Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-23 / 118. szám
4 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ ÉVFORDULÓ Közéleti személyiségek lapunkról Örömmel veszi kézbe a lapot- 2001. szeptember 1-jétől végzem diplomáciai feladataimat Magyarországon, Békés megyében, azóta mindennap elolvasom az újságot. Elmondhatom, hogy örömmel veszem kézbe reggelente a Békés Megyei Hírlapot - fogalmazott Stefan Dano, a Szlovák Köztársaság békéscsabai főkonzulja. - Komoly segítséget nyújt a lap abban, hogy a megye életéről tájékozódhassunk, képet kapjunk az aktuális eseményekről, problémákról. Tagadhatatlan, hogy sok olyan rovat van, amely érdekes híreket, tudósításokat tartalmaz minden olvasó számára. Ezúton is köszönöm a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségének mindemellett azt, hogy figyelemmel követik munkánkat: rendszeresen tudósításokkal, fényképekkel számolnak be nem csak a mi, hanem a szlovák kisebbség egészének életéről. ■ P. R. A hétköznapokról szóljon Pap János, Békéscsaba polgár- mestere szerint a Békés Megyei Hírlap fontos szerepet tölt be a megyeszékhelyen is a lakosság sokirányú, kiegyensúlyozott tájékoztatásában. Amit nagyon fontosnak tart: az újságírók szabadon leírhatják a véleményüket. A polgármester úgy gondolja, egy helyi újságnak, így a Hírlapnak is a hétköznapokról, az emberek életét befolyásoló, helyi döntésekről kell szólnia. A nagypolitika híreiről a túlnyomó többség a tévéből, rádióból, az internetről értesül.- Míg a békéscsabaiak arról olvasnának még többet, hogy mi zajlik a városban, bizonyára ugyanígy vannak ezzel a más települések lakói is - ecsetelte Pap János. — Előfordulnak természetesen az egész megye életét, fejlődését meghatározó történések, és ezek kiemelten kell, hogy szerepeljenek az újságban. Jómagam olyan cikkeket olvasok el a Hírlapban, amivel kapcsolatosan máshonnan még nem szereztem tudomást. ■ Ny. L. Népszerűsítsék a tudományt!- Huszonkilenc éve élek Békés megyében, s azóta szinte mindennap kezembe veszem és átnézem a megyei lapot - kezdte beszélgetésünket dr. Patay István, a Tessedik Sámuel Főiskola rektora. Hozzátette, hogy a napjainkban megjelenő Békés Megyei Hírlapot sokkal színesebbnek találja, mint elődeit. — Ebben az újságban minden Békés megyében élő ember találhat fontos információkat az ország, a megye és szőkébb környezete életéről. Nem tehetünk szemrehányást a lapnak amiatt sem, hogy bármiféle politikai elhajlás tapasztalható lenne benne. Mint az oktatás, a tudomány területén dolgozó ember, talán egyvalamit hiányolok csupán: egy rendszeresen megjelenő tudományos, ismeretterjesztő rovatot. Jó lenne, ha a lap hasábjain keresztül is népszerűsítenék, közelebb hoznák az emberekhez a tudományt - fogalmazott dr. Patay István. ■ L. J. Nyitott az újra, a megyére Veress József államtitkár, az MSZP megyei elnöke írásban köszöntötte lapunkat az évforduló alkalmából. „Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Barátaim! Hatvan év már egy emberi élet és egy megye életében is nagy idő. Valószínűleg egy lap számára is meghatározó, ha két emberöltő óta látja el hírekkel, információval egy térség lakóit, alakítja és egyben tükrözi véleményüket. Igazi közvélemény-formáló erő! Felelős, mert érzi szavai súlyát és szerepét a térség mindennapjai, fejlődése szempontjából! Nagy idők tanúja volt Békés megye lapja! S mint azóta is minden jelentős időszakban, a térség, a megye hangjaként is működő lap szerepe talán még nagyobb mint általában!... Az Önök szerkesztőségében járva, mindig megfogja az embert az idők szele, látva a falat díszítő, régi lapszámokat. S megfogja az a légkör is, ami a mai munkatársak közös mun- kálkodását, együttgondolkodását jellemzi. A nyitottság az újra, a megye életének rezdüléseire. Annak értése, hogy Önök szavaikkal akkor is formálják a közvéleményt, ha szakmájukat gyakorolva cikket írnak, de akkor is, amikor megjelennek, s megszólalnak egy rendezvényen vagy akár egy baráti körben is. Hiszen a közvélemény Önöket mindig a köz hangjának tekinti. Kívánom, hogy a következő években, remélem és kívánom, hogy a következő hatvan évben is méltón teljesítsék hivatásukat. Fejezzék ki és formálják a megye és lakói véleményét, segítsék a térség fejlődését, az itt lakók boldogulását! További sok sikert, eredményes munkát és boldogságot személyes életükben!” ■ Több helyi hírt látna szívesen Domokos László, megyénk V. számú választókerületének országgyűlési képviselője, a Fidesz Békés megyei elnöke levélben köszöntötte szerkesztőségünket az évforduló alkalmából. „A Békés Megyei Hírlap és elődje, a Népújság tanúja és közvetetten formálója is volt a megye elmúlt 60 évének, formálója a jelenének. De milyen szerepet tölt be a Békés Megyei Hírlap az életünkben? Ezt talán akkor érthetjük meg, ha elképzeljük, hogy nincs. Vonjuk ki az elmúlt 60 évből mindazt a hírt, amiről a Békés Megyei Hírlap tájékoztatást adott... A demokrácia egyik alappillére a nyilvánosság. Nyilvánosság nélkül nincs demokrácia. És e tekintetben a Békés Megyei Hírlap felelőssége hatalmas, hiszen a megye egyetlen napilapja, és talán a legmeghatározóbb hírforrás. Aki nem olvassa, az sem vonhatja ki magát a hatása alól... A vélemények megoszlanak. Van, aki szereti a Hírlapot, van, aki nem. A politikus úgy van vele, ha jót írnak rólam, szeretem, ha rosszat, akkor nem. Ilyen az emberi természet. Egy valamiben azonban mindenki egyetért: ha benne volt a Békés Megyeiben, akkor az HÍR! CSUPA NAGYBETŰVEL! Ez nem kevesebbet jelent, mint, hogy az emberek bíznak a Hírlapban. És ez a bizalom hatalmas felelősséget is jelent, amivel nem könnyű együtt élni. Kívánom, hogy éljenek vele felelősséggel, őszintén és szabadon, még legalább hatvan évig! Végül egyetlen kérés: legyen még több helyi hír. Sőt! Igazából csak helyi híreket olvasnék...” ■ Elsőnek olvassa a főkapitány Dr. Gyurosovics József ezredes, megyei rendőrfőkapitány korán kelő ember, és munkáját is reggel hét óra előtt elkezdi. Az újságok közül az első, amit elolvas, az a Békés Megyei Hírlap.- Az sms-rovatot mindig átfutom, hiszen rengeteg olyan információt kapok a lakosságtól, melyek hozzánk nem, vagy másként futottak be - hangsúlyozta a főkapitány. - Rendőrként természetesen szívesen olvasnék többet a helyi kék hírekről. Majd elfelejtettem, a horoszkópomat is átnézem. Gyurosovics ezredes kiemelte: a sajtóval való kapcsolatot rendkívül pozitívnak és korrektnek tartja. A rendőrség is arra törekszik, hogy a legfrissebb eseményeket, híreket a nyilvánosság elé tálja. Természetesen vannak olyan részletek egy-egy ügyben, melyeket nem lenne szerencsés, ha például a gyanúsított az újságból tudna meg. ■ Ny. L. Kevesebb tüzet és több lovat Szendi Géza ezredes, békéscsabai tűzoltóparancsnok örülne, ha kevesebb tűzesetről szóló beszámolót látna lapunkban. Ez ugyanis azt jelentené, hogy csökkent a szerencsétlenségek száma megyénkben. Az ezredes több lovas cikkel pótolná ki a szabadon maradó helyet Ez nem véletlen, hiszen díjugratóként jelenleg is versenyez az öregfiúk között - A Békés Megyei Hírlapot a munkahelyemen futom át, olvasom el — mondta Szendi Géza. — Szeretem, hogy már az első oldalon több cikket beharangoznak, mert így célirányosabban kereshet az ember. Az aktuális megyei hírek érdekelnek leginkább. Az olvasók zöme is sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a környezetében történteknek, mint az országos eseményeknek. Egy helyi tűzeset, baleset körülményeire is kíváncsiab- bak, mint például arra, amely az ország másik végében következett be. ■ Ny. L. Igazságosan tájékoztatni Dr. Kovács József, a Pándy Kálmán Megyei Kórház főigazgató főorvosa elégedett lapunkkal, véleménye szerint jól tájékoztatja megyénk lakosságát a történésekről. A Békés Megyei Hírlap egyeduralkodó az itteni napilappiacon, s a legkülönbözőbb területekről nyújtott szakmai tájékoztatói különösen értékes részek. A közélet politikai tájékoztatói azonban, bár fedik a valóságot, az olvasónak az is érdekes lenne, ami viszont nem lát napvilágot. A közéleti napilapoknak semlegesen, minden oldal irányában elkötelezettség nélkül kellene tájékoztatni. Például az önkormányzati ülésekről szóló tájékoztatásoknál nagyon kell vigyázni, hogy azok reálisak legyenek.- Ha újságíró lennék, nem tudnának olyan feladatot adni, hogy valakinek a szája íze szerint írjam meg a cikket, mert ahhoz úgy kell alakítani a valóságot, ezért nem is leszek újságíró - fogalmazta meg a főigazgató. Egyetért azzal, hogy nem a horror dominál a lapban, de a helyi értékekről, a civil szféráról többet szeretne olvasni. ■ Sz. M. Első főszerkesztőmről Katonatisztből krónikás Cserei Pál 1956. november 5-étől 1975. március 14-éig volt a Békés Megyei Népújság főszerkesztője. Első főszerkesztőm, majd tizenegy éven át Emlékszem, 1964- ben, egy ködös őszi napon jöttem be először hozzá Orosházáról — ahol pályámat kezdeni szándékoztam - afféle bemutatkozásra, Békéscsabára. - Vigyázz, nagyon szigorú az Öreg, de ne ijedj meg tőle! - mondta Navotáné Julcsiira, a mutációs szerkesztőség mindenes titkárnője. Néhány mondatot váltottunk csupán, és azzal engedett el: ne higgyem, hogy olyan könnyű ez a pálya, „ide eltiivatottság kell ám”. Onnan kezdve jószerével csak havonta, az „össz”-szerkesz- tőségi értekezleteken találkoztunk, s ilyenkor elhangzottak a különböző dörgedelmek. Ha már ügy érezte az Öreg, hogy nagyon kemények a szavai (ilyenkor a pártközpontban kapott szentenciákat adta tovább), egy csavaros körmondattal vitt némi humort a mondandójába. A lap 60. évfordulójára készülve a levéltárban ráakadtam egy engem elmarasztaló levélre. Ebben az egyik orosházi üzem szocialista brigádjának vezetője - anno 1971 — beárult a főszerkesztőmnek: nem írtam elég szépet a brigádvetélkedőről, az eredményeikről, és a sokadik megkeresésükre nem átal- lottam azt válaszolni, hogy „értse meg, nem foglalkozom vele!”. A négyoldalas levélre az Öreg három sorban válaszolt, azzal a summázattal, hogy „...levelét megkaptam, elolvastam, S. elvtársat utasítottam, hogy végezze munkáját körültekintőbben.” És én ezt 34 év után tudtam meg! ■ S. F. Húsz éve dolgozott már újságíróként, amikor magam is megismertem Pásztor Béla bácsit. Negyvenegyévesen került a pályára, nem könnyű életút állt mögötte.Siapajként repkedtem az újság folyosóin, remélve, hogy valaha egyszer én is újságíró lehetek, amikor felfigyeltem az ősz hajú, szálfatartásű idős férfira. Sokat tudott mesélni, volt is miről. Még Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című könyvében is nyomára bukkant kollégám, Kőváry E. Péter (a Népszabadság későbbi újságírója, szerkesztője). Innen tudom, hogy 1944-ben Pásztor Béla hadnagy közölte legénységével a fronton, hogy céltalan a további harc a németek oldalán. Katonai fogház, szökés, harc a szovjet hadsereg oldalán, majd Ausztriából való hazatérés. Budapest, Pécs, Mezőtúr, Békéscsaba, Orosháza. Feleség, három gyerek, 1957- től újságírós- kodás. Közel hetvenévesen is frissen pattogtatta a pingponglabdát, írt, emlékezett, mesélt nekünk, fiataloknak a múltról. Nyugdíjas létekor sem tette le a tollat, külsősként írt a lapba, bejárt, imádta a társaságot. Emlékszem szabatos, pontos stílusára, amint vitathatatlan bölcsességével mondta, mondta, mondta... Életútját könyvben örökítette meg, de ezt már csak 1986-ban bekövetkezett halála után tudtuk meg. Béla bácsi odafenn biztosan veri a blattot a sok baráttal, mert kártyázni, azt nagyon szeretett. ■ B. Zs. Harminc éve őrzött kép Azt a képet idestova harminc éve őrzöm a legközelebbi fiókban. Talán éppen erre az alkalomra várva. A két délceg férfi két csodálatos futballista: Bodola Gyula — a szemüveges — és Tóth III. Mátyás. Iván Laci bácsitól, a Gyulai Hírlap egykori legendás szerkesztőjétől, első tanítómesteremtől kaptam emlékbe. Gondos hírlapíróként a hátuljára írta a dátumot is: készült 1985 nyarán, Budapesten. Nem tudom, a mai utódok közül hányán hallottak a Nagyvárad két legendájáról? Bodola Gyula bácsi mellesleg Gyulán is edzősködött. Bozsik Cucu azt mondta róla, „a világon egyedül ellene nem tudtam játszani...” A legnagyobb fájdalom, hogy - mint kollégáink közül annyian - Laci bácsi is elment már, ha jól emlékszem, 1986-ban. Nem is tudom, miként létezik, hogy intelmei naponta a fülemben csengenek. Csak évtizedekkel később értettem meg, amit néha kifejtett: az igazi cikk a gondolatnál kezdődik, megírni már csak puszta formaság. „Lacikám! Láthatnám a cikket megjelenés előtt?” — fordult hozzá egyszer (először és utoljára) Jámbor Pista bácsi, a fürdőváros akkori első titkára. „Hát persze, Jámbor elvtárs, majd amikor pénteken reggel megjelent, akár itt szemben, az újságospavüonban.” Ilyen tartással írta a Hírlapot a hetvenes években Iván László, aki Ady városa, Nagyvárad tiszta levegőjét magával hozta Gyulára és a fürdőváros tekintélyes polgára volt. Felesége bizonyára boldog lenne, ha mindezt „Laciról” olvashatná. Sajnos, már hű társa, Liliké sem olvashatja ezt a tisztelgőt. Igaz is, jobb valahogy belenyugodni, az élet mindannyiunkon túlhalad. ■ F. I. # * i i k
