Békés Megyei Hírlap, 2004. november (59. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-12 / 264. szám
HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. NOVEMBER 12., PÉNTEK Kevermes a Hírlapért Mint már közismert, júniusban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elnevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között A benevezett önkormányzatoknak Hírlapelőfizetőket kell gyűjteni- ük. A verseny a háztartások száma szerint négy kategóriában zajlik. Mindegyik kategóriában a százalékosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet lapunk a település által megjelölt alapítványjavára utal át. A második és harmadik díjakat elnyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kapnak a Hírlapban. A kiindulási alap a júliusi előfizetői szám, a verseny december közepéig tart. Benevezni november végéig lehet, ám az adott települést csak abban az esetben mutatjuk be előzetesen, ha a jelentkezés november 1-jéig megtörtént. A versenyző települések közül ezen az oldalon Kevermest mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok Kevermesen 980 háztartás van, júliusban 252-en fizették elő a Hírlapot, ami 25,71 százalékos lefedettséget jelentett. Sajnos ezen a településen az utóbbi hónapokban visszaesett az előfizetői létszám. Jelenleg 246 előfizeti vei számolhatunk, így a lefedettségi mutató 25,1 százalékon áll. Fontos információforrás a Hírlap Kevermes polgármestere, Bugyi Ferenc is benevezte települését lapunk játékába. A polgár- mester tudja, az információ napjainkban felértékelődött. — A mindennapi élet fontos részévé vált az információszerzés. Fontosnak tartom, hogy a kevermesiek is minél többet tudjanak szőkébb és tágabb környezetünkről, településünkről, a megyéről, az országban és a világban zajló történésekről. Az információszerzés egyik legfontosabb forrása településünkön a Békés Megyei Hírlap. Az emberek szeretik az újságot. Remélem, a játék révén még többen kapnak kedvet az újság olvasására, erre buzdítom, ösztönzőm Kevermes lakosságát, hiszen településünkről is sokszor hírt ad a lap.- Ha megnyernék kategóriájukban az első helyezést, aminek a jutalma 150 ezer forint, mire költenék? — Mindenképpen az ifjúságra. Az általános iskolának adnánk. Minden bizonnyal jó célra fordítanák, akár eszközfejlesztésre, akár egy szép kirándulásra... — Mire a legbüszkébb a településen? — Személyes életemben arra, hogy kevermesi vagyok. Ez a település taníttatott ki, másképp nem tudtam volna elvégezni a főiskolát. Emellett büszke vagyok rá, hogy képviselő-testületünk messzemenőkig támogatja a fiatalságot, hiszen ők jelentik a jövőt. Annak is örülök, hogy úgynevezett szolgáltató önkormányzat vagyunk. Amiben tudjuk, segítjük az itt élőket Nálunk ingyenes a kertek felszántása, a tavaszi talajelőkészítés, a kaszálás, az üvegezés, és segítjük a tüzelőbeszerzést is. Ahogyan egy dombiratosi látja... Kócsó István, H 39 éves, domb- ■ iratosi lakos, £ MÁV-dolgozó. fi A „szomszéd- I ban” él, néhány 1 kilométerre Kevermestől. — Bár valóban nagyon közel vagyunk Kevermeshez, ennek ellenére nem igazán sok mindent tudok a faluról. Átutazóban többször jártam ott, sőt fogorvoshoz is Kever- mesre járok. Meglátásom szerint tetszetős kis falu, rendezett és gondozott, bár hallomásom szerint, elég sok gondja van a településnek, több, mint nekünk itt, Dombiratoson. Tapasztalatom szerint igen zárt közösség lakja, nem nagyon nyílnak meg az idegeneknek. Az oldalt szerkesztette: Kovács Erika. Fotó: Lehoczky Péter és Kovács Erzsébet. Régen Gevermes, Kebermes, Kóbermes, Kibermes; ma Kevermes Kevermes jellegzetes alföldi magyar falu, idén 186 éves. A török-tatár csapatok a környező településekkel együtt Kevermest is elpusztították. Később a Thököly család birtokába került, amelynek tagjai 1815-ben dohánykertészekkel telepítették újjá a falut. A település több nevet is megélt: volt Gevermes, Kebermes, Kóbermes és Kibermes is. Nehéz sorsa volt az elődöknek, de a mai Kevermes sincs könnyű helyzetben. Hajdú Tiborné Kevermes társadalmi alpolgármestere. „Civilben” pedig a helyi általános iskola testnevelő tanára. A település központjában, a polgár- mesteri hivatalitál találkoztunk, innen kezdtük sétánkat a négy égtáj felé. Elsőként a Nagykamarás irányába vezető utat jártuk be. Mint szinte minden magyar faluban, Kevermes „bejáratainál” is keresztek találhatók, amik a település keresztény voltát hirdetik - álltunk meg a falu végén, hogy visszafelé számba vegyük az út mentén található nevezetességeket, elsőként a mezőgazdasági központot A falu végétől számított második kereszteződésben található a Millenniumi park, ahol - már három éve — rendezik a falunapokat A következő kereszteződésben máris elérjük a falu központját Itt található a polgármesteri hivatal, a művelődési ház és a könyvtár, az iskola, az egészségház és az orvosi rendelő, illetve a nagy ABC is. Itt zajlik a falu „közélete”. Ha Nagykamarás felől egyenesen megyünk tovább a kereszteződésben, a Felszabadulás utcában máris megpillantjuk a katolikus templomot, amit az új birtokos, Sina György építtetett Az épület a falu egyik műemléke. Isten háza közelében korábban bölcsőde működött, ami a demográfiai változásokat kölegközelebb eső település Kis- iratos, ahol sok kevermesi rokona él. A sors fintora, hogy akár át is kiabálhatnának egymásnak a határon, de ha találkozni szeretnének, csak nagy kerülővel tehetik meg, hiszen itt nincs határátkelő. —ló lenne, ha volna, de úgy tudom, nincs rá esélyünk - mondta az alpolgármester asszony. Visszatértünk a központba, ahonnan Lökösháza irányába az út Battonyára vezet. Az utca nevezetességei közé tartozik többek között a rendőrőrs, a posta, a gyógyszertár, no és a sportcsarnok, amit 1995-ben adtak át. A sportpályára is büszkék a helyiek, de arra is, hogy a nyáron létrehozott focicsapat a megyei III. osztályban az előkelő negyedik helyen áll. A tornacsarnok környezetében helyezkedik el az Ünnepek tere, ahol az iskolai rendezvényeA több mint százéves kocsányos tölgyek a település nevezetességei közé tartoznak. vetve, ma már az időseknek nyújt hajlékot az ezüstös években. Erre található az 1-es számú óvoda és a pénzintézet is. Csendes, nyugalmas környék, itt van a település parkja, ahol az első és a második világháborús hősök emlékműve áll. Ha a Felszabadulás utcában tovább haladunk, kiérünk a falu szélére. Szinte már idelátszik az államhatár, ami alig egy-két kilométerre van. A határ másik oldalán a hozzánk folytattuk sétánkat. Erre található a falu temetője, ahol emléket állítottak a második világháborúban, Kevermes határában elesett magyar hősöknek. A temetővel szinte szemben az „élet”, vagyis a gyerekzsivajtól hangos újtelepi iskola, itt tanul három alsós osztály. Az iskola szomszédságában a kisebb gyermekek intézménye, a 2-es számú óvoda található. Sétánk ismét a kiindulóponthoz vezetett, a központba, ahonnan a negyedik égtáj felé is elkalauzolt kísérőm. Ez két tartják. A park több mint százéves kocsányos tölgyei helyi védettséget élveznek.- Nincs könnyű helyzetben a falu. Hiába rendelkezünk kiváló földekkel, ha a mezőgazdasági termelés nem jövedelmező. Nagy a faluban a munkanélküliség, ami mindenre rányomja a bélyegét. Ez az oka annak, hogy Kevermes egyre inkább öregszik. Sok fiatal — a munka és megélhetés reményében — máshová költözik. A gondok ellenére, mi, akik maradtunk, nagyon szeretjük a falut! - mondta sétánk végén Hajdú Tiborné. A tornacsarnokot 1995-ban avatták fel, azóta szolgálja a sport és a kikapcsolódás céljait. Hagyománytiszteletből Gányóföld Krattinger Mártont, Kevermes jegyzőjét játékra kértük: nevezze el Kevermest másként. -Borzasztóan nehéz feladat ez, nem azért, mert nem vagyok elég kreatív „keresztapa”. Hagyománytisztelő ember vagyok, éppen ezért úgy gondolom, annál jobb nevet, mint amit elődeink adtak a falunak, nem lehetne találni... Ha mégis el kell neveznem valahogy, akkor is a hagyománytiszteletet tartanám szem előtt. Mivel Kevermest 1813-1815 között dohánykertészek, vagyis gányók alapították, ezért a település elnevezése lehetne Gányóföld (kertészföld) - fogalmazott Krattinger Márton. A csupaszív pedagógus, aki büszke a szülőfalujára és a tanítványaira „Pályám kezdetén kollégáim többsége korábban tanárom volt. Ma, a pályám vége felé sok egykori tanítványom a kollégám”. Hammer Gizella (58) 1952-ben lépte át először a Kevermesi Általános Iskola küszöbét: először diákként, majd később pedagógusként tért vissza. Mint mesélte, még ennyi év után is felemelő érzés belépnie az intézménybe... alatt valósággal összenőttem a faluval. Édesanyám is itt született, édesapám pedig Kétegy- házáról került ide, a nősülésekor. Talán a szüléink faluszere- tete öröklődött át a mi génjeinkbe, hiszen a bátyám is nagyon ragaszkodott Kevermeshez - mesélte a településhez való köKörös körül iskola... Hammer Gizella szerint nem véletlen, hogy ennyire ragaszkodik az iskolához.- 1949-től, vagyis hároméves koromtól a központi iskolával szemben laktunk. Abból a házból indultam a „szomszédba” betűvetést tanulni, majd 1966-tól tanítani is. Az a ház pedig, ahol jelenleg élek, az első tanító nénimé volt. 1969-től lakom itt. Amikor megvettük a házat, az egykori tanítónőm, akit rendkívül szerettem és tiszteltem, azt mondta: „Tudod-e, hogy még mindig megvan a füzeted, amit mindig példaként mutogattam a diákoknak?” Csoda-e, hogy ilyen légkörben az én életemet is a tanítás, az iskola tölti ki...!? tődését Hammer Gizella, aki mindössze két évet töltött távol a falutól.- Az általános iskola elvégzése után középiskolába kerültem, bejáró voltam, tehát mindennap hazajöttem. A Szegedi Tanárképző Főiskola békéscsabai kihelyezett tagozatát 1964 és 1966 között végeztem el. Ez volt az a két év, amíg távol éltem Kevermestől, de erre az időszakra is szeretettel gondolok vissza. Hammer Gizella háromszakos általános iskolai tanár: matematikát, kémiát és rajzot tanított. Ma már nyugalmazott pedagógus, de még ma is tanít heti két órában a nyolcadikosoknak kémiát. Ideje nagy részét idős édesanyjával tölti. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, de a legnagyobb kitüntetés számára a diákok sze- retete.- Nehéz szakokat választottam, olyanokat, amikről köztudott, hogy nem túl népszerűek a gyerekek körében. Éppen ezért, legelőször igyekeztem a tantárgyaimat megszerettetni velük. Alapelvem az volt, hogy a nevelést mindig az oktatás elé kell helyezni, erre épüljön a tanulás. Büszke vagyok a volt tanítványaimra, akik közül szinte mindenki megállja a helyét. Van közöttük polgármester, pedagógus, vegyészmérnök, sőt festőművész is. Remélhetően mindegyikükben egy kicsit benne vagyok én is - vallott hi- vatásszeretetéről számos egykori és jelenlegi diák Giziké nénije. — Itt születtem, Kevermesen. Az eltelt majdnem hat évtized
