Békés Megyei Hírlap, 2003. június (58. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-21 / 143. szám

2003. JÚNIUS 21., SZOMBAT - 11. OLDAL Psota Irén fényözönben és sűrű sötétben — egy élet sebei, egy pálya örömei Zabolátlan jókedv, mélységes fájdalom, adni vágyás Csupa „igen!”, de azon nyomban: „nem, nem, nem!” Nagyon fönt és nagyon lent. Fényözön vagy sűrű sötét. Görögtűz vagy jégeső. Minden, csak nem iangy, nem árnyék, nem közép. Helyette szeszély, ragyogás, szenvedély. Ma­gasfeszültség. Túltengő energia. Buja fantázia. Végletek. Őrületek. Örökös ad­ni vágyás, pontosan működő igazságérzet, óriási emberismeret. Psota Irén. Zabolátlan jókedv és mélységes fájdalom. Egy élet sebei, egy pálya örömei. Rágyújt.- Ez a levezető csatorna. Viselkedni amúgy sem szeret.- Az nem én vagyok. Egyébként pedig:- Görög, spanyol, zsidó, cigány, mexi­kói, csexikói, nyexikói - sorolja hahotázva. Fejtse meg, aki tudja. Édesapja morva. Innen a név: Psota. (Ejtsd pszota.)- Az ükapám báró volt, jókéra terüle­tet birtokolt... A mama Erdélyből jött.- Itt ismerkedtek meg, de hogy mi­képpen, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy volt egy korábbi férje, akitől két fia született, a bátyáim, aztán a hábo­rúban meghalt az örmény férj, anyám pedig elköltözött otthonról. Bár a papa kocsifényező volt, egész életében bútorokat fényezett. — Színek és fények. Ugye érti? Hogyne érteném! Ez a fontos neki is. Szerepeket suvickol. Színesre. Fényesre. Tehetsége már négyéves korában felra­gyog. — Elvitt a mama a Népligetbe, éne­keltem, táncoltam, és odajött egy bácsi... a hogy is hívják bácsi..., igen, a Lakner! „Ez a kislány nagyon tehetséges, szívesen taní­tanám!” - mondta. De nem volt pénzünk villamosra, úgyhogy nem tanított. Nem is bánja. Legalább nem tékozolta el a tudását. Ami belészorult, azt lassan úgyis kiadja - sommáz utánozhatatlan ajkbiggyesztéssel. És vált egy nagyot. v- Szép a bokám? Ugye, hogy szép?! Anyám mindig azt akarta, hogy fűzős ci­pőm legyen, én meg képes voltam két számmal kisebb cipőt hordani. Ha tet­szett, nem érdekelt, hogy rövid. Most az­tán szaladnak az ujjaim. De nem az ösz- szes! Csak kettő! Az egyik lábamon is egy, meg a másikon is egy... Kereskedelmi szakközépiskola, szava­lóverseny. —- József Attila Kései siratóját mond­tam*. „Harminchat fokos lázban égek min­dig...” Az igazgatónő azt mondta: „Fiam, ez sajtóhiba! Harminchat fokos lázban nem lehet égni!” Ha nem, hát nem! Har­minchat helyett harmincnyolcat mond­tam. El is küldtek, nem nyertem. A főiskolai felvételin is éppen hogy csak átcsúszott.- Nekem volt a legkisebb pontszá­mom, de akik nagyobbat kaptak, sehol sincsenek. Pedig nem haltak még meg... „Az első élettársam akkorát lekevert, hogy lerogytam a földre, de miközben jajgattam, arra gondoltam: Úristen, milyen szép a hangom! Még tragika is lehetek. És bejött!” Kivételes osztály tagja. Szemes Mari, Horváth Teri, Berek Kati, Váradi Hédi. És Soós Imre. t Imrét csak imádni lehetett. Fantasz­tikus, hogy mit tudott! Ő volt a magyar James Dean. Ebben foglaltatik az is, hogy öngyilkos lett. Váradi Hédi és Szemes Ma­ri meghalt, Horváth Teri eltűnt, bezárkó­zott, Berek Kati nagyon nehéz betegség terhét cipeli. Na, és a fejem? Milyen? Remek, válaszolom. Ha nem turbán, akkor gyönyörű kendő.- Dajka Margit nagyon szeretett. Én is imádtam őt. Egyszer meglátta Julie Andrewst valami csodás fejdísszel. „Csináltass ilyet te is, illeni fog!” - taná­csolta. Azóta mindig bekötöm a fejem. Ha nem kötném, úgy érezném, nem va­gyok befejezve. Ha-ha-ha! Gyors váltással ismét a drámai véna. Pofont kapott már, de vissza még egyet sem adott - állítja.- Az első élettársam akkorát le kevert, hogy lerogytam a földre, de miközben jajgattam, arra gon­doltam: Úristen, milyen szép hangom! Még tragika is lehe­tek. És bejött! Ezzel együtt isteni komika.- Tragédia és komédia ná­lam mindig együtt jár. Egyik pil­lanatban bohóckodom, a másik­ban hangosan zokogok. Ez meny­nyi eddig? Kettő? Csak hogy értse: bennem sokkal több húr van. Hangszeren nem játszik. Néma Kataként, a Kurázsi mamában játszott. Elképesztő ritmus érzékkel verte a dobot.- Befelé üvöltöttem, hogy .Jönnek a ka­tonák!”, de úgy, hogy minden este bereked­tem. Gyerekként hegedülni kezdtem, zon­goránk nem volt. Egy fél pincelakásban lak­tunk, de ahelyett, hogy a hangszerre figyel­tem volna, bár a hegedű nagyon kínos hang­szer, én inkább az emberek lábát lestem. Alakításait mások dicsérik, mert Névjegy Született: Budapest, 1929. március 28. Családi állapota: elvált Pályája: a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgató­ja (1948—52), a Madách Színház (1952—80), a Nép­színház (1980—82), a Nemzeti Színház (1982—90), a Madách Színház (1990-) tagja. ■ Elismerései: Jászai Mari-díj (1959, 1962), Kossuth-di] (1966), érdemes művész (1976), kiváló művész (1982), a Nemzet Színésze (2000) Ismertebb filmjei Mese a 12 találatról (1956), Csendes otthon (1957), Felfelé a lejtőn (1958), Ház a sziklák alatt (1958), Sóbálvány (1958), Szent Péter esernyője (1958), Merénylet (1959), Alázatosan jelentem (1960), Házasságból elégséges (1960), Légy jó mindha- «Ä»»: /á//g (I960), Nem ér a nevem (1961), Egyipto­mi történet (1962, magyar-egyiptomi), Férj­hez menni tilos! (1963), Mit csinált fel­séged 3-tól 5-ig? (1964), Iszony (1965), És akkor a pasas (1966), Hideg napok (1966), Csárdáski­rálynő (1971, magyar—NSZK), Ki van a tojásban? (1973), Egy er­kölcsös éjszaka (1977), Szaba­díts meg a gonosztól (1978), Ördög vigye (1992) Hobbi: sétálás, tenger, állatok egyiktől sincs elragadtatva. Makk Károly alkotása, a Ház a sziklák alatt fontos film az életében. — Leestem az ágyról, amikor láttam, hogyan pucolom a krumplit, és hogyan fogom a malacot. Az Egy erkölcsös éjsza­kát nagyon szeretem. A Csárdáskirálynő­től sírógörcsöt kaptam. Az volt az érzé­sem, hogy tehetséges vagyok, csak nem ér­tettem, miért ülök otthon munka nél­kül. El is utaztam bá­natomban a Baleári- szigetekre. Igazából persze csak pillana­tokra vagyok elége­dett magammal. A részleteim tetszenek, de az egésszel min­dig bajom van. A szerelemben sem elégszik meg a részletekkel. Szen­vedélytől fűtve ma­gyarázza:- A hétköznapo­kat nem szeretem, csak az ünnepeket. Ez az én nagy hi­bám. Ha egy érzés kezd kihűlni ben­nem, vége, le kell, hogy zárjam. Ha el­múlt, nem tudok re­pülni azzal, akit sze­rettem. Akkor in­kább meghalok vagy haldoklóm. Három évig nem vagyok az élők sorában. Ha el- hullajtotta a szép, színes tollakat, ame­lyeket a fenekébe szurkáltam, akkor menjen csak, én elmúlok csendesen. Nagy szerelmek, nagy szerepek, nagy utazások. Kicsiben semmi sem érdekes. Ezt ő állítja.- Csodálatos útjaim voltak India, Japán, Thaiföld, Szíria, Libanon, Mexikó, Izrael, Hawaii, Karib-tenger. A sivatagban én vol­tam a főasszony, tele ékszerekkel. Megbá­multak a beduinok. Én meg őket. Gyö­nyörű girlandokkal díszítették ki a szájukat, a szemüket. Látni kell tud­ni a szépet, és meg is kell hallani. De a csúnyaságban is van valami... Jelenleg egy darabban játszik. A Forgószínpadban a Tháliában. Te­hát ráér. Pedig nem szeret ráérni.- Könyvet akarok írni. Valamivel le kell kötnöm magam. Van egy édes kis kutyám. Naponta viszem sétálni. Vagy ö visz engem. Felmegyünk a hegyre. Vagy ki a Margit-szigetre. Köz­ben gondolkodom. Most kezdem látni, hogy bánattal és örömmel teli, gazdag élet van mögöttem. Nagy pálya, nagy cso­dákkal. Nem is lehetek boldogtalan, csak boldog. De ha azt mondom, hogy „jaj, de boldog vagyok”, akkor biztos, hogy sírok. Ha meg boldogtalannak érzem magam, ne­vetek. Nálam ez nem kimérhető. Óriási vál­tásokban élek. Egyvalamit sajnálok. Hogy nem értem fel az égig. Magasabb fának kép­zeltem magamat. De ezt sem könnyes szemmel mond­ja. Nevetve. Szívből nevetve. Nagy adag öniróniával. Szabó G. László Spicli a deszkán Valahányszor egy kormányközlemény úgy kezdődik, a Magyar Köztársaság kormánya, azonnal elkezd borsózni a hátam. Lelki szemeim előtt látom, amint a kabinet tagjai tógaszerű kö­penyt öltve bevonulnak az ülésterembe, súlyt adva személyük­nek és a helyzetnek, ünnepélyesen vigyázz- ba állnak, majd elfo­gadják a közleményt: mi, a Magyar Köztár­saság kormánya... Va­gyis nem egyszerűen ,,a” kormány. Melles­leg a honvédelmi mi­niszter vált híressé a ,,magyar- köztársaságkormánya”-zástól még mi­nisztersége előtt, így hangsúlyozván - jobb híján - a fontosságát. Tehát a Magyar Köztársaság kormá­nya közleményt adott ki. Ebben leszö­gezte, hogy a demokratikus intézmé­nyek veszélyben vannak. Természetesen Orbán Viktor lisszaboni szereplése és egy hivatal- ........................... nő k fizikai bántalmazá­sa miatt, to­vábbá, mert ,,különböző Kiolvasta a teleírt falat! fontos de- mokratikus intézmények vezetői róluk, az általuk vezetett intézményekről szóló névtelen irományokról beszélnek, azokat továb­bítják a köztársaság vezetőihez, így a miniszterelnökhöz is”. Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Az ötvenes években gyakorta megesett (ké­sőbb ötvenhat után is), hogy az üzemi vagy hivatali WC falára a párt legfőbb vezetőit becsmérlő szöveget írtak, volt hogy azzal, ami kéznél volt. Például ilyesmit: ,,Le van sz..va Rákos Mátyás!” A fizetett besúgó (mai nevén: lll/lll-as), ha betévedt oda, miközben az előző na­pi erős paprikától szenvedett a deszkán, a Szabad Nép helyett kiolvasta a teleírt falat. Megkönnyebbülése után rohant is az összekötőhöz. A hatás nem maradt el: perceken belül ellepték a budit a bőr­kabátosok, mintát vettek, elemeztek, ki­hallgattak, gyanúsítottak, az utolsó pe­dig lemeszelte a ,,le..art Rákosi Má­tyást” a vakolatról. A tettest a legritkább esetben talál­ták meg. Mivel kellett lennie bűnbak­nak, megesett, hogy a feljelentőt vették elő. Világos: ,,Az ellenséget ott kell ke­resni elvtársak, ahol megtalálható!” Logikus, a feljelentő előtt senki nem látta a gyalázkodó feliratot. Ha látta volna, biztosan jelenti. Következés­képp: ő a tettes! A kormányközlemény szerint névte­len irományok készültek egyes demokra­tikus intézmények vezetőiről, a hírek szerint a megvert hivatalnokról és a leg­főbb ügyészről, amit az érintettek a mi­niszterelnöknek is megküldték. Bőrka­bát, mintavétel, elemzés, kihallgatás, gyanúsítás - csak a lemeszelés marad el. És a tettes? Lehet, hogy a feljelentő, a megvert hivatalnok, a legfőbb ügyész? A demokratikus intézmények veszély­ben vannak - szögezte le közleményé­ben a Magyar Köztársaság kormánya. A többit meglátjuk! Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu A világszínvonalú síküveget előállító HUNGUARD GLASS TERMELŐ Kft., amely a GUARDIAN vállalatcsoport tagja, MELEGVÉGI TECHNOLÓGUS munkakörre keres munkatársat: Feltételek:- felsőfokú műszaki/vegyészmérnöki végzettség- tárgyalóképes angol nyelvismeret- problémamegoldó képesség- számítógép használatának ismerete. Előnyt jelent:- szilikátipari gyakorlat- második idegen nyelv ismerete (orosz). Ha Ön a felajánlott munkakört méltó kihívásnak tekinti, és szeret­ne egy modern környezetben dolgozni, ahol lehetősége nyílik tu­dásának fokozására egy dinamikus és kreatív csapatban, kérjük küldje el jelentkezését (legkésőbb 2003. június 30-ig) a követke­ző címre: Hunguard Glass Termelő Kft., 5901 Orosháza, Pf. 15. Ha további információra van szüksége, kérjük, hívja társaságunk emberi erőforrás vezetőjét. (68) 514-243 vagy (68) 514-200. A GUARDIAN INÖUSTRIES-ról információt kaphat az interneten is. • http:/www.guardian.com *38085* GUARDIAN* __Holnap ünnepli sz ületésnapját VARGA JÁNOS Szeretettel köszönti családja. 5(0). SZÜLETÉS­NAPODON SZERETETTE! köSZÖNT A CSAliö I ApiwjA-NAqyjA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom