Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-23 / 118. szám
2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 5 ÉVFORDULÓ Mozaikok megyénk sajtótörténetéből Fények és árnyak - Avagy: hatvan esztendő a hírlapírás százharmincnyolc éves fejezetéből A Békés megyei hírlapírás históriája 138 esztendőt fog át. 1869. október 2-án került ki Dobay János jeles gyulai nyomdájából — Hajóssy Ottó vármegyei tisztviselő szerkesztésében, eleinte még hetilapként - az 1939-ig fennálló „Békés” legelső száma. A helyi újságcsinálás nagyra értékelt kezdeti fénykora az 1870-es esztendőktől az első világháborúig tartott. Ahhoz képest a 20. század első felében nemigen maradt el az 1930-as évtized, majd az 1946-1948 közötti időszak teljesítménye sem. A polgári töltéssel kifejlődött „híréhséget”, a helyi közélet élénkségét mutatja, hogy 1910 körül már a mai megyeterület kilenc településén adtak ki legalább hetente megjelenő újságot, és ezekhez a két háború között további négy település csatlakozott. A gyulai, a csabai és az orosházi lapokban már az 1880-as évektől érdemi teret adtak a megyei és a „szomszédsági” kitekintésnek, de az olvasók, sőt a cikkírók sem tudtak a megyehatárok szerinti szemléletben gondolkodni. Az információkból igazából csak a helyi tartalmúak érdekelték őket. Az 1945 után megismert, a centralizálástól nagy előrelépést remélő beállítottság hiánya miatt a kifejezett megyei „vezérlap" szerepre a harmincas évek végére már több újság is alkalmasnak tartotta magát, de azt csak saját olvasótáborában tudta betölteni. Már 1910 előtt eljutottak elődeink Jíékéscsabán és Orosházán, utóbb Gyulán és Szarvason is a hetente hatszori megjelentetésig. A terjesztés leggyakoribb módja a kora reggeli „házhoz hordás” (kézbesítés), a trafikokban, az utcáról utcára járó „rikkancsok” útján, a vasútállomáson és a piacon történt árusítás volt. Számos példány jutott más városba a posta útján. Ezek a lapok általában jó tollforgató, tájékozott „amatőrökkel”, alkalmilag felkért szerzőkkel, az aktuális kérdéseket feszegető „beugró” cikkírókkal készültek, nem ritkán ollózással, utóbb — az első háború idejétől - a hivatalos híranyag átvételével kiegészítve. A „vonal- vezetést” és a lapot fenntartó „pénzforrást” ppp (azaz érdekcsoportot, pártot) is kifejező, tekintélyes fő- szerkesztők, szerkesztők mellett minden kisvárosi napilapnál dolgozott néhány nagy munkabírású, többnyire szépírói ambíciókkal is megáldott, helyi „száguldó riporter”, sokoldalú fiatalember. Az 1945. május 23-án Cseres Tibor szerkesztésében útjára indult Viharsarok, „munkás- és parasztújság”, a korábbi lapokhoz képest gyökeresen megváltozott körülmények között jelenhetett meg. Kiadását és terjesztését előbb a baloldali pártközi együttműködés, majd az egypártrendszer előkészítése biztosította. Címével az ország e tájának forradalmi múltját hangsúlyozta, egyúttal Féja Géza híres könyvének a szellemiségét is vállalta. A lap a radikális demokrata szemlélet, az igényes újságírás jegyében indult, és az 1947-es politikai és hatalmi harcok fordulatait követve, fokozatosan váltott át 1948-ban a kommunista diktatúra szellemének képviseletére. Az első két és fél, három esztendőben igen színvonalas eredeti anyagaival, főként riportjaival és tárcáival, eleven hangvételű tudósításainak az egész megyére szóló kiterjesztésével, továbbá a legszélesebb olvasói kört foglalkoztató cikkeivel megvalósította az eléje tűzött célt: Elfogadott, első helyen számon tartott megyei újság lett belőle, amelyet az 1949-ig még megjelenő - 1947-1948-ban különböző pártállású - városi lapokkal együtt egyre inkább forgatott a közönség. Sajnálható, hogy amikorra ez a szélesebb horizontú, erős baloldaliságával együtt is még „népfrontos” zamattá, a provincializmus veszélyeit nagyobbrészt elkerülő újság polgárjogot nyert, a hatalom nyílt diktatúrába fordulása megváltoztatta a lap feladatait és szellemiségét, kiszorította korábbi munkatársai egy részét is. A hazai lapállomány igen erőteljes átalakítása, sok orgánum megszüntetése, az ideológiai kézben tartás megkönnyítése érdekében 1949. október 30-ával, mintha katonai parancsra történt volna, a pártszervek végrehajtották a vidéki sajtó átszervezését. A Viharsarok is beleesett a hullámverésbe: Az új, egységes megyei lap Viharsarok Népe címmel jelent meg, s abba olvadt bele a gyulai Alföld, az Orosházi Hírek és a Szarvasi Újság. (A központi „elosztás” gépies fu- rasága lehetett, hogy a Vásárhely Népe című lap utódjaként megjelenő Csongrád megyei újság kapta egyidejűleg a Viharsarok címet, és viselte is 1956 októberéig, lévén a szomszéd megye szintén a Viharsarok része.) Az „egységes" megyei lapok elindításával egyidejűleg általános kampányt kezdtek a pártszervek a központi állandó „fő iránymutató”, a Szabad Nép minél szélesebb elterjesztése érdekében. A napi „népnevelés”, az aktuális eligazítás fórumaként, mint a hivatalos közlönyt kezelték a Szabad Népet a legalsó szinttől felfelé a különböző szintű vezetők, de az egyszerű agitátorok is. Ahhoz képest a megyei sajtó mellékes szerepet kapott. Bár azt is erősen ajánlották, nem volt nagy keresettsége. (1952-ben naponta 10-12 ezer példány fogyott belőle.) A Viharsarok Népe 1954-től mutatott témaválasztás dolgában észrevehető változást, többször kaptak helyet színházi, szépirodalmi, helytörténeti írások. Az eleven, valósághű riportok nemigen tértek vissza. 1956 nyarától a forradalom szellemi érlelődésé- nek helyi jelenségeiről is bekerült a lapba némi - esetenként áttételes - híranyag, beszámoló. A népforradalom napjaiban a Viharsarok Népe megszűnt, helyébe a Kossuth Népe és a Független Újság lépett. Tájékoztató és mozgósító szerepüket jól betöltötték. Terjesztésük szinte népmozgalmi formában történt. A városi lapok rövid időre Gyulán és Gyomán éledtek fel (ahol nyomda és kezdeményezés volt). A forradalom alatt megjelent újságok - a budapesti orgánumokkal együtt — átmenetileg visszaadták az emberek hitét az újságcsinálás, a hírlapolvasás iránt. Ekkor bizonyosodott be a közvélemény előtt az is, hogy ha a körülmények engedik, a lapok munkatársai hitelesen, szívvel, igényesen is tudnak írni. Az 1956. évi forradalom leverése után az újraszerveződő hatalom mint hatékony agitációs eszközhöz folyamodott ismét a lapkiadáshoz. Az 1957 januárjáig rendszertelenül megjelent Független Újság ellensúlyozására is az 1956. november 5- étől megjelent Békés Megyei Népújság jó ideig nem volt több vagy jobb a Viharsarok Népénél. Direkt agitációs hangvétele, szárazsága 1958 tájától enyhült. Ez a lap a rendszerváltásig napvilágot látott. Közel három és fél évtizedes pályafutása egymástól lényegesen különböző teljesítményt felmutató szakaszokból állt. A szerkesztés és az újságírógárda megújulása, megfiatalítása lehetővé tette, hogy a sajtó egyébként kemény pártellenőrzésének gyengeségeit, majd fellazulását is kihasználva, az 1980-as évekre kiformálódjon a vidék egyik legjobb, nem egyszer igen bátor lapja. Visszatértek a hosszú ideig félreszorított műfajok, helyet kaptak a „kívülállók” arra alkalmas írásai, véleményei. A demokratikus átalakulás jegyében 1991. március 31. napjától a Békés Megyei Hírlap lépett a Viharsarok örökébe. A lap derekasan megállta a helyét a rendszerváltás időszakában és sikeresen vette fel a folyamatos megújulás jegyében a szükséges „fordulatszámot”, megoldotta az átalakulás sokféle gondját, erőteljes megyei kitekintéssel él a lehetőségekkel. Vezetése, alkotógárdája egyaránt biztosíték a sikeres további évtizedekre. ■ Szabó Ferenc Az osztályharcos mondanivalóról pártpropaganda gondoskodott 1948 nyara tájától az újságok elszürkülése, földhözragadt hangvételű agitációs szerepe egyre inkább felerősödött, akár az országos, akár pedig a megyebeli lapokról szólunk. Az „egységes osztályharcos” mondanivalóról a hivatali lépcsőfokok szerint felépített pártpropaganda gondoskodott, megszaporodtak a „készre alkotott”, felülről küldött „népnevelő” vezércikkek és belső írások, a termelési útmutatók, azokhoz a megyei lapok leginkább pozitív vagy negatív példákat csatolhattak. Eredeti anyaguk jóformán csak a sportrovatra korlátozódott. Ez a szellemi önállóságvesztés felerősítette a már addig sem ismeretlen igénytelenséget, az újságírók iránt eleve táplált politikai bizalmatlanságot. XXI * mmmirnn o.j few ............ WJ SÁCm Egyszemélyi vezetés vagy üzemi demekrécie ? •%y rk>í#«K>. mikor rcvtkéw/ 'xíftíhsmsk b»te a * Y*a*j*e a**fcwyfcísíík n&'íok * «&»iw*wrr- ***&» tetteiig, MM&Í« VÁbyweoít»? .Teyöobb a* jfétét UtlcAmak, & ílmnyscÁM is. SArítódalrt«;-' mi vám ágy vm. * .«Sjy ’mfoóé a b*» »*** wfognési? vasúi*«. •» lÄjteÄÄ jette**»? pm». tan í&xi xss&xs&uxi. teogy »k&ánaJs M'-.ás*.. «siessek, aboi <Ay»a Isi. ktfvMské ?<sgcsssá tasa üss wmli~ t. lía*® 'ssea*i;8k nxrtfiäkm izozozisigs., Mg* és bzsxmtxsi^ i .gmá-p* 1**®% "t a íŐ" a-Sítixm-CM- SS&SSÖL. a«* mm® # s*xm mik*# Itw avkuhwy iétö jávfesíátseu ;lj «»te}*» ««íjte süni, koéhsm&ék irfSjÍ$&£y «hí«® .««$3 iifcöite ziUsni »r. sstfskat, * nem tehet ntexüíBsni a i*í tflfltft sálivsmssii^mk, aájporfctesct^:-- tmt.. se maguknak a rounká- seteí&k s v$eo«íByéi. saeá kapöa^alfear-. vaxsai ss&ímtis'-'KMte A sRléaak Í04M- á jéte stféassk majd jfcí ks8 kérni ax «gyékwi. &f a,-stet xs, mmt a* Mm& SMfÖ vúJíalatoteitó Lotusky hadseregtáboraolí látogatása a dtezemlére késaeölő magyar katonáknál ?v«í5*,*£Bte hoeas a* K&?ÄÄ&*asf3iÄ^ R w — G**n»&> iW*/ ' vsiws* m ü~u $?''* %* »>:-«<** *íü?' ím i£ssmm<.>ii >rxsssskc& .... ____rwMomiX, ». SSHSSgM • tmsmtiUhMi » i’SSisK» bä ®sssfsf&mi cmAsssz zixfaüítftii&as. j «míéckfNs'k s&rz A Békés Megyei Népújság a rendszerváltásig látott napvilágot. Közel három és fél évtizedes pályafutása egymástól lényegesen különböző teljesítményt felmutató szakaszokból állt. Az 1980-as évekre kiformálódott a vidék egyik legjobb, nemegyszer igen bátor lapja. Ottó mindig vidám volt Az igazságért harcolt Aki lépett és épített A világ egyik nagy tekergője, ettől mindentudója, vidám újságírója volt lapunknak a közülünk korán eltávozott Béla Ottó. Híres, nevezetes Trabantjával járta a megyét, amikor kollégák lettünk, főként Bucsa és Füzesgyarmat környékét. Ismert ő minden vadászt, halászt, madarászt, iparost, földművest, téeszel- nököt, egyszóval mindenkit, aki számított. Nem emlékszem, hogy nyugodtan tudott volna tíz percet egy helyben ülni; szaladt, rohant, mintha érezte volna, hogy szűkre szabatott neki az idő, és azalatt sokat kell látnia, hallania. Kisvárdán született 1932- ben, s nem volt hatvanéves sem, amikor döbbenten és hitetlenkedve kísértük utolsó útjára. Azt hittük a szívünk mélyén: „- Ez a pacák ismét csak megtréfál bennünket!” Persze bájos-szép felesége, Ilonkája vörösre sírt szeme és három lányának gyásza cáfolta kétkedésünket. Gyuláról járt át Csabára, ott biztatta a pályaválasztásra a helyi lapszerkesztő, Iván Laci bácsi és Csoóri István, az író. Ottó újságíró lett, tanulta is a szakiskolában, s fotózott is az írás mellett. Utolsó fotója, egy gyulai színházi előadásról, talán élete legjobban sikerült alkotása volt. Az írás szeretete családi örökség, hiszen legidősebb bátyja verseket írt, húga és unokaöccse ugyancsak újságíró lett. „Szemasz!” - búcsúzom az ő szavával, „bizona” ennyi egy újságíró emlékezete. ■ B. Zs. Azt szokták mondani, akiről túl szépeket mond az ember, az mindig gyanús, talán nem is igaz. „Azt halljam csak meg, hogy maga dicshimnuszokat zeng rólam!” - emlékezem vissza az egyszerűséget és igazságot megtestesítő egykori kollégámra, Varga Dezsőre. Ki volt Varga Dezső? Kevesen tudják, hogy alig 25 évesen, Budapestről szegődött a Viharsarokhoz, többek között Cseres Tibor után 1948-ban az ország egyik legfiatalabb főszerkesztője lett itt, Békéscsabán. Előtte, a háborúban részese volt az 1944-es, híres sátoraljaújhelyi börtönkitörésnek, megjárta Dachau poklait, volt, hogy félholtra verték. De túlélte! Akivel ilyen kegyeüenül elbánik a történelem, minden ízébe, gondolatába beleivódik a harc az igazságéit Talán ezért lett újságíró. Idős korában, nyugdíjasként is dolgozott, egymással szembe tolt íróasztalaink mögül osztottuk meg egymással gondolatainkat. Ami persze abból állt, hogy szűnni nem akaró kíváncsisággal hallgattam, éppen min bosszankodik, mit tűz a tolla hegyére. Ő volt a folyton elégedetlenkedő, a hatalommal is pörölő, az igazságot kereső újságíró. „Nem érdekelnek engem a pártvezetők, tiltsanak le, ha van bátorságuk!” Soha nem tiltották le. Éles kritikái, olykor nyers modora ellenére is tisztelték. Sosem adott útravalót, mit hogyan tegyek ezen a pályán. A gondolatai, a papírra vetett kusza mondatai adtak nekem egy életre elegendő muníciót. Sajnálhatják fiatal kollégáim, hogy nincs ilyen mesterük. Ilyen egyszerű, nagyszerű ember... ■ L. E. Csak elfogultan, tisztelettel, szeretettel és hálával tudok Enyedi G. Sándorról írni. Igen, a gyulai főszerkesztő embere voltam, ő hozott ide, neki köszönhetem, hogy erre a pályára kerültem. Ez persze eddig magánügy lenne, nem egykori főnökünk érdeme. Enyedi' '• főnök elsősorban azért érdemel méltatást, mert az idő szavát, a kor kihívását meghallva, képes volt lépni és váltani. Enyedi volt az a főszerkesztő, aki épített és maradandót alkotott. Mint az elég jól ismert, hazánkban „történelmileg” úgy alakult, hogy az újságíráshoz és a lapkészítéshez leginkább két dolog kellett: párttagkönyv és teherbírás (alkoholból). A hetvenes években a Főnök rájött, ez így tovább nem mehet. Talán azért is, mert megunta, hogy - ha másnap lapot akar - éjfélkor menetrendszerűen pizsamában a nyomdába szaladgáljon. (A „fáradt” tördelőszerkesztők ugyanis már nem voltak abban a helyzetben, hogy elvégezzék a munkájukat.) Velem együtt 1978-ban egy egész csapat jött: csupa lelkes, diplomás fiatal! Enyedi engem tördelőszerkesztőnek szerződtetett. Bevallom, akkor láttam szerkesztőséget és nyomdát is először belülről. Napilapot is, hiszen rendes egyetemistaként az egyszer használatos sajtótermékekre sajnáltam a szépirodalomtól elvenni az időt. Jövetelem viszont úgy íródott be a megyei sajtótörténetbe, hogy attól kezdve nem kellett a Főnöknek éjszakánként pizsamában a nyomdába szaladgálnia. ■ N. K. ( A I
