Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-23 / 118. szám

14 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP — 2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ ÉVFORDULÓ Születésnapi üdvözletek olvasóinktól Füzetbe gyűjti az érdekes cikkeket Tisztelt szerkesztőség! Én már körülbelül harminc éve előfize­tője vagyok a Békés Megyei Hír­lapnak. Az érdekesebb cikkeket kinyírom, egy füzetbe ragasz­tom, alkalmanként elolvasom. Ezt az újságot azért tettem félre (1973. dec. 20-ai szám), mert a fogyasztási szövetkezetek jó eredményeiről írták. Én is ÁFÉSZ-dolgozó voltam húsz évig. Még küldök egy előfizetője­gyet is. A sok újságot egy idő után oda szoktam adni az isko­lás gyerekeknek hulladékgyűj­téskor. ■ Tisztelettel: Szatmári Sándorné, Csárdaszállás Megsárgult lapok - múló idő Felhívásukat olvasva a Békés Megyei Népújság egy megsár­gult, 1981. október 17-ei, szom­bati számát küldöm önöknek. Emlékként őrzöm, mivel gyerme­kem óvodás volt. (6. oldal, fotó: Fazekas László.) Az idő múlását igazolja, megsárgult lapok. A lap ára 1,40 Ft. És kedvencem a 3. ol­dali Piaci hírek. Köztük a to­jás ára 2,20-2,40-ért, és ez akkor drága volt. De a többi árut is'szívesen vásárolnám még ma is ilyen árakon. Hir­detéseket böngészve: Munka- alkalom. Mára mi maradt azokból a régi munkahelyek­ből? Ezzel a felhívással nyer­tem, hiszen újra olvastam a Népújságot és visszarepültem huszonnégy évet az időben a múltba. S hogy ez a nap teljes legyen, megjátszottam az ak­kor kihúzott lottó nyertes szá­mait. Szeretném a lapot to­vább őrizni, kérem, juttassák vissza. Örömteli nosztalgiá­zást kívánok e jeles évfordu­lóra. Tisztelettel és köszönettel hű­séges olvasójuk, u Marcsó Albertné és családja, Kötegyán Sok minden vár az évfordulókra Olvastam a felhívást az újság­ban! Haboztam, mi helyesebb: írni, vagy nem írni. Azután úgy döntöttem, érkezzék e le­vél... Régtől reméltem: egyszer majd vidékünk lapjának is ki­jár az ünneplő keresés, s még inkább kijár most, a hatvana­dik esztendőben. Sok minden vár az évfordulókra. Mindig és újra valaminek a porát kell letörülnünk. Történetesen most arról, amit nem nagyja­ink örök dicsőségére, hanem a magunk jól felfogott érdeké­ben akarunk tisztábbnak lát­ni. Jómagam, „aszúkorban” lévén, a mai lap elődjét 1957 óta, tehát közel ötven éve ol­vasgatom saját előfizetésben. Most, hogy a régi újságokba bele-belelapozgatok, visszakö­szön egy tanult tétel: a régi írások is feltöltődhetnek új ér­telemmel, ha régi kontextu­sukból kiragadva új környe­zetbe helyezzük őket. A címoldalon a Viharsarok első számának bemutatásával kezdődő történelmi ív a hatvan évvel későbbi, szombati újság felidézésével befejeződött. Még valamit a „Népújság”- hoz való kötődésemről: jó érzé­sekkel tölt el, hogy 1977-től a szerkesztőség klubjában ren­dezett „Köröstáj” klubdélutá­nokat látogathattam. S 1978- tól elkövetkezett az az idő, amikor a Békés Megyei Népúj­ság „Köröstáj” mellékletének és a „Szülőföldünk” rovatának nem csak olvasója, de olykor­olykor szerzője is lehettem. So­kai változott körülöttünk a vi­lág! Talán nosztalgiából írom, talán igaz is, nekünk, „körös­tájiaknak” ma is hiányzik egy hasonló rovat. Meggyőződé­sem, az igényes fogyasztók, a rendszeres olvasók ma is épp­oly szívesen figyelnének fel egy-egy továbbgondolásra ér­demes írásra, mint akkor ré­gen... ■ Verasztó Antal, Orosháza Amikor hazajött a hadifogságból... Visszaemlékezem az elmúlt hatvan évre. Amikor 1945. de­cember 13-án hazajöttem az orosz hadifogságból - a krasznalucsi szénbánya vidék­ről -, ez a lap már létezett. Amikor a lapnak huszonöt éves évfordulója volt, akkor is' küldtem cikkeket, melyeket a Viharsarok újságból vágtam ki. Az egyik cikkben két lovas jár­őr portyázott a havas tájon, amikor két orosz katona kiál­tott, magyarszki, magyarszki — megadták magukat... A másik cikk a kétsopronyi disznótoros esetről szólt, amikor a kocsis lovával a hideg télben, sötétben úgy eltájolódott, hogy lovai visszatértek a tanyájába. A kutyák ugatásából jöttek rá, hogy otthon járnak. A disznóvá­gásról elkéstek, csak vacsorára értek el. A hatvanas évek végén - vagy a hetvenes évek elején - az ak­kori főszerkesztő úr arról tájé­koztatott, hogy ezt az országot már annyiszor kirabolták, hogy nem maradt semmi, csak a két kezünk. Ez a két kéz azonban le­het a mi „aranybányánk, arany- tartalékunk”. Megjegyzem, ez ma is igaz. A szerkesztőség kérésének részben eleget teszek. Néhány valóban sárga oldalt elküldök. Gyűjtésemet azért végzem, mert valamilyen módon érzelmileg egy-egy cikk kötődik hozzám vagy családomhoz. 1968. február 15. - Árhullám a Körösökön 1968. április 13. - Még min­dig ismeretlen Martin Luther King gyilkosa 1989. július 29. - füstölgés a füstölésről 1992. július 13. - A trianoni békeszerződés 1994. július 11. - Illemtudó ember ön? 1987. december 12. - A kis- csákói Geiszt-kastély 1988. augusztus 13. - Kondo­ros - Nagycsákó 1994. szeptember 10—11. — Al­kotásait Párizs is befogadta 1999. október 6., szerda - Az aradi tizenhárom Hatvan év nagy idő egy ember életében, mert ezen a vidéken is érzi az ember, hogy sok vihart ért meg és sokszor szorult sarok­ba. Sok szép élményeimet, keser­veimet szívesen megosztom egy újságíróval, mert megemléke­zéseimet már csak egy-egy sor­ban rögzítem, s mondom el gyermekeimnek, kortársaim­nak. Tisztelettel: m Szedmohradszki Mátyás, Kondoros Nyolcadik éve jelenik meg a Vasárnapi Békés Megyei Hírlap, a Vasárnap Reggel megyei kiadása. Várátadó köszönettel megnyílt A felújítás vezérhajőja a gyulai önkormányzat volt Járgánycsodák parádéztak lÁmmkpm A !egnagvt>bb vidéki szemle Csabai művész sikere uajEPiJEZTÉK Szén-Varga Bibó-szobra A miniszter is átnézte az állásajánlatokat Milliárdos hírnév irtán adósság és felszámolás Dávid Ibolya szerint a vidékiekről elfeledkeztek möf Komoly bajok a közéletben Csorvás lesz hamarosan a legfiatalabb városunk értékelés A sokszínűség a jellemző

Next

/
Oldalképek
Tartalom