Békés Megyei Hírlap, 2003. április (58. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-15 / 88. szám
18. OLDAL - 2003. ÁPRILIS 15., KEDD BÉKÉS megyei hírlap Békés, 2003. április. A város arculata az elmúlt három évtizedben megváltozott, a település központja megszépült és megfiatalodott. Mindezért a lakosság is sokat tett. A történelmi belváros rekonstrukciója még nem fejeződött be Szűcs Éva egyidős a várossal A várossá nyilvánítás napján, éppen harminc esztendővel ezelőtt, 1973. április 15-én látta meg a napvilágot Szűcs Éva, aki a helyi Szegedi Kis István Református Gimnázium és Általános Iskola tanítónője, s egy kisfiú boldog édesanyja. Ő már városi lányként született.- Családom tősgyökeres békési, a dédszüleim a településhez tartozó tanyavilágban éltek, házunkat azon a portán építettük, mely nagyszüleimé volt. Azon a napon, 1973. április 15-én ketten születtünk. Az akkori kisfiú már ugyanúgy felnőtt, mint én. Ismerem, szoktunk találkozni, s ilyenkor megkülönböztetett figyelemmel üdvözüljük egymás. Gyerekként nem fogtam fel a dátumot, tízéves voltam, amikor a helyi lapban írtak rólam - magyarázza, miközben kisfia, a 14 hónapos Gabika játszani hívja. A kislegény nagyon anyás, csak nehezen barátkozik meg az idegenekkel. — Időnként a család tagjai szoktak mesélni a régebbi időkről, ami nekem már történelem. Hogy mennyit változott a város az utóbbi harminc évben, azt nem tudom, de azt igen, hogy az használva, egy évtized óta csak a lehetőségek szintjén szerepel napirenden a kérdés. Azt hiszem, igazi idegenforgalmi vonzerőt jelentene a gyógyvíz kihasználása. Gondnak érzem, hogy a fiatalok többsége, miután végeztek valamelyik felsőfokú oktatási intézményben, nem tér vissza. Máshol, az ország nyugati részében keresnek munkát, hogy aztán meggazdagodva, egy biztos anyagi háttérrel jöjjenek haza, s itt éljenek.- Hogyan ünnepli a harmincadik születésnapját?- Szűk családi körben. Kisgyerekként nagyon vártam, de most már felnőtt fejjel nem tartom fontosnak. Számomra a kisfiam születésnapja fontosabb - mondta búcsúzáskor. Éva és kisfia két generációt képviselnek, mindketten városba születtek Négyezer felvétel Békésről Ferenczi Sándor is azon békésiek közé tartozik, akit a fél város ismer. A 68 éves építész- technikus először a kőműves szakmát tanulta ki, majd a szegedi építőipari technikumban érettségizett. Munkakönyvében három bejegyzés szerepel. Mint mondja, több mint harminchét esztendőn át dolgozott a közigazgatásban, a tanácshoz kerülésétől nyugdíjba vonulásáig egyazon székben ült, igaz, néhányszor irodát váltott. Annak idején a községi tanácshoz került technikusnak, majd a települést nagyközséggé nyilvánították, s három évtizede megkapta a városi rangot. Nyolc éve, pontosan hatvanadik születésnapján vonult nyugdíjba. Hozzá tartozott az építéshatósági ügyintézés, a műemlékvédelem, a városrendezés és a kisajátítás.- Az első perctől, ahogy hivatalba léptem, mindent megörökítettem, lefotóztam. Minden olyan épületről van képem, amit lebontottak. A fotózás a hobbim, de a munkámhoz is tartozott a múlt értékeinek megőrzése. Kezdetben egy Ljubitel-2-es gépem volt, majd vettem egy Zenitet, ami több mint három évtizede szolgál — meséli. Az első időben fekete-fehér filmre dolgozott, majd áttért a színes technikára. A filmeket maga hívta, a képeket maga dolgozta ki kis fotólaborjában. A kezdeti időben könnyű volt, ugyanis filatelis- taként 1965 óta minden nyáron útra kelt feleségével egy turista útra. Először vonattal, majd vett egy Trabantot, s azzal járták be Európát, útba ejtve az NDK-t, ahol olcsó volt a fotócikk, s bespájzolt belőlük. Még most is van kelet-német hívója és rögzítője. Azt már csak érdekességként említi, hogy Trabantjához annyi pótalkatrészt hozott és gyűjtögetett össze, amiből egy újabb kocsit lehetne ösz- szeszerelni. Az autó ma is kertes házának udvarán áll, több mint 480 ezer kilométert futott, s már a harmadik motor van benne. — A négyezer felvétel jól reprezentálja a változásokat: a város- rendezés során lefényképeztem az eredeti területet, majd megörökítettem a bontás folyamatait, lefotóztam az építés időszakait, majd a végleges környezetről készítettem jó néhány felvételt. Gyűjtöm a városról megjelent képeslapokat is, ezek közül a legrégebbi, a rajta szereplő írás tanúsága szerint, 1889. június 11-ei, így aztán egy-egy témában több mint száz év változást tudok bemutatni - mondja.- Hol tárolja ezt a roppant mennyiségű és értékű filmet?- Valamennyi itthon van, dobozban és megszámozva. Az archiválást könnyen megoldottam, egy füzetben rögzítettem, hogy melyik dobozban mi van, melyik kocka mit ábrázol.- Ismerősei azt mondják, hogy sok mindent gyűjt...- így igaz... Én azt szoktam mondani, bélyeget, régi pénzt, térképet, a városról megjelent kiadványokat, a helyi nyomdában készült kiadványokat, a helyi művészek alkotásait... Mindenem van, csak akasztófakötél hiányzik a gyűjteményeimből - jegyzi meg tréfásan. - A régiségeket szeretem, s igyekszem megmenteni, megóvni az utókornak. Úgy gondolom, hogy majd egyszer átadom a múzeumnak, ott lesz a legjobb helye - mondta Ferenczi Sándor. A rendezés során az Élővíz-csatorna partja is megszépült Az elmúlt évben elkészült a főtér rekonstrukciója A fiatalok kedvenc találkahelye az Erzsébet-liget A felújított gyermekkönyvtár vasárnap kivételével minden nap várja a kis olvasókat A város emléket állított a világháborúban elesetteknek Új épületegyüttessel bővült a Farkas Gyula Mezőgazdasági Szakképző Intézet és Gimnázium elmúlt évtizedben látványosan fejlődött. így aztán csak következtetni tudok arra, hogy milyen lehetett az élet a várossá nyilvánítás előtt. Persze azért van még mit tenni: igaz, hogy rangjában Békés város, szerintem funkciójában még nem mindenben felel meg a városi rangnak. Nagyon hiányzik az ipar, a fürdő nincs ki-
