Békés Megyei Hírlap, 2004. november (59. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-12 / 264. szám
2004. NOVEMBER 12., PÉNTEK-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 19 HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT A „mezőgyáni vasember” félelmeiről, Haraszti Imre répájáról, s Sztálin koszijáról A település részét képező Nagygyantét elhagyva megállni kényszerülök. Csípős szél zörgeti az avart. Az ősz, ez a tékozló gazda bomlottan, bőkezűen szórja javait, s az útszéli csalitosban a lombjaiktól egyre inkább megkopasztott bokrok alatt kövér mátyások ugrándoznak. Szárzúzós traktormatuzsálem okádja előttem a füstöt, dudálásra húzódik csak lejjebb a nadrágszíj keskeny, helyenként gödrös alsóbbrendű útról. Az 1340 lelket számláló Mezőgyán azonban reggeli, eleven arcát mutatja. Czégény Csabát, a „mezőgyáni vasembert” az általa üzemeltetett kocsmában találom. Gumicsizmás, kalapos atyafi támasztja a söntést, előtte „cantos” vegyes, s egy pohár sör.- Tizedikén indulunk, Fokvárosban lesz az idei erőemelő világbajnokság. Egy kicsit már izgulok, hiszen tartok a repüléstől. Még sose repültem, sőt, még a körhintától is félek. Nevet is rajtam hatéves Boglárka, illetve négyéves Panna lányom — mondja maga is nevetve. A világviadalra szeptember óta intenzíven készülő vasember, a Magyar Erős Ember Szövetség, illetve a Magyar Erőemelő Szövetség tagja -110 kilóban áll a súlyokhoz. Fekve- nyomásban joggal bizakodik, hiszen tavaly ezen súlycsoport világbajnoka 250 kilogrammot teljesített, s Czégény Csaba idén edzésen már 270-et is nyomott fekve. Azért guggolásban s felhúzásban sem kell szégyenkeznie. Mint mondja, bármit is érjen el, az első felesége, Enikő lesz, akinek telefonál a megmérettetés után. A község 1794-ben épített temploma körül galambok tucatjai keringenek. A szilágysági, egészen pontosan lelei származású, második generációs fiatal lelkipásztort, Fórizs Attilát a parókia udvarán találom. Barkász Sándorné gondnok asszonnyal a kukoricatörés részleteit egyeztetik. Beljebb kerülve megtudom: „nemcsak vasárnapi gondnok, hanem igazi egyházszolga Barkász Sándorné, hiszen ha kell, kapál, harangoz, vagy éppen a templom előtt a galambok nyomait takarítja”. Ami szerfelett örömmel tölti el a hívek pásztorát, hogy nem vált valóra a két esztendővel ezelőtti jóslat. Akkor a gyülekezetét alkotó, zömében idős asszonyok úgy fovettek részt az istentiszteleten, huszonnyolcán úrvacsoráztak, s ennek fele fiatal volt. Sőt, Fórizs Attila idén is hét konfirmandus felkészítésén fáradozik! A Debreceni Református Kollégium kántusa október 17-ei fellépésén pedig legkevesebb kétszázan voltak a templomban! Haraszti Imre nyugdíjas földrajz-biológia szakos tanár 16- 20 kilogramm köAz időjárás gondozta a Haraszti Imre kertjében termett 20 kilogramm körüli takarmányrépákat. Felvételünkön unokái: balról Haraszti Krisztián (7), illetve Haraszti Imi (9) a répaóriásokkal. gadták, hogy: „...na tiszteletes úr, minket kikísér még a bo- dzásba (a temető - a szerk.), s A legismertebb helyiek 1. Zsoldos Zoltán, Mezőgyán polgármestere 2. Nagy Sándor nyugalmazott iskolaigazgató 3. Fórizs Attila református lelkipásztor 4. Czégény Csaba, „a mezőgyáni vasember” 5. Szabó István korábbi polgármester aztán mehet is el Mező- gyánból”. Ezzel szemben a legutóbbi vasárnapon is ötvenen takarmányrépáinak csudájára járnak a faluban. Pedig, ahogyan a hetven esztendővel ezelőtt a Bihar megyei Ko- mádiban született, mindig tréfálkozó, Nívó-díjas vadászati író stílszerűen fogalmaz, ez biokultúra gyümölcse, hiszen „kizárólag az égi áldás gondozta”. Atyja állítását igazolja a répát talicskázó ifjabb Haraszti Imre is. S ha már így négyen is ösz- szekerültünk Imrék, éhomra jólesik egy kupica nemrégiben főzött pálinka, hogy aztán még jobban csússzon a háziasszony omlós, mazsolás-túrós, illetve szilvalekváros rétese. Idős Fejes András jövőre a kilencvenet tölti, de éppen a kertet ássa, s ha van cirok, még seprűt is köt. Ottjártamkor éppen volt, hiszen Gyenge Imrének kötött, felesben. Életkorából letagadhatna legalább tíz esztendőt, pedig nem volt köny- nyű sora. Tizennyolc esztendős korában már egészrészes arató volt a Tisza-uradalomban, majd közel tíz esztendőt katonáskodott, volt fogságban. '37-40 között katonáskodott, három évvel később megnősült. Még ugyanazon esztendő őszén frontszolgálatra kellett jelentkeznie, Besszarábiát megjárva, Mezőgyán - Ugarikum Zsoldos Zoltánt, Mezőgyán polgármesterét játékra invitáltuk. Arra kértük, nevezze el Mezőgyáni másként. —A térségre, a községre jellemző ugar, illetve a hungarikum szavakat ötvözve, a legtalálóbbnak az Ugarikum nevet érzem. Éppen ezért, ha ma kellene elnevezni Mezőgyáni, talán ez a név illene községünkre a leginkább — mondta a falu első embere. 1947 október végén került csak haza.- Nekem csak az dicsérje a kommunizmust, aki nem ette Sztálin kosztját. Engem sose tudtak megtörni, pedig 38 kilósán kerültem haza. Míg a sokak által kárhoztatott Horthy- rendszerben 72 kilogramm voltam. S miután végre hazakerülhettem, még azzal fenyegettek, hogy visszakerülök, ha nem hazudom azt, hogy odakint jólét van, és mindennap húst ettünk. Egy fészkes fenét ettünk húst! Örvendtünk, ha köleskása jutott, s az is olyan volt, hogy benne madzag, egér, döglött poc meg minden. A kislányom hatnapos volt, amikor elvittek, s úgy kellett elmennem, hogy se tűzrevalót, se kenyeret nem hagytam a háznál... Mezőgyán a Hírlapért Amint a 18. oldalon is olvashatják, júniusban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elnevezéssel előfizetőgyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között. A benevezett önkormányzatoknak Hírlapelőfizetőket kell gyűjteniük az említett oldalon megszabott szabályoknak megfelelően. A tét nem kicsi, hiszen az eddig benevezett 29 település közül a négy első helyezett 150—150 ezer forintot tudhat majd magáénak, és további nyolc település egy-egy oldalas ingyenes megjelenést kaphat 2005- ben. A versenyző települések közül ezen az oldalon Mezőgyánnal ismerkedhetnek meg olvasóink. Összehasonlító adatok A településen 486 háztartást tartunk nyilván. A Békés Megyei Hírlapot júliusban 98 helyen kérték, ami 20,16 százalékos lefedettséget jelentett. Az előfizetői szám a következő hónapokban emelkedett, ma 101 előfizető bizalmát élvezhetjük. A lefedettségi mutató ezzel 20,78 százalékosra emelkedett. A könyvtárat fejlesztenék Zsoldos Zoltán, Mezőgyán nemrégiben megválasztott polgármestere hiszi és vallja, hogy a Békés Megyei Hírlap fontos szerepet játszik a község életében. Mint mondja, a több irányból érkezett, rendszeresen érkező visszajelzésekből azt is biztosan tudja, hogy a helybeliek, az elszármazottak szeretnek Mezőgyánnal kapcsolatos híreket olvasni az újságban, s ha a huszonnegyedik órában is, de éppen ezen megfontolástól vezérelve csatlakoztak a Békés Megyei Hírlap előfizetőgyűjtő akciójához. Felhívásunkat a helyi lapban, a Hírhozóban is megjelentetik.- Amennyiben kategóriájában Mezőgyán diadalmaskodna, úgy mire fordítanák a 150 ezer forintot?- Nem szakadva el a Gu- tenberg-gala- xistól, a nyereményt mindenképpen a települési könyvtár fejlesztésére fordítanánk, s a felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalok munkáját segítő szakkönyveket vásárolnánk.-Mi az a három dolog, amire a legbüszkébb a településen?- A csendes, vidéki környezet mindenképpen ide sorolandó. Ugyanakkor az is örömmel tölt el, hogy mára a testület pártállástól függetlenül a falu érdekében tevékenykedik, dolgozik. És az sem elhanyagolható, hogy a település végre szerves és tényleges részévé válik Sarkad kistérségének. Ahogy egy méhkeréki látja... — lót kérdeznek a mező- gyániakról, hiszen a férjem révén az átlag méhkerékinél jobban ismerem a községet. A férjem ugyanis mezőgyáni, s az elmúlt évtizedben magam is nagyon megszerettem Mezőgyánt — tudatta elöljáróban Harasztiné Kondoros Hajnalka, 37 éves, méhkeréki gondozónő. - A mezőgyáni emberek nyílt szívű, őszinte, tisztességes, dolgos emberek, kár, hogy a települést Trianonban kiszakították egy szerves geopolitikai egységből. A község az utóbbi években a lehetőségekhez mérten fejlődött. Én nagyon szeretek Mezőgyánba járni, de a gyermekeim is imádják, mert a jó levegő és a vidéki nyugalom pótolhatatlan. Az oldalt Both Imre szerkesztette. Fotó: Kovács Erzsébet. Veres Imre a varjúcsősz napszámról, s a „felszabadító" román sereg zabrálásáról Névjegy: Veres Imre Született: 1911. augusztus 22-én Mezőgyánban. Családi állapota: özvegy. 1935-ben vette feleségül Forrás Rózát. Neje 56 évnyi házaság után, 1991 januárjában hunytéi Gyermekeik- Imre (1935), Sándor (1937), Rózsi (1939), András (1942), László (1947), Zsuzsanna (1950). Életútja: már egész fiatalon keresztet hordott, szenet égetett, felesföldeket munkált, majd a téeszben dolgozott. 1976. január 1-je óta téesznyugdíjas. Megette a kenyere javát a 94. esztendejét taposó mezőgyáni Veres Imre, a község legidősebb férfi lakosa, s Fortuna sem kényeztette különösebbképpen, mégis azt mondja, szép az élet. Bár a lábai mostanában nehezen engedelmeskednek akaratának, azért nem panaszkodik. Csak azt hajtogatja, hogy az ereje lenne még egyszer a régi... Az élet nem bánt kesztyűs kézzel Veres Imrével, a község legidősebb férfi lakosával. Az élet, s a muszáj nevelte fel, fiatalon. Édesapját, Veres Imrét 1915-ben hívta a haza, majd elszólította egy mennyországi behívó.- Apám a legutolsó levelét valahonnan Kis-Ázsiából küldte, s élve soha többé nem láttam. Nagyváradra kellett berukkolnia, a hegyivadászokhoz került. Négyéves gyermek voltam akkor, de ma is elevenen emlékszem a búcsúzásra. Az anyám elkísérte, s hazafelé - Nagyszalontáról az állomásról Gesztet érintve gyalog jöttek, 17 kilométer volt az út - olyan jegeseső verte meg, hogy fél évre rá elvitte a tüdőgyulladás, így kerültem az apai nagyszülőkhöz. Nagyanyámnak három veje, s egy fia harcolt a fronton. Trianon, s a családot ért veszteség hatására '20-ban idegösszeroppanásban elhunyt szegény. Apám öccse, az olasz frontot megjárt Antal bátyám nevelt fel 24 éves koromig. Huszonhat éves korában a nővérem is örökre itthagyott, négy apró árva sírt a koporsójánál - idézi fel a tragédiákban bővelkedő időszakot. Már hétéves gyermekként Bujdosó Antal, s Gál lános cimborájával előbbi nagyapja felügyelete mellett napszámosként, varjúcsőszként segített be a mindennapi kenyér előteremtésébe. A sorozást, s a második világégést kétoldali mandulagyulladása miatt megúszta, de így sem volt könnyű az élet. '35-ben megnősült, s mint az orgona sípjai, jöttek a gyermekek.- Két lovam, s mindenem elvitte a téesz-világ. Még azt is elpocsékolták, amit a Tiszák azelőtt hangyaszorgalommal ösz- szegyűjtögettek. Mára nyoma sincs annak a gondozott 137 ezer katasztrális holdnak, ami a kegyelmes úré volt. Igaz, a Tiszák sincsenek, de élet sincsen igazából. Már azelőtt a romlás útjára léptünk. A „felszabadító” román sereg ugyanis gátlástalanul elhajtott mindent, ami az útjába került - mondja keserűen.
