Békés Megyei Hírlap, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-27 / 251. szám
6 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP «- 2004. OKTÓBER 27., SZERDA HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT Méhkerék a Hírlapért Mint már közismert, júniusban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elnevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között, melyre az első körben 18 település jelentkezett. A benevezett önkormányzatoknak Hírlap-előfizetőket kell gyűjteniük. A verseny a háztartások száma szerint négy kategóriában zajlik. Mindegyik kategóriában a százalékosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet lapunk a település által megjelölt alapítvány javára utal át. A második és harmadik díjakat elnyert önkormányzatok 2005-ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kapnak a Hírlapban. A kiindulási alap a júliusi előfizetői szám, a verseny december közepéig tart. Benevezni november végéig lehet, ám az adott települést csak abban az esetben tudjuk előzetesen bemutatni, ha a jelentkezés november 1-jéig megtörténik. (Bővebb felvilágosítás a 66/527-202-es telefonszámon.) A versenyző települések közül ma Méhkerékét mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok A településen 797 háztartást tartunk nyilván, s júliusban 152 előfizetőt jegyezhettünk. Ez 19,07 százalékos lefedettséget jelentett Ma eggyel több előfizetővel számolhatunk, ami 19,20 százalékosra emelte a lefedettségi mutatót Az iskolában Hírlapsarok lenne . . i Hírlap Martyln Tivadar előfizetőgyűjtő játékába. Mint mondja, az őt is elkeserítette, hogy átmenetileg ugyan, de kedvezőtlenül változott a Hírlap méhkeréki előfizetői tábora. Mivel e helyzeten fordítani szeretnének, a postai kézbesítőként tevékenykedő képviselő nagy elánnal szervezi az előfizetői« két, s a Méhkerékért Egyesület helyi lapjában, a Jurnalban is megjelentetik a Békés Megyei Hírlap felhívását. Nem hiába, máris nőtt az előfizetők tábora.- Amennyiben kategóriájában Méhkerék nyerné a 150 ezer forintot, mire fordítanák ezt az összeget? — Stílszerűen, a dolog jellegéből eredően az iskolai könyvtárban Békés Megyei Hírlap-sarkot alakítnánk ki, ezzel is sarkallva a felnövekvő ifjúságot az olvasásra, erősítve bennük a napi hírek ismeretének fontosságát-Mi az a három dolog, amire a legbüszkébb a településen?- Méhkerék lakossága sokszorosan bebizonyította életre valóságát, talpraesettségét. A község lakói kemény munkával emelkedtek ki a szegény* ségből. Nemzeti önazonosságunk megőrzésére ugyancsak büszkék lehetünk. A falu jelenlegi képviselő-testülete, vezetése a csőd széléről fordította vissza a települést. Ahogy a kívülálló látja... — Méhkerék a honi románság fellegvára, egy kisebb Románia hazánk eme szögletében. Lakói igen szívós, dolgos, becsületes emberek, akik kemény munkával, a fóliázás révén emelkedtek ki a korábbi szegénységből — fűzte gondolatait a méhkerékieket jellemezve Hajdú András, 41 éves, sarkadi műsorkészítő. - A többségi társadalom is méltán lehet büszke a méhkeréki román kisebbségre, hiszen a magyarországi román kultúrát, a néphagyo- Hajdú András mányokat a méhkeréki néptánc és népzene koronázatlan királyai ismertették meg a közönséggel országszerte. Sőt, azt is mondhatjuk: szerte a világon - tette hozzá Hajdú András. Az oldalt szerkesztette: Both Imre. Fotó: Lehoczky Péter. Posztumusz portré Nyisztor Györgyről, Dúló György a méhek szurkálódásáról Büszkeséggel vegyes fájdalom töltötte el Nyisztor György özvegye (felvételünkön) szívét a közelmúltbeli emléktábla-avatáson. Romanilor din Ungaria/ Auto- guvernarea Comunei Miche- rechj/2004.” - hirdeti a Szőke Sándor kötegyáni szobrászművész által készített, néptáncos, illetve népzenész figurával díszített, szeptember 25-én leleplezett fehérmárvány emléktábla. Marika néni éppen petrezselymet, sárgarépát szed. Arra kér, ha lehet, röviden beszéljünk, hiszen az időjárás-előrejelzés esőt sejtetett, s most a zöldség a legfontosabb. Aztán ahogy kezet mos és leülünk, mindjárt feledi a zöldséget, s megered a nyelve. — Soha senki nem tanította táncolni Gyuri bácsit. Őt az Isten igen nagy ajándékokkal engedte el az életbe. Ez a táncon kívül a kedve volt. Sohase láttam szomorúnak, de berúgva se. Reggeli előtt ivott egy-egy kupicával, s az olyan asszonyos, édesebb italokat kedvelte — mélászeretett. A „fonókába” mindig tréfamester volt, s névnapokon családi, baráti összejöveteleken is ropta a táncot. Isten adta tehetségét már ‘39 karácsonyán a Debrecenből érkezett regősök felismerhették, mert hívták táncolni, de nem ment. Hogy is ment volna, hiszen a szive akkor már válaszkulturális nagykövetként” feleségével egyetemben tizenegy országban perdült méhkeréki táncra. Régi restanciám törlesztem, amikor a honi románság atyai tanítómestere, Dúló György kapukilincsét lenyomom. Esztendejénél is hosszabb ideje, hogy tartozom egy látogatásŐssyek voltak. Nevét illetően a „méh” a lakosság megélhetését szolgáló méhészkedésre, a „kerék” szó pedig a falu megalapításához szükséges erdőirtásra utal. — Az első rajt kvázi örökségül kaptam szeretett nagyapómtól, aztán ‘58-ban magam is újabbakat vásároltam. Az első pergetőt is nála láttam, amolyan házilag barkácsolt pergető volt. Ma 12 családom van a szurkálódós apróságokból. Az idei nyár azonban hideg és szeles volt, s ez a méhek legnagyobb ellensége. Meg talán a változó világ, hiszen ma már csak ketten: én meg én foglalkozunk méhészettel a faluban... Méhkerék-Mélykerék Dúló Györgyöt, a honi románság atyai tanítómesterét arra kértük, nevezze el Méhkerékét másként.- A település történetét, annak kialakulását ismerve a Méhkerék helyett a Mélykerék, „Roata-funda” (Roata=kerék; afund/a=mély - a szerk.) elnevezéssel is egyetértenék. A falu ugyanis egy kör alakú erdőirtás helyén épült, s egészen a XIX. század második felében végrehajtott folyamszabályozásokig mélység, mocsaras, nádas, erdős terület övezte - szolgáltatott helytörténeti adalékokkal megspékelt magyarázatot Dúló György. tottjáé, Buta Máriáé volt. Igaz, a frigyre még három esztendőt várni kellett, s „...mivel akkor szegénység vót, gyűrű se vót”, de nagy úr a szerelem. Aztán az 1972-es esztendő a magasságok elismerését is meghozta: a művelődésügyi miniszter abban az esztendőben „A népművészet mestere” kitüntető címmel honorálta Nyisztor György, a román néptánc megőrzésében, megismertetésében szerzett, máig elévülhetet- ■ >á£5Í,y len érdé- .p m e i t . Megérdemelten, hiszen „utazó M sál, s nem is hagyja szó nélkül mulasztásom a férjurát egy életen keresztül istápoló Anna asszony. Tudatosan őrizve a település névadóinak emlékét „a tanító úr”, 1956 óta foglalkozik méhészkedéssel. Jakó Zsig- mond történész szerint a község a XIII. században keletkezhetett, s alapítói a sarkadi I. e e 1 - Ä Sarkadot elhagyva, a határátkelőhely felé autózva román vendéglő, az Iszály Mihály nevével fémjelzett La Cotuna cégére csalogatja a vendégeket. A méhkeréki bekötőútra kanyarodva először a fóliasátrak sokaságán akad meg az utazó szeme. A 2353 lelket számláló, románok lakta faluban pezseg az élet. Alig ülünk le a polgármesteri hivatalban, amikor Rúzsa Zoltán, a helyi két tanítási nyelvű általános iskola igazgatója toppan be, s friss híreket újságol. A legismertebb helyiek 1. Martyin Tivadar, Méhkerék polgármestere 2. Dúló György nyugdíjas tanító 3. Bondár Attila vállalkozó 4. Rúzsa Zoltán iskolaigazgató 5. Cserháti Tivadamé, Méhkerék jegyzője- A hetedik-nyolcadik osztályosaink a BNV-n is megfordultak, s egy másik korosztály a Csodák palotáját és a Természetrajzi Múzeumot is meglátogatta — fújja egy szuszra, azután tudatja: zökkenőmentesen kezdték a tanévet a méhkeréki két tanítási nyelvű általános iskola „nebulói”. Útban „A népművészet mestere”, néhai Nyisztor György özvegye Kossuth utcai portája felé, a helyi művelődési ház falán elhelyezett emléktáblán akad meg tekintetem. „Maestri ai artei populäre/ Gheorghe Nistor, dansator/ Teodor Covaci, muzicant/ Coalitia zik el. - Pedig kijutott a bajból. Volt olyan, hogy egymás után három lovunk pusztult el, de akkor sem kesergett. Sőt, nekem is mindig azt mondta, ne búsuljak, majd az Isten megsegít. Hatvanötödik életévét taposta, amikor ‘87-ben örökre itthagyott... Az emlékek füzéréből kihámozom, hogy Nyisztor György mulatni azt viszont nagyon Rokszin Mihály a rádli használatáról, s a vikszos bőrből varrott bocskorról Rokszin Mihály, a falu utolsó suszterja mintha kincset nyújtana felém, reszkető kezeivel olyan féltő gonddal teszi az asztalra a Nyeste Mihály aranykoszorús cipészmester, országos tanfolyami szakfelügyelő összeállította, megsárgult Cipészipari Ismeretek című könyvet. Mint mondja, az akarat ma is meglenne a munkához, s a mozdulatokat is érzi, csak a kezei nem mindig engedelmeskednek... Nem volt még tizenöt esztendős, amikor átlépte Megyeri Gábor sarkadi cipészmester műhelyének küszöbét.- Komoly mesternek számított a gazdám, hiszen 12 cseléddel dolgoztatott, s négyen voltunk bentlakó inasok akkoriban. Négy esztendőt kellett szolgálni, s az öreg segédek foglalkoztak az inassal a legtöbbet, közben az elméleti részt is elsajátítottuk - tudatja, majd azzal egészíti ki, hogy a felszabadulás még nem jelentett mesteri címet, iparengedélyt, hiszen segédként újabb két esztendő következett, igaz, az már Gyulán, Gyetvai Pál műhelyében. El-elakadozó szavai közt azt is megmutatja, a rádlival miként recézték a csizma rámáját, s büszkén újságolja, hogy öregségére egy szíjgyártó varrógépet is vett, de sajnos, „Most is mondtam a tanároknak, hogy miért nem agitálják a gyermekeket?. Senki nem tanulja jo suszter a faluban. Manapság Is hoznak cipőt, táskát egyaránt, de nem mindig tudom elvállalni. Szokták is az ismerősök kérdezni, hogy: „Mi lesz Miska bácsi, ha leteszi az árat?” - teszi hozzá. Közben azt is megtudom, hogy hajdanán „...míg nem volt Névjegy: Rokszin Mihály Született: 1927. október 20-án Méhkeréken. Családi állapota: nős. 1951-ben vette feleségül Erdei Annát Gyermekeik: Flórika (1952), Mihály (1955), Ibolya (1958), Tibor (1964). Tanulmányai: 1942-ben Megyeri Gáborhoz, Sarkadra került suszterinasnak. Utána Gyetvai Pálnál, Gyulán dolgozott segédként. Munkahelyei: Békéscsabán a KTSZ-ben dolgozott 1975-ig. Utána Méhkeréken tsz-tag és dolgozó, 1989 óta nyugdíjas. pillanatnyilag nem tud varrni vele, hiszen nincs hozzá megfelelő orsója.- Bár hét cipész is van Méhkeréken, sajnos már csak magam dolgozom. Pedig elkelne a ilyen fene nagy gazdagság”, bizony vikszos bőrből, a csizma szárából bocskort is készített a falu suszterja, s emellett sok gyerek fociját is ő varrta meg. Kesereg is, amiért a mai fiatalok a cipész szakmát! Lassan én se tudok már dolgozni, s a többiek is mind abba- hadták...” Miska bácsi — nagy szívfájdalmára — ma már egyre ritkábban veszi kezébe a cipészkalapácsot. körében már majdhogy szégyen a tisztességes i iparos foglalkozás.
