Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-23 / 118. szám
12 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ ÉVFORDULÓ Részletek lapunk exkluzív interjúiból Szabó Magda: Békésbe hazajárok Nincs nagy út, és sosem fárasztó, ha hazajöhetek. Hajdani esperes nagyapám, a köröstarcsai évei, a békési gyökerek meghatározóak egész életemre, a családi kötelék segített regényeim, drámáim megírásakor. Mindig jövök, ha hívnak, ha jöhetek! Elég sokat utazom itthon és rohangálok a nagyvilágban, de a szülőföldre mindig haza kell járni, ez természetes. Most jöttünk haza Párizsból, ahol tavaly ősszel Az ajtó című regényemért a Femina-díjat vettem át, de már utazunk is Münchenbe, ott előadást tartok. Én Békés megyébe hazajövök. S mindig jól utazom, ha idejövök, mert húz a szívem, érted?! Hűz a szívem a szülőmegyébe. Elfáradni? Arra nekem nincs időm, gyermekem! Hát a sírban nem lehet majd eleget pihenni?! A kis urnámban majd mit csinálok? Hogy tudnék én ilyenkor elfáradni meg pihenni, amikor annyi tervem van, mint még sohase?! Majd ott ráérek, ne félj!...” (Niedzielsky Katalin, 2004. 05.29.) Szántó Tibor: Kner indított el Szántó Tibor, Mun- kácsy-díjas tipográfus, a „lila” Népújság arculatát tervezte. Tulajdonképpen Kner Imre indított el a pályán. Amikor ló évesen (másodéves nyomdászinasként) elmentem hozzá, hogy könyv- tipográfus akarok lenni, egy óra alatt megmagyarázta nekem, mi az, hogy szép könyv. Ez sorsdöntő találkozás volt az életemre nézve. Akkor fogadtam meg, hogy magyar nyomdászként, a klasszikus és az élő magyar irodalom szolgálója leszek. (..'.) Másik Békés megyei barátom Tevan Andor volt, akit később ismertem meg, de haláláig jó barátom volt. Békéscsabán is vendégül látott, később pedig az a szomorú megtiszteltetés ért, hogy a Móra Kiadónál, mint művészeti vezető, én lettem az utóda. (...) Ha Kner Imre neve felvetődik, akkor azok a nyomdászok is eszembe jutnak, akik itt dolgoztak és dolgoznak Békés megyében, mondjam úgy, a „Kner konszernnél”, a „Kner műveknél” olyan munkatársaim voltak, akik nélkül nem tudtam volna terveimet megvalósítani. Különösen nagy hálával és szeretettel gondolok Háromszéki Palira, aki mindent megcsinált, amit én kitaláltam. Egy kissé mindannyian bolondok voltunk és vagyunk, pozitív értelemben. Ahogy a megboldogult Pali mondta annak idején: pozitív őrültek vagyunk...” (Árpási Zoltán, 1991. december 24.) Cl j_ J á é p (t é s.h e * modern Kivi tel a Z'SBFépkBiyha ICandalIo TTakapéktiizíielij Falcaerapézes . J»y t t á s t I s válla I Noyáky László Kályhásmester, flndrássy-út 3. Már gyermekkorában olvasónk volt Az anyakönyvi hírekben szerepeltek, ezért megőrizték a lapot Dr. Csavanyák Lászlóné életében egyik nevezetes dátum 1958. június 12. Ezen a napon kötöttek házasságot, s lapunk június 16-ai számában, az anyakönyvi hírekben szerepelt a nevük.- Alig múltam 25 éves, a férjem egy évvel volt idősebb - emlékezik a ma 72 éves nyugdíjas olvasónk. - A békéscsabai kórházban ismerkedtünk meg, találtunk egymásra: a férjem gyakorló orvos volt, én pedig statisztikusként dolgoztam ott. A férjemék Fáspusztán laktak, s mielőtt az egyetemre ment, a kórházban irodán, portán és beteghordóként dolgozott. Jómagam csanádapácai vagyok, a szüleim előfizetői voltak a lapnak, így én szinte gyerekkorom óta olvasója vagyok a megyei újságnak — lapozgat Az emberekről szóló riportokot hiányolja dr. Csavanyák Lászlóné. emlékei között dr. Csavanyák Lászlóné. Nevetve meséli, hogy mielőtt Mezőberénybe kerültek volna, azt sem tudták, hogy hol van. A férje fiatal orvosként a csabai kórházban kezdett dolgozni, majd előbb Kondoroson helyettesítő körzeti orvosként gyógyított, ezt követően '61-től három évtizeden át Berényben volt körzeti orvos, a feleség mellette dolgozott orvosírnokként.- A lapnak Berénybe kerülésünk óta vagyunk előfizetői. A Hírlapban minden cikket elolvasok, még a sportot is, nagyon szeretem a kézilabdát, a kosárlabdát és a vízipólót. Amit hiányolok belőle az az, hogy kevés benne az emberekről szóló riport. Jó dolog viszont, hogy „vastag” a lap, vagyis van benne olvasnivaló - summázza dr. Csavanyák Lászlóné. ■ Szekeres András „Az otthontól” kapta az elismerést Széchy Tamás mesteredzőt Doboz nagyközség díszpolgárává avatta Irigylem Buzitai Lajos bácsit, aki a művház ajtajában toporog. „Vajon megismer-e Tamás? Én is osztálytársa voltam. Szeretnék vele kezet szorítani és megölelni! Szoktam nézni a tévében...” A külön leporolt székeken miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők és világhíres tanítványok ülnek. Hargitai, Szabó Joe, Ver- rasztó, Gyúró Mónika, Dar- nyi, Rózsa, Czene. Nevük fogalom a világ úszósportjában. Doboz nagyközség újkori történetének legjelesebb napja ez a pénteki. Légypisszítő a csend, amikor Szatmári János polgármesterségének legemlékezetesebb bejelentése következik: „Ülésünknek egyetlen napirendi pontja van... Képviselő-testületünk 1997. április 8-án hozott 34/1997-es határozatával Széchy Tamás Állami-díjas mesteredzőnek, a Magyar Széchy Tamás (Jobbról) és Szatmári János polgármester. ban, a sportfejlesztés területén végzett munkájáért a Doboz nagyközség díszpolgára kitüntető címet adományozta.” Aranygyűrű, díszoklevél, emlékérem. Megint vastaps. „Köszönöm a doboziaknak. Mindenkinek, aki, ha kellett, szétvetett lábakkal, kapával, kaszával védte ezt a földet. Ezért maradt meg Magyarország. Mert ilyen emberek akarták és éltették. Életemnek ez a legnagyobb kitüntetése. Nagyon köszönöm, hogy otthon lehetek, és az otthontól kaptam.” (...) A kitüntetett újfent szól, erre végképp nem készült. „Ha ez a falu engem ennyire tisztel, akkor én jól tudom, ez nem csak nekem szól. A szüleimnek is. Apámat halálakor sokezren kísérték nyugvóhelyére. A díszpolgárság az övék is, értük is kapom. Mély tisztelet érte.” ■ F. I. Úszó Szövetség szövetségi ka- nak kimagasló érdemei elis- (Részlet az 1997-ben megjelent pitányának, budapesti lakos- méréséül a magyar úszósport- írásból.) FORRADALMI IDŐK — RÖVID ÉLETŰ LAPOK, (n) Az 1956-os forradalom napjaiban, a Viharsarok népe megszűnése irtán jelent meg a Kossuth népe és a Független Újság, melyek tájékoztató szerepüket jól betöltötték. Gyulán és Gyomán ekkor már városi lapokat hívtak életre. VIHARSAROK NÉPE UTÁN NÉPÚJSÁG, (n) 1949. október 30-án jelent meg a Viharsarok népe, amelynek felelős szerkesztője Varga Dezső volt. Ezt a lapot 1956. október 27-én a forradalom szele söpörte el, majd november 5-én megjelent a Békés Megyei Népújság.
