereket sem érdekli, hogy ő éppen aznap mit főzött ebédre. A településsel kapcsolatos, helyi hírek annál inkább! ■ B. I. Fél évszázada olvasónk Mindig is köldökzsinór volt a külvilághoz A 65 esztendős, Békésen élő Vass Sándorné minden bizonnyal lapunk legrégebbi olvasói közé tartozik.- Valahol megvan az az '56-os példányszám, amiben akkor, a tsz-szervezés időszakában, édesapámat valaki azzal illette, hogy azért nem lép a közösbe, mert a kulákpor sok szemetet hordott a szemébe. S nem látja az utat a szövetkezetbe... Szó szerint ezt mondták róla, amit megtanultam. Ekkor még Vizesfáson laktunk, s az újság volt a köldök- zsinór a külvilággal, szüleim nem ritkán lámpafénynél olvasták - kezdi a beszélgetést Vass Sándorné, aki férjhezme- netele óta előfizetője lapunknak. - Hozzánk korán kézbesítik a Hírlapot, általában már öt óra előtt a postaládában van. Amíg élt a férjem, „megfeleztük” az újságot, úgy olvastuk - folytatja. S egy másik lapelődünk, a Népújság egyik száma kerül elő. Ennek szomorú aktualitást az ad, hogy ebben a huszonöt évvel ezelőtti számban szerepel édesapjáról egy kis hír: a 75 éves, kerékpárral közlekedő Szabó Sándort egy motoros elütötte. A kerékpáros a helyszínen, a 21 éves motoros a kórházban életét vesztette...- Megmondom őszintén, kicsit sokallom a havi előfizetési díjat. Szerintem ebbe beleférne a Vasárnap Reggel is. De mit tegyek, ha szeretek újságot olvasni?! Megböjtölöm a hasamon — magyarázza, s máris arról beszél, hogy mit olvas szívesen. Tetszenek a hírek, különösen a megyei vonatkozásúak, a politikával meg jobb lenne csínján bánni, mert az más, érdekes olvasnivaló elől veszi el a helyet. ■ Sz. A. Kétéves unokájának adja A békéscsabai Palik György személyes indíttatásból őrzött meg néhány számot a Népújságból. Főleg a „sportos”, utolsó oldalakat tette el, és nézegette szívesen, ahol arról adnak hírt egy fénykép kíséretében, hogy a fia cselgáncsban magyar bajnok lett. A gépkocsivezetőként is dolgozó olvasó azonban szomorúan meséli el, gyermeke pályafutása kettétört, amikor a fiatalembert nem engedték elutazni Távol-Keletre egy nemzetközi megmérettetésre. Soha többet nem ment edzésre. György abban bízik, hogy a most kétéves unokája talán édesapja nyomába lép, és akkor elbüszkélkedhet a kisfiúnak a régi számokkal. ■ (fgk) A fiók mélye őrzi - egy szégyellni való díj? Hatvan év alatt sok mindent megér az ember. Egy lap is. Dicsérik, közömbösek vele szemben, bírálják, olykor még az is megesik, hogy kitüntetik. Velünk is megtörtént - nem is egyszer. Bár közkeletű felfogás szerint a kitüntetést nem kiérdemelni, hanem kapni szokták, mi mindre büszkék vagyunk. Van egy díjunk, amelyet azonban ma már a fiók mélye őriz. Nem illik kitenni, mi több, szégyellnivaló. Tényleg szégyellnivaló? A KISZ-díjról van szó, amelyet 1986 tavaszán nyújtottak át szerkesztőségünknek, többek között Fórián Éva többszörös sportlövő világbajnok, Kéri László politológus és Máté Gábor színművész társaságában. Az elismerést a KISZ Központi Bizottsága adományozta azoknak a közösségeknek és magánszemélyeknek, amelyek, illetve akik különösen sokat tettek az ifjúságért. A kitüntetésre a megyei KlSZ-bizott- ság terjesztette fel a szerkesztőségünket. Csak a javaslat megszavazása után egyeztettek a párt megyei vezetésével. Miután akkoriban vita dúlt a szerkesztőség és a pártalapszervezeti vezetés között, csak kényszeredetten támogatták az előterjesztést Ennek ellenére A kiadó és a szerkesztőség elismerései KISZ-díj (1986) Kiváló Vállalat (1986)11 Vasvári Pál-dfj (1999) Vasvári Pál-díJ (2000) Vasvári Pál-dfj (2001) Vasvári Pál-dfj (2002) Vasvári Pál-dü (2003) megkaptuk a díjat A Központi Bizottság indoklásában ez áll: „A Békés Megyei Népújság szerkesztőségének a napi munka mellett különös erénye az ifjúságpárti álláspont Hiteles tudósítás, nem tömjénezés és nem megbélyegzés - ez jellemzi írásaikat Példaadó, hogy rendszeresen foglalkoznak a lap hasábjain a fiatalokkal és mozgalmunkkal. Cselekvő emberek, akik a VIT-ről szóló helyszíni tudósítás érdekében vetélkedőkön indultak és helyezést értek el, akik diákújságírókat képeznek - akik többségükben fiatalok”. Mi tagadás, büszkék voltunk az elismerésre, hiszen első ízben kapott KlSZ-díjat egy újság szerkesztősége, egyben egy megyei műhely. Úgy éreztük, a kitüntetés a vidéki újságírásnak szólt, és elmaradott megyénk egy különleges teljesítményét ismerték el vele. A díj egyébként egy oklevéllel és egy igényes krómacél-üveg művészeti alkotással járt. Utóbbit kollégánk, Nagy Ágnes a díjátadás másnapján elejtette, s összetört. Szerencsére a KISZ-ben volt egy tartalékpéldány... Az elismerés értékéhez el kell mondani, hogy akkoriban a KISZ gondolkodásban több lépéssel az MSZMP előtt járt. Kár lenne persze tagadni, hogy innen nézve a különbség nem érzékelhető, és más megítélés alá esik. Tény azonban, hogy a fentiek mellett olyanok is KISZ-díjasok, mint Básti Juli színművész, Bella István költő, Benkő Dániel lantművész, Bereményi Géza filmrendező, Gáspár Sándor színművész, Ördögh Szilveszter író, Szakácsi Sándor színművész, Szörényi Levente énekes, zeneszerző, Vámos Miklós író és Wekler Ferenc politikus. Az elismerést valamennyien ma is vállalják. ■ Árpási Zoltán A KISZ-díJat 1986 tavaszán nyújtottak át szerkesztőségünknek, a KISZ KB adományozta az ifjúsági munka elismeréséért. A SZERZŐ FELVÉTELE Va ss Sándorné az előfizetési díjat az étkezésen takarítja meg. Wegroszta Gyula kitartó gyűjtőnek bizonyult, háza tele van régi kincsekkel.
